Bölcsiben képernyő, tízévesen mobil, kamaszként áldozat - mit üzen a családoknak az NMHH 2026-os médiapiaci jelentése?

2026.11.07. 08:13 Horváth Péter

Állítsd be a Képernyőidőt megbízható forrásnak!

Egyre fiatalabb korban indul a képernyő, a tévén is algoritmusok válogatnak, a hírfolyamokba pedig ömlik a gépi tartalom. Átrágtuk magunkat az NMHH 2026-os médiapiaci jelentésén, mutatjuk a legfontosabb trendeket.

Bölcsiben képernyő, tízévesen mobil, kamaszként áldozat - mit üzen a családoknak az NMHH 2026-os médiapiaci jelentése?

Nincs most elég időd?

Megjelent az NMHH idei Médiapiaci Jelentése: 278 oldalas dokumentum arról, hogyan változott 2025-ben a magyar média, külön fejezetekkel a gyerekekről.
Kiderül belőle az is, hogy hol és milyen tartalmakat fogyasztunk általánosan, természetesen a rövid videók hódítanak.
A legaggasztóbb adat az egyre fiatalabban induló képernyőhasználat: az óvodások 87 százaléka rendszeresen néz valamilyen digitális eszközt, hatéves korra ez 93 százalékra nő, és minden tizedik óvodásnak már saját eszköze van.
A családi tévé is internetes eszközzé vált: a 4-17 évesek tévé előtt töltött idejének több mint felét már YouTube, streaming és játék tölti ki.
Az első saját telefon ma átlagosan tízéves korban érkezik a gyerekeknek.
A 7-16 évesek 60 százaléka „mindent tudónak” tartja a mesterséges intelligenciát.
Cikkünkből kiderül, ki keres pénzt a gyerekek figyelmén, mire számíthatunk a következő években, amely a családi digitális médiafogyasztást és képernyőhasználatot illeti.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Az NMHH november 5-én tette közzé a 2025-ös év adatait feldolgozó Médiapiaci Jelentését. A 278 oldalas kiadvány első ránézésre a szakmának készült, tele van reklámbevételekkel, nézettségi listákkal és lapkiadói felvásárlások trendelemzésével. A médiapiac viszont azt is eldönti, mi kerül a gyerekszoba képernyőjére, mit ajánl következőnek az algoritmus, és ki keres pénzt egy kamasz figyelmén.

🧠 Miről is van szó pontosan?

NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság): Magyarország önálló szabályozó szerve, amely a média, az elektronikus hírközlés és egyes online szolgáltatások működését felügyeli. Feladatai közé tartozik a jogszabályok betartásának ellenőrzése, a fogyasztók jogainak védelme és a gyermekek online biztonságának elősegítése. Az NMHH működteti az Internet Hotline jogsegélyszolgálatot is, amelyhez többek között jogsértő vagy gyermekekre veszélyes internetes tartalmakat lehet bejelenteni.

A jelentés két fejezete ráadásul kifejezetten a családokról szól. A digitális gyermekvédelemről és a médiatudatosságról szóló részek friss magyar kutatásokat mutatnak be a babák képernyőzésétől kezdve a kamaszokra leselkedő online veszélyek elemzéséig, az adatgazdaságról és az MI-ről szóló fejezetből pedig az is kiderül, hogyan viszonyulnak a gyerekek a mesterséges intelligenciához. Családi szemmel olvastuk végig az anyagot, és a leggyakoribb kérdések mentén rendeztük össze, mit mutatnak az adatok, és mire számíthatunk a következő években.

Hirdetés

Egy fontos megjegyzést még tennénk így az elején: a számok nagy része kérdőíves felmérésből származik, vagyis azt mutatja, amit a szülők és a fiatalok magukról elmondtak. Ha két dolog együtt jár, abból még nem következik, hogy az egyik okozza a másikat, de mindenképpen érdemes figyelni ezekre a saját családunkban is.

Mikor ül le először képernyő elé egy mai gyerek?

Jóval korábban, mint ahogy a szakmai ajánlások kívánatosnak tartanák. A kisgyermekes szülőkkel 2025 tavaszán készült NMHH-vizsgálat szerint a három év alatti gyerekek jellemzően napi fél-egy órát töltenek képernyő előtt, betegség vagy hosszabb utazás idején pedig ennél többet is. A legkisebbek főleg okostévét néznek, a meséket a szülők többnyire a YouTube kínálatából válogatják.

A felmérés során készült beszélgetésekből az is kiderül, mennyire nehéz helyzetben vannak a családok.

Sok szülő elmondta, hogy ő maga sem tudja úgy kizárni a képernyőket a saját életéből, hogy jó példát mutasson, és ha elfogy az energia, a készülékből „digitális bébiszitter” lesz

- ez egyébként általános jelenség (nem csak nálunk), erről ebben a cikkben olvashatsz. Tapasztalataik szerint a gyors, villódzó rajzfilmek hosszan lekötik a gyereket, utána viszont sokszor túlpörög tőlük, a telefont pedig sokkal nehezebb elvenni tőle, mint kikapcsolni a tévét.

Az NMHH a Bethesda Gyermekkórház szakmai chartájához csatlakozva azt képviseli, hogy három év alatt a gyerekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, óvodáskorban pedig legfeljebb napi fél órát. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása két év alatt szintén nem javasol képernyőt, 2-4 éves korban pedig legfeljebb napi egy órát tart elfogadhatónak.

Ennél a valóság sajnos rosszabb képet fest. Az óvodások körében a képernyő már szinte mindennapos. Egy 2025 tavaszi NMHH-felmérés szerint

a 3-6 évesek 87 százaléka rendszeresen néz valamit valamilyen eszközön,
háromévesen 81,
hatévesen már 93 százalékuk.

Az átlagos képernyőidő heti 6,3 óra, a hatéveseknél naponta több mint egy óra, és hétköznap csaknem minden harmadik, hétvégén pedig minden második óvodás napi egy óránál többet tölt képernyő előtt.

A képernyőt használó óvodások 85 százaléka okostévét néz, csaknem a felük okostelefont, minden ötödik tabletet is használ, és minden tizedik óvodásnak már saját eszköze van. A felmérés szerint a saját készülék gyakoribb és persze lényegesen hosszabb használattal jár együtt. A képernyő szinte mindig mesét jelent, de csaknem minden ötödik óvodás már videójátékozik is.

Mi fut ma a családi tévén?

A nappali tévéje 2026-ra már jellemzően internetes eszközzé alakult. A Nielsen közönségmérése szerint már 71 százalékot tesz ki az internetre kapcsolható okostévék aránya, a tévés háztartások 47 százaléka pedig előfizetett már valamilyen streamingszolgáltatásra, miközben 2022-ben ez az arány még 30 százalék volt. A 4-17 évesek tévé előtt töltött idejének több mint fele (55 százalék) már úgynevezett alternatív használat.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Nielsen: Nemzetközi közönségmérő és médiaelemző vállalat, amely többek között a televíziós műsorok és a streamingplatformok nézettségét vizsgálja. Ehhez reprezentatív mintába kiválasztott háztartások tévénézési szokásait rögzítik speciális mérőeszközökkel, majd az adatokból megbecsülik az ország lakosságának tévézési szokásait. Az eredményeket a televíziós csatornák, a hirdetők és a médiapiaci elemzők is felhasználják.

Alternatív használat: A Nielsen tévénézettségi mérésében így nevezik mindazt, ami a tévékészüléken a hagyományos csatornák élő adásán kívül történik. Ide tartozik a YouTube és a streamingszolgáltatások nézése, a játékkonzol, a csatlakoztatott telefon, tablet vagy számítógép használata, és az utólag visszanézett műsor is.

Szülői szemmel ez azt jelenti, hogy a mese után következő tartalmat a tévén is egyre gyakrabban egy ajánlórendszer választja ki. A streamingszolgáltatók ráadásul hírekkel, sporttal, élő közvetítésekkel és realityvel bővítik a kínálatukat, hogy minél tovább a saját felületükön tartsák a nézőt, és (nálunk még kevésbé) itt is megjelennek a reklámok.

Milyen tartalmat fogyasztunk online?

A magyar internetezők legtöbbje a Facebookon és a YouTube-on görget: a 16 év felettiek több mint 90 százaléka használja mindkettőt, a Facebookot 17 százalékuk szinte egész nap, további 44 százalékuk naponta többször is figyeli. A fiatalok több platformon vannak jelen egyszerre:

a 16-20 évesek 96 százaléka jár a Facebookra (ami meglepő, könnyen lehet, hogy a Messenger haszálata erősebb itt),
93 százaléka az Instagramra,
91 százaléka a YouTube-ra
és 88 százaléka a TikTokra.

Náluk a rövid videó a fő műfaj: az NMHH videómegosztókról szóló kutatása szerint a 18-25 évesek főleg a TikTokon és a YouTube Shorts-hírfolyamában néznek gyors, trendi videókat, amelyeket az algoritmus ajánlásai pörgetnek tovább. A rövid videók között ráadásul egyre több az úgynevezett AI slop (MI-moslék), vagyis a gépiesen, MI-vel tömegesen gyártott, gyenge minőségű tartalom. Egy külföldi felmérés eredményeit is közli a jelentés, amely szerint egy új YouTube-fiók első 500 rövid videójának ötöde már ilyen tartalom átlagosan. Az NMHH szerint ezek a videók éppen azért jelentenek problémát, mert megszokottá váltak, és lehetnek kifejezetten káros, félrevezető tartalmak is.

Hirdetés

Hány évesen kap ma telefont egy gyerek?

Az NMHH-felmérése szerint az első saját mobil átlagosan tízéves korban érkezik meg a fiatalok életébe. A fiatalabbak ráadásul még korábban jutottak telefonhoz, vagy a trend rosszabb irányba tart: a felmérésben a 16 évesek csaknem egy évvel fiatalabban kapták meg az első saját mobiljukat, mint a 19 évesek. A hatóság összegzése szerint ma már a gyerekek többsége alsó tagozatos korában megkapja első saját okostelefonját.

A diákok a telefont elsősorban kapcsolattartásra használják:

közösségi oldalakra (75 százalék),
chatelésre (74 százalék) és videóhívásra (69 százalék),
tanulást segítő alkalmazást csak a harmaduk (31 százalék) használ rendszeresen.

Az iskolákban 2024 szeptembere óta országos szabály írja elő, hogy a diákok a tanítás idejére leadják a telefonjukat, és ez a kormányváltás után, a 2026/27-es tanévben is érvényben maradt. Ami jó hír, hogy ennek láthatóan van mérhető eredménye, a fiatalok hozzáállása is gyorsan változott: a bevezetéskor még 61, egy évvel később már csak 39 százalékuk tartotta problémásnak a korlátozást. Csaknem a felük azt tapasztalta, hogy többet beszélget az osztálytársaival a szünetekben, harmaduk pedig több időt töltött tanórán kívüli iskolai programokon. A tanulmányi hatás megítélése vegyes: a diákok harmada szerint javultak az eredményei, a felük viszont nem érzékelt változást.

Mennyit videójátékoznak a gyerekek, és milyen problémákat okoz ez?

A 12-16 évesek körében 2026 tavaszán készült, még publikálás előtt álló NMHH-kutatás szerint a gyerekek 82 százaléka videójátékozik, a fiúk 93, a lányok 72 százaléka. A legjellemzőbb napi játékidő egy-két óra, napi négy óránál többet hétköznap a gyerekek 4, hétvégén 20 százaléka játszik.

A kutatók azt is vizsgálták, mikor válik a játék problémássá. Nos, minél több időt tölt valaki játékkal, annál gyakrabban jelennek meg nála az árulkodó jelek:

az állandó késztetés a játékra,
a személyes kapcsolatok elhanyagolása,
a gyakori veszekedés a szülőkkel
és az alvászavar.

Ez a nemzetközi kutatásokban is hasolnó adat, nálunk is jellemző, hogy a fiúk jóval több ilyen tünetről számoltak be, mint a lányok (ott a közösségi média a jellemzőbb probléma, feltehetően a társas összehasonlítás erősebb hatása miatt).

A pénz is szerepet játszik. A 12-16 évesek 17 százaléka legalább havonta vásárol valamit a játékokon belül, 15 százalékuk pedig előfizetésre költ, például Xbox vagy PlayStation szolgáltatásra. Akik többet költenek ilyesmire, azok körében is gyakoribbak a problémás használat jelei. A gyerekek kétharmada még sosem vett loot boxot, aki viszont igen, az leggyakrabban abban bízott, hogy kevés pénzből értékes nyereményhez jut.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Loot box: Pénzért megvásárolható virtuális csomag, „zsákbamacska”, amelynek tartalma csak a kinyitás után derül ki. Mivel a nyeremény a véletlenen múlik, sok szakember a szerencsejátékhoz hasonlítja. A szabályozás ezen a területen már lépett. A PEGI 2026 júniusától alapértelmezésben 16-os besorolást ad azoknak az új játékoknak, amelyekben pénzért lehet véletlenszerű tartalmat venni, októbertől pedig a korábban megjelent címeket is átsorolja.

A 16-25 évesek körében a videójáték még gyakoribb jelenség. Az NMHH megbízásából a Psyma Hungary által készített felmérés szerint

86 százalékuk legalább hetente játszik,
hétvégén átlagosan 4,6,
hétköznap 3,2 órát.

Tízből kilencen legalább egyszer figyelmen kívül hagyták egy játék PEGI-besorolását. A kétharmaduk viszont találkozott gyerekként szülői korlátozással, és ezt 89 százalékuk utólag helyesnek tartja.

A többség a játék jó oldalát hangsúlyozza: szerintük fejleszti a problémamegoldást, a gondolkodási képességeket és a csapatmunkát.

Milyen online veszélyekkel találkoznak a kamaszok?

A 16-20 évesek átlagosan napi 5 óra 40 percet töltenek az online térben, kétharmaduk több mint négy órát. A mindennapjaikban az üzenetküldés (92 százalék) és a közösségi média (90 százalék) a legfontosabb. Ez nem kevés idő, és nyilvánvalóan megjelnnek a digitális tér veszélyei is használat közben.

A fiatalok 37 százaléka legalább egyszer már valamilyen online visszaélés áldozata lett. A leggyakoribb az álwebshop: 16 százalékuk nem kapta meg a rendelt terméket, vagy mást kapott helyette. Minden tizedik találkozott megtévesztő befektetési ajánlattal, és csaknem ugyanennyien estek adathalászat áldozatául.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

A csalók felismerése sem megy könnyen. Az NMHH ezen a területen is végzett egy vizsgálatot, a kutatásban két hamis linket kellett megítélni: az OTP-re utalót kétharmaduk gyanúsnak tartotta, a PayPal nevével visszaélőt viszont csak a harmaduk ismerte fel csalásként, a többiek tévedtek vagy bizonytalanok voltak. Egy weboldal megbízhatóságát a legtöbben a helyesírási hibák és a vásárlói értékelések alapján ítélik meg, a biztonságos kapcsolatra utaló https-jelölésre jóval kevesebben figyelnek (bár tegyük hozzá, ilyet csalók is használhatnak).

A jelentés a legnehezebb témákat sem kerüli meg. A 16-20 évesek csaknem fele küldött már magáról szexuális jellegű vagy arra utaló tartalmat az előző évben, és még többen kaptak ilyet. Ezt az úgynevezett szextinget leggyakrabban flörtből (33 százalék) vagy azért teszik, mert egy párkapcsolatban megszokottnak tartják (28 százalék). A kockázatot jól mutatja, hogy minden hatodik fiatal (17 százalék) tapasztalta már, hogy az általa küldött tartalmat engedély nélkül továbbadták.

Groomingkísérlettel a fiatalok 47 százaléka ritkán, 14 százaléka rendszeresen vagy többféle formában találkozott az előző évben. Harmadukat kereste már meg idegen közös érdeklődésre hivatkozva, és hasonló arányban kaptak a külsejük alapján ingyenes fotózásra vagy modellmunkára szóló ajánlatot. Minden tizedik fiatalt fenyegetett már meg egy idegen azzal, hogy intim képeket tesz közzé róla.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Grooming: Az a folyamat, amikor egy felnőtt tudatosan kapcsolatot kezdeményez egy fiatallal, bizalmat épít és érzelmileg közel kerül hozzá, hogy később befolyásolja vagy kihasználja, többnyire szexuális céllal. Lépésről lépésre zajlik, ezért kívülről nehéz észrevenni.

Ez a témakör itt pusztán statisztikai adatnak tűnik, nincs olyan szám, vagy adatmennyiség, amely megfelelően visszaadná a téma fontosságát, tragikus jelentését. A digitális térben a fiatalkorúak kitettsége, áldozattá válásának esélye borzalmas arányú, erről itt írtunk bővebben. Meggyőződésünk, hogy a témáról sokkal többet kellene intézményi és családi szinten is beszélni.

Mit gondolnak a gyerekek a mesterséges intelligenciáról?

A legfiatalabbak számára az MI már a hétköznapok része. Az NMHH Digital Parenting-kutatása szerint

a 7-8 évesek 42 százaléka hallott már róla és 8 százaléka használta is,
a 15-16 éveseknél ugyanez 93, illetve 62 százalék.

A 15-20 évesek csaknem fele naponta használ valamilyen MI-alapú szolgáltatást, a lányok körében magasabb az arány (55 százalék), mint a fiúknál (41 százalék). A gyerekek benyomásai ráadásul kifejezetten kedvezőek:

a 7-16 évesek 82 százaléka hasznos segítőtársnak,
71 százaléka barátságosnak tartja az MI-t,
60 százalékuk pedig „mindent tudónak”.

Csak minden ötödik gondolja félrevezetőnek vagy veszélyesnek. A jelentés ebből arra következtet, hogy az MI jó eséllyel felnőttkorban is a gyerekek digitális eszköztárának része marad. Szülői szemmel ráadásul a „mindent tudó” jelző a legárulkodóbb. A chatbotok magabiztos válaszai is lehetnek hibásak, erre építeni saját gondolkodásunkat és meggyőződésünket kifejezetten veszélyes dolog. A kamaszok ráadásul egyre gyakrabban pszichológiai kérdésekkel is a chatbothoz fordulnak, pedig a gép nem tudja pótolni a valódi segítséget.

Miért ilyen erősek az influenszerek, és mi a baj a gyerekinfluenszerekkel?

A magyar internetezők csaknem fele követ influenszereket, ami jóval meghaladja a 37 százalékos uniós átlagot. Egy 15-25 évesek körében, az NMHH megbízásából készült felmérésben tízből kilenc fiatal követett legalább egy influenszert, és a követők naponta átlagosan több mint egy órát töltöttek az ő tartalmaikkal. A reklámok láthatóan nem zavarják őket: a többség szerint a fizetett együttműködések nem rontják az influenszer hitelességét. Tízből ketten reálisnak tartják, hogy egyszer maguk is influenszerként keressenek rendszeres jövedelmet, a csaknem fele pedig el tudná képzelni, hogy belevág egy ilyen karrierbe.

Nem csoda tehát, hogy a jelentés külön foglalkozik a gyerekinfluenszerekkel, vagy kidfluenszerekkel. Ők olyan kiskorúak, akik a közösségi oldalakon kereskedelmi célú tartalmakat osztanak meg: táncolnak, sminkelnek, játékokat tesztelnek vagy csomagolnak ki, és a videóik gyakran nyíltan vagy rejtetten reklámoznak, de ezt nem mindig jelzik. A tartalomgyártást többnyire a szülők tervezik és szervezik, ők tartják a kapcsolatot a hirdetőkkel is. A jelentés szerint ebben a helyzetben a gyerek jogi és lelki értelemben is kiszolgáltatottá válik.

Hirdetés

Az NMHH megbízásából 2025 őszén készült kutatásban jogászok, pszichológusok, szülők és gyerekek mondták el a véleményüket a jelenségről. A jogászok szerint a gyerek ilyenkor valójában munkát végez, sérülnek a gyermeki jogai, és elveszíti az irányítást a személyes adatai felett, vagyis nem ő dönti el, mi kerül nyilvánosságra róla. A szülők egyértelműen elutasították a kicsomagolós videókat és azt, hogy a gyerekeket pénzért „mutogassák”, a megkérdezett 11-12 és 15-16 évesek pedig maguk is határt húztak: szerintük egy 8-10 éves gyerek „cuki” szereplése még belefér, kamaszkorban viszont már az osztálytársak csúfolódása és a bántalmazás a legnagyobb veszély a tartalomkészítésnél. A jelentés ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a kamaszok saját tartalomgyártási próbálkozásai biztonságos keretek között nem feltétlenül károsak

Ki keres pénzt a gyerekeink figyelmén?

A jelentés legfontosabb üzenete a pénz útjáról szól, és ez családi szempontból is fontos kérdés. A magyar reklámpiac 2025-ben 8,4 százalékkal, csaknem 416 milliárd forintra nőtt, a hirdetési költés közel 56 százaléka pedig már az online felületekre jut. A hazai online reklámpiac csaknem kétharmada (65 százalék) a globális óriásplatformokhoz kerül, és a jelentésben idézett piaci becslés szerint az Alphabet (Google, YouTube) és a Meta (Facebook, Instagram) magyarországi reklámbevétele legalább tízszer akkora, mint a vezető hazai tartalomszolgáltatók teljes árbevétele.

Ezeknek a cégeknek a figyelem az üzleti alapja: minél több időt tölt valaki a felületükön, annál több hirdetést láthat, és annál több adat gyűlik róla. A jelentés szerint az algoritmusok a figyelem fenntartása érdekében gyakran a szélsőségesebb, érzelmileg felfokozott tartalmakat részesítik előnyben, a felhasználók viselkedése pedig az MI-modellek tanításának alapanyaga lesz.

A hatóság megfogalmazásában a fogyasztók többsége az ingyenesnek tűnő szolgáltatásokért egyelőre az adataival és a viselkedési mintáival fizet.

A változás a tájékozódásunkat is érinti. A hírfogyasztók 51 százaléka a Facebookról, 30 százaléka a YouTube-ról, 12 százaléka a TikTokról is tájékozódik, a tíz legnagyobb hazai hírportál látogatottsága pedig két év alatt csaknem tíz százalékkal esett. A jelentés szerint ennek egyik oka feltehetően az, hogy egyre többen beérik a hírfolyamban felbukkanó rövid hírekkel, és az MI-alapú keresők összefoglalói is csökkentik az eredeti forrásra átkattintók számát. Ez a minőségi újságírás finanszírozását gyengíti, hiszen az online hírekért a magyar internetezőknek mindössze 4 százaléka hajlandó fizetni - és akármit is gondolunk a médiáról, ez a trend tragikus jövőképet fest.

A mérleg másik oldalán ott van, hogy az MI-alapú keresés gyorsabb, és ingyen elérhetővé tesz például egyre jobb oktatóvideókat is. A magyar felhasználók ráadásul tudatosabbak, mint gondolnánk: minden második internetező módosítja a sütibeállításait, amivel uniós élmezőnyben vagyunk, és öt év alatt 24-ről 34 százalékra nőtt azok aránya, akik ellenőrzik az interneten látott hírek hitelességét. A 15 év felettiek több mint fele ugyanakkor elmondása szerint időnként nehezen ítéli meg, mennyire hiteles egy hír vagy egy hírforrás.

Mit hozhat mindez a következő években?

A jelentés trendeket ír le, a jövőt nem jósolja meg. Ha azonban az adatok irányát összevetjük a már életbe lépett vagy előkészítés alatt álló szabályokkal, néhány változás elég jól kirajzolódik.

Még korábban érkezik a digitális gyerekkor. Ha a mostani tendencia folytatódik, a saját eszköz és az első telefon tovább csúszik lefelé az életkorban, így a családi szabályokról már óvodáskorban érdemes dönteni, jóval az első telefon előtt.
Ahogy az okostévé és a streaming átveszi a hagyományos tévézés helyét, a kisgyerekek tévézését is egyre inkább ajánlórendszerek alakítják, ezért a tévé beállításai ugyanolyan fontosak lesznek, mint a telefoné.
Az MI-moslék, a deepfake-ek és a hírportálokról elvándorló forgalom együtt azt jelenti, hogy a forrás ellenőrzésének és a kritikai gondolkodásnak mindennapos készséggé kell válnia, miközben a gyerekek jelentős része még „mindent tudónak” látja az MI-t.
A figyelemért folyó verseny pénzről szól. A játékokon belüli vásárlások, a lootboxok, a reklámos streamingcsomagok és az influenszermarketing miatt a pénzügyi tudatosság is egyre inkább a médiatudatosság része lesz.
A szabályozás felzárkózik, de lassan. Augusztus óta kötelező a deepfake-ek jelölése, a PEGI szigorúbban sorolja be a lootboxos játékokat, az EU szeptemberben bemutatott KIDS Act tervezete pedig hiteles életkor-ellenőrzéssel, kötelező gyerekvédelmi beállításokkal és a túlzott használatra építő funkciók visszaszorításával alakítaná át a gyerekek online jelenlétét. Itthon az iskolai mobilszabály egyelőre marad, és készül az oktatási MI-stratégia is.
A szülő továbbra is kulcsszereplő. A jelentés egyik biztató adata, hogy a videójátékok terén szülői korlátozást megélt fiatalok 89 százaléka utólag helyesnek tartja azt, a kisgyermekes szülők pedig maguk mondják, hogy a saját képernyőhasználatukon is múlik, mit tanul a gyerek.

A jelentés számai egy irányba mutatnak:

a gyerekek egyre korábban kerülnek olyan felületekre, amelyeket arra terveztek, hogy minél tovább lekössék a figyelmüket, és ahol egyre nehezebb megkülönböztetni a reklámot a valódi ajánlástól, az ember készítette tartalmat a gépitől.

Minden alkalmazás, MI-megoldás, játék és videós felület mögött üzleti modell áll, és a jelentés adataiból jól látszik, mire épülnek ezek. Az egyik a képernyő előtt töltött percekből és a reklámokból él, a másik a játékon belüli vásárlásokból, a harmadik a felhasználók adataiból és viselkedéséből tanítja tovább saját rendszerét. Aki ezt érti, másként néz a végtelen hírfolyamra, a lootboxra vagy egy influenszer lelkes termékajánlójára, és a gyerekének is könnyebben elmagyarázza, mi történik a képernyőn. A tudatos szülői szerepkör ezért nem lehet luxus, a digitalizáció ma már ugyanolyan fontos nevelési terület, mint bármilyen más, életre felkészítő tudás átadása a családokban.

Ebben segít neked a Képernyőidő és a LogIn Egyesület. És ezért van szükségünk a támogatásodra, akár abban, hogy adománnyal segíted a munkánkat, akár azzal, hogy megosztod anyagainkat Facebookon, hogy minél több emberhez juthasson el üzenetünk.

Állítsd be a Képernyőidőt megbízható forrásnak!

Beállítom