Titkos pszichológus a zsebben: egyre több gyerek a chatbottól kér lelki tanácsot

2026.10.06. 07:30 Horváth Péter

Veszekedés után, szorongva vagy egy kínos kérdéssel ma már sok gyerek elsőként egy MI-chatbothoz fordul. Orvosok és kutatók szerint most az a legfontosabb, hogy a gép elvezeti-e a gyereket a valódi segítséghez, vagy átveszi a segítő szerepet, amiben nem lesz sok köszönet.

Titkos pszichológus a zsebben: egyre több gyerek a chatbottól kér lelki tanácsot

Nincs most elég időd?

Egy közel 40 ezer kanadai diákot vizsgáló kutatásban a 4-12. évfolyamosok több mint ötöde kért már érzelmi támaszt vagy tanácsot MI-től. Náluk kétszer olyan gyakoriak voltak a klinikai szintű érzelmi nehézségek, és a különbség a magány és más háttértényezők kiszűrése után is megmaradt, bár kisebb lett.
Az ok-okozati irány nem bizonyított: a kutatók feltételezése szerint inkább a már eleve nehézségekkel küzdő gyerekek fordulnak egy chatbothoz.
Egy amerikai felmérésben a 12-21 évesek nagyjából ötöde kért már lelki tanácsot chatbottól, majdnem kétharmaduk pedig senkinek sem szólt erről.
Szakértők szerint a chatbot hasznos híd lehet a valódi segítség felé. A gond akkor kezdődik, amikor a gyerek nem lép tovább, és egy mesterséges intelligenciával osztja csak meg problémáit, amely gyakran veszélyes visszajelzéseket ad.
Szülőként a legfontosabb, hogy ítélkezés nélkül derítsük ki, használja-e a gyerek az MI-t, és ha igen, miért és hogyan.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Egy 13 éves veszekedik a szülővel, bevonul a szobájába, és előveszi a telefonját. Régebben ilyenkor talán a naplójába írt volna, vagy felhívta volna egy barátját, ma viszont egyre több gyerek egy MI-chatbotnak panaszkodik.

A gép meghallgatja, visszaigazolja az érzéseit, és akár azt is mondhatja neki, hogy jogos a dühe.

De mi történik ezután? Leteszi a telefont, és kimegy tisztázni a vitát, vagy megáll a gépnél, a konfliktus pedig megoldatlan marad? Ezt a kérdést járja körül Kate Schweitzer október 2-án megjelent összeállítása a JAMA-ban, az Amerikai Orvosi Szövetség folyóiratában. A cikkben egy gyermekpszichiáter, egy gyerekorvos, pszichológusok és kutatók mondják el, mit jelenthet, hogy a gyerekek egyre gyakrabban a mesterséges intelligenciától kérnek lelki támaszt.

Hirdetés

Minden ötödik gyerek már gépi segítséget kér

A JAMA-cikk kiindulópontja egy friss kanadai kutatás. Kamilla Bonnesen, az Ottawai Egyetem posztdoktori kutatója és Tracy Vaillancourt, az egyetem tanácsadás-pszichológia professzora a Torontói Egyetem és a torontói Hospital for Sick Children (SickKids) gyermekkórház kollégáival együtt 39 761 diák válaszait elemezte, a 4. évfolyamos tanulótól a 12.-ig.

A gyerekek 2025 májusa és 2026 márciusa között, négy ontariói tankerületben töltötték ki az anonim iskolai kérdőíveket, átlagéletkoruk közel 13 év volt.

A kutatók külön vizsgálták a funkcionális MI-használatot, vagyis amikor a diák iskolai feladatokhoz veszi igénybe a chatbotot, és az érzelmi célú beszélgetést, amikor támaszt vagy tanácsot keres nála.

A diákok 21,1 százaléka fordult már érzelmi okból generatív MI-hez.
Közöttük 57,7 százaléknál érték el az érzelmi nehézségek a klinikai küszöböt, míg a többieknél 29,2 százaléknál.

🧠 Mit jelent a klinikai küszöb?

A kanadai kutatók az Ontario Child Health Study Emotional Behavioural Scales (OCHS-EBS) nevű kérdőívet használták, amelyen a diákok maguk számoltak be például szorongásra és lehangoltságra utaló tüneteikről. A pontszámnak van egy bevizsgált határértéke, ez a klinikai küszöb. Fölötte a tünetek már olyan erősek, hogy jó eséllyel egy diagnosztizálható szorongásos vagy depressziós zavarra utalnak: a módszert strukturált diagnosztikai interjúkkal összevetve igazolták. A küszöb átlépése ugyanakkor nem diagnózis, csak erős jelzés, hogy a gyereknek érdemes lenne szakemberrel beszélnie.

A kutatók hangsúlyozzák: ebből nem következik, hogy az MI okozná a bajt. Feltételezésük szerint inkább a már eleve nehézségekkel küzdő gyerekek fordulnak a géphez, a vizsgálat azonban egyik irányt sem tudja bizonyítani.

Daphne Korczak a tanulmány társszerzője, a Torontói Egyetem pszichiátria docense és a SickKids gyakorló gyermekpszichiátere. Szerinte a családi vagy baráti konfliktus utáni chatelés pontosan azt a dilemmát mutatja, amellyel most a szakembereknek is számolniuk kell: segít-e az MI feldolgozni a nehéz élményeket, vagy elveszi a lehetőséget, hogy a gyerek egy másik emberhez forduljon.

„Háziorvosként, gyerekorvosként, tanárként, szülőként oda kell figyelnünk erre. Rá kell kérdeznünk, és nemcsak arra, hogy használják-e, hanem arra is, hogy miért és hogyan” - mondta Korczak.

Ryan McBain, a RAND amerikai kutatóintézet vezető elemzője júniusban munkatársaival szintén a JAMA Pediatrics-ben publikált egy országosan reprezentatív amerikai felmérést. Szerinte az eredmények figyelemre méltóan hasonlók, bár a két kutatás más korosztállyal és más módszerrel dolgozott. A 2025 novemberében megkérdezett 1009, 12-21 éves fiatal

19,2 százaléka kért már lelki tanácsot MI-chatbottól,
közülük pedig 63,3 százalék senkinek sem beszélt erről.

A RAND kutatóinak 2025 februárjában készült, előző felmérésében még 13,1 százalék volt a lelki tanácsért MI-hez fordulók aránya, tehát érezhetően növekszik a chatbotot érzelmi támasznak tekintő gyerekek aránya.

McBain szerint a két kutatás egy másik ponton is egybecseng. Az amerikai felmérésben a chatbothoz fordulók gyakrabban beszéltek már orvossal a lelki állapotukról, a kanadaiban pedig többen számoltak be magányról, és arról, hogy nem érzik: számítanak valakinek. Mindez arra utal, hogy a géphez gyakran olyan fiatalok fordulnak, akik amúgy is támogatásra szorulnak.

Hirdetés

Miért vonzó a gép?

A chatbot vonzereje könnyen érthető. A nap 24 órájában elérhető, nem kell hozzá időpont, gyakran ingyenes, és egy nehézségekkel küzdő fiatalnak talán a legfontosabbat is kínálja: a névtelenséget. McBain szerint egy chatbotnak a fiatalok olyasmiről is beszélhetnek, amit szégyellnének elmondani a szülőjüknek vagy az orvosuknak.

Az első kutatás társszerzője, Vaillancourt ugyanezt az ítélkezésmentességet emeli ki. Szerinte könnyű elképzelni, mit érzett volna 15 évesen, ha választhat: egy névtelen chatbotnak teszi fel a kínos kérdését, vagy egy 45 éves felnőttnek.

A gyerekekkel foglalkozó mentálhigiénés szakemberek hiánya miatt ez a hozzáférhetőség különösen fontos lehet. McBain szerint elképzelhető, hogy az MI már most hiteles és értékes módon tölt be réseket a hagyományos ellátásban.

Klinikai vizsgálatok azt is mutatják, hogy a kifejezetten terápiás célra fejlesztett, kognitív viselkedésterápiára épülő chatbotok csökkenthetik a depressziós és szorongásos tüneteket. A Dartmouth College Therabot nevű programjának randomizált vizsgálatában például 210 felnőtt vett részt, és a programot használók tünetei jobban enyhültek, mint a várólistán lévő kontrollcsoporté. Ezek az eredmények felnőttekre és speciálisan fejlesztett eszközökre vonatkoznak, a gyerekek által használt hétköznapi chatbotokra természetesen nem vihetők át, de alátámasztják azt a feltételezést, hogy már maga a használat is hoz enyhülést a tüneteket illetően (hiszen az ember kibeszélheti magát támogató környezetben). Csak éppen ezzel a problémák nincsenek megoldva és a rossz tanácsok veszélyesek is lehetnek.

Hol csúszhat félre a gépi társ?

A szakértők szerint a chatbotokkal az a baj, hogy sosem lehet tudni, melyik arcukat mutatják. Egyik esetben felismerhetik egy súlyos lelki zavar korai jeleit, és szakemberhez irányíthatják a gyereket, máskor együttérző hangon adhatnak rossz tanácsot.

Vaillancourt példájában egy kamasz azt írja, hogy a szorongása miatt nem akar iskolába menni, mire a gép azt javasolja, hogy maradjon otthon.

Ez kedvesen hangzik, egy szakember mégsem mondana ilyet, mert szorongásnál az elkerülés erősítheti a problémát. A nagy nyelvi modellek ismert gyengesége, hogy hajlamosak egyetérteni a felhasználóval, igazat adni neki, és számukra kellemesen válaszolni (ha nem kapnak világos promptot, hogy ezt ne tegyék). Egy rossz napon ez megnyugtató lehet, egy torzult gondolatmenetnél viszont a gép könnyen megerősítheti azt, amit egy jó barát vagy egy szakember megkérdőjelezne.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

McBain szerint a nyilvánosság és a kutatás is aránytalanul a legsúlyosabb esetekre figyel. Ezek valóban léteznek: nagy visszhangot kapott például egy 16 éves kaliforniai fiú öngyilkossága, akinek az apja az amerikai szenátus egyik albizottsága előtt tett tanúvallomásában a ChatGPT-vel folytatott beszélgetéseket tette felelőssé, a család pedig pert indított az OpenAI ellen.

Az OpenAI 2025 októberi közlése szerint egy adott héten a ChatGPT felhasználóinak nagyjából 0,07 százalékánál mutatkoztak pszichózisra vagy mániára utaló lelki vészhelyzet lehetséges jelei, ez a szám azonban az összes felhasználóra vonatkozik, nem külön a gyerekekre.
A Common Sense Media 2025-ös felmérésében ezzel szemben az amerikai 13-17 évesek 72 százaléka kipróbált már legalább egyszer egy társ-chatbotot.

A két adat mást mér, McBain szerint mégis jól mutatja a lényeget: a legsúlyosabb esetek ritkák, a hétköznapi, érzelmi használat viszont tömeges. A szakértő szerint a fiatalok millióinál a kockázat inkább a hétköznapokban rejlik: a látszólag ártatlan beszélgetések lassan kötődést építhetnek ki, és eltávolíthatnak a meglévő emberi kapcsolatoktól. Ezt az ártalmat sokkal nehezebb mérni, mert nem egyetlen eseményből áll.

Bill Gates, a Microsoft társalapítója augusztusban megjelent esszéjében hasonló aggodalmat fogalmazott meg:

a mindig elérhető, egyetértésre hangolt MI-társak megfoszthatják a gyerekeket azoktól a hétköznapi súrlódásoktól, amelyekben a társas készségeik fejlődnek.

De még a belső konfliktusok is torzulhatnak. Ha egy kamasz azon töpreng, miért érez valamit, mit vegyen fel egy buliba, vagy hogyan oldjon meg egy kínos helyzetet, könnyen azonnal a ChatGPT-től kér tanácsot. Így kimaradhat az a saját vívódás, amely hosszabb távon az érését és identitása formálódását is segíthetné.

Azt, hogy a gépek hogyan kezelnek egy valódi krízist, Ryan Brewster gyermekorvos és bostoni kollégái vizsgálták. Kamasznak kiadva magukat írtak 25 népszerű chatbotnak öngyilkossági gondolatokról, szexuális erőszakról és szerhasználatról. Az általános asszisztensek a beszélgetések 83,3 százalékában válaszoltak megfelelően, és 73,3 százalékában adtak meg konkrét segítségforrást, például segélyvonalat. Az MI-társakként nevezett, kifejezetten társalkodó chatbotok esetében ugyanez 22,2, illetve 11,1 százalék volt.

🧠 Miben más egy MI-társ, mint a ChatGPT chatbotja?

Az MI-társ egy Olyan mesterséges intelligencián alapuló chatbot vagy virtuális karakter, amelyet elsősorban tartós, személyes jellegű beszélgetésekre és egy kapcsolat érzetének kialakítására terveztek. Az egyszerű ügyfélszolgálati chatbotokkal szemben egy MI-társ jellemzően emlékszik a korábbi beszélgetések bizonyos részleteire, alkalmazkodik a felhasználó érdeklődéséhez és kommunikációjához, saját személyiséget utánozhat, és akár barátként, mentorként vagy romantikus partnerként is viselkedhet. Ettől a beszélgetés idővel kifejezetten személyesnek tűnhet, miközben a másik fél továbbra sem ember: a válaszokat nyelvi modellek állítják elő, valódi érzelmek, tudatosság vagy emberi kötődés nélkül.

A legismertebb szolgáltatások közé tartozik a Replika, amely kifejezetten virtuális barátként és társként pozicionálja magát, és a felhasználó akár azt is megadhatja, hogy baráti, mentor- vagy romantikus kapcsolatot szeretne vele. A Character.AI valamivel tágabb koncepcióra épül: itt a felhasználók saját személyiséggel, háttértörténettel és beszédstílussal rendelkező karaktereket készíthetnek, majd ezekkel folytathatnak hosszú beszélgetéseket és szerepjátékokat. Hasonló szolgáltatás a Nomi, amely a hosszú távú memóriát és az érzelmileg személyes beszélgetéseket hangsúlyozza, a Kindroid, ahol részletesen testre szabható, barátként, mentorként vagy más szerepben működő MI-társakat lehet létrehozni, vagy éppen a Chai, ahol közösség által létrehozott szereplők, akiket a felhasználó lapozgatva, „swipe”-olva választ ki.

Ezeknél a rendszereknél éppen a folytonosság a meghatározó: nem egyetlen kérdés megválaszolására készültek, hanem arra, hogy a felhasználó újra és újra ugyanahhoz a mesterséges személyiséghez térjen vissza. Ez különösen gyerekeknél és kamaszoknál fontos különbség, mert egy következetesen kedves, mindig elérhető és a korábbi beszélgetésekre emlékező rendszer könnyebben keltheti egy valódi társas kapcsolat benyomását, mint egy hagyományos chatbot.

Híd vagy végállomás?

A chatbot a szakértők szerint is ott lehet a leghasznosabb, ahol kapuként működik. McBain az úgynevezett híd típusú használatot tartja ígéretesnek: ilyenkor a gép felismeri, hogy a gyerek élményei több figyelmet érdemelnek, és megbízható segítség, például terapeuta vagy egy bizalmi felnőtt felé tereli. Szerinte ez jelentős haszonnal és viszonylag kis kockázattal járhat.

Sheri Madigan, a Calgary Egyetem pszichológiaprofesszora írta a szerkesztői jegyzetet a kanadai MI-tanulmányhoz, szerinte az is előny lehet, ha az MI ráébreszti a gyereket, hogy valami nincs rendben.

„Az aggaszt, ha az MI az emberi kapcsolat pótlékává vagy a segítségkérés végállomásává válik” - mondta Madigan.

Miért fut a tudomány a technológia után?

A kanadai kutatásnak ugyanaz a fő korlátja, mint a legtöbb új technológiát vizsgáló tanulmánynak: nem tudni, hogy a gyerekek azért fordulnak-e az MI-hez, mert nehézségeik vannak, vagy az MI-használat is ront a helyzetükön. A most közölt adatok egy hosszabb, ugyanazokat a diákokat követő vizsgálat első évéből származnak, így a következő évek eredményei segíthetnek tisztázni az irányt. Madigan szerint randomizált klinikai vizsgálatokra is szükség van.

Hirdetés

Dimitri Christakis gyermekorvos, a JAMA Pediatrics főszerkesztője szerint azonban a klinikusok nem engedhetik meg maguknak, hogy ezekre a válaszokra várjanak.

„Bizonyítja a tanulmány az ok-okozati összefüggést? Nem. De összhangban van azzal, hogy fokozott kockázatról van szó? Száz százalékig” - mondta Christakis.

Szerinte attól, hogy a gyerekeknek a kutatók feltételezése szerint már az MI előtt is voltak nehézségeik, még nem zárható ki, hogy a gép is ront a helyzetükön. Úgy látja, pontosan ott tartunk, ahol a közösségi média korai éveiben, és attól tart, hogy most is csak kivárunk. Christakis szerint egy hiteles kutatás a pályázattól az első eredményekig jellemzően négy évig tart, ami ezen a területen örökkévalóság. Ezért úgy véli, hogy a védőkorlátoknak a bizonyítékokkal párhuzamosan kell megszületniük.

„Ha ez egy új gyógyszer lenne, soha nem engednénk rá a gyerekeinkre, mielőtt adataink lennének a biztonságosságáról és a hatásosságáról” - fogalmazott.

McBain egy másik problémára is figyelmeztet: nehéz független mércéket felállítani az MI-rendszerek értékeléséhez, amikor a kutatási pénzek jelentős része maguktól az MI-cégektől érkezik. Szerinte nem biztos, hogy jelenleg azt a fajta bizonyítékot gyűjtjük, amelyre szükség volna.

Milyen védőkorlátok jöhetnek?

A szakértők többek között életkor-ellenőrzést sürgetnek, valamint azt, hogy a cégek feleljenek azért, ha az MI kifejezetten orvosi vagy lelki egészségügyi tanácsot ad, például diagnózist, kezelési tervet vagy krízishelyzetben útmutatást. Vaillancourt úgy érvel: ha egy orvos rossz gyógyszert ír fel, annak következménye van, így ha az MI-cégek megengedik, hogy rendszereik lelki zavarokat kezeljenek, rájuk is ugyanazoknak a szabályoknak kellene vonatkozniuk.

McBain szerint a szabályoknak a krízishelyzetek mellett a hosszan tartó, társként való használatra is ki kell terjedniük, például éjszakai tiltással vagy időkorláttal. Hogy ez mennyit ér, az kérdéses. Azt is vizsgálni kell, hogy a beszélgetések korlátozása tényleg csökkenti-e a kötődést és a függőséget.

Egyes szakértők azt is szorgalmazzák, hogy korlátozzák az MI emberiesítését erősítő nyelvezetet. Madigan szerint sok szülő még mindig keresőként gondol az MI-re, amelybe a gyerek beírja a kérdését, és választ kap. A gyerekek azonban nevet adhatnak a chatbotjuknak, személyre szabhatják a hangnemét, akár töltelékszavakkal és szlenggel. Szerinte a különbség éppen itt van: a gyerekek társaságot és látszólagos empátiát is kapnak a géptől.

Mind Amerikában, mint az EU területén nagyon komoly változások készülődnek, de kérdéses, hogy a fent leírtak fényében mennyi idő, amíg tényleges szabályozás védheti majd a gyerekeket, és mennyit változik addig a technológia maga.

Mit tehetünk addig szülőként?

Korczak szerint ma az a legfontosabb kérdés, hogy az MI elősegíti-e a gyerek segítségkérését, vagy kiváltja azt. Ebben a szülőnek is nagy szerepe van.

Kérdezzük meg a gyereket ítélkezés nélkül. „Használtál már MI-t, amikor rosszul érezted magad?” Az is fontos, miért és hogyan fordul a gyerek a géphez. Ne legyen büntetés, vagy korlátozás a válasz, a bizalom kiépítése a legfontosabb feladat most.
Az érzelmi célú MI-használat jelzés lehet: azt érdemes megérteni, mi nyomasztja a gyereket.
Ismerjük meg, mit használ. Sok szülő keresőnek hiszi a chatbotot, pedig a gyerek nevet adhat neki, és barátként beszélgethet vele. Érdemes együtt megnézni, melyik alkalmazásról van szó, és milyen „személyiséget” állított be.
Mondjuk ki, mire alkalmas a chatbot és mire nem. Lehet vele ötletelni, ki lehet írni magunkból, ami bánt, de a gép tévedhet, és hajlamos egyetérteni velünk.
A gép legyen híd. Beszéljük meg előre, hogy ha valami tartósan nyomaszt, vagy felmerül az önbántás gondolata, a gyerek szóljon nekünk vagy egy segítőnek, akkor is, ha előtte egy alkalmazással beszélt róla.
Nézzük meg a beállításokat. Egyes szolgáltatások, például a ChatGPT, már szülői felügyeletet is kínálnak. Természetesen egyik beállítás sem pótolja a családi beszélgetést, ahol valódi figyelem és kommunikáció van, ott nem szorul majd a gyerek arra, hogy egy chatbottal beszélje meg a problémáit. Ez pedig első sorban a szülő felelőssége.