Miért vonzza a kamasz fiúkat az online nőgyűlölet? A kutatók szerint rossz helyen keressük a megoldást

Egyesek komoly üzletet építenek a kamasz fiúk bizonytalanságára és a manoszféra építésére. A kutatók szerint a jelenség megfékezéséhez először azt kellene megértenünk, miért vonzó ez a világ a fiatalok számára.

Nincs most elég időd?

• Egy tudományos állásfoglalás szerint az online nőgyűlölet társadalmi és egészségügyi kockázat, amely összehangolt fellépést igényel.
• A magány, az iskolai nehézségek, az anyagi bizonytalanság és a kirekesztettség fogékonyabbá tehet egyes fiúkat a szélsőséges közösségek üzeneteire.
• A nőgyűlölő tartalmak terjesztése sok esetben üzleti tevékenység: a felháborodásból, a sértettségből és a férfiassággal kapcsolatos bizonytalanságokból pénzt lehet keresni.
• A kutatók az oktatás, a mentális egészség támogatása és az internetes platformok szabályozása mellett érvelnek.
• A fiúknak valódi közösségekre és pozitív férfimintákra is szükségük lenne, mert a problémáikat nem lehet betiltani.

Végtelenül szomorú, hogy ezt le kell írnunk, de az online gyűlölködés a fiatalok jelentős részének mindennapos tapasztalatává vált. Az Eurostat 2025-ös adatai szerint az Európai Unió 16–24 éves internetezőinek 53,7 százaléka találkozott olyan tartalommal, amely egyes embereket vagy társadalmi csoportokat támadott, megalázott. És ebben az eleve tragikus adatban egyre jelentősebb a nők ellen irányuló hangulatkeltés, megbélyegzés, a manoszféra jelensége.

Ha kifejezetten a nőket lealacsonyító tartalmakat nézzük, már a fiatalabb korosztályban is aggasztó számokat találunk. Az Ofcom 2025-ös kutatásában a 13–17 éves fiúk 18 százaléka számolt be arról, hogy az előző négy hétben találkozott nőket tárgyiasító, becsmérlő vagy negatív színben feltüntető online tartalommal. Ez önmagában nem jelenti, hogy az érintett fiúk egyetértenének a látottakkal, de jól mutatja, milyen korán elérhetik őket ezek az üzenetek. 

Ráadásul az ilyen tartalmakhoz nem feltétlenül kell szélsőséges internetes fórumokat felkeresni. A nőket leértékelő üzenetek önfejlesztéssel, férfiassággal vagy akár videójátékokkal kapcsolatos tartalmakba is beépülhetnek. Megjelenhetnek motivációs videókban, mémekben, és a közösségi platformok ajánlórendszerei olyan fiatalokhoz is eljuttathatják őket, akik eredetileg egészen más témák iránt érdeklődtek. 

A jelenség egyik legaggasztóbb része, hogy a férfiak sérelmeire és a nőgyűlöletre építő online közösségekből mára jövedelmező iparág fejlődött ki. A The Lancetben október 29-én megjelent szakmai állásfoglalás szerzői szerint a terjedését nem lehet pusztán tiltásokkal megállítani. Ahhoz azt is meg kell értenünk, milyen szükségletekre és személyes problémákra kínálnak választ az ilyen trendek.

Miért találhatnak otthonra a fiúk ezekben a közösségekben?

A manoszféra működésének megértéséhez érdemes először a fiúk helyzetét megvizsgálni. Sarah Hawkes és Kent Buse, a Global 50/50 kutatói szerint ugyanis az online nőgyűlölet terjedését nem lehet kizárólag a közösségi platformok működésével vagy a szélsőséges tartalomgyártók népszerűségével magyarázni. A jelenség mögött olyan társadalmi problémák is meghúzódnak, amelyekkel a fiatalok egy része már jóval azelőtt szembesül, hogy kapcsolatba kerülne ezekkel a közösségekkel. 

A kutatók különösen aggasztónak tartják a fiúk oktatástól való eltávolodását, a magányt, a társadalmi kirekesztettséget és az anyagi bizonytalanságot.

Ezek a körülmények megnehezíthetik, hogy egy fiatal megtalálja a helyét, megfelelő kapcsolatokat alakítson ki, vagy bizakodva tekintsen a jövőjére. Az ilyen helyzetekben vonzóvá válhatnak azok az internetes közösségek, amelyek egyszerű magyarázatot kínálnak a problémáira, és azt az érzést erősítik benne, hogy mások is hozzá hasonló nehézségekkel küzdenek. 

A manoszféra egyes közösségei azonban ezt a támogatást sajátos világképpel kapcsolják össze. A fiúk és férfiak nehézségeit a feminizmus térnyerésével, a nemi szerepek változásával vagy általában a nőket hibáztatva magyarázzák.

A személyes csalódásokból így könnyen közös sérelem lesz, amelyhez a közösség ellenségképet is kínál.

Hawkes szerint a manoszféra három olyan dolgot adhat a fiataloknak, amelyekre valóban szükségük van:

• közösséget,
• identitást
• és magyarázatot arra, miért érzik nehéznek az életüket.

Vegytiszta populizmus, politikusok is előszeretettel használják ezt a megközelítést, főleg szélsőséges pártok. Ismerve ezt a metódust, könnyen érthető, hogy ha a társadalom kizárólag az ilyen csoportok megszüntetésére koncentrál, miközben nem kínál helyettük hiteles alternatívát, a kiváltó problémák megmaradnak, a probléma nem tűnik el, mert a félelem, a magány, az elveszettség és reménytelenség érzése valós.

A sértettségből bevétel, a férfiasságból eladható termék lett

A szakmai állásfoglalás a manoszférát kiterjedt üzleti ökoszisztémaként írja le. Az egymástól sok tekintetben különböző közösségeket a férfiasságról alkotott nézetek, a férfiakat ért sérelmek hangsúlyozása és a nőgyűlölő üzenetek köthetik össze. 

A kutatók szerint az online férfiidentitás maga is árucikké vált.

Az üzleti modell lényege, hogy a tartalomgyártók először egy valós problémára kínálnak magyarázatot, majd annak megoldását pénzért árulják. Egy párkapcsolati kudarcokkal vagy önbizalomhiánnyal küzdő fiú például olyan videókkal találkozhat, amelyek a sikeres férfiak titkairól, az önfejlesztésről vagy a nőkkel való ismerkedésről szólnak. Egyes influenszerek ezekben a tartalmakban fokozatosan azt az üzenetet erősítik, hogy a férfiak nehézségeiért a nők és a feminizmus felelősek. A kiutat pedig

• saját fizetős tanfolyamaikban,
• előfizetéses közösségeikben,
• párkapcsolati tanácsadásukban vagy más termékeikben kínálják. 

A figyelemgazdaságot pörgető közösségi platformok működése tovább erősítheti ezt a folyamatot. A felháborodást kiváltó kijelentések sok reakciót, hozzászólást és megosztást generálhatnak, amit az ajánlórendszerek fokozott érdeklődésként értékelhetnek. A nagyobb elérés direkt bevételt is jelent sok esetben és több potenciális vásárlót és előfizetőt jelent a tartalomgyártónak, miközben a felhasználók figyelméből a platform is bevételhez juthat, tehát érdekelt marad az ilyen tartalmak terjesztésében. A provokatívabb üzenetek így anyagilag is kifizetődők lehetnek, ami további hasonló tartalmak előállítására ösztönözhet. 

Kent Buse szerint éppen ez teszi különösen veszélyessé a jelenséget: a fiúk bizonytalansága, magánya és elégedetlensége olyan üzleti lehetőséggé válik, amelyből egyes szereplőknek akkor is bevételük származhat, ha közben tovább mélyítik a fiatalok sérelmeit.

A kutató ezért hangsúlyozza, hogy a felelősséget nem lehet kizárólag azokra a fiúkra hárítani, akik fogyasztják ezeket a tartalmakat. A működésükből hasznot húzó vállalkozások és internetes platformok szerepét is vizsgálni kell.

Itt nem csak a lányok sérülnek

Az állásfoglalás az online nőgyűlölet egészségügyi következményeivel is foglalkozik. A nők és lányok számára a legfontosabb veszély, hogy az ilyen közösségek elfogadhatóbbá tehetik a nőket leértékelő nézeteket, és hozzájárulhatnak a velük szembeni erőszak társadalmi elfogadásához. 

A szerzők ugyanakkor a fiúkat és férfiakat érintő káros hatásokat is kiemelik. A közösségekben terjesztett, merev férfiideálok összefügghetnek a mentális egészségi problémákkal, a testképpel kapcsolatos bizonytalanságokkal és a szakmai segítség elutasításával. Különösen veszélyesnek tartják azokat az üzeneteket, amelyek a sebezhetőséget vagy a segítségkérést a gyengeség jelének állítják be. 

Fontos ugyanakkor, hogy a nőgyűlölő tartalmakkal való találkozás önmagában nem bizonyít radikalizálódást. A fiúk fogékonysága és az ilyen közösségekhez való viszonya eltérő lehet. A kutatók megközelítése ezért arra is épül, hogy azonosítani kell a különösen veszélyeztetett csoportokat, és meg kell vizsgálni, milyen körülmények növelik a kockázatokat, vagyis az összkép itt is hasonló, mint a digitális eszközök (social média, videójáték) használati zavarai esetében:

nem mindenki lesz patológiai eset, a családi háttér, az alapszemélyiség, a múltbéli traumák, a társadalmi helyzet mind kritikus pontjai annak, hogy milyen hatással van az egyénre a tartalom, az inger.

Mi köze mindennek a dohányiparhoz?

A Lancet-állásfoglalás legfontosabb javaslata, hogy az online nőgyűlöletet közegészségügyi problémaként kellene kezelni. A szerzők ehhez a dohányzás és az egészségtelen élelmiszerek elleni fellépést hozzák példaként. A párhuzam itt persze elsősorban a gazdasági ösztönzőkről és a társadalmi felelősségről szól. A dohányipar működésének szabályozásakor az egészségügyi szakemberek nem elégedtek meg azzal, hogy az embereket a dohányzás veszélyeire figyelmeztessék. A reklámok, az értékesítés, a vállalatok gyakorlata és a megelőzés is a beavatkozások részévé vált. Hawkes és Buse szerint a manoszféra esetében szintén vizsgálni kellene azokat az üzleti mechanizmusokat, amelyek elősegítik a káros tartalmak terjedését. 

A kutatók azt is problémásnak tartják, ahogyan az érintett vállalatok és tartalomgyártók a felelősségről beszélnek. Álláspontjuk szerint a dohány- és élelmiszeriparban is ismert érvelés jelenik meg: a következményekért elsősorban az egyént teszik felelőssé, a szabályozást pedig a személyes szabadság elleni támadásként mutatják be. Ez elterelheti a figyelmet arról, hogy a vállalatok milyen szerepet játszanak a kockázatok kialakulásában. 

A szerzők azonban a hasonlat korlátait is elismerik. A manoszféra nem egyetlen termék vagy egységes iparág, a káros hatások közvetlen bizonyítása nehezebb, mint például a dohányzás egészségügyi következményeié, az internetes közösségekhez való tartozásnak pedig pozitív hatásai is lehetnek. Ezért a szabályozási megoldásokat a digitális környezet sajátosságaihoz kell igazítani, ez pedig pontosan olyan megfoghatatlan feladat, mint amilyennek így leírva tűnik. De akkor mégis hol kellene kezdeni az egészet?

Hat területen sürgetnek változást a kutatók

Hawkes és Buse hat egymást kiegészítő beavatkozási területet azonosít. Ezek jóval túlmutatnak a közösségi médiában megjelenő káros tartalmak eltávolításán.

1. A fiúk társadalmi problémáival is foglalkozni kell. A megelőzés része lenne az iskolai leszakadás, a magány és a társadalmi kirekesztettség csökkentése. A szerzők szerint a fiatalok életkilátásainak javítása és a gazdasági bizonytalanság mérséklése is hozzájárulhat ahhoz, hogy kevésbé váljanak fogékonnyá a sérelmekre építő közösségek üzeneteire.
2. Az iskoláknak és az egészségügyi ellátórendszernek együtt kellene működniük. A kutatók olyan összehangolt fellépést javasolnak, amelyben a pedagógusok, a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek és a fiatalokat segítő szervezetek is részt vesznek. Fontosnak tartják az érzelmi készségek és az egészséges kapcsolatok fejlesztését, valamint azt, hogy a segítség valóban elérhető legyen a rászoruló fiúk számára.
3. Másként kell beszélni a fiúkkal a férfiasságról. Az állásfoglalás kifejezetten óv attól, hogy a férfiasságot önmagában mérgezőnek, a fiúkat és férfiakat pedig eleve problémásnak mutassuk be. A megelőzési programokat az érintett fiatalok bevonásával kellene kidolgozni, és nagyobb szerepet kellene kapnia az úgynevezett prebunkingnak, amely a manipuláció felismerésére készít fel. A szerzők ezt hatékonyabb megoldásnak tartják a kizárólag utólagos cáfolatokra építő kommunikációnál.
4. A platformok üzleti érdekeit is szabályozni kell. A szerzők szerint a közösségi médiával kapcsolatos szabályozásnak a káros tartalmak terjedését elősegítő rendszerekre és gazdasági ösztönzőkre is ki kell terjednie. A felhasználók felelősségének hangsúlyozása vagy az egyes bejegyzések eltávolítása önmagában nem kezeli ezeket a problémákat.
5. Folyamatos kutatásra és a beavatkozások értékelésére van szükség. Az online közösségek és a tartalomterjesztés módszerei változnak, ezért a szakembereknek rendszeresen vizsgálniuk kellene, milyen hatások érik a fiatalokat, melyik megelőzési módszer működik, és vannak-e a beavatkozásoknak nem kívánt következményei. A kutatók ezzel azt is jelzik, hogy a javasolt megoldások eredményessége nem tekinthető automatikusan bizonyítottnak.
6. A társadalomban meglévő nőgyűlölettel is szembe kell nézni. Nem a manoszféra hozta létre a nőkkel kapcsolatos előítéleteket, de nyilván felerősítheti és elfogadhatóbbá teheti azokat. Az állásfoglalás ezért az egyenlőséget elutasító társadalmi nézetekkel, valamint a nemek közötti egyenlőséget támadó, jelentős anyagi támogatással működő mozgalmakkal való foglalkozást is szükségesnek tartja. 

Mit tehetünk szülőként?

A kutatók javaslatai elsősorban társadalmi és intézményi változásokról szólnak, de a családok számára is fontos szempontokat adnak. 

• Érdemes megismernünk azokat az online szereplőket, akiket a gyerekünk követ, különösen, ha gyakran beszélnek férfiasságról, párkapcsolatokról, sikerről vagy a nők szerepéről. Az ilyen tartalmak megítélésénél az egyik legfontosabb szempont, hogy a tartalomgyártó segít-e megérteni a problémákat, vagy rendszeresen egész társadalmi csoportokat tesz felelőssé értük.
• Ha nőgyűlölő kijelentésekkel találkozunk, érdemes rákérdezni, honnan származnak, és miért tartja őket hitelesnek a gyerekünk. A problémás állításokat világosan elutasíthatjuk, miközben lehetőséget adunk arra, hogy a fiatal a saját bizonytalanságairól, sérelmeiről és kapcsolati nehézségeiről is beszéljen. A Lancet-állásfoglalás egyik legfontosabb üzenete éppen az, hogy a fiúk problémáit komolyan kell venni, mert ezek elhanyagolása teret nyithat a káros online közösségeknek.
• A megelőzésben a valódi emberi kapcsolatoknak is fontos szerepük lehet. A barátságok, az iskolai közösségek, a sport vagy más közös tevékenységek olyan helyzeteket teremthetnek, amelyekben a fiatal támogatást, elfogadást és sikerélményt találhat.
• Ugyanilyen fontos, hogy legyenek olyan hiteles férfiminták a környezetében, akik a nehézségek kezelésében, a másokkal való kapcsolatokban és a segítségkérésben is példát mutathatnak. Ezek a lehetőségek összhangban állnak a szerzők közösségi kapcsolatok és pozitív férfiképek erősítésére vonatkozó javaslataival.

A The Lancetben megjelent írás szakmai állásfoglalás, tehát nem új adatfelvételen alapuló kutatás, és nem bizonyítja, hogy minden felsorolt beavatkozás azonos mértékben lenne hatékony. A szerzők egy olyan megközelítést javasolnak, amely a káros tartalmak terjesztőinek felelőssége mellett a fiatalok életkörülményeit és szükségleteit is figyelembe veszi. Vagyis megint ugyanoda jutunk: 

a problémák felismerése, kezelése és tényleges párbeszéd nélkül a tiltás semmilyen érdemi javulást nem hozhat, legjobb esetben is csak elfedi a valós problémákat egy időre.

A fiatal fiúk számára hiteles és vonzó alternatívát kell teremteni azokkal a közösségekkel szemben, amelyektől meg akarjuk védeni őket. Ha csak azt mondjuk el nekik, hová ne menjenek az interneten, attól még ugyanúgy keresni fogják a helyüket valahol.

• közösségi média
• mentális egészség
• digitális gyermekvédelem
• kamasz fiúk
• manoszféra
• online nőgyűlölet
• radikalizálódás
• férfikép

• Legfrissebb
• Miért vonzza a kamasz fiúkat az online nőgyűlölet? A kutatók szerint rossz helyen keressük a megoldást
• Egy láthatatlan SMS is megzavarhatja az androidos telefonokat - mit kell ellenőrizni a mobiljainkon?
• Már a filmek és sorozatok is lemaradtak: ezt nézi naponta a legtöbb kamasz
• Beat 'Em Up Collection (QUByte Classics) teszt szülőknek
• Az online zaklatást átélt gyerekek kétharmada nem kér segítséget
• Most tényleg az EU állítja meg a gyerekek közösségimédia-korlátozását?
• Ingyen játék: több mint 8 ezer forintos horrort ad halloween hetére az Epic, de ez nem gyerekeknek szóló játék
• Mi állhat a lengyel iskolai késelések hátterében? Mindegyik magyarázat tragikus
• Viber okosabban: íme négy hasznos beállítás, amit érdemes ismerned
• Beülnél egy étterembe, ahol arra kérnek, hogy tedd el a telefonodat?

• Legnépszerűbb címkék
• social media
• PC játék
• közösségi média
• mesterséges intelligencia
• képernyőidő
• epic games store
• ingyen játék
• videójáték
• online biztonság
• digitális nevelés