Az elkövető gyakran egy ismerős: súlyos képet mutat a gyerekeket érő online szexuális visszaélésekről az UNICEF

2026.09.03. 08:33 Horváth Péter

Az UNICEF kutatása szerint minden ötödik, internetet használó 12–17 éves átélt valamilyen online szexuális kizsákmányolást vagy bántalmazást. Az esetek többsége a mindennap használt közösségi oldalakon történt, gyakran a család sem tudja meg.

Az elkövető gyakran egy ismerős: súlyos képet mutat a gyerekeket érő online szexuális visszaélésekről az UNICEF

Nincs most elég időd?

Az UNICEF, az ECPAT International és az INTERPOL közös, Disrupting Harm nevű kutatása 2020 és 2025 között, 21 országban, mintegy 21 ezer 12-17 éves internetező gyerek megkérdezésével és több mint 100 mélyinterjúval mérte fel, milyen mértékű a technológia által lehetővé tett szexuális zaklatás és bántalmazás.
Az érintett országokban egyetlen év alatt közel 20 millió, 12-17 éves gyerek szenvedett el legalább egyfajta ilyen zaklatást vagy bántalmazást - ez az internetező gyerekek átlagosan ötöde. Magyarország nem szerepelt a kutatásban.
A bántalmazások közel 60 százaléka közösségimédia-platformokon történt, elsősorban Facebookon, WhatsAppon és Instagramon,14 százalékuk online játékokban.
Az esetek 57 százalékában a gyerek ismerte az elkövetőt (barát, családtag, partner), 38 százalékukban pedig online ismerkedtek meg vele idegenek.
A gyerekek több 41 százaléka senkinek sem mondta el, ami vele történt, és kevesebb mint 1 százalékuk jelentette csupán az esetet rendőrségnek, szociális munkásnak vagy segélyvonalnak. Ez kritikus probléma.
Az érintett gyerekeknél a kutatás jóval magasabb arányban mért önsértést és öngyilkossági gondolatokat - ezek statisztikai összefüggések, nem bizonyított ok-okozati kapcsolatok.
Az UNICEF ajánlásai elsősorban a platformok tervezési felelősségét és a jogi szabályozás korszerűsítését hangsúlyozzák, nem azt, hogy a gyerekeknek kellene "óvatosabbnak" lenniük.
A cikk végén segítséget is találsz, nem vagy egyedül, ha baj van!

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Az online szexuális bántalmazásról a legtöbb szülő lelki szemei előtt egy névtelenségbe burkolózó, sötét szándékú felnőtt jelenik meg, aki az internet eldugott, árnyékos szegleteiből cserkészi be áldozatait. Az UNICEF Through Children’s Eyes címmel nyilvánosságra hozott jelentése azonban egy ennél jóval hétköznapibb, pont emiatt sokkolóbb és kijózanítóbb valóságra mutat rá.

🧠 Miről is van szó pontosan?

UNICEF: Az ENSZ gyermekvédelmi szervezete, amely több mint 190 országban és területen dolgozik a gyerekek jogainak, biztonságának, egészségének és oktatásának védelméért. Nemcsak humanitárius segítséget nyújt: kutatásokat készít, adatokat gyűjt, és ezek alapján próbálja rávenni a kormányokat, az intézményeket és a technológiai cégeket arra, hogy biztonságosabb környezetet teremtsenek a gyerekek számára. A szervezetet 1946-ban, a második világháború után hozták létre. Eredeti neve United Nations International Children’s Emergency Fund volt – innen maradt meg az UNICEF rövidítés –, ma hivatalosan az ENSZ Gyermekalapjaként működik.

A digitális veszélyek ugyanis pontosan ott érik a tinédzsereket, ahol a leginkább biztonságban érzik magukat: a mindennapos csevegések, a közösségi görgetések és a közös online játékok közben. Egy ártatlannak induló privát üzenetben, egy játék közben nyitott hangalapú chaten vagy egy olyan kapcsolatban, amely eleinte a legcsekélyebb gyanúra sem ad okot.

Hirdetés

A kutatók becslései szerint a vizsgált 21 országban több mint 20 millió, internetet használó 12–17 éves fiatal találkozott már a digitális technológiával elősegített szexuális kizsákmányolás és bántalmazás legalább egyik vizsgált formájával a felmérést megelőző egy évben.

Ez az érintett államok internetező tinédzser populációjának csaknem egyötödét jelenti.

🧠 Mit jelent itt a kizsákmányolás?

A digitális technológiával elősegített szexuális kizsákmányolás és bántalmazás gyűjtőfogalom. Nem kizárólag azt a klasszikus esetet fedezi, amikor egy elkövető intim képet csal ki egy kiskorútól. Beletartozik minden olyan helyzet is, amikor a gyereket kéretlen szexuális tartalmú képpel vagy videóval szembesítik; akarata ellenére szexuális jellegű beszélgetésbe kényszerítik; tőle intim felvételt követelnek vagy kérnek; pénzt és ajándékot ígérnek neki szexuális tartalomért vagy személyes találkozóért; a róla készült bizalmas felvételt az engedélye nélkül továbbítják; szexuális cselekményre próbálják zsarolni; vagy mesterséges intelligencia segítségével hamis, szexuális tartalmú képet (deepfake) generálnak róla.

A bántalmazás ráadásul ritkán marad meg egyetlen dimenzióban. Elkezdődhet a fizikai valóságban, majd folytatódhat üzenetek és képek formájában a digitális térben, vagy éppen fordítva: az online térben kiépített kapcsolat csaphat át személyes találkozóba és súlyosbodó visszaélésekbe.

Mit jelent valójában a húszmilliós adat?

Az UNICEF vizsgálata az eddigi legnagyobb olyan nemzetközi kutatás, amelyben nem közvetítőkön, hanem közvetlenül a fiatalokon keresztül mérték fel a helyzetet. Az adatfelvétel két hullámban készült:

2020-2022 között 12 országban (elsősorban Kelet- és Dél-Afrikában, illetve Délkelet-Ázsiában),
majd 2024-2025-ben további 9 országban (Latin-Amerikában, Kelet-Európában és Pakisztánban).

Összesen mintegy 21 ezer, 12-17 év közötti internetező gyereket és egy-egy szülőjüket kérdezték meg reprezentatív mintán, ezt egészítette ki több mint 100 mélyinterjú 16-24 éves fiatalokkal, akik gyerekkorukban élték át a bántalmazást, valamint közel 500 interjú gyerekvédelmi szakemberrel és rendőrökkel. Magyarország nem szerepelt a vizsgált országok között, a hozzánk földrajzilag legközelebbi minta Örményország, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia adatait tartalmazza.

A jelentésben szereplő húszmilliós becslés az egyes országok súlyozott eredményeiből és demográfiai adataiból adódik össze. Ez a szám nem azt jelenti, hogy globálisan pontosan minden ötödik tinédzser áldozattá válik, de az eredmények megmutatják a probléma gigantikus méreteit és kikerülhetetlen mintázatait a világ legkülönbözőbb kultúráiban egyszerre.

A felmérés adatai alapján egyetlen év leforgása alatt nagyságrendileg:

mintegy 15 millió gyerek találkozott nem kívánt szexuális tartalommal;
9 millió gyereket próbáltak meg akarata ellenére szexuális téájú beszélgetésbe bevonni vagy tőle intim fotót kicsikarni;
5,5 millió fiatalnak ajánlottak fel pénzt vagy ajándékot szexuális tartalmú anyagokért, esetleg találkozóért cserébe;
4 millió gyerekről terjesztettek tovább intim képet vagy videót a hozzájárulása nélkül.

Mivel egyetlen áldozatot többféle sérelem is érhet egyidejűleg, ezek a csoportok jelentős átfedést mutatnak egymással.

A régiók között nagy volt a szórás: az érintettség aránya Kelet- és Dél-Afrikában volt a legmagasabb (átlagosan 27 százalék), Európában és Közép-Ázsiában (Örményország, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia) pedig a legalacsonyabb (átlagosan 8 százalék) - Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában 18-19 százalék körül alakult.

🧠 Miért nem hasonlíthatók össze közvetlenül az országos számok?

A kutatók maguk is hangsúlyozzák: az önbevalláson alapuló adatok nem alkalmasak arra, hogy az országokat egymással rangsoroljuk, vagy hogy egy alacsonyabb szám azt jelentse, abban az országban biztonságosabb gyereknek lenni. A különbségeket legalább annyira befolyásolja az, mennyire tabu egy adott kultúrában a témáról beszélni, mennyire ismerik fel a gyerekek az adott helyzetet bántalmazásként, és mennyire éreznek biztonságot arra, hogy egy kutatónak elmondják - mint maga a tényleges előfordulás gyakorisága. Egy magasabb szám tehát akár azt is jelentheti, hogy az adott országban jobban tudatosult a probléma.

Nem a sötét web, hanem a mindennapi alkalmazások

A bántalmazások jelentős része - átlagosan 59 százaléka - a legnépszerűbb közösségi platformokon zajlott, míg további 14 százalékuk az online játékok felületeihez kötődött.

A megkérdezett fiatalok

az esetek felében a Facebookot nevezték meg érintett felületként (50%),
ezt követte a WhatsApp (29%),
az Instagram (24%),
a Snapchat (13%)
és a TikTok (12%).

A százalékos értékek összege meghaladja a százat, ami jól szemlélteti a platformok közötti átjárhatóságot: a kapcsolatfelvétel gyakran egy nyilvánosabb közösségi oldalon indul, majd gyorsan átterelődik egy zártabb üzenetküldő alkalmazásba.

Figyelemreméltó tény, hogy a három leggyakrabban érintett szolgáltatás egyetlen óriáscég, a Meta tulajdonában áll. Ez a megállapítás különösen éles megvilágításba kerül annak tükrében, hogy a vállalat a közelmúltban 17,1 milliárd dolláros egyezséget kötött a gyermekvédelmi hiányosságokat érintő jogi eljárások lezárására. Nem arról van szó, hogy a Meta tehet a helyzetről, de tehetne ellene, csak éppen minden jel szerint a profit hajszolása sokkal fontosabb feladat volt, mint a viszonylag biztonságos online tér kialakítása a felhasználók számára.

Hirdetés

A jelentés rámutat: nem arról van szó csupán, hogy az elkövetők véletlenül éppen ezeket a felületeket használják. A visszaéléseket maguk az alkalmazások hétköznapi funkciói is megkönnyítik.

A kéretlen üzenetek küldésének lehetősége, a zárt csevegők, a tartalom gyors megosztása, a hamis profilok egyszerű létrehozása vagy az, hogy egy letiltott felhasználó másodpercek alatt új fiókkal térhet vissza - ez mind az elkövetők kezére játszik.

Ebben a környezetben a védekezés teljes terhe a gyerekre hárul. Neki kellene felismernie a szándékot, megfelelően szigorítania a beállításait, letiltania a zaklatót, mentenie a bizonyítékokat, és újra meg újra jelentenie az újból felbukkanó profilokat. Mire azonban mindezt megtenné, a bántalmazás mély nyomokat hagyva sokszor már meg is történt.

Az elkövetőt sokszor ismeri az áldozat

A sztereotípiákkal ellentétben az esetek 57 százalékában olyan személy követte el a visszaélést, akit az áldozat már a való életben is ismert: barát, osztálytárs, korábbi vagy jelenlegi partner, esetleg családi ismerős. Ez természetesen nem zárja ki a veszélyes idegen toposzát sem, hiszen az esetek 38 százalékában a kapcsolat eredetileg az interneten indult.

Kilenc vizsgált országban pedig az ügyek több mint negyedében egy másik kiskorú volt az elkövető.

A jelentés azt is bemutatja, hogy a bántalmazás gyakran fokozatosan alakul ki: egy ártalmatlannak induló ismerkedésből vagy beszélgetésből idővel nyomásgyakorlás, majd - a korábban megosztott képek vagy üzenetek felhasználásával - zsarolás is lehet. A folyamat nemek szerint is eltér: lányoknál gyakran a szégyennel és a megbélyegzés fenyegetésével tartják csendben az áldozatot, fiúknál pedig azzal, hogy a történteket kevésbé veszik komolyan, vagy a szexuális irányultságukkal kapcsolatos fenyegetést használják zsarolásra.

Szintén aggasztó adat, hogy egy kilenc országra kiterjedő almintában a gyerekek átlagosan 2 százalékáról - összesítve becslés szerint 1,1 millió gyerekről - készült az elmúlt egy évben mesterséges intelligenciával generált, hamis szexuális tartalom. Ez azt jelenti, hogy a gyerek soha nem osztott meg semmilyen valódi képet, sőt akár nem is tud róla, hogy ilyen tartalom létezik róla - a szégyen, a megbélyegzés és a társadalmi következmény azonban ugyanolyan valóságos lehet, mint valódi képek esetén. A kutatók szerint ez a szám valószínűleg alábecsüli a probléma tényleges méretét, hiszen sok érintett gyerek egyszerűen nem is tud az őt ábrázoló tartalom létezéséről.

A jelentés készítői szerint a digitális biztonságról szóló párbeszédnek ezért a veszélyes idegenek rémképe mellett ki kellene bővülnie a beleegyezés, a személyes határok, az intimitás, a bizalom és a digitális tartalmak felelős kezelésének kérdéseire is.

A gyerekek digitális önállósodása ugyanis egyre korábbra tolódik, miközben a veszélyhelyzetek felismerésében és kezelésében legtöbbször teljesen magukra maradnak.

A gyerek attól is félhet, hogy elveszik a telefonját

A kutatás legmegrázóbb eredménye az, hogy a tabu és a szégyen milyen erőteljes, és hogy az áldozatok általában hallgatnak. Az esetek 41 százalékában a gyerek egyetlen embernek sem beszélt a történtekről. Ha mégis megtörte a csendet, leggyakrabban egy korabeli barátjához fordult segítségért.

A testvérek, a szülők, gondviselők nagyságrenddel ritkábban jelentek meg az elsődleges bizalmi személy szerepében, míg a rendőrséghez, szociális segítőkhöz vagy szakosodott segélyvonalakhoz az esetek kevesebb mint 1 százaléka jutott el.

A hallgatás hátterében leggyakrabban az információhiány állt: a fiatalok egyszerűen nem tudták, hová fordulhatnának. Sokan közülük elviselhetetlen szégyent éreztek, nem tartották elég súlyosnak a helyzetet, vagy attól rettegtek, hogy ők maguk kerülnek bajba. A mélyinterjúk során a tinédzserek közül többen nyíltan megfogalmazták: azért sem mertek a felnőttektől segítséget kérni, mert attól féltek, hogy a szüleik válaszul elveszik a telefonjukat, vagy eltiltják őket az internettől.

Ez a helyzet komoly dilemmát teremt a szülők számára. Amikor kiderül, hogy valaki manipulálta, fenyegette vagy zsarolta a gyereket, a védelmező reflexek azonnal a tiltás (rosszabb esetben a gyerek hibáztatása) irányába tolhatnak mindenkit. A fiatal azonban ezt nem védelemként, hanem büntetésként éli meg. Azt az üzenetet raktározza el, hogy ha bajba kerül és szólni mer, elveszíti a kapcsolódást a barátaival, a közösségével és a saját digitális terével. Ezért kritikus fontosságú, hogy az első reakció soha ne a számonkérésről vagy a szankciókról szóljon. Ehelyett ezeknek a mondatoknak kellene elhangoznia:

„Nagyon jól tetted, hogy elmondtad. Egyáltalán nem te vagy a hibás. Itt vagyok, és együtt fogjuk megoldani.”

Négyszer gyakoribb önsértés és öngyilkossági gondolatok

A felmérés kimutatta, hogy a szexuális visszaélést átélt tinédzserek körében közel négyszer gyakoribbak voltak az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy kísérletek, és ugyancsak négyszeresére nőtt a szándékos önsértésről beszámolók aránya. A szorongásos tünetek szintén lényegesen magasabb értéket mutattak náluk. Bár ezek az adatok megrázó összefüggésre mutatnak rá, fontos megjegyezni, hogy a keresztmetszeti kutatási módszertan miatt közvetlen ok-okozati kapcsolat nem bizonyítható. Az elemzés kontrollálta a gyerekek életkorát és nemét, de minden lehetséges egyéni vagy környezeti tényezőt nem tudott kiszűrni.

Az összefüggés ugyanakkor kivétel nélkül mind a 21 vizsgált országban megjelent. Az interjúkban a fiatalok folyamatos félelemről, bénító szégyenről, elszigetelődésről és a bizalom teljes elvesztéséről számoltak be. Egy engedély nélkül megosztott vagy hamisított felvétel hatása ugyanis nem ragad le a kijelzőnél: végigkíséri a gyereket az iskolai folyosókon, beárnyékolja a baráti kapcsolatait és megbénítja a mindennapjait.

Hirdetés

Mi lehetne a megoldás?

A tragikus eredmények láttán jogos a kérdés. Az UNICEF jelentés ajánlásai tudatosan nem a gyerekek "óvatosságára" épülnek, hanem a rendszerszintű felelősséget veszik elő, ami az egyik legnehezebb kérdés, de nézzük, mi lehetne érdemi segítség:

A technológiai vállalatoknak alapértelmezetten privát beállításokkal, az idegenektől érkező megkeresések korlátozásával és a bántalmazó - köztük MI által generált - tartalmak proaktív kiszűrésével kellene védeniük a gyerekeket, ahelyett hogy a minél hosszabb platformhasználatra optimalizálnának.
A kormányoknak és szabályozóknak érvényesíthető biztonsági előírásokat kellene alkotniuk, elegendő szakértelemmel és jogkörrel felruházott hatóságokkal, valamint olyan törvényekkel, amelyek kifejezetten kiterjednek a manipulatív ismerkedésre épülő bántalmazásra, a szexuális zsarolásra és az MI által generált bántalmazó tartalomra is.
A gyerekvédelemben, igazságszolgáltatásban és oktatásban dolgozó szakembereknek olyan képzésre volna szükségük, amely lehetővé teszi, hogy újratraumatizálás nélkül, gyerekközpontúan tudjanak reagálni egy bejelentésre.
A családoknak, iskoláknak és közösségeknek pedig azt az üzenetet kellene következetesen közvetíteniük, hogy a bántalmazásért soha nem a gyerek a felelős.

Ez leírva logikus és célravezető rendszernek tűnik, de a valóságban ezer oka van annak, miért nem lehet megvalósítani. A legtöbb sajnos ezek közül mindig a pénz. Vagy a piac profitéhsége, vagy a pénzhiány az állami rendszerekben. És akkor megint azt érezheti minden szülő, hogy egyedül maradt a problémákkal.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

Mit tehetünk szülőként, ha a gyerek bajban van?

A jó hír, hogy azért teljesen nem vagyunk egyedül. Ami a legfontosabb, ha baj van, reagáljunk higgadtan, amennyire csak lehet (világos, hogy ez a legostobább tanács, de oka van, hogy leírtuk):

Még akkor se vonjuk kérdőre a gyereket, ha az intim képet eredetileg ő maga készítette és továbbította. A bizalommal az él vissza, aki nyomást gyakorol rá, fenyegetőzik, vagy engedély nélkül terjeszti a tartalmat. A megszégyenítéssel csak azt érjük el, hogy legközelebb elhallgatja a bajt.
Ne vegyük el büntetésből a telefonját!
Bár szükség lehet a felhasználói fiók ideiglenes felfüggesztésére, a kapcsolat megszakítására vagy a biztonsági beállítások szigorítására, ezeket mindig közösen, védelmi lépésként hajtsuk végre, ne pedig büntetésként.
Mentsük el a szükséges adatokat, de ne terjesszük tovább a képet! Rögzítsük az elkövető felhasználónevét, a profil hivatkozását, az üzenetváltások időpontját, a fenyegetéseket és a tartalom pontos URL-címét. Az üzenetekről készülhet képernyőkép, de magát az intim felvételt ne küldjük tovább, és bizonyítékszerzés céljából se töltsük le más oldalról.
Zsarolás esetén a gyerek soha ne találkozzon az elkövetővel! Ez legyen a legfontosabb szabály, amit muszáj sulykolni.

Ha segítség kell:

Nem mindegy, hogy a gyerek közvetlen veszélyben van, valakivel beszélni szeretne, feljelentést tennénk, vagy egy róla készült képet próbálunk eltávolítani. Az alábbi szolgálatok más-más helyzetben tudnak segíteni.

Ha közvetlen veszélyben van a gyerek

112 – általános segélyhívó
Azonnal hívjuk, ha a gyereket erőszakkal fenyegetik, találkozóra kényszerítik, eltűnt, közvetlen önveszélyben van, vagy a bántalmazó a közelében lehet. Ilyenkor ne várjunk egy online bejelentés feldolgozására.

Ha a gyerek névtelenül beszélne valakivel

Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: 116 111
Ingyenes és anonim lelkisegély gyerekeknek és fiataloknak. Internetes zaklatásról, szexuális visszaélésről, fenyegetésről, szégyenérzetről és öngyilkossági gondolatokról is lehet beszélni. Felnőttként mi is telefonálhatunk egy gyerek érdekében. A hívásnak nincs nyoma a telefonszámlán. A Kék Vonal online is elérhető, de sürgős veszélyben a telefon vagy a 112 a megfelelő választás.

Ha szülőként vagy más felnőttként aggódunk egy gyerekért

Kék Vonal – Bántalmazott és Eltűnt Gyerekek Segélyvonala: 116 000
Szülők, hozzátartozók és szakemberek is hívhatják, ha egy gyerek bántalmazására, veszélyeztetésére vagy eltűnésére gyanakszanak. A vonal azoknak a gyerekeknek is segítséget kínál, akik szökést fontolgatnak. Eltűnt gyerek esetén – a rendőrségi bejelentést követően – az online keresésben is közreműködhetnek. További információ a Kék Vonal oldalán.
Gyermekvédő Hívószám: 06-80-21-20-21
Éjjel-nappal, ingyenesen és akár névtelenül hívható, ha felmerül a gyermekbántalmazás, az elhanyagolás, az erőszak vagy más veszélyeztető helyzet gyanúja. A jelzést szükség esetén továbbítják az illetékes gyermekvédelmi szolgálatnak vagy hatóságnak. A szolgáltatás hivatalos tájékoztatója.

Ha egy képet, videót vagy profilt szeretnénk jelenteni

NMHH Internet Hotline
Online jelenthetjük be a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló tartalmakat, a beleegyezés nélkül közzétett képeket és videókat, az online zaklatást, valamint más jogsértő vagy káros tartalmakat. A bejelentést anonim módon is megtehetjük. Az Internet Hotline kapcsolatba léphet a szolgáltatóval, bűncselekmény gyanúja esetén pedig továbbíthatja az ügyet a rendőrségnek. Bejelentés az Internet Hotline oldalán.
Take It Down
A magyarul is használható, ingyenes és anonim rendszer segíthet megakadályozni egy 18 éves kor előtt készült intim kép vagy videó további terjedését. A rendszer digitális ujjlenyomatot készít a fájlról, maga a kép nem hagyja el a készüléket. Fontos: a használatához ne töltsük le és ne küldjük tovább újra a felvételt, csak akkor használjuk, ha az már a készüléken van.

Ha feljelentést tennénk vagy bűncselekményről tudunk

Rendőrség
Feljelentést személyesen a rendőrségen, illetve elektronikusan is tehetünk. Kiskorú érintettsége esetén a szülő vagy törvényes képviselő segítsége különösen fontos. Közvetlen veszélyben mindig a 112-t hívjuk.
Telefontanú: 06-80-555-111
Éjjel-nappal, ingyenesen és névtelenül hívható, ha egy már megtörtént vagy tervezett bűncselekményről, illetve annak elkövetőjéről tudunk információt adni. Ez nem lelkisegély és nem helyettesíti a 112-t.

Ha jogi, gyakorlati vagy lelki támogatásra van szükségünk

Áldozatsegítő Vonal: 116 006
A korábbi 06-80-225-225 szám szintén továbbra is elérhető. A díjmentes, éjjel-nappal hívható vonalakon bűncselekmények áldozataiként tájékoztatást, érzelmi támogatást és segítséget kaphatunk a jogi, pénzügyi vagy gyakorlati ügyintézéshez. Itt találhatóak az áldozatsegítő szolgáltatások és központok.

Ha a bántalmazás az otthonhoz vagy a családhoz kapcsolódik

OKIT – Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat: 06-80-20-55-20
Éjjel-nappal, ingyenesen hívható családon belüli erőszak, gyermekbántalmazás, prostitúció vagy emberkereskedelem esetén. Abban is segítséget kérhetünk, ha az érintettnek biztonságos elhelyezésre van szüksége.
NANE Segélyvonal: 06-80-505-101
Nők és lányok elleni erőszak, szexuális erőszak, incesztus és kapcsolódó gyermekbántalmazás esetén érintettként, hozzátartozóként vagy segítőként is kérhetünk anonim tanácsot. Az aktuális ügyeleti időpontok a NANE oldalán találhatók.
PATENT jogsegély: 06-80-80-80-81
Ingyenes és anonim jogi segítség nők elleni erőszak áldozatainak. Kapcsolatfelvételi lehetőség ide kattintva érhető el.

Ha szülőként mi is lelki krízisbe kerülünk

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok: 116 123
Ingyenes, éjjel-nappal hívható lelki elsősegély. A gyerek számára elsősorban a 116 111, számunkra vagy más krízisbe került felnőtt számára a 116 123 lehet a megfelelő vonal. Közvetlen önveszély esetén azonban mindig a 112-t hívjuk!

A telefonszámok mellett érdemes bevonnunk az iskola pszichológusát vagy szociális segítőjét, valamint a lakóhely szerinti család- és gyermekjóléti központot is. Az országos készenléti szolgálatok aktuális listáját itt érhetjük el.