New York pert indít social média cégek ellen a fiatalok mentális válsága miatt

2025.10.09. 11:41 Képernyőidő

Ilyen még nem történt: egy város vezetése indított pert a tech-óriások ellen, mert platformjaik tudatosan teszik függővé a fiatalokat, romboló társadalmi következményekkel.

New York pert indít social média cégek ellen a fiatalok mentális válsága miatt

Nincs most elég időd?

  • New York városa pert indított a Meta, a TikTok, a YouTube és a Snapchat ellen, mert szerintük a platformok szándékosan függőséget okoznak a fiatalokban.
  • Álláspontja szerint a cégek algoritmusai mentális egészségügyi válságot idéznek elő a tinédzserek körében, ami közvetve a városnak is károkat jelent.
  • A cél nem csupán kártérítés, hanem az, hogy a világ legnagyobb közösségi médiát üzemeltető cégei végre felelősséget vállaljanak azért, amit a gyerekek figyelmével tesznek.
  • A szülői felelősség kérdése ennek kapcsán nem elhanyagolható.
  • Tippeket is adunk a cikk végén, tudományosan alátámasztott szempontok szerint.

Az amerikai tizenévesek közel fele folyamatosan online van, átlagosan napi 4,8 órát töltenek közösségimédia-platformokon - derül ki a Gallup és a Pew Research Center legfrissebb kutatásaiból. Ez több idő, mint amennyit iskolában töltenek, és közel annyit, mint amennyit alszanak. Ezek a platformok már rég nem csak szórakozást jelentenek, a mai tizenévesek számára ezek az elsődleges kommunikációs csatornák, a közösséghez tartozás, az identitásépítés terei. Hogy jutunk el oda, hogy már egy város kezd el pereskedni emiatt?

New York városa példátlan lépésre szánta el magát: beperelte a világ legnagyobb közösségimédia-vállalatait, köztük a Meta (Facebook és Instagram), a TikTok, a YouTube és a Snapchat üzemeltetőit. A kereset szerint ezek a platformok szándékosan úgy tervezték meg szolgáltatásaikat, hogy függőséget alakítsanak ki a fiatalokban, ami súlyos mentális egészségügyi válsághoz vezetett.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

A fiatalok romokban 

A per középpontjában egy ijesztő valóság áll: a New York-i fiatalok körében megfigyelhető mentális egészségügyi mutatók drasztikus romlása. A városvezetés, az iskolák és a NYC Health + Hospitals – a város legnagyobb állami kórházi rendszere – közösen léptek fel a cégek ellen, jelezve a probléma súlyosságát.

A beadványban megfogalmazott vádak szerint a technológiai óriások tudatosan tervezték meg algoritmusaikat és felületeiket úgy, hogy maximalizálják a fiatalok képernyőidejét. A „még egy videó", „még egy kép" mechanizmusa ugyanazt az agyterületet aktiválja, mint a szerencsejáték vagy más függőséget okozó tevékenységek. A problémát súlyosbítja, hogy a cégek nem vezettek be hatékony védelmi intézkedéseket, amelyek megvédenék a gyerekeket ezektől a káros hatásoktól (bár a Meta most már kötelezővé teszi éppen a kamaszfiókok használatát). 

🧠 Miről is van szó pontosan?
Algoritmus: olyan számítógépes eljárás, amely az egyéni viselkedés, érdeklődés és korábbi aktivitás alapján személyre szabja a megjelenő tartalmakat. A közösségi médiában ez határozza meg, mit látunk a hírfolyamban, milyen videókat ajánl a rendszer, és milyen posztok kerülnek elénk – gyakran a figyelem megtartásának céljával.
Kamaszfiók (teen account): a közösségi platformokon a 13–17 éves korosztály számára létrehozott, korlátozott funkciójú profil. Elvileg kevesebb nyilvános ajánlás, célzott hirdetés és adatmegosztás jellemzi, ám a gyakorlatban ezek a fiókok is ugyanazokkal az algoritmusokkal működnek.

Miért gond ez egy városnak?

New York városa hangsúlyozza: kénytelen hatalmas erőforrásokat – pénzt, emberi kapacitást és időt – fordítani a válság kezelésére. Az iskolákban a tanárok és dolgozók egyre súlyosabb kiégésről számolnak be, mivel napi szinten szembesülnek a fiatalok koncentrációs nehézségeivel, szorongásával és depressziójával.

A kereset szerint a közösségi média által kiváltott mentális egészségügyi problémák negatívan hatnak „a lakosság egészségére és biztonságára, akadályozzák a nyilvános helyek, köztük az iskolák használatát".

A kereset talán legmegrázóbb része egy új, veszélyes social trendről számol be: az úgynevezett „metrószörfözésről". Ebben a halálos veszélyes „játékban" a fiatalok felmásznak a szerelvények tetejére, miközben az utazik – mindezt azért, hogy látványos tartalmakat készítsenek a közösségi médiára, lájkokat és figyelmet gyűjtsenek.

A jelenség már több fiatal életébe került, és a rendőrség több mint 100 embert volt kénytelen letartóztatni. Ez a példa kegyetlenül illusztrálja, milyen messzire képesek elmenni a fiatalok a virtuális elismerésért, akár az életük kockáztatása árán is. 

A jelenségről a Pormanove-botrány kapcsán írtunk részletesebben, érdemes elolvasnod.

Mit mondanak a cégek?

A vádakra válaszolva a technológiai óriások mindegyike elutasította az állításokat, és saját biztonsági intézkedéseire hivatkozott.

A Google képviselője kategorikusan kijelentette, hogy a vádak „egyszerűen nem igazak" és hangsúlyozta: „A fiatalok számára biztonságosabb, egészségesebb online élmény biztosítása mindig is alapvető volt munkánk során. Fiatal korú, mentális egészségügyi és szülői szakértőkkel együttműködve építettük ki szolgáltatásainkat, hogy a fiataloknak életkoruknak megfelelő élményt, a szülőknek pedig erőteljes kontrollokat biztosítsunk."

A Meta közleménye szerint „egy évtizedet töltöttek ezekkel a kérdésekkel foglalkozva", és azt állítja, hogy több mint 30 eszközt és funkciót fejlesztettek ki a tizenévesek és szüleik támogatására.

A TikTok szóvivője az „iparágvezető biztonsági intézkedésekre" hivatkozott, beleértve a szülői felügyeleti eszközöket és a korhatáros funkciókat. A vállalat azt közölte, rendszeresen konzultál szakértőkkel az új bevált gyakorlatok megértése érdekében.

A Snapchat képviselője különösen hangsúlyozta, hogy platformjuk „szándékosan más volt, mint a hagyományos közösségi média", mivel nem tartalomfolyamot kínál, amely passzív görgetésre ösztönöz – és nincsenek rajta hagyományos nyilvános lájkok vagy kommentek.

Ezek a lakonikus, gyakran védekező válaszok azonban aligha nyugtatják meg az aggódó szülőket és pedagógusokat, akik nap mint nap tapasztalják a közösségi média és túlzott mobilhasználat hatásait gyermekeiken.

Miért fontos ez szülőként?

A per ugyan New Yorkban zajlik, de a probléma, amire rámutat, globális. A gyerekeink ugyanazokat az alkalmazásokat használják, ugyanazok az algoritmusok irányítják a hírfolyamukat, és ugyanazok a pszichológiai mechanizmusok működnek bennük, mint az amerikai fiataloknál. A figyelem-gazdaság nem ismer határokat: minden platform célja, hogy minél tovább képernyő előtt tartsa a felhasználót, és ebben a kamaszok a legsebezhetőbbek.

A serdülő agy különösen érzékeny a visszajelzésekre és a társas megerősítésre. Minden értesítés, minden lájk újabb dopaminlöketet ad, amit a szervezet megtanul várni. A hatás nemcsak pszichológiai, hanem idegrendszeri:

  • a jutalmazási rendszer túlaktiválódik,
  • miközben a kontrollfunkciók – amelyek a mértékletességért felelnek – még fejlődésben vannak.

Ezért érzi a gyerek, hogy „nem tudja letenni” a telefont, és ezért tűnik a közösségi tér sokszor erősebbnek a valóságnál.

A szülők gyakran tehetetlennek érzik magukat, mert a küzdelem nem egyetlen alkalmazással, hanem egy egész iparággal szemben zajlik. A New York-i per éppen ezt mondja ki: a felelősség nem kizárólag a családé. Amikor a világ legnagyobb technológiai vállalatai pszichológusok, viselkedéstudósok és dizájnerek munkáját vetik be a figyelem megszerzésére, akkor a szülői szerephez új eszközök és új tudatosság is kell. 

Szerencsére az EU-n belül is egyre komolyabb lépések születnek a jelenség megfékezésére. De ezzel együtt is meggyőződésünk, hogy a szülő az egyetlen igazi védelmi pont, még ha nincs is hatása a tech cégek viselkedésére. 

Mit tehetünk szülőként?

Az alábbiakban összegyűjtött szakértői ajánlások és kutatások alapján mutatunk olyan, gyakorlatban alkalmazható stratégiákat, amelyek segíthetnek abban, hogy ne csupán reagáljunk, hanem tudatosan alakítsuk a digitális- és közösségimédia-használat kereteit. Fontos, hogy ezek nem kizárólag szabályok, hanem együttműködésen, párbeszéden és fokozatos felelősségváltáson alapuló eszközök.

  1. Nyílt, ítélkezésmentes párbeszéd kialakítása
    A Harvard közegészségügyi intézetének szakértői azt javasolják, hogy a szülők ne bíráskodóként lépjenek fel, hanem „digitális élet coachingjaként” – azaz együtt gondolkodva, támogatva. Ez abban segít, hogy a kamaszok ne érezzék úgy: azonnal vétkesnek számítanak, ha hiba történik, és könnyebben nyílnak meg.
  2. Keretek és szabályok – de együtt alakítva
    Fontos a korlátok felállítása – képernyőmentes időszakok, éjszakai “kikapcsolás”, médiaszabályok – de ezek akkor működnek jól, ha a család közösen állítja fel őket. Szakértők szerint a legtöbb iskolai kudarc vagy figyelemvesztés nem pusztán függőség, hanem a strukturálatlan szabadidő és a nem megfelelő keretek eredménye.
  3. Digitális tudatosság és edukáció a családban
    A Children and Screens ajánlása szerint nem jó csak korlátozni – a szülőknek aktív szerepet kell vállalniuk: tanulni, értelmezni, segíteni. Ez magába foglalhat közös “digitális auditot” (megnézni együtt, mennyit és mire használja a telefonját a gyermek), algoritmusok alapjainak magyarázatát, és kritikus gondolkodás fejlesztését arról, miért jelennek meg bizonyos tartalmak.
  4. Strukturált idő, offline élmények erősítése
    Tegyünk le képernyőt étkezés közben, tanulás alatt ne legyen háttérképernyő, és legalább egy órával lefekvés előtt már semmi digitális eszköz. Az offline tevékenységek – sport, barátok, kreatív elfoglaltságok – nem versenytársak, hanem kiegyensúlyozó alapelemek.
  5. Ne kössük máshoz a használatot és mutassunk példát
    A Mental Health Coalition ajánlásai arra figyelmeztetnek, hogy a szülők ne használják a képernyőt jutalomként vagy büntetésként – ezzel tovább növelnék annak vonzerejét. Fontos továbbá a példamutatás: ha a szülő állandóan telefonozik, nem érdemes elvárni, hogy a gyerek máshogy viselkedjen.
  6. Bizalmi és korlátorientált felügyelet
    A szülő nem „kém”, de lehet olyan támogató, akinek van betekintése. Használjunk engedélyalapú letöltéseket, átlátható ellenőrzési rendszert (amikor a gyerek tudja, mit nézünk meg és miért), és adjunk fokozatos szabadságot, ha felelősen viselkedik. Kutatások is alátámasztják, hogy a túlzottan szigorú, korlátozó felügyelet (pl. minden alkalmazás letiltása, titkos szkennelés) akár ellenállást válthat ki, vagy rejtett megkerülésre ösztönözhet.
  7. Figyelmeztető jelek felismerése és reagálás
    A Greater Good közösségi pszichológiai portál azt ajánlja: figyeljünk a viselkedés megváltozására – ha hirtelen visszahúzódás, iskolai visszaesés, ingerlékenység vagy tartós kedvetlenség jelenik meg, kérdezzünk rá az online élményekre. Ha már komoly tünetek (pl. szorongás, alvászavar, hangulatváltozások) állnak fenn, ne habozzunk pszichológushoz vagy gyermekpszichiáterhez fordulni.

Minden gyerek más, és mindenkihez egyedi út vezet, de a tudományosan alátámasztott módszerek jók lehetnek arra, hogy a szülő ne tehetetlen nézője legyen annak, ahogy gyermekét befolyásolja a közösségi média.

Nem az a cél, hogy minden külső tényezőt démonizálva szélmalomharcokat vívjunk, hanem az, hogy odafigyeléssel, törődéssel és ráfordított idővel (még akkor is, ha ez sokszor hatalmas kihívás) biztonságos közeget adjunk, ahonnak a gyermek nem akar menekülni.