Ingyen videósorozat készült tanároknak és hátrányos helyzetű gyerekeknek, hogy könnyebben tudjanak kommunikálni

A Kiút a cigánytelepről program részeként készült pedagógiai videósorozat célja, hogy hidat építsen ott, ahol sokszor a meg nem értés a legnagyobb akadály.

Ingyen videósorozat készült tanároknak és hátrányos helyzetű gyerekeknek, hogy könnyebben tudjanak kommunikálni

A pedagógusok számára készült rövid videós segédanyag-sorozat a Kiút a cigánytelepről program keretében készült azzal a céllal, hogy elindítsa a valódi, őszinte párbeszédet tanárok és hátrányos helyzetű, gyakran korai iskolaelhagyás veszélyével néző diákok között.

A sorozat négy részből áll, és olyan témák mentén halad, mint az önazonosság, az iskolába járás motivációi, önértékelés, kulturális örökség – mindezt azzal a szándékkal, hogy a tanár ne csak tudást közvetítsen, de valódi segítséget is nyújtson az önismeret és a kapcsolatépítés útján.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

  • Számlaszám: 12100011-19129370
  • Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A kezdeményezés háttere

Az ingyenes edukációs anyag mögött álló szakember, Orsós Lajos, gyermekkorát szegénységben töltötte egy somogyi cigánytelepen, majd a média világában szerzett tapasztalatokat kamatoztatva indította el a Kiút a cigánytelepről projektet. Több évtizedes szakmai pályafutása után olyan tartalmakat készít, amelyek nem csak bemutatják a problémát, hanem eszközöket is adnak a pedagógusok kezébe a nehéz diákokkal való kapcsolatteremtéshez.

„Közös nyelvet építeni sokkal fontosabb, mert a közös nyelvből születhetnek a lehetőségek, amikre a gyerekeinknek nagy szüksége van. Ehhez az iskola sokat adhat. Ezért készült el ez a sorozat és a hozzá tartozó kérdéssor, amit akár be lehet építeni osztályfőnöki órákba. Ha bárki lát benne értéket, vigye! Használja! És jelezzen vissza!”

- írja a szakember Facebook posztjában, amelyben ezt a kezdeményezést mutatja be.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Az iskolai környezetben sok hátrányos helyzetű, köztük roma származású fiatal éli meg úgy az oktatást, hogy annak logikáját, elvárásait nem érti vagy elutasítja. Emögött általában

  • mélyebb társadalmi és kulturális különbségek,
  • traumák
  • és generációs minták húzódnak meg.

A sorozat célja nem a viselkedés megítélése, hanem annak megértése – miként hat a diák önérzete és motivációja a tanulásra, és hogyan lehet a tanár szerepét szövetségként látni ebben. Ez különösen fontos abban a kontextusban, ahol a diák és a tanár kultúrája, társadalmi helyzete és tapasztalati világa gyökeresen eltérhet egymástól.

Mit nyújt a sorozat?

A négyrészes videós anyag – „Ki vagyok én?”, „Miért nem szeretsz iskolába járni?”, „Nem vagy selejt” és a tanároknak szóló záró üzenet – olyan beszélgetésindító kérdésekkel és reflexiós lehetőségekkel egészül ki, amelyek a tanár-diák kapcsolat mélyítését szolgálják. A tanári segédanyag többszörös kérdéslistákat ad, amelyek segítenek az önreflexióban és a közös gondolkodásban.

AZ INGYENES ANYAG IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL.

Miért érdekes ez pedagógusként és szülőként?

Pedagógusként azért különösen fontos ez a szemlélet, mert arra emlékeztet, hogy a viselkedés gyakran tünet, nem ok. A fegyelmezetlenség, a motiválatlanság, az iskolakerülés mögött sokszor sérült önértékelés, kirekesztettség-élmény vagy a „nem nekem való ez a világ” belső mondata áll. Ha a tanár képes kérdéseket feltenni, nem csak válaszokat követelni, máris más pozícióba kerül: nem ellenfél, hanem partner lesz. 

Szülőként pedig azért érdekes, mert a tanár-diák kapcsolat minősége közvetlenül hat a gyerek önképére. Egy támogató pedagógus megerősítheti azt az érzést, hogy „képes vagyok rá”, míg egy elutasító közeg hosszú időre bebetonozhatja a kudarcélményt. A sorozat üzenete nem kizárólag a hátrányos helyzetű családoknak szól: minden gyerek hordoz láthatatlan történeteket. A kérdés az, hogy a felnőttek észreveszik-e ezeket.

Ez a kezdeményezés ezért nem csupán oktatási segédanyag, hanem emlékeztető arra, hogy a kapcsolódás fontosabb lehet a tudás átadásánál. És ahol kapcsolat van, ott esély is van.