Sosem késő profinak lenni egy videójátékban. Egy kínai nagymama 59 évesen ült le először játszani, most pedig világranglista-vezető profikat lő ki a Counter-Strike pályán. Ebből a cikkből kiderül, miért nagy dolog ez és milyen üzenete van minden generáció számára.

A Counter-Strike 2 a világ egyik legismertebb és legkeményebb kompetitív videójátéka. Két ötfős csapat küzd egymás ellen, az egyik oldal terroristákat, a másik terrorelhárító egységet irányít. A cél térképtől függően bomba telepítése vagy hatástalanítása, illetve az ellenfél teljes kiiktatása. A mérkőzések gyors reakcióidőt, precíz célzást, taktikai fegyelmet és folyamatos csapatkommunikációt követelnek.
A játék jelentősége azonban túlmutat önmagán. A Counter-Strike az e-sport egyik alapköve lett, több mint húsz éve stabilan jelen van a nemzetközi versenyszíntéren.
E-sport: Szervezett, versenyszerű videójátékos tevékenység, ahol profi játékosok csapatokba szerveződve, szabályozott körülmények között, gyakran többmilliós nézettség előtt mérkőznek meg egymással. A legnagyobb tornákon komoly pénzdíjak és szponzori szerződések forognak kockán. Hazánkban a Képernyőidő stratégiai partnere, a HUNESZ a legnagyobb szakmai szervezet, amely ezzel foglalkozik, tehetséggondozással, versenyszervezéssel és a professzionális szakmai környezet kialakításával egyaránt.
Az e-sportban a Counter-Strike külön kategória. A profi ligákban a játékosok napi több órát edzenek, elemzik a visszajátszásokat, sportpszichológussal és edzővel dolgoznak. A nemzetközi tornák stadionokat töltenek meg, a közvetítéseket pedig online milliók követik.
A kompetitív Counter-Strike nem pusztán „lövöldözés”. A pályaismeret, a gazdasági döntések, a taktikai variációk és az ellenfél mozgásának előrejelzése legalább annyira számít, mint a gyors reflex. Éppen ezért különösen figyelemre méltó, amikor valaki – akár évtizedekkel az átlagéletkor fölött – képes ebben a közegben is versenyképes teljesítményt nyújtani.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Az 59 éves kínai Zhong Juanjuan, akit a közösség Auntie Juanként ismer, néhány év alatt a karanténunalom ellenszeréből a Counter-Strike egyik legismertebb civil csillagává vált - számolt be a különös történetről a GS. A róla készült felvételek bejárták az ázsiai közösségi platformokat, miután egy bemutató mérkőzésen sikerült egy körben két nemzetközileg ismert profi játékost is kiiktatnia.
A történet a COVID-19-járvány idején kezdődött. A kínai lezárások alatt, amikor az idő strukturálása sok családban vált kihívássá, Juan a fiát kérte meg, hogy mutassa meg neki a videójátékok világát. A választás végül a Counter-Strike-ra esett. Azóta – saját bevallása szerint – több mint 8000 órát töltött a játékkal, ami napi többórás, évekig tartó gyakorlást jelent.
A meghívás egy barátságos showmeccsre már a digitális közösség elismerése volt. A mérkőzésen ott volt a 19 éves Danil Kryshkovets (Donk), aki 2024-ben a nemzetközi ranglisták élén végzett, valamint a 24 éves Dmitry Sokolov (Sh1ro), aki pályafutása során számtalan versenyt nyert már, 2024-ben az Év Játékosa és az Év Újonca címet is megnyerte egy rangos e-sport gálán. Juan egyetlen meccsben mindkettejüket lelőtte.
In a moment that blurred the line between grassroots livestreaming and elite esports, 66的娟姨 (Auntie Juan) — a 59-year-old streamer from China’s southern Guangdong province — did the unthinkable. During a friendly exhibition match, she landed a fatal blow, or “one-tap,” on… pic.twitter.com/9nWdvkLVyJ
— Sixth Tone (@SixthTone) January 29, 2026
A szakmai reakciók során többen hangsúlyozták, hogy egyetlen kör nem tesz senkit világszintű profivá, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy több ezer óra gyakorlás nélkül ilyen teljesítmény nem születik. Kommentátorok és játékosok kiemelték a pillanat szimbolikus erejét is, hiszen egy közel hatvanéves nő jelenléte a kompetitív Counter-Strike közegében önmagában is megingatja a generációs előítéleteket. A diskurzusban az is megjelent, hogy a rutin, a pályaismeret és a helyzetfelismerés sokszor legalább annyit számít, mint a nyers reflex, így a történet inkább a kitartásról és a tanulhatóságról szólt, mintsem egy szenzációs „csodáról”.
A történet mögött érdemes a tudományos hátteret is megnézni.
Juan története nem cáfolja az öregedés biológiai realitását, hanem azt mutatja meg, hogy a több ezer órányi tudatos gyakorlás, a pályaismeret és a taktikai gondolkodás képes részben ellensúlyozni a reflexek természetes lassulását.
Ez a történet segít lehámozni két szélsőséges mítoszt a videójátékokról. Egyrészt nem igaz, hogy a játék csak időrabló tevékenység, bizonyítottan van fejlesztő hatása. Másrészt azt sem lehet állítani, hogy bizonyos életkor felett már nincs mit keresni ebben a világban.
A kutatásokból az látszik, hogy a nyers reakcióidő valóban csökken az évek során, ugyanakkor a stratégiai gondolkodás, a mintafelismerés és a tapasztalati döntéshozatal kompenzáló szerepet játszhat.
Ez azt üzeni, hogy a teljesítmény nem pusztán veleszületett gyorsaság kérdése, hanem tanulható készségek rendszere.
Ez a gyereknevelés szempontjából azért fontos, mert a videójátékot nemcsak időrabló szórakozásként, hanem készségfejlesztő közegként is lehet értelmezni, ha megfelelő keretek között történik. A hangsúly nem azon van, hogy „legyen belőle profi”, hanem azon, hogy mit tanul meg közben: fegyelmet, kitartást, helyzetfelismerést, csapatmunkát. Ha egy közel hatvanéves nő képes több ezer órán át tudatosan fejlődni egy komplex rendszerben, az a gyerek számára is üzenet: a fejlődés nem életkor, hanem hozzáállás kérdése. Szülőként pedig ennek adhatunk megfelelő keretet, motivációt, értelmezést. És már az szuper, ha az ilyen történetek hatására felhagyunk a végletes gondolkodással.