Politikai gondolkodástól függetlenül is nagyon veszélyes, ami most történik, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány a gyermekek védelmében közleményt adott ki. A Képernyőidő magazin is kiáll az általuk megfogalmazott elvek mellett.

Kellene lennie olyan közéleti minimumnak, ami még tiszteli, védi valamennyire a választókat, a közönséget, a fogyasztókat, a felhasználókat és betart legalább alapvető emberi és erkölcsi normákat.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány közleményében hangsúlyozza, segítő szolgáltatásaikban naponta látják, hogy a gyerekek nincsenek jól, és az elmúlt években jelentősen nőtt azok száma, akik szorongás, félelem, bizonytalanság miatt kérnek segítséget.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Ez nem egyetlen dolog eredménye, hanem egymásra rakódó terheléscsomag:
A közlemény legerősebb pontja mégis egy konkrét jelenség:
a jelenlegi kampányidőszakban erősödő, félelemre és sokkolásra építő kommunikáció gyermekpszichés kockázata.
„Szakmai álláspontunk szerint a gyermekek mentális egészsége szempontjából kifejezetten káros minden olyan kommunikációs eszköz és kampánymegoldás, amely nem veszi figyelembe annak lehetséges negatív pszichés hatásait. Az olyan traumatikus tartalmak, mint például egy gyermek apjának kivégzését ábrázoló jelenet, erőteljesen aktiválhatják a fenyegetettség- és veszteségérzést. A gyermekek a látottakat könnyen saját családjukra vonatkoztathatják, ami fokozott szorongást, félelmet, akár pánikreakciót is kiválthat.
Az ilyen tartalmak nemcsak közvetlenül érintik a legvédtelenebbeket. Fokozhatják a társadalmi szorongást, agressziót vagy bizonytalanságérzést, ezáltal közvetetten is rombolhatják a gyermekek mentális jóllétét. Mindez sérti a gyermekek érzelmi biztonsághoz való jogát” - olvasható a közleményükben.
A Gyermekjogi Civil Koalíció „Gyerekek a kampány idején” című ajánlása itt olvasható el teljes terjedelmében.
A Kék Vonal állítása nem irodalmi túlzás, hanem olyan mechanizmusok rövid összefoglalása, amelyeket a szakirodalom régóta tárgyal.
A Kék Vonal közleményének egyik legfontosabb eleme az elv, mely szerint nem létezhetne olyan politikai kommunikáció, amely a gyermeket eszközként használja. A kampánycélú , különösen erőszakos kontextusban történő ábrázolás alkalmas lehet félelemkeltésre és érzelmi manipulációra, és ez igaz akkor is, ha a kép nem valós felvétel, hanem mesterséges intelligenciával generált tartalom.
Itt a hangsúly nem technikai, hanem gyerekjogi és pszichológiai: gyermekek szerepeltetése különösen alkalmas lehet félelemkeltésre és érzelmi manipulációra. Világos, hogy pont ezért használják, legyen az is világos, miért nem lenne szabad.
Mert a gyerekek biztonsága és mentális egészsége közös társadalmi felelősségünk.
Az első lépés nem technikai, hanem a megfelelő figyelem és közös feldolgozás. A világból érkező sok félelmetes hír, politikai manipuláció és inger közös megbeszélése kulcsfontosságú, erről ebben a cikkünkben olvashatsz részletes útmutatást.
A második lépés a hozzáférés reális újragondolása. A Kék Vonal is utal rá, hogy sok gyerek már kisiskolás kortól szülői felügyelet nélkül jut el online tartalmakhoz. Itt a gyakorlati cél nem az, hogy mindent kizárjunk, tiltsunk (nem is lehet), hanem hogy legyen korosztályos szűrő, közös szabály, és ellenőrizhető rutin.
A harmadik lépés felnőttként saját feszültségünk kezelése. Nem azért, mert a szülőnek „mindig nyugodtnak kell lennie”, hanem mert a családi légkör közvetítő hatását a modellek és empirikus eredmények is komolyan veszik. A gyerek érzelmi biztonsága gyakran ott kezdődik, hogy a felnőttek a napi, közéleit feszültséget nem viszik be a hétköznapi rutinokba, figyelve arra, mit mondunk és hogyan reagálunk dolgokra a gyerek előtt. Mi vagyunk továbbra is a legfontosabb példa, így sajnos ránk hárul a feladat, hogy akkor is nyugodtak maradjunk, amikor ilyen közéleti zajban és feszült légkörben kell erősnek maradni.
Kiállunk a Kék Vonal és más gyermekvédelmi szervezetek szakmai tiltakozása mellett. A képernyőhasználatról, a médiáról és a közéletről lehet vitatkozni – a gyerekek mentális jóllétéről nem. Ebben a kérdésben nincs ideológia, csak felelősség.