A kormány 2026 őszi törvényalkotási programjában több olyan terv is szerepel, amely közvetlenül érintheti a gyerekek online életét. A részletek még nem ismertek, de a tervezetben pár nagyon fontos pont kapott helyet.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A telefonleadás az iskolakapuban látványos és hangos vitákat kiváltó szabály volt, de mindannyian tudjuk: a gyerekek digitális élete nem a tanteremben kezdődik, és nem is ott ér véget (ráadásul a helyzet minden statisztika szerint nagyon aggasztó). A 2024-es kormányrendelet ugyanakkor csak a tanítási napokra korlátozta a mobiltelefonok, valamint az internetelérésre alkalmas okoseszközök használatát. A most megjelent jogalkotási program ennél sokkal szélesebb körben nyúlhat bele a digitális élet problémáiba. Szerencsére a puszta tiltás helyett platformokról, életkor-ellenőrzésről, a függőséget erősítő funkciók letöréséről és valódi digitális tudatosságról van szó Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter terveiben.
A törvényalkotási program számunkra legérdekesebb csomagja a gyerekek digitális védelméről szól. A program 74. pontja „a digitális eszközök gyermekekre káros hatásainak mérsékléséről” szóló törvényjavaslatot említ. A tervezet a teljes tiltás helyett az egyensúlyteremtést, a megelőzést és a technológiai cégek felelősségét helyezi előtérbe.
A tervezet még nem közöl részleteket, egészen pontosan csak ezek a pontok vannak megfogalmazva:
Ez már bőven túlmutat a családi „képernyőidő-korlátozáson”. A tervezet célja láthatóan a digitális környezet szerkezetének szabályozása: hogyan enged be egy szolgáltatás egy kiskorút, milyen trükkökkel tartja a képernyő előtt, és milyen megelőző szerepet kap az iskola, ahol kifejezetten fontos szerepet kap így majd a médiaműveltség és a kritikai gondolkodás kérdése is, erről Lannert Judit oktatási miniszter már beszélt korábban.
Az Európai Bizottság már szorgalmaz olyan életkor-ellenőrzési megoldást, amelynek célja, hogy a felhasználó igazolhassa például a nagykorúságát anélkül, hogy más személyes adatot is át kellene adnia. A megoldás 2025 júliusában kapott uniós tervmintát, 2026 áprilisára pedig technikailag bevethető állapotba került, és a tagállamok, illetve piaci szereplők saját környezetükre szabhatják.
Szülőként a tét nemcsak az, hogy a gyerekünk hozzáfér-e egy felnőtteknek szánt oldalhoz. Ugyanilyen kritikus, hogy a korhatár-ellenőrzés ne váljon egy újabb masszív adatgyűjtő kapuvá. Nem szerencsés, ha egy rendszer feleslegesen igazolványt, arcképet vagy más szenzitív információt követeljen, ezáltal követhetőbbé téve a család online mozgását. Az uniós irány egyértelműen a felhasználóbarát, adatvédő megoldásokat preferálja, ehhez alkalmazkodik majd feltehetően a magyar kormány is.
A programban külön mondat jutott a „függőséget okozó funkciók” korlátozásának. Szülői nyelvre lefordítva ez azokra a jól bevált technológiai dizájnmegoldásokra utal, amelyek miatt a gyerek egyszerűen képtelen leállni. Ilyen a végtelen görgetés, az automatikusan elinduló következő videó, a folyamatos, kiszámíthatatlan jutalmazás, a sürgető értesítések, vagy azok a ravasz ajánlórendszerek, amelyek mindig még egy tartalmat tolnak az arcukba.
Az uniós DSA már jelenleg is előírja a magas szintű kiskorúvédelmet. A gyerekeknek célzott hirdetések tilalma, a káros tartalmak elleni fellépés és a manipulatív kezelőfelületek (sötét mintázatok) tiltása mind azt az irányt erősítik, hogy a felelősség ne csak a családokat terhelje, hanem épüljön be magukba a platformokba.
DSA (Digital Services Act): Az Európai Unió digitális szolgáltatásokról szóló rendelete. Kötelező érvényű átláthatósági, biztonsági és felhasználóvédelmi szabályokat ír elő a nagy online platformoknak, különös hangsúlyt fektetve a kiskorúak magánszférájának és biztonságának védelmére.
A javaslatcsomag egyik leghangsúlyosabb pillére az „iskolai prevenció és digitális tudatosság oktatása”. Ez az a terület, amely végre elmozdul a tiltástól a megértés felé. A cél, hogy a gyerek is értse, mi történik vele egy platformon, mit jelent az adatnyom, hogyan működik egy algoritmus, mikor manipulálják, és miként ismerheti fel a megtévesztő vagy bántó tartalmakat.
A nyilvános tervezetből azonban még nem látszik a pontos megvalósítás. Nem tudni, hogy ez egy új tantárgyat, frissített tananyagot, átfogó pedagógusképzést, vagy csupán egy laza prevenciós keretet jelent. A tét nagy, mivel egy jól felépített program a gyerek mindennapi védőhálója lehet az online döntéseiben, míg egy kidolgozatlan szabály könnyen megmarad egy kipipált osztályfőnöki órának.
A tervezet 77. pontja külön törvényjavaslatot említ a dezinformáció elleni fellépésről. Célja a mesterséges intelligenciával készült manipulatív, sértő vagy bántó tartalmak készítésének és publikálásának szabályozása, pontos tilalmak megfogalmazása, valamint ezek beillesztése a büntetőjogi és szabálysértési rendszerbe.
Az uniós MI-rendelet átláthatósági szabályai 2026. augusztus 2-tól már előírják, hogy a deepfake-eket és a közérdekű ügyekben megjelenő, mesterséges intelligenciával létrehozott vagy manipulált szövegeket egyértelműen jelölni kell. A hazai szabályozás akkor adhat valódi kapaszkodót a családoknak és az iskoláknak, ha ezt a kötelezettséget gyerekvédelmi helyzetekre is lefordítja: hamisított képekre, bántó videókra, osztálytársakról gyártott manipulált tartalmakra és zsarolásra alkalmas deepfake-ekre.
Deepfake: Olyan mesterséges intelligenciával készített vagy manipulált kép-, hang- vagy videótartalom, amely valós személyt, helyzetet vagy eseményt hitelesnek látszó módon hamisíthat meg. A gyerekeknél külön kockázatot jelenthet, ha bántalmazásra, megszégyenítésre vagy zsarolásra használják.
A program említi a Nemzeti Kiberbiztonsági Ügynökségről szóló törvényjavaslatot is. Ez – többek között az uniós irányelvek miatt – egy független státuszú szervezet felállításával számol, és átalakítja a nemzeti kibervédelmi feladatköröket.
Bár a kiberbiztonság száraz témának hangzik, szülőként azonnal húsbavágóvá válik, amint belegondolunk, hol találhatók a gyerekeink adatai. Az iskolai rendszerek (e-napló), az egészségügyi nyilvántartások és az elektronikus ügyintézési felületek védelme kritikus pont, hiszen a digitális biztonság az adatvédelemnél kezdődik.
A tervezetben egyébként több államigazgatási és technikai ügy is helyet kapott: ilyen a digitális államról szóló törvény módosítása, az állami nyilvántartások együttműködése, vagy a nemzeti adatvagyon hasznosítása. Bár ezek nem kifejezetten gyerekvédelmi címke alatt futnak, a családok digitális ügyintézése és a közszolgáltatások miatt szorosan ide kapcsolódnak.
A gyerekek védelme nem merül ki abban, mit néznek a telefonjukon.
Fontos az is, ki fér hozzá az adataikhoz, milyen rendszerekben tárolják azokat, és a szülők számára mennyire átlátható, mi történik a digitális ügyintézés során megadott információkkal. Ezért kiemelten fontos lesz figyelnünk majd, hogy pontosan milyen lépésekre készül a kormány ezekben a kérdéseben.