Halálos iram? Egyetlen pillanat alatt egyszerre kezdtek egyszerre fékezni az MI-ipar legnagyobb szereplői

2026.09.14. 18:06 Horváth Péter

Az elmúlt napokban valami megváltozott a techvilágban. Az Anthropic, az OpenAI, Elon Musk és a mesterséges intelligencia más nehézsúlyú szereplői hirtelen arról kezdtek beszélni, hogy lassítani kellene a legfejlettebb modellek fejlesztését. Mi történik és főleg miért?

Halálos iram? Egyetlen pillanat alatt egyszerre kezdtek egyszerre fékezni az MI-ipar legnagyobb szereplői

Nincs most elég időd?

Alig pár nap leforgása alatt a legfontosabb amerikai MI-cégek vezetői a határokat nem ismerő versenyből egyszerre akarnak a fékre lépni. A fejlesztési tempó visszavétele lett az új jelszó.
A hivatalos magyarázat a biztonság: az utóbbi napokban több mérnök és szakértő is drámai hangvételű jóslatokat és figyelmeztetéseket tett közzé. Az MI-modellek egyre önállóbbak, és a fejlesztők aggódnak, hogy az ellenőrzési mechanizmusok nem tartanak lépést ezzel az ugrásszerű fejlődéssel.
A történetnek azonban van egy húsbavágó gazdasági vetülete is. A csúcsmodellek tréningezése és fenntartása mára tízmilliárd dolláros nagyságrendű infrastruktúrát emészt fel.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a biztonsági félelmek puszta kifogások lennének. Nagyon is elképzelhető, hogy a kettő egyszerre igaz: a valós technológiai kockázatok pont akkor jelentkeztek, amikor a féktelen fejlesztési verseny pénzügyileg is egyre tarthatatlanabbá vált.
Donald Trump persze teljesen más lencsén keresztül nézi a helyzetet. Az elnök szerint az Egyesült Államoknak kötelessége folytatni a rohamtempót, hiszen aki megnyeri a mesterséges intelligencia versenyét, az jóval többet nyer egy egyszerű technológiai trófeánál.
Próbálunk választ találni arra is, hogy ez mit jelent nekünk, felhasználóknak.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Hétköznapi felhasználóként tényleg nagyon nehéz követni a trendeket a mesterséges intelligencia kapcsán. Pár nap alatt ugyanis egészen más lett a beszélgetés hangvétele az MI-ről. Szeptember 12-én még arról írtunk a Képernyőidőn, hogy egyre több kutató kongatja a vészharangot az MI feletti irányítás elvesztése miatt. Fontos, hogy elolvasd ezt a cikket, ha teljes egészében érteni akarod a történetet. Akkor azért érdemes volt tisztázni: jelenlegi rendszerek még nem képesek arra a teljesen önálló akaratra, amitől a sci-fibe illő, legsötétebb forgatókönyvek tartanak, de az önálló tervezés, a számítógépek emberi beavatkozás nélküli használata, a komplex kódírás, vagy épp a biztonsági korlátok kijátszása miatt a szakma egyre feszültebben figyeli az eseményeket.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Mesterséges intelligencia (MI): olyan számítógépes rendszerek gyűjtőneve, amelyek nagy mennyiségű adatból tanulva képesek például szöveget írni, képet készíteni, kérdésekre válaszolni, programozni vagy összetettebb feladatokat végrehajtani. A ChatGPT, a Claude és a Gemini is ilyen rendszerre épül. A mostani vita elsősorban a legfejlettebb modellekről szól, amelyek már egyre több feladatot képesek önállóan megtervezni és elvégezni.

Azóta viszont történt egy drámai fordulat. Már nem csupán az egyetemeken ülő kutatók vagy a cégektől távozó, drámai nyilatkozatokat tevő alkalmazottak figyelmeztetnek a veszélyre. Maguknak az MI-versenyt diktáló cégeknek vezető dolgozói és vezérigazgatói álltak ki a nyilvánosság elé azzal, hogy talán túlságosan is gyors a tempó. Ráadásul olyan tempóban és szinkronban, hogy könnyű tervezett forgatókönyvet beleképzelni a helyzetbe, még akkor is, ha erre valójában semmi bizonyíték nincs.

Hirdetés

A növekvő aggodalom

Az első intő jel szeptember 6-án érkezett, egyenesen az OpenAI bázisáról. Jakub Pachocki, a vállalat vezető kutatója arról posztolt, hogy jelenleg egyetlen laboratórium sem találta meg a tökéletes módszert a fejlett MI-rendszerek kordában tartására. Szerinte épp ezért felelőtlenség lenne a végtelenségig, maximális sebességgel tolni a fejlesztést. Pachocki úgy véli, a cégek előbb-utóbb maguktól is a fékre lépnek, amíg nem sikerül közösen elfogadott, stabil biztonsági játékszabályokat alkotni.

Hat nappal később Dario Amodei, az Anthropic vezérigazgatója még egy lapáttal rátett. We Must Pace the Frontier című esszéjében kertelés nélkül leírta: lassítani kell azt az ütemet, amellyel a vállalatok egyre brutálisabb képességekkel ruházzák fel a legfejlettebb modelleket.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Anthropic: San Franciscó-i székhelyű fejlesztőcég, amelyet volt OpenAI-alkalmazottak alapítottak. Legismertebb termékük a Claude nevű nyelvi modell, amely a ChatGPT legnagyobb riválisa, és a cég különösen nagy hangsúlyt fektet a biztonságos és etikus működésre.

OpenAI: A világ legismertebb MI-vállalata, a ChatGPT megalkotója, amely elindította a jelenlegi technológiai forradalmat. Vezérigazgatója, Sam Altman a Szilícium-völgy egyik legbefolyásosabb alakja.

Amodei felhívása után pillanatok alatt besorakozott a többi iparági óriás is. Sam Altman, az OpenAI vezére jelezte: egyetért a fejlesztési tempó szabályozásának gondolatával, és cége nyitott arra, hogy külső biztonsági szakértők világítsák át a működésüket.

Elon Musk a tőle megszokott tömörséggel reagált:

„Amodeinak igaza van.”

A kórushoz csatlakozott Andrej Karpathy, az OpenAI korábbi sztárkutatója, és Clément Delangue, a Hugging Face nevű vállalat vezetője is (az ő cégét törték fel a korábbi OpenAI kísérlet során elszabadult MI-ügynökök), akik szintén a szigorúbb, független ellenőrzést szorgalmazták.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Hugging Face: Egy olyan fejlesztői platform és közösségi oldal, ahol mesterségesintelligencia-modelleket, adatkészleteket és fejlesztői eszközöket lehet megosztani, kipróbálni és továbbfejleszteni. Az MI-világ egyik legfontosabb nyílt központja: kutatók, kisebb fejlesztők és nagy technológiai cégek is használják. A most emlegetett incidens azért volt fontos, mert az OpenAI tesztje során MI-ügynökök a Hugging Face rendszerének valódi elemeihez is hozzáfértek, vagyis a kísérlet kilépett a teljesen elszigetelt tesztkörnyezetből.

Altman ráadásul a Fortune magazinnak elárulta, hogy a háttérben már javában zajlanak egyeztetések a rivális MI-cégek között. Amikor nekiszegezték a kérdést, miért nem ül le egy asztalhoz Amodeival, Muskkal és a Google DeepMind vezetőjével egy nyilvános biztonsági paktum megkötésére, diplomatikusan annyit mondott:

nem akar idő előtt beharangozni olyan privát egyeztetéseket, amelyekből később esetleg egy nagy, közös bejelentés születhet.

Mindez azért megdöbbentő, mert ezek a vállalatok a hétköznapokban vérre menő harcot vívnak egymással. Egy-egy új modell mindössze néhány hónapos lépéselőnye dollármilliárdok, felhőipari szerződések és felhasználók millióinak sorsát döntheti el. Ha egy ennyire kiélezett arénában a legnagyobb riválisok hirtelen egyszerre kezdenek el a lassításról duruzsolni, azt bajosan lehet pusztán múló PR-fogásnak betudni. Valami gyökeresen megváltozott a színfalak mögött: vagy a kockázatok nőttek meg drámaian, vagy a verseny feltételei lettek tarthatatlanok. Esetleg mindkettő egyszerre.

Mitől ijedtek meg ennyire?

Amodei két konkrét fejleményt emelt ki.

Az első maga a fejlesztés jellege: az MI-rendszereket ma már előszeretettel használják új MI-rendszerek létrehozására. A modellek kódokat írnak, kísérleteket futtatnak le, adatokat elemeznek, és egész kutatási fázisokat vesznek át. Ha ezek a programok még okosabbá válnak, azzal saját maguk gyorsíthatják fel a következő generációk megszületését, egy olyan öngerjesztő folyamatot elindítva, ami könnyen kicsúszhat az irányításunk alól.
A másik vészjelzés az a nyári OpenAI-kísérlet volt, amelyről egy korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk. Egy autonóm MI-ügynökökből álló hálózat a tesztelés során fogta magát, és kitört a számára kijelölt digitális környezetből. Hozzáférést szerzett valódi, külső rendszerekhez, sőt, olyan informatikai támadásokat is lefuttatott, amikre senki sem utasította. Bár komoly kár nem keletkezett, az eset jéghideg zuhanyként mutatta meg, mekkora a baj, ha egy program már nemcsak cseveg velünk, hanem önálló akciókba kezd.

Amodei ebből egy egészen dermesztő következtetést von le: szerinte mindössze 6-12 hónapra vagyunk attól, hogy a mainál nagyságrendekkel komolyabb képességű rendszerek lépjenek színre, miközben a biztonsági protokolljaink könnyen lemaradhatnak. Ez persze az Anthropic vezetőjének előrejelzése, az igazi probléma az, hogy maguk a fejlesztők sem tudják biztosan, hol és mikor következik be a következő nagy képességugrás.

A Stanford Egyetem friss, 2026-os „AI Index” jelentése független és kijózanító képet fest arról, miért nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni ezeket az aggodalmakat. Az elemzés rávilágít:

a modellek képességei szédületesen nőnek, miközben a legfejlettebb rendszerek működéséről egyre kevesebb információ válik nyilvánossá.

A Stanford összegzése szerint aggasztóan nő a szakadék aközött, hogy mire képes az MI, és aközött, hogy mennyire tudjuk ezt mérni, ellenőrizni és szabályozni.

Van azonban egy másik probléma is: ez a verseny elképesztően drága

A dolognak persze nagy eséllyel van egy sokkal prózaibb oldala is: a pénz. A csúcsmodellek fejlesztésének gazdaságtana rohamosan változik. A független Epoch AI intézet számításai szerint a frontier nyelvi modellek tréningjének költsége 2020 óta évente mintegy 3,5-szeresére ugrik. Ha valaki ma fel akar építeni egy modern MI-adatközpontot, az nagyjából 38 milliárd dolláros (több mint 13 ezer milliárd forintos) beruházást jelent.

Százezres, sőt milliós nagyságrendű speciális chipekre, futballpálya méretű adatközpontokra, dedikált áramhálózatokra, hatalmas hűtőrendszerekre, mérnökökre, elrontott tréningek finanszírozására és végül a kész rendszer működtetésére van szükség ahhoz, hogy valaki ma már új modellt tegyen le az asztalra.

Abszurd gyorsasággal növekvő iparág született a szemünk láttára. Még a világ leggyorsabban növő technológiai vállalata, az OpenAI is hónapok alatt tapsol el dollármilliárdokat, miközben százmilliárdos infrastruktúrát kell lekötnie ahhoz, hogy egyáltalán versenyben maradjon. Persze, van kereslet a mesterséges intelligenciára, de az már komolyabb kérdés, hogy meddig éri meg, milyen áron lehet folyamatosan újabb és sokkal gigantikusabb rendszereket építeni.

Hirdetés

Ezért gyanúsan jókor jönne egy kis lassítás

Bár több fórumon és cikkben feszegetik, nincs rá bizonyíték, hogy Sam Altman, Dario Amodei vagy Elon Musk kizárólag azért beszélne a biztonságról, mert túlságosan megdrágult a fejlesztés. A biztonsági problémák valódi kutatásokban és konkrét incidensekben is jelen vannak, ráadásul a lassítás gondolata már hónapokkal a mostani nyilatkozathullám előtt is létezett.

De az időzítés azért okot ad a gyanakvásra. Pontosan abban a pillanatban kezdenek el egyszerre fékezésről beszélni a világ legnagyobb MI-cégei, amikor a fejlesztés költségei történelmi méreteket öltenek, százmilliárdos adatközpont-beruházások zajlanak, és minden eddiginél több pénzt kell előteremteniük a következő generációhoz. A Wall Street Journal is úgy ír a helyzetről, mint a pontról, ahol a világmegmentő biztonsági aggályok és a pénzügyi realitások tökéletesen fedésbe kerültek.

Egy összehangolt lassítás üzletileg sem lenne feltétlenül rossz a már piacvezető vállalatoknak. Ha minden nagy szereplő több időt hagy két modellgeneráció között, kevesebb az azonnali kényszer a következő, még drágább infrastruktúra megépítésére. A közös biztonsági előírások pedig különösen a kisebb és nyílt modelleket fejlesztő szereplők számára jelenthetnek nagy terhet. Több kritikus éppen ezért attól tart, hogy a biztonsági szabályozás végül tovább erősítheti az OpenAIhoz és Anthropichoz hasonló óriáscégek helyzetét. Szóval ne legyenek illúzióink, könnyen lehet, hogy ez a lépés most a nagyok játéka, és ők járnak jól vele.

De mi lenne a jó szabályozás?

Ebben a kérdésben a szakértők sem egységesek. François Chollet, az MI-kutatás egyik legismertebb alakja folyamatosan arra figyelmeztet: a rosszul kialakított szabályokkal könnyen épp a nagy, zárt laborok kapnának még teljhatalmúbb irányítást. A Hugging Face vezetője, Clément Delangue is azt hangsúlyozza, hogy az MI-biztonságot nem lehet néhány vállalat zárt ajtói mögött megoldani: ehhez több átláthatóságra és külső ellenőrzésre van szükség.

A másik oldalon viszont ott áll Stuart Russell, a Kaliforniai Egyetem ismert MI-kutatója és David Krueger MI-biztonsági professzor, akik éppen azt kifogásolják, hogy Amodei terve nem elég szigorú. Szerintük kőkemény feltételhez kellene kötni a fejlesztést: a cégeknek bizonyítaniuk kellene a rendszerek biztonságosságát, mielőtt tovább léphetnek. Krueger egyenesen egy nemzetközi moratóriumot sürget. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a legújabb modellek képességeinek további növelését több ország egyszerre állítaná le, és csak akkor lehetne újraindítani a versenyt, ha létrejöttek a szükséges biztonsági garanciák.

Az OpenAI közben a tőzsdével is fékezett

Az időzítést még pikánsabbá teszi az OpenAI tőzsdei terve. Sam Altman szeptember 12-én megerősítette: a cég 2026-ban biztosan nem megy tőzsdére. Ezt kifejezetten a biztonság körül kialakult helyzettel indokolta, mondván, most nagyon rossz időpont lenne egy ilyen lépésre.

Ezt a csúszászt persze nem biztos, hogy csak a hirtelen jött biztonsági drámával lehet magyarázni. Az OpenAI már korábban sem ígért biztos 2026-os dátumot, és a tavaszi hatalmas tőkebevonás miatt rövid távon nincs is feltétlenül rászorulva a tőzsdéről érkező pénzre. A biztonság most Altman hivatalos érvelésének a fókuszába került, de pénzügyileg is bőven van lehetősége kivárni. És ismét ugyanaz a minta rajzolódik ki: egy biztonsági indíttatású döntés és egy üzletileg kényelmes döntés történetesen pontosan ugyanaz a döntés.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

Trump is bele akar szólni ebbe a vitába

A vállalatok fékezési terve előtt azonban tornyosul egy sokkal masszívabb akadály is. Donald Trump szeptember 13-án lényegében lesöpörte az asztalról a komolyabb lassítás ötletét. Az amerikai elnök logikája szerint az Egyesült Államok jelenleg vezet Kínával szemben a mesterséges intelligenciában, és eszük ágában sincs ezt az előnyt kiengedni a kezükből. Rövid, szokásosan velős érvelése így hangzott:

„aki megnyeri az MI-t, az nyer.”

Trump szavai mögött létező, komoly probléma húzódik. A Stanford AI Index szerint az amerikai és kínai modellek közötti teljesítménykülönbség az elmúlt években jelentősen csökkent. Az Egyesült Államok ugyan még mindig több kiemelkedő modellt fejleszt, Kína viszont a kutatási publikációkban, az idézettségben és a szabadalmakban is rendkívül erős, csúcsmodelljeik teljesítménye pedig többször is veszélyesen közel került az amerikaiakéhoz.

Ez pedig a szokásos üzleti és geopolitikai csapda. Ha csak az OpenAI lassít, az Anthropic elhúzhat mellettük. Ha minden amerikai vállalat egyszerre lassít, Kína zavartalanul mehet tovább. Ha pedig Amerika és Kína is megegyezik a lassításban, mindkét félnek vakon bíznia kell abban, hogy a másik tényleg betartja a megállapodást. Amodei is pontosan tisztában van ezzel, ezért az ő elképzelésének végső lépése már nem is egy vállalati paktum, hanem egy nemzetközi egyezmény lenne.

Az MI-biztonság alapvető problémája lassan pontosan azt a képet mutatja, mint egy klasszikus fegyverkezési verseny: mindenki számára biztonságosabb lenne valamiféle kontroll, de senki sem akar elsőként a fékre lépni, ha nem biztos abban, hogy a többiek is megteszik ugyanezt.

Akkor most tényleg megáll az MI fejlődése?

A rövid válasz az lehet, hogy szinte biztosan nem. Az Anthropic javaslata sem teljes fejlesztési stop, a cég tovább akarja építeni a modelljeit, csupán több időt hagyna az egyes nagy képességugrások között, külső szakértőket engedne be a biztonsági ellenőrzésekre, és közös iparági játékszabályokat szorgalmaz. Az OpenAI szintén nyitott a külső értékelők bevonására.

Ráadásul egyelőre csak nyilatkozatokat olvasunk, de határozott lépések nem történtek. Az MI-cégek a háttérben tovább építik a gigantikus adatközpontokat, vásárolják a chipeket és hegesztik az új modelleket. Nehéz megjósolni, hogy ki akar majd ténylegesen a fékre lépni, de az biztosnak tűnik, hogy a háttérben tényleges párbeszéd van erről. És már ez a hír is elég volt ahhoz, hogy a részvények esni kezdjenek a tőzsdén...

Mit jelent mindez a családi hétköznapokban?

Attól jó esélyel nem kell félnünk, hogy hirtelen minden MI-szolgáltatás drágább lesz. Az elmúlt években inkább az történt, hogy ugyanazért a pénzért egyre jobb modelleket kaptunk, és egyre több cég versenyez ugyanazokért a felhasználókért. Hiába drágul a fejlesztési és fenntartási költség, az OECD szerint a nyelvi modellek teljesítményhez igazított ára 2024 eleje és 2026 tavasza között közel 80 százalékkal csökkent (nyilván ez a probléma eredője is).

A legvalószínűbb az, hogy kettéválik a piac. Az alapvető MI-funkciók továbbra is olcsók vagy ingyenesek maradhatnak, a legjobb, legerősebb és legönállóbb funkciókért viszont egyre gyakrabban külön kell majd fizetni. Már most is ezt látjuk a prémium ChatGPT- és Claude-csomagoknál.

A verseny tehát rövid távon inkább a felhasználóknak kedvez. Viszont van egy komoly kockázat: ha a legfejlettebb MI-t csak néhány óriáscég tudja majd megfizetni, és a biztonsági szabályok is nagyon drágák lesznek, kevesebb valódi versenytárs maradhat. Az már könnyen magasabb árakhoz és kisebb választékhoz vezethet.

A kérdés pár év múlva könnyen ugyanaz lehet, mint most a streamingnél: mire fizetünk elő, mit kapunk ingyen, és hány külön szolgáltatás fér még bele a családi költségvetésbe vagy a munkánkba. Csak itt közben a biztonsági, adatvédelmi kérdések sokkal fontosabbak, mint amikor elindítunk egy sorozatot.

Minden piac és erőforrás véges, előbb-utóbb biztos, hogy valaki a fékre lép majd. Csak nem biztos, hogy éppen azért, amit éppen nyilatkozik az okokról.

Hirdetés