A Soulstone Survivors első pillantásra színes robbanásokkal, varázslatokkal és szörnyek százaival telepakolt káosznak látszik. Valójában egy meglepően könnyen tanulható, komoly kombinációs lehetőségeket kínáló akciójáték, amire szülőként érdemes odafigyelni.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Képzeljük el, hogy belépünk egy arénába egy fantasyhőssel, akinek még néhány egyszerű támadása van. Minden irányból szörnyek érkeznek. Mozgunk közöttük, passzív támadásainkkal elpusztítjuk őket, összeszedjük utánuk a tapasztalatpontot (vagyis itt kristályokat), majd néhány másodpercenként választunk valamilyen új képességet: legyen nagyobb a támadásunk, gyorsabban ismétlődjön, idézzünk társat magunk mellé, mérgezzük az ellenfelet, vagy kezdjünk el egy teljesen új varázslatot fejleszteni.
Aztán eltelt tíz-tizenöt perc, és ugyanarra a képernyőre már rá sem ismerünk. Villámok csapnak le, tornádók söpörnek végig a pályán, valami felrobban a sarokban, tucatnyi ellenfél tűnik el egyszerre, a főhős körül pedig annyi támadás működik párhuzamosan, hogy néha már azt is nehéz megmondani, hol vagyunk mi.
Tulajdonképpen ez a Soulstone Survivors teljes ígérete: nagyon rövid idő alatt elképesztően erőssé válni.
A játékot fejlesztő Game Smithing egyik tervezője találóan úgy írta le a játékot, mintha egy hagyományos akció-szerepjáték karakterét az első szintről a kilencvenkilencedikig fejlesztenénk, csak nagyjából húsz perc alatt. Ezzel egyben arra is találóan rámutatott, miért működik olyan hatékonyan ez a műfaj.
A Soulstone Survivors már azelőtt komoly közönséget szerzett magának, hogy megjelent volna végleges formájában tavaly. A Game Smithing játéka 2022 novemberében indult korai hozzáférésben, majd közel három év fejlesztés után jutott el az 1.0-s verzióig és a PlayStation 5-, illetve Xbox Series X|S-változatig. A fejlesztés azóta sem állt le: 2026 júniusában még új frissítés is érkezett hozzá.
A műfaj ismerőinek elég lehet annyit mondani, hogy a Vampire Survivors bullet heaven stílusra épülő alapötletét keverjük egy sokkal részletesebb roguelite akció-szerepjáték fejlesztési rendszerével.
Bullet heaven: Olyan akciójáték, amelyben folyamatosan nagy tömegben érkeznek az ellenfelek. A támadások jelentős része automatikusan, saját újratöltési idő mentén működik, ezért elsősorban mozgunk, célzunk, kitérünk és közben egyre erősebbé válunk. A játék közben megszerzett új képességekből egyre hatásosabb támadási kombináció épül fel, vagyis a játék úgy jutalmaz, hogy megfordítja az élményt, a menet végére már mi vagyunk a legfélelmetesebb erejű karakter a pályán.
Roguelite: Egy ilyen játékban minden új menetben ismét viszonylag gyenge karakterrel indulunk, a játék során pedig gyorsan megerősödünk. Két menet között ugyanakkor tartós fejlesztéseket, karaktereket, fegyvereket és más lehetőségeket nyithatunk meg, így a következő próbálkozás már nagyobb választékból indul.
Mi a Képernyőidőn korábban a Ground Zero Hero és a Dino-Ducks Mayhem kapcsán is foglalkoztunk ezzel a műfajjal. Az alapritmus mindegyikben hasonló: gyengén indulunk, döntéseket hozunk, egyre erősebbek leszünk, végül pedig jó esetben már mi uraljuk azt a tömeget, amely korábban még életveszélyt jelentett. A Soulstone Survivors ennél valamivel közelebb kerül egy klasszikus szerepjátékhoz, sokkal több karakterépítési lehetőséget pakol az egyszerű túlélős alapba.
A műfaj kegyetlen tud lenni a figyelmetlen játékossal, mégis szinte azonnali sikerélményt ad. Szörnyek érkeznek minden irányból, mi pedig mozgással és kitéréssel próbáljuk elkerülni a támadásaikat, miközben saját képességeink újra és újra elsülnek. A játék képes automatikusan célozni is, így kezdőként néhány gombbal és az analóg karral már teljesen működőképesen lehet játszani. Az elején talán csak pár percig bírjuk a nyomást, de a gyűjtött kristályokból új passzív bónuszokat nyithatunk meg, ami miatt a következő próbálkozás már sokkal tovább tart.
Képzeljük el úgy, mint egy folyamatos, gyorsuló spirált: minél többet játszunk, annál erősebbek leszünk, ami lehetővé teszi, hogy még több nyersanyagot gyűjtsünk.
Leírva ez repetitív élménynek tűnik, de játék közben rendkívül addiktív és mély, stratégiai tervezést igénylő folyamat. A Soulstone Survivors ráadásul hatalmas hangsúlyt fektet a változatosságra. Nem csak egyetlen hőssel harcolhatunk; a szoftver több tucat feloldható karaktert kínál, a barbártól kezdve a varázslón át a gépesített gnómig. Minden karakter másként mozog, más fegyvereket forgathat, és más képességekhez fér hozzá. A fejlesztők több mint 350 aktív és passzív képességet kínálnak ehhez a rendszerhez, szóval bőven akad mit kitanulni.
A látvány ennek megfelelően elképesztően zsúfolttá válhat. A menet elején még viszonylag könnyű követi, hogy mi történik, de a későbbi percekben támadások, sebzésszámok, ellenfelek és fényhatások lepik el a képernyőt, néhol már kicsit akadozik is a játék az elképesztő mennyiségű villogás és akciódömping miatt. Ez főként annak a gyereknek lehet fárasztó, aki érzékeny a nagyon gyors, folyamatos vizuális ingerekre.
Szerencsére a saját képességek vizuális erősségét a beállításokban csökkenthetjük, a sebzésszámok és egyes elemek pedig kikapcsolhatók. Ezt érdemes kipróbálni akkor is, ha a játék egyszerűen követhetetlenné válik a későbbi pályákon.

A Soulstone Survivors nem várja el, hogy minden menetet megnyerjünk. Egy gyengén összerakott karakter előbb-utóbb elbukik, utána viszont a megszerzett nyersanyagokból fejleszthetünk, új fegyvereket készíthetünk, karaktereket nyithatunk meg, majd más ötlettel próbálkozhatunk. A játék rendszerei kifejezetten az ismétlés és a kísérletezés köré épülnek.
Gyerekkel játszva szerintünk éppen ez az érdekesebb. Egy rossz menet után elég konkrét kérdésekről lehet beszélni: túl kevés sebzést okoztunk, lassúak voltunk, rosszul kombináltuk a képességeket, vagy egyszerűen nem kerültük ki időben a főellenség támadását? A játék gyors visszajelzést ad, majd rögtön lehetőséget ad egy másik megoldás kipróbálására.
Játék közben rengeteget használjuk a vizuális figyelmet, a térbeli tájékozódást, a gyors döntést és a mintafelismerést. Ehhez később kombinációs gondolkodás is társul: több száz képességből kell felismerni, melyek erősítik egymást, miközben néhány másodpercenként új döntést kapunk.
Ez jól hangzik, de újra és újra ki kell emelnünk, hogy ettől még ezt nem lehet valóban oktató vagy fejlesztő gyakorlatként értelmezni. Az ilyen játékok alkalmasak lehetnek arra, hogy javítsanak a fent említett készségeken, de ez nem garantált. Egy a videójátékok és a kognitív képességek kapcsolatáról szóló metaanalízis ugyan kis pozitív kapcsolatot talált többek között a vizuális figyelem, a térbeli képességek és a kognitív kontroll területén, de maga a kutatási terület továbbra is sok eltérő játéktípust és módszert fog össze. Egy konkrét szórakoztató játékból ezért nem lehet automatikusan fejlesztő hatást levezetni, nem is gondoljuk, hogy feltétlenül szükséges lenne.
Egy menetet átlagosan kb. húsz perc alatt lehet végigvinni. Családi szempontból ez kellemes ritmus: egy menetnek van eleje és vége, ezért sokkal könnyebb azt mondani, hogy „még egy kör”, mint egy hosszú történeti küldetés közepén leállítani a játékot. Ám ugyanez a rendszer teszi könnyűvé a folytatást is. Egy menet után szinte mindig feloldunk valamit: új karaktert, fegyvert, fejlesztést, nehezebb kihívást vagy egy következő kombináció ötletét. A hosszabb távú fejlődés egyes részei már komoly időbefektetést igényelhetnek, így folyamatos lesz a kényszer az újrázásra.
Ezért ennél a játéknál szerintünk menetekre vetített megállapodás működik a legjobban. Egy vagy két kör átláthatóbb szabály lehet, mint önmagában egy időkorlát, és bár a későbbi végtelen játékmódok már el tudják tolni az eredeti húszperces ritmust, az alapokat tekintve viszonylag könnyű előre tervezni.
A Soulstone Survivors egyszemélyes játék, a fejlesztők szerint jelenleg nincs terv kooperatív mód hozzáadására. Nincs nyilvános lobby, idegen játékos, hangchat vagy szabad szöveges kommunikáció. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy egy kanapén sem tudunk együtt játszani. A Soulstone Survivors inkább olyan családi játék lehet, amelyet felváltva próbálunk ki, közösen találunk ki egy karakterépítést, vagy egymás meneteit figyeljük. A tényleges irányítás mindig egy játékosé.
A Soulstone Survivors tipikusan olyan független videójáték, amely nagyon távol áll a realisztikus emberi erőszaktól vagy a felkavaró vérábrázolástól. Maga a harc természetesen folyamatos: a karakterek végtelen mennyiségű ellenfelet pusztítanak el mágiával és fegyverekkel. A megjelenítés ugyanakkor teljesen stilizált, háromdimenziós, rajzfilmes hatású. Az ellenfelek kitalált, démoni vagy kozmikus entitások, nem tűnnek nagyon rémisztőnek.
Európában a Soulstone Survivors PEGI 7 besorolást kapott, enyhe erőszak miatt. Érdekes, hogy az amerikai ESRB már Everyone 10+ besorolást használ, és a fantasy erőszak mellett „Mild Blood”, vagyis enyhe vérábrázolást is feltüntet. Igazából nem ezen fog múlni az élmény súlya. Egy kiskamasz számára nem a látott erőszak lesz a játék legnagyobb kihívása, hanem az extrém vizuális túlterhelés. A későbbi szinteken a rengeteg villódzó fény, varázslat és robbanás annyira betölti a képernyőt, hogy az komoly érzékszervi fáradtságot okozhat. Ennél is fontosabb tényező a játékmenetből fakadó időmenedzsment. A kettő faktort együtt nézve mi is 9-10 éves kortól mernénk ajánlani ezt a játékot.
A Soulstone Survivors az első percekben egyszerű, később kicsit gondolkodós játék. Könnyű megtanulni mozogni, kitérni és kiválasztani a következő fejlesztést, miközben a képességek, fegyverek, rúnák és karakterek kombinálása hosszú időre ad tanulnivalót. A teljes játékmechanika arra épül, hogy kipróbáljunk egy ötletet, megnézzük, működik-e, aztán következő alkalommal egy kicsit okosabban kezdjük újra.
Az offline keret biztonságos, az időkeretes menetek kiszámítható működést adnak, de a képernyő néha olyan mennyiségű információt és ingert zúdít a játékosra, hogy követni is nehéz, a tartós fejlődési rendszer pedig könnyen addiktív hatású lehet.
Aki szereti a gyors akciót, a kísérletezést és azt az érzést, amikor egy jól összerakott karakter egyszer csak letakarítja az egész képernyőt, annak nem okoz csalódást. Persze kell szeretni ezt a stílust hozzá, csodát ne várjon az ember.
Platform: PC, PlayStation 5, Xbox Series X|S.