Nem adnál gyorskaját minden nap a gyermekednek, a közösségi média algoritmusaival miért eteted?

2026.04.08. 20:29 Képernyőidő

Szigorúan nézzük az ételek összetevőit, de tudjuk, mit „eszik” a gyerek a telefonon? Noah Giansiracusa matematikus szerint az algoritmus olyan, mint egy üzemi konyha: addig tömi a gyereket digitális gyorskajával, amíg már nem is emlékszik az alma ízére.

Nem adnál gyorskaját minden nap a gyermekednek, a közösségi média algoritmusaival miért eteted?

Próbáltuk már korábban is elmagyarázni, hogyan működnek a közösségi média működését biztosító algoritmusok, de ha szülőként próbálod értelmezni a problémát, akkor talán a Science News Explores gondolatmenete hasznos lehet számodra a megértéshez (mi kicsit magyarosítottuk a jelképrendszert, de a lényeg ugyanaz). Már csak azért is, mert már bíróságokon is arról van szó, hogy a közösségi média görgetése függőséggé válhat, mivel a tervezők szándékosan úgy alakították ki a rendszert, hogy ne tudjuk letenni.

SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Sokszor csak annyit látunk, hogy a gyerek órák óta görgeti a telefont, a háttérben azonban egy bonyolult gépezet dolgozik. Noah Giansiracusa, a Bentley Egyetem matematikusa szerint a közösségi média vállalatok folyamatosan elemzik online viselkedésünket, ez alapján döntik el, mivel „etessenek” minket. Giansiracusa ezt a folyamatot a mentális gyorskaja élményéhez hasonlítja, azt vizsgálva, hogyan alakítják át az algoritmusok az információs étrendünket és a döntéseinket.

Hirdetés

A digitális üzemi konyha csapdája

Képzeljük el a közösségi médiát egy hatalmas iskolai menzaként, ahol a „konyhás néni” egy láthatatlan algoritmus. Ez a konyhás néni nem egészséges, változatos menüt állít össze, hanem minden figyeli, mint választ a gyerek a pultnál, hol áll meg, mit tesz a tálcára. Ha hétfőn a desszertes pultnál kezdett, kedden a konyhás már csak fánkot tesz elé. Ha sült krumpli, pizza kell, akkor szerdára már a főzeléket és a zöldségeket is elrejti, és péntekre eljutunk oda, hogy a gyereknek választási lehetősége sincs, csak azt eszi, amit már evett korábban.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

A chips, a fagylalt, az édességek és más rágcsálnivalók persze finomak, de a kalóriáik tápértéke elenyésző.

Giansiracusa szerint az, amit a közösségi média algoritmusai művelnek, nem más, mint ez a gyorskajákat adagoló üzemi konyha a figyelmünknek, az agyunknak és a pszichénknek is.

Képzeld el, ha étkezésről étkezésre, nap mint nap csak ezek közül választhatnál. Nemcsak a tested lázadna fel, de előbb-utóbb még ezeket a finomságokat is unalmasnak találnád. A feedet görgetve mégis mindenki megeszi azt, amit elé tesznek, újra és újra.

Ez az algoritmus csapdája. Ha a gyerek egyszer rákattint egy vicces kiscicára, táncoló kamaszra vagy egy dühös influenszerre, az internet „konyhás nénije” másnap már csak ilyet ad neki.

Hirdetés

A digitális gyomorrontás

Több ponton is kiütköznek a fenti rendszer problámái. Myojung Chung, a bostoni Northeastern Egyetem médiainnovációs szakértője hangsúlyozza: ha az algoritmus csak olyan tartalmat ad, ami iránt már mutattunk érdeklődést, az étrendünk unalmassá és egyoldalúvá válik. Ami még veszélyesebb: ez a folyamat drasztikusan beszűkíti a gyerekek látókörét, és korlátozza őket abban, hogy különböző nézőpontokkal találkozzanak. Ha pedig csak azt látják, amivel egyetértenek, elveszítik a vitakészségüket és az empátiájukat.

Az algoritmusok egy másik alapvető szabálya, hogy amit sokan „esznek”, az biztosan jó. Brahim Zarouali, a belgiumi KU Leuven digitális médiakutatója szerint ez azt hiteti el a felhasználókkal, hogy a túlsúlyban lévő témák vagy vélemények jelentik a „normát”. Ha a gyerek hírfolyama tele van egy bizonyos szélsőséges véleménnyel, azt fogja hinni, hogy mindenki így gondolkodik, és elkezdi ehhez igazítani a saját viselkedését is.

Ebben a világban a népszerű tartalom még népszerűbb lesz, az egyedi, ritka vagy mélyebb gondolatok pedig teljesen láthatatlanná válnak – mintha a menzán már csak az a kétféle étel létezne, amit a legtöbben rendelnek.

A harmadik tünet a reakciók fontossága. Az algoritmus azokat a fogásokat tolja előtérbe, amik a legnagyobb reakciót váltják ki, sokkolnak, dühítenek vagy érzelmileg kibillentenek. Itt jön a képbe a megerősítési torzítás és a dezinformáció.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Megerősítési torzítás: Az ember könnyebben elfogadja azokat az információkat, amelyek beleillenek a már meglévő véleményébe, és hajlamos félretenni vagy kevésbé komolyan venni azokat, amelyek ellentmondanak neki. Emiatt nem feltétlenül a legpontosabb vagy legigazabb állítás tűnik meggyőzőnek, hanem az, amelyik ismerősnek, kényelmesnek vagy „ránk szabottan igaznak” hat. Az online térben ez különösen erősen működik. Ha valaki eleve gyanakvó egy témában, könnyen egymásra találhat olyan videókkal, posztokkal és kommentekkel, amelyek újra és újra ugyanazt az érzést erősítik benne. Ettől még az állítás nem lesz igaz, csak ismerősebb.

Dezinformáció: A dezinformáció szándékosan félrevezető vagy hamis információ terjesztése. Nem egyszerű tévedésről van szó, hanem olyan tartalomról, amelyet azért készítenek vagy osztanak tovább, hogy befolyásoljanak, megzavarjanak vagy érzelmileg felkorbácsoljanak embereket. A dezinformáció lehet teljesen kitalált hír, de lehet féligazság is: valós képre írt hamis felirat, kiragadott idézet, félrevezető statisztika vagy kontextusából kiforgatott videó. Éppen ezért sokszor nem látványosan hazugnak tűnik, hanem első ránézésre hihetőnek.

Könnyű feltüzelni az embereket hazugságokkal.

„Míg a valós híreket korlátozza a valóság, a hamis híreket csak a szerzőjük képzelete határolja be” – mondja Giansiracusa. „A hamis hír olyan izgalmas lehet, amilyennek csak akarod.”

A posztok lehetnek szórakoztatóak vagy drámaiak, de egyáltalán nem kell igaznak lenniük. Ez a módszertan alapjaiban befolyásolja azt, amit látunk a világból és ahogy érezzük magunkat miatta. Mint egy digitális gyorskaja: gyorsan fogyasztható, színes, mindenki zabálja, de hosszú távon mérgezi a közbeszédet és minket is.

Hogyan javíthatunk a gyerek digitális étrendjén?

Ahogy a fizikai egészséghez szükség van vitaminokra és változatos ételekre, a szellemi egészséghez is diverzifikált tartalom kell. Szülőként a következőket tehetjük:

Tudatos választás: ösztönözzük a gyereket, hogy ne csak a hírfolyamot görgesse, hanem keressen rá tudatosan őt érdeklő, mélyebb témákra.
Kritikai szemlélet: beszélgessünk vele arról, miért pont azt dobta fel a gép, amit lát. Ismerje fel a „digitális cukorszirupot”.
Változatosság: ahogy a menzán is kérhetünk mást, az interneten is érdemes keresni új forrásokat, megnézni más nézőpontokat. De a forráskritika nagyon fontos, nem minden vélemény tény, és nem mindegyik ugyanolyan súlyú. Ahogy mosóport sem eszünk, a tudománytalan, megalapozatlan és ellenőrizhetetlen információkat sem kell lenyelnünk, csak hogy elmondhassuk, szélesebb a látókörünk. A fontos az, hogy ne dogmák szerint higgyünk az igazunkban, hanem az ellenőrizhető tények mentén alakítsunk ki véleményt.
Digitális detox: Legyenek „offline időszakok”, amikor nem a hírfolyam diktálja, mit nézünk, hanem mi magunk választunk könyvet, filmet vagy programot. Lehetőleg másokkal közösen, családdal, barátokkal.

A mentális egészség megőrzése a digitális korban pontosan ugyanazon a tudatosságon múlik, mint a testi jóllét:

figyelnünk kell arra, mit engedünk be a „szervezetünkbe”.

Ha csak minden nap teszünk pár apró lépést ebbe az irányba, már látszódni fog az eredmény. Ez a cikk például hasznos útmutató ehhez.

Hirdetés