Minden ötödik magyar nyolcadikos tanuló funkcionális analfabéta, vagyis alig érti, amit olvas

2026.03.17. 19:28 Képernyőidő

A friss mérés mögött egy sokkal nagyobb baj rajzolódik ki: a gyerekek egy része lassan elveszíti a kapaszkodót a szövegek világában.

Minden ötödik magyar nyolcadikos tanuló funkcionális analfabéta, vagyis alig érti, amit olvas

Nincs most elég időd?

A friss országos kompetenciamérés alapján a nyolcadikosok körében nagyjából minden ötödik diák került a kritikus szint közelébe vagy az alá szövegértésből, és matematikából is hasonló arány látszik.
A „funkcionális analfabetizmus” itt nem azt jelenti, hogy a gyerek nem tud olvasni, hanem azt, hogy nehezen érti, értelmezi és használja a szövegekben szereplő információkat.
A hírek gyakran leegyszerűsítve fogalmaznak, mert a legsúlyosabb adat elsősorban a nyolcadikosok eredményeiből következik, nem az összes magyar diák egészére azonos módon.
Szakemberek szerint fontos probléma a túlterheltség, a rövid időkeret és a sokféle egyszerre mért kompetencia is ronthatta a teljesítményt, illetve a romló kompetenciaszint nem kizárólag magyar jelenség, hanem szélesebb nemzetközi probléma.
Az olvasáskutatók szerint a gond mélyebb: az értő olvasás nem állhatna meg az alsó tagozat végén, a háttérben egyszerre lehet jelen a családi háttér, az iskolarendszer szelektivitása, a tananyagterhelés, a gyenge olvasási rutin és a csökkenő koncentráció.
A digitális környezet nem egyetlen oka a bajnak, de erősítheti azt, mert a töredezett figyelem és az állandó ingeráradat nehezíti a mélyebb szövegértést.
Szülőként ez azért fontos, mert a gyenge szövegértés nemcsak magyarórán okoz gondot, hanem a matekszövegtől az online ügyintézésig szinte mindenhol.
A legfontosabb otthoni kapaszkodó továbbra is a közös olvasás, a szövegekről való beszélgetés és annak figyelése, hogy a gyerek valóban érti-e, amit elolvasott.

SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A 2024/2025-ös országos kompetenciamérés nyilvános eredményei alapján a nyolcadikosok körében nagyjából minden ötödik diák maradt a második képességszint alatt szövegértésből, és matematikából is hasonló arány látszik. Ezzel az hírrel van tele a sajtó, de fontos, hogy értelmezzük is, főleg szülői szempontból.

Hirdetés

Nem mindegy, mit jelent itt a „funkcionális analfabéta”

A nyolcadikosoknál az Eduline összegzése szerint

7,55 százalék az első képességszinten vagy az alatt teljesített szövegértésből,
további 14,45 százalék pedig csak a második szinten állt.

Ebből jön ki az a nagyjából 22 százalékos arány, amelyre több lap úgy hivatkozik, hogy „minden ötödik” nyolcadikos funkcionális analfabéta. Matematikából hasonló a kép: 1,78 százalék az első szint alatt, 7,21 százalék az első szinten, és 13,34 százalék a második szint alatt maradó vagy oda épp csak belépő csoport, összességében megint körülbelül 22 százalék.

Ezt persze értelmezni is kell valahogy. A lap által megszólaltatott Steklács János olvasáskutató és nyelvész meghatározása szerint akkor beszélünk funkcionális analfabétáról, amikor valaki ugyan tud írni és olvasni, de „a megértéssel komoly nehézségei vannak”, és emiatt a mindennapi ügyintézés, információkeresés, dokumentumkitöltés vagy akár az online tájékozódás is akadályokba ütközik.

A 24.hu az RTL Híradó nyomán úgy foglalta össze az eredményeket, hogy a rossz adatok mögött a túlterheltség, a mérési helyzet stressze és az általánosan csökkenő koncentráció is fontos hatás lehet ebben.

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője arról beszélt, hogy a gyerekek túlterheltek, és a rövid idő alatt többféle kompetenciát mérő rendszer önmagában is stresszt növelő tényező lehet.
Lannert Judit oktatáskutató pedig azt hangsúlyozta, hogy a romló kompetenciaszint nem kizárólag magyar jelenség, hanem tágabb, nemzetközi probléma.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

A stressz önmagában nem magyaráz meg mindent

A szakértői megszólalásokból az rajzolódik ki, hogy ez egyszerre rendszer-, társadalmi és figyelmi probléma. Lannert Judit szerint „világproblémáról” beszélünk a kompeteciaromlás tekintetében, amelyben a járvány utóhatásai és a technológiai váltás is benne van.

Prof. Dr. Steklács János nyelvész, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Nevelés- és Oktatáselméleti Tanszékének tanszékvezetője egy 2025-ös Telex-interjúban pedig ennél mélyebbre megy, amikor arról beszél, hogy az olvasási képesség meghatározó részkészségei már az első osztály előtt formálódnak, és a családi háttér, a beszélgetés, a közös olvasás, a szókincs, a minták döntő súlyúak. A kutató szerint „minden tanár olvasástanár” kellene legyen, mert a szövegértés nem kizárólag a magyartanár ügye: ugyanúgy jelen van a fizikapéldában, a történelemforrásban, a matekszövegben, a grafikonban és a digitális felületek értelmezésében is.

A nemzetközi háttér sem megnyugtató

Az OECD PISA 2022-es országjegyzete szerint Magyarországon a 15 évesek 74 százaléka érte el olvasásból legalább a 2. szintet, ami OECD-átlagos eredmény. Ez egy másik mérés, más életkor, más módszertan, tehát nem tehető egyenlőségjel a magyar kompetenciaméréssel. Mégis fontos, mert azt mutatja: a magyar rendszerben már a nemzetközi összevetésben is csak a diákok nagyjából háromnegyede éri el azt az alapminimumot, amelynél már képes a fő gondolat azonosítására, explicit, néha bonyolultabb feltételek szerinti információkeresésre, illetve a szöveg céljának felismerésére.

A PISA-adatok másik fontos eleme az iskolai figyelmi környezet. Az OECD 2024-es összefoglalója szerint az OECD-országokban a diákok 59 százaléka mondta azt, hogy legalább egyes matematikaórákon mások digitális eszközhasználata elvonja a figyelmét, és azok, akik rendszeresen ilyen zavarásról számolnak be, gyengébben teljesítenek a teszteken. A magyar PISA-jegyzetben ennek hazai lenyomata is látszik:

a magyar diákok 28 százaléka számolt be arról, hogy a figyelme elkalandozik a digitális eszközök miatt,
23 százalékuk pedig mások eszközhasználata miatt figyel rosszabbul az órán.

Hirdetés

Nem a képernyő az egyetlen bűnös, de nem is ártatlan szereplő

A gyerekek romló szövegértését leegyszerűsítő volna egyetlen mozdulattal a telefonokra fogni. A rendelkezésre álló adatok alapján sokkal valószínűbb, hogy több réteg csúszott egymásra:

családi háttér,
iskolai szelekció,
a korai nyelvi és olvasási hátrányok felhalmozódása,
a járvány hosszú árnyéka,
a túlterhelt tananyag,
a tankönyvi nyelv,
a tanulási stratégiák hiánya
és a töredezett figyelmi közeg.

De közben az is látszik, hogy a mai olvasás már nem csupán könyvolvasás. A gyerek linket, értesítést, chatformátumot, kommentet, képaláírást, keresési találatot, videójáték-felületet és rövid videókhoz társított szövegtörmelékeket olvas egész nap. Dr. Steklács János maga is arról beszélt, hogy az olvasás fogalmát nem szabad leszűkíteni a szépirodalomra: a gyerekek sokat olvasnak, csak éppen nem biztos, hogy olyan szövegeket, amelyek mélyebb megértést, összekapcsolást és hosszabb figyelmet edzenek. Ettől a probléma még nem kisebb, inkább korszerűbb.

Mit tehetünk szülőként?

Az első lépés talán az, hogy nem nyugszunk bele abba, hogy a gyerek nem szeret olvasni, mintha ez csak ízlés kérdése volna. A közös olvasás, a felolvasás, a szövegekről való beszélgetés, a mindennapi információk közös értelmezése — menetrend, üzenet, recept, játékszabály, hír, webshop-leírás — valójában fejlesztés, amit nem spórolhatunk meg. Steklács kifejezetten azt javasolja, hogy a szülő olvasson fel a gyereknek, a gyerek pedig a szülőnek, majd beszéljék meg közösen, mit olvastak.

A második, hogy érdemes figyelni a rejtett jeleket. Ha a gyerek rövid videókban magabiztos, de egy hosszabb feladatleírástól lefagy, ha a tankönyvi szövegből nem tud önállóan tanulni, ha a matekban nem a számolás, hanem a szöveges rész okozza a törést, ha egyre gyorsabban vált ingert, de egy bekezdést sem akar végigolvasni, akkor nem fegyelmezési, hanem tanulási és figyelmi problémáról is szó lehet. Ezt nem szégyenként, hanem korai jelzésként érdemes kezelni.

A harmadik, hogy a képernyőhasználatot nem pusztán időben, hanem minőségben is nézzük, ahogy ezt egy nemrég bemutatott kutatás is alátámasztja. Gyakorlatra fordítva: nem ugyanaz, ha a gyerek egyedül sodródik rövid, szétszabdalt tartalmak között, vagy együtt használ vele a család olyan digitális felületeket, ahol olvasni, keresni, értelmezni, mérlegelni kell.

Az OECD összefoglalója maga is arra utal, hogy a digitális eszközök oktatási lehetőségeket is hordoznak, de a kontrollálatlan, zavaró használat kézzelfoghatóan ronthatja a tanulási eredményeket.

Ami pedig a hír szakpolitikai oldalát illeti: az RTL Híradó megkeresésére a Belügyminisztérium nem válaszolt. Így jelenleg van egy erős adatunk, több figyelmeztető szakértői értelmezésünk, és egy látványos hiányunk is: nincs nyilvános, részletes kormányzati magyarázat arra, hogy a rendszer mit kezd ezzel a számmal azon túl, hogy közzétette.

Pedig ez már nem csak oktatási ügy, hanem szülői, társadalmi és lassan gazdasági kérdés is.

Hirdetés