Hegedűs Zsolt tánca már nem csak vicces videó, hanem tananyag a mémekről és a közösségi médiáról
Egy választási örömtánc előbb mém lett, aztán visszatért a politikai színpadra. Hegedűs Zsolt, a Tisza-kormány egészségügyi minisztere remek példa arra, hogyan lesz egy pár másodperces jelenetből mém, trend, amely a közösségi médiából válik politikai jelképpé.
Nincs most elég időd?
- Hegedűs Zsolt a Tisza-kormány egészségügyi minisztereként került a hírek közé. A nyilvánosság azonban először nem szakpolitikai mondat, hanem egy választási örömtánc miatt kapta fel igazán.
- A tánc a választás éjszakáján indult el az interneten. A felvételen Hegedűs a Midnight (The Hanging Tree) című dalra ünnepelt, látványos kézmozdulatokkal és léggitárral.
A videó azért lett mém, mert nemcsak sokan látták, hanem sokan elkezdték mémesíteni, feldolgozni. - A mém nem egyszerűen vicces tartalom. Akkor születik meg, amikor egy kép, mondat, hang vagy mozdulat felismerhetővé válik, és mások új helyzetekben kezdik használni.
- A Hegedűs-táncban minden megvolt ehhez: rövid volt, könnyen felismerhető, könnyen utánozható, és azonnal érthető érzelmet mutatott.
- Május 9-én a történet új szintre lépett. A parlament alakuló ülése után Hegedűs Zsolt az Országház lépcsőjén újra eltáncolta az elhíresült mozdulatokat, Jalja pedig élőben énekelte neki a dalt.
- Az első tánc spontánnak ható választási pillanat volt. A második már a korábbi mém tudatos visszahívása: a politika reagált arra, amit a közösségi média korábban létrehozott.
- Szülőként azért érdemes erről beszélni, mert a gyerekek és kamaszok sokszor így találkoznak a közélettel: rövid videóban, remixben, mémben, nem teljes hírként.
A mém gyorsan ad hangulatot és közös poént, de ritkán ad hátteret. A Hegedűs-tánc jó példa arra, hogyan lehet otthon beszélni arról, ki készít egy tartalmat, miért terjed, és hogyan hat vissza a valóságra.
SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
- Számlaszám: 12100011-19129370
- Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Hegedűs Zsolt tánca április 12-én, a Tisza Párt választási eredményváróján vált történelmi pillanattá. A párt győzelmi estéjén, Magyar Péter beszéde után Hegedűs, a Tisza egészségügyi szakértője látványosan ünnepelni kezdett a színpadon: volt ott léggitár, Angus Young, az AC/DC ikonikus gitárosának mozdulataival vegyítve, szinte már karikatúraszerű örömtánc és annyi spontenaitás, amely biztosította, hogy a felvétel másnapra már nemcsak politikai hírként, hanem önálló internetes jelenetként terjedt.
A videót többek között Zalavári Noémi, az RTL riportere rögzítette, és rövid idő alatt hatalmas nézettséget ért el, két nap alatt több mint 1,4 millióan látták, a Reggeli műsorában pedig már külön meg is tanították a nézőknek a mozdulatokat. Ez volt az a pont, ahol a tánc mémként kezdett működni:
felismerhető, újrahasználható jelenetté vált.
Hirdetés
A történet május 9-én, a kormányalakítás ünnepén folytatódott. A parlament alakuló ülése után Hegedűs Zsolt az Országház lépcsőjén ismét előadta az elhíresült mozdulatokat, a jelenethez később a frakció is csatlakozott, vagyis a korábbi spontán örömpillanatból nyilvános, közösen játszott politikai gesztus lett. A tánccal egybeolvadó sláger előadója, Jalja személyesen énekelt már itt, látszik, hogy nagyon tudatosan játszottak rá itt már a mémmé vált jelenet felerősítésére a kreatívok.
A második akció azért más, mint az első tánc, mert már nem a meglepetésre épült. A közönség pontosan tudta, mit lát: ugyanazokat a mozdulatokat, ugyanazt az interneten körbefutott figurát, ugyanazt a poént, csak új helyszínen, a Parlament lépcsőjén.
Mi ez a zene, amelyre táncolt Hegedűs?
Hegedűs Zsolt a Midnight (The Hanging Tree) című dalra adta elő legendás mozdulatsorát, amelyet a német producer, HOSH, az olasz elektronikus zenei előadó, 1979, és a brit énekesnő, Jalja jegyez. A szám 2019 végén jelent meg, majd 2020-ban több remixszel is új életet kapott.
A dalnak már Hegedűs tánca előtt is volt online diadalmenete: Az éhezők viadala című film világából ismert The Hanging Tree sötét, lázadó hangulatát fordította át klubzenévé, ezért egyszerre volt ismerős, könnyen táncolható, de sajátos jelentéstartalommal felruházott sláger. A választás éjszakáján is pont ezért választhatták ezt, mivel a forradalom hangulatát is magában hordozta.
A magyar mém után Jalja külön is reagált: az RTL Híradónak azt üzente Hegedűsnek, hogy szívesen venne tőle táncórákat, és örül a váratlan népszerűségnek. Május 9-én a történet teljes kört írt le: a kormányalakítás ünnepén Jalja már élőben énekelte a dalt a Parlament lépcsőjén, miközben Hegedűs újra előadta az elhíresült mozdulatokat.
Hogyan működik a mém?
A Hegedűs Zsolt-tánc jó példája annak, hogy a mém nem egyszerűen csak egy „vicces videó”. Magát a „mém” szót Richard Dawkins brit evolúcióbiológus használta először most ismert értelmezésében az 1976-os Az önző gén című könyvében. Dawkins eredetileg kulturális utánzási egységet értett alatta:
olyan gondolatot, dallamot, szokást, gesztust vagy kifejezést, amely emberről emberre terjed, közben másolódik, változik, és a sikeresebb változatai fennmaradnak.
A mai internetes mém ennél kicsit szűkebb és látványosabb jelenség. Lehet kép, videó, hang, mondat, táncmozdulat, arckifejezés vagy sablon, amelyet sokan felismernek, továbbküldenek, átalakítanak, majd új helyzetekben használnak.
Az internetes mém nem egyetlen tartalom, hanem egymással rokon digitális elemek csoportja: hasonlítanak egymásra formában, tartalomban vagy hozzáállásban, és a felhasználók tudatosan másolják, utánozzák, alakítják őket.
A mém tehát nem csak attól mém, hogy sokan látták. Egy videó lehet virális úgy is, hogy a nézők csak továbbküldik. Mém akkor lesz belőle, amikor a közönség elkezdi használni: kivágja belőle a lényeget, új feliratot tesz rá, más zenét rak alá, eljátssza, parodizálja, vagy egy teljesen más helyzetre alkalmazza.
Hirdetés
A mém működésének lényege az utánzás és a jelentéstartalom változtatása vagy kibővítése. Ugyanaz a mozdulat vagy kép újra és újra visszatér, de mindig más környezetben. Ettől lesz felismerhető és rugalmas egyszerre. Aki ismeri az eredetit, az egy pillanat alatt érti az utalást, aki nem ismeri, legfeljebb egy furcsa videót lát. A mém ezért közösségi belépőkód is: megmutatja, ki van benne a poénban, és ki az, akit elkerült az adott üzenet.
Az internetes mémek tömeges kultúrája nagyjából a kétezres évektől vált meghatározóvá, a fórumok, blogok, képfeltöltő oldalak és később a közösségi oldalak terjedésével. A 2010-es évekre a mém már nem csak belsős internetes vicc volt, hanem politikai kampányok, márkák, hírműsorok és hétköznapi beszélgetések alapanyaga.
A Hegedűs-táncban minden együtt volt ehhez: rövid volt, látványos, könnyen utánozható, és azonnal érthető érzelmet hordozott. Nem kellett hozzá ismerni a teljes politikai hátteret. Elég volt látni, hogy valaki nagyon örül, de persze a politikai üzenet, az új idők és a szabadság örömének érzése extra réteget adott az értelmezéshez, sokan pont azért küldtek tovább, mert ezt akarták megosztani másokkal.
A terjedés mögött tehát társas logika is van. A politikai mémek pont ezért erősebbek, mert nemcsak szórakoztatnak, hanem véleményt, csoporthoz tartozást és érzelmi viszonyulást is közvetítenek.
Tegát amikor valaki megoszt egy politikai mémet, sokszor nem elemzést küld, hanem jelzést. „Ezt viccesnek tartom.” „Ehhez a táborhoz húzok.” „Ezt az embert szeretem.” „Ezen a szereplőn nevetek.” A mém rövid, de sűrű. Egyetlen mozdulatba beleférhet rajongás, irónia, gúny, felszabadultság vagy összekacsintás is.
A közönség először néző, aztán társszerző
A Hegedűs-tánc akkor vált igazán erőssé, amikor mások is elkezdték továbbvinni. A nézők nem feltétlenül ugyanazt látták benne. Valakinek felszabadult öröm volt, másnak kínos jelenet, megint másnak politikai geg. A mém ilyen: nem egyetlen jelentést zár magába, hanem többféle olvasatot enged.
A Studies in Communication Sciences folyóiratban megjelent tanulmány szerint az internetes politikai mémek használata összefügg a politikai érdeklődéssel és azzal, mennyire aktívan vesz részt valaki a közösségi médiás tartalomgyártásban. A mém nemcsak fogyasztási forma, hanem részvétel: a felhasználó kommentel, szerkeszt, továbbküld, saját változatot készít.
A gyerekek és kamaszok számára ez különösen természetes irány. Nekik a közösségi média nem külső hírfolyam, hanem közös tér - erről a jelenségről itt olvashatsz részletesen. Egy politikai tánc nem feltétlenül politikai hírként érkezik meg hozzájuk, hanem úgy, mint egy hang, amelyre lehet reagálni, egy mozdulat, amelyet lehet utánozni, egy poén, amelyet az osztályban is értenek. A mögötte lévő közéleti értelmezés nélkül is működik, de persze azzal együtt extra réteget kap.
A második tánc már nem ugyanaz a tánc volt
A május 9-i parlamenti tánc pont ettől lett erős médiapillanat. Az első tánc a közönség szemében spontánnak hatott. A második már a mém ismeretére épült. A jelenet csak annak szólt teljes erővel, aki tudta, mire utal. A mozdulat így átlépett egy új szintre: a valós esemény már nemcsak forrása volt a mémnek, hanem reagált is rá.
Ez az oda-vissza hatás a mémkultúra egyik legfontosabb működése. Először történik valami a valóságban. A közösségi média kiemel belőle egy részletet. A részlet önálló életre kel. A szereplő később már ezzel az új jelentéssel együtt lép vissza a nyilvánosság elé. Hegedűs Zsolt esetében a Parlament lépcsőjén már nem egyszerűen egy politikus táncolt, hanem egy korábban mémmé vált politikus játszotta újra a róla kialakult internetes képet.
A politikai kommunikáció számára ez ajándék és kockázat egyszerre. Egy ilyen pillanat emberközelivé tehet egy szereplőt, és olyanokhoz is eljuttathatja, akik egyébként nem néznének végig egy beszédet. De persze közben ott a veszély, hogy a politikus elveszítheti az irányítást a saját képe fölött, ha túlságosan azonosul egy adott jelképpel, amelynél a munkája és személye egyébként jóval komplexebb és fontosabb.
Ha általánosságban nézzük a műfajt, akkor is kijelenthető, hogy ez a forma könnyen elszegényíti a közéleti gondolkodást. A mém a sűrítés műfaja, ezért kihagyja az árnyalatokat. Egy emberből mozdulat lesz, egy eseményből poén, egy politikai helyzetből rajongói vagy gúnyos jel. A Hegedűs-tánc esetében ez nem tragédia, inkább látványos példa. A mechanizmus azonban ugyanígy működik komolyabb ügyeknél is: háborúnál, járványnál, botránynál, iskolai konfliktusnál, közéleti válságnál.
Hirdetés
Mit taníthatunk meg ebből a gyerekeknek?
A Hegedűs-tánc jó családi beszélgetésindító, mert abszolút szerethető és pozitív üzenet. Érdemes végigmenni néhány egyszerű kérdésen:
- mi volt az eredeti helyzet,
- ki vette fel a videót,
- miért volt könnyű továbbadni,
- mitől lett utánozható,
- és mi változott, amikor a szereplő később maga is újrajátszotta.
Ezek a kérdések nem rontják el a poént. Inkább megmutatják, hogyan működik az a közeg, amelyben a poén terjed.
Jó, ha tudjuk és beszélünk is róla, hogy a mémeknek pörgető ereje van. Gyorsítják az érzelmi reakciót, a csoporthoz tartozás érzését, a véleményalkotást és a megosztást. A háttér megértése viszont lassabb munka.
- Legfrissebb
- Hegedűs Zsolt tánca már nem csak vicces videó, hanem tananyag a mémekről és a közösségi médiáról
- Az Instagram most a másolt posztokra vadászik, ebből pedig a gyerek is tanulhat valami hasznosat
- A ChatGPT már szólhat valakinek, ha nagy bajban vagy, de ettől még nem lett belőle lelki elsősegély
- Ingyen játék: most nem lőni kell, hanem gondolkodni
- A legyek ura - kritika szülői szemmel a gyerekek társadalmának tragédiájáról
- 5 tipp, hogyan érdemes beszélgetni tinédzser gyerekeddel a közösségi média korlátozásáról
- Mesterséges intelligenciával helyettesíteni az exünket? Kevés rosszabb ötlet van ennél
- A gyereked már nem híroldalt olvas, hanem a TikTokról, influenszerekkel és chatbotokkal építi fel a világképét
- Alig 300 forintért vehető meg egy Battlefield játék, amely hamarosan eltűnik majd konzolokon
- Röhejes megoldásokkal kerülik meg az online életkor-ellenőrzést a gyerekek