Minden harmadik magyar funkcionális analfabéta – mit jelent ez a gyerekeink jövőjére nézve?

Az OECD 2025-ös jelentése szerint Magyarországon a társadalom egyharmada ma úgy próbál eligazodni az információk között, hogy közben az írott szöveg tartalmával gyakran nem boldogul. A helyzet súlya túlmutat az oktatási rendszeren.

Nincs most elég időd?

• Nehéz szembesülni azzal, hogy pont az nem olvassa, vagy nem is érti, akinek nagyon fontos lenne, de az OECD szerint a magyar felnőttek 33 százaléka funkcionális analfabéta.
• 2012 és 2023 között minden végzettségi csoportban romlott a szövegértés, a legnagyobb visszaesés a középfoknál alacsonyabb végzettségűeknél volt.
• A tanulás „megtérül”, de a társadalmi olló szélsőségesen nagy, és a családi háttér erősebben determinál, mint az OECD-átlagban.
• A gyerekek esélyeit alapjaiban határozza meg, milyen nyelvi környezetből érkeznek az iskolába.

Az Education at a Glance 2025 adatai szerint a magyar 25–64 éves lakosság 33 százaléka a legalacsonyabb szövegértési szinteken teljesít, vagyis gyakorlatilag funkcionális analfabéta. Ezzel az adattal szembesülni szinte sokkoló (tüdőlövésnek is nevezhetnénk, ha a megfelelő hasonlatokat keressük).

🧠 Miről is van szó pontosan?
Funkcionális analfabetizmus: Olyan állapot, amikor valaki el tudja olvasni a szavakat, de nem képes következetesen értelmezni, rendszerezni vagy alkalmazni a mondanivalót, például nem tud következtetéseket levonni az olvasottak alapján, nem érti az összetettebb feladatokat, gyakran elakad a szöveg „kis” részleteiben is.

Ez a szám messze meghaladja az OECD 27 százalékos átlagát. A különbség nem statisztikai jelenség, hanem a hétköznapokban is jelen lévő korlát:

banki dokumentumok, egészségügyi tájékoztatók, digitális felületek és ügyintézési útmutatók szövegei sokak számára akadálypályává válnak. 

De még sajnos ez a cikk is, pedig a problémát érteni kéne és tenni ellene, a tendencia ugyanis ijesztő.

Tíz év erózió, a szövegértési teljesítmény látványos visszaesése

Az OECD hosszú idősoros adatai azt mutatják, hogy 2012 és 2023 között minden végzettségi szinten romlott a magyar felnőttek teljesítménye.

• A felsőfokú végzettségűek pontszáma 296-ról 285-re csökkent (–10 pont).
• A középfokú végzettség nélküliek eredménye 219-ről 195-re zuhant (–24 pont).

Ez a tendencia nem egy-egy csoport izolált problémája, hanem általános lejtmenet. A vizsgálat szerint a végzettségi különbségek Magyarországon jóval nagyobbak, mint az OECD átlagában: a diplomások és a középfokú végzettségűek közötti különbség 48 pont, szemben a nemzetközi 34 ponttal.

A társadalmi mobilitás szinte megszűnt

A jelentés azt is megmutatja, hogy a gyerekek továbbtanulási esélyei rendkívül szorosan kapcsolódnak a szülők iskolázottságához.

• Ha legalább az egyik szülő diplomás, a 25–34 évesek 71 százaléka szerez felsőfokú végzettséget.
• Ha a szülők legfeljebb nyolc általánost végeztek, ez az arány 6 százalék.

A 65 százalékpontos különbség az OECD egyik legszélsőségesebb értéke. A magyar oktatási rendszer tehát nem oldja, hanem újratermeli az egyenlőtlenségeket.

A diploma szerepe továbbra is egyértelmű:

• a diplomások munkanélküliségi rátája 2,4%,
• a középfokúaké 4,1%,
• a középfok alattiaké 15,5%.

A bérkülönbségek is kiugróak: a felsőfokú végzettségűek átlagosan 73 százalékkal keresnek többet a középfokú végzettségűeknél. Ez arra utal, hogy a tanulás „megtérül”, de arra is, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek mély, szerkezeti jellegűek.

Oktatásra költünk – csak nagyon keveset

A jelentés egyik legaggasztóbb megállapítása, hogy Magyarország az oktatásra fordított ráfordításokban az OECD sereghajtói között van.

• A felsőfok alatti képzésben évente 6905 dollár jut diákonként.
• A felsőoktatásban 12 931 dollár hallgatónként.
• Mindkét érték jelentősen elmarad az OECD-átlagtól (például a felsőoktatási átlag 15 102 dollár).

GDP-arányosan is gyenge a kép: Magyarország az oktatásra a GDP 3,4 százalékát költi, az OECD pedig átlagosan 4,7 százalékot. Különösen az óvodai szektor aggasztó, ahol 2015 és 2022 között 5,7 százalékkal csökkentek a kormányzati kiadások, miközben nőtt a beiratkozott gyerekek száma.

A magyar felsőoktatás mégis vonzó

A kevés pénz ellenére a magyar egyetemek nemzetközileg figyelemre méltó pozíciót tartanak.

• A hallgatók 72 százaléka három évvel a képzés ideje után megszerzi az alapdiplomát.
• A lemorzsolódás az első évben csak 5 százalék (OECD-átlag: 13%).
• 2018 és 2023 között a külföldi hallgatók aránya 11,4%-ról 14,4%-ra nőtt, a KSH szerint 2023-ban már 37 ezer külföldi diák tanult Magyarországon.

Miért fontos ez szülőként?

Szinte már szomorúnak mondható, ha a kontextust magyarázni kell, főképp azért, mert vélhetően azok nem olvassák el, akiknek nagyon fontos lenne. A szövegértés hiánya nem tantárgyi deficit, hanem olyan alapfunkció, amely nélkül nem lehet sikeresen tanulni, dolgozni, ügyeket intézni vagy akár biztonságosan eligazodni a digitális világban.

Ha a magyar felnőttek harmada bizonytalanul értelmez szöveget, az azt is jelenti, hogy sok gyerek olyan nyelvi környezetből érkezik az iskolába, ahol kevés a beszélgetés, kevés a közös olvasás, kevés a mintázat arra, hogyan kell információt értelmezni.

A gyerekek teljesítményét így nemcsak az iskola, hanem az otthon minősége is meghatározza.

A funkcionális analfabetizmus magas aránya azt is jelzi, hogy a gyerekek már az óvoda előtt különböző esélyekkel indulnak.

• Aki olyan környezetben nő fel, ahol sokat olvasnak neki, kérdeznek tőle és beszélgetnek vele, jelentős előnnyel kezd iskolát.
• Aki nem, sokszor már a rajtvonal előtt hátrányba kerül.

Szülőként az egyik legerősebb „védőoltás”, amelyet adhatunk, a nyelvi környezet gazdagítása. Ez nem tankönyv, nem különóra, hanem beszélgetés, közös olvasás, kérdések, magyarázatok és az együtt értelmezett világ. Ami egybevág azzal, hogy kisebb gyerekeknél a kütyühasználat mellett (de lehetőleg helyett) kell az emberi szó, olvasás, gondolkodás, kommunikáció.

Az OECD 2025-ös jelentése egyszerre mutatja meg a magyar oktatás erősségeit és súlyos gyengeségeit. A diplomások aránya nő, a felsőoktatás hatékony, a nemzetközi hallgatók száma kiemelkedő. Ugyanakkor a felnőttkori szövegértés drámai állapotban van, az állami ráfordítás alacsony, és a társadalmi egyenlőtlenségek tovább mélyülnek.

A kérdés már rég nem az, hogy „jól tanít-e az iskola”, hanem az, hogy a gyerekek milyen hátországból érkeznek. A szövegértés a 21. század túlélési készsége. Ha a család megerősíti ezt, a gyerek biztonságosabb pályára kerül. Ha nem, a rendszer hátránya könnyen egész életre szólóvá válik.

• oktatás
• Magyarország
• OECD
• szövegértés