Lehet képernyővel fejleszteni a kisgyereket? Mit mondanak a szakemberek?

2025.06.30. 09:41 Képernyőidő

Tudjuk az aranyszabályt: 6 éves kor alatt semmi képernyő! De mi van, ha mégis használjuk, csak nem digitális bébiszitterként? Lehet okoseszközökkel tanulni? Mire figyeljen a szülő, és mit engedhet meg?

Lehet képernyővel fejleszteni a kisgyereket? Mit mondanak a szakemberek?

Nincs most sok időd?

  • A kisgyerekek beszédfejlődésének kulcsa a valódi, kölcsönös párbeszéd – nem a színes appok és videók
  • A „tanítóképernyő” csak akkor működhet, ha a szülő is ott van, együtt figyel, kérdez, válaszol
  • A háromévesnél kisebb gyerekek még nem tudják átemelni a képernyőn tanultakat a való életbe, ott semmiképpen nem szabad képernyőt használni
  • A babák már a gőgicséléssel is tanulnak, de csak akkor, ha valaki válaszol nekik. A digitális tartalom ezt nem pótolja
  • Tippeket adunk a tudatok képernyőhasználathoz ebben a cikkben 6-7 éves kor alatti gyermekkel

A babák beszélni kezdenek, még mielőtt egyetlen szót kimondanának. Egy vidám kézmozdulat, egy "aaaaa" hang a kiságyból: ezek már a nyelvi kommunikáció kezdetei. A felnőttek gyakran fel sem fogják, hogy egyfajta beszélgetésbe bonyolódnak a pici babával, pedig pontosan ez történik.

Amikor válaszolunk egy csecsemő hangjára, visszamosolygunk vagy utánozzuk, amit csinál, akkor indítjuk be igazán a nyelvi fejlődés motorját.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Ebben a korai időszakban a környezet minden eleme tanít. A gyerekek szavakat tanulnak tőlünk, a nagymamájuktól, a játékaiktól, a mesekönyvekből, és persze a képernyőről is. Csakhogy az nem mindegy, hogy mikor, hogyan és mit. A kutatások ugyanis egyre inkább azt mutatják, hogy a digitális tartalmak segíthetnek ugyan a nagyobb gyerekek tanulásában, de a legkisebbeknél soha nem váltják ki ugyanazt a hatást, mint az élő, személyes kapcsolatok.

Kés, villa, mobil...    

Több szakember (köztük logopédusok szerint) a virtuális tartalomhasználat hátráltatja a nyelvi fejlődést kisgyermekkorban: különösen a 3 év alatti gyermekeknél a képernyő előtt töltött idő nemcsak nem bővíti a szókincset, hanem akár vissza is vetheti a beszéd- és nyelvi fejlődést.

Ennek oka, hogy a digitális tartalmakban gyakran gépi hangokat hallanak, amelyek nem biztosítanak valódi párbeszédet vagy visszacsatolást, ami pedig elengedhetetlen a nyelvtanuláshoz. Arról nem is beszélve, hogy a képernyő előtt eltöltött idő alatt a gyermekek gyakran elveszítik a környezetük tudatos figyelését, nehezebben követik az utasításokat, és romlik az önszabályozó képességük, ami a beszédfejlődésre is hatással van.

Egy amerikai felmérés szerint a családokban átlagosan napi mindössze hét perc jut a gyermekkel való kommunikációra, ami nagyon kevés a gazdag nyelvi környezet kialakításához, és a gép nem helyettesíthet ebben minket.

Körülbelül hároméves kor alatt a gyerekek nehezen alkalmazzák a képernyőn tanultakat a valóságban. Egy tableten látott „kacsa” még nem lesz azonos azzal, amit a parkban látnak, mert hiányzik az a szenzoros tapasztalat, ami az ismerethez kell.

Ez az átvitelhiány természetes, de fontos tudnunk róla, ha tanítani akarjuk a gyerekeinket érintőképernyőn keresztül – magyarázza Sarah Kucker, a Southern Methodist University pszichológus kutatója.

🧠 Miről is van szó pontosan?
Átvitelhiány (transfer deficit): Az a jelenség, amikor a kisgyerek nem tudja a képernyőn tanultakat átvinni a való életbe.

Akkor tényleg veszélyes minden okoseszköz?

Ha a gyermek elmúlt már 3 éves, azt meg kell jegyeznünk: nem feltétlenül minden képernyőidő ártalmas. Sőt, a jól megválasztott, interaktív tartalmak, amelyeket a szülő a gyerekkel közösen néz és megbeszél, segíthetik a szókincs bővülését és a nyelvi tudás elmélyülését. Csakhogy ez már nem passzív fogyasztás, hanem kapcsolat, közös gondolkodás.

Amikor a gyerek egy appban csak kattintgat, hogy továbbjusson, az ritkán jelent valódi tanulást.

Rebecca Dore, az Ohio State University kutatási igazgatója szerint a média színes világa könnyen megtévesztő: a szülők gyakran azt látják, hogy a gyerek figyel, látszólag leköti a tartalom, és ebből arra következtetnek, hogy tanul is.

De a kutatások szerint az érdeklődés nem azonos a tanulással. Egy vidám, zenés, gyors vágásokkal operáló mese ugyan lekötheti a gyerek figyelmét, de nem biztos, hogy értelmileg is feldolgozza a tartalmat. „Csak mert valami újszerű vagy látványos, még nem jelenti, hogy a gyerek valóban tanul” – figyelmeztet.

A legfontosabb tanulási eszköz a beszélgetés. A kölcsönös párbeszédek, ahol a szülő és a gyerek felváltva szólalnak meg, a nyelvi fejlődés legfőbb hajtóerői. Ezekből napi több tucat kellene, átlagosan 40 oda-vissza fordulat óránként - ezt Angie Neal logopédus, a dél-karolinai oktatási hivatal egyik szakértője fogalmazta meg a childrenandscreens.org tananyagában. A babákkal folytatott "beszélgetés" is beszélgetés: egy mutatás, egy mosoly, egy bólintás is ide tartozik.

A játék éppoly fontos. A gyerekek nem csak a szókincset, hanem az összefüggések megértését, a következtetést, a történetalkotást is a játékon keresztül tanulják. Egy kartondoboz vagy plüssállat többet érhet, mint egy „oktatóapp”, amely megmondja a helyes választ és nem hagy helyet a gondolkodásnak.

„Egy dobozt meg lehet fogni, meg lehet kóstolni, lehet belőle házat vagy autót építeni – ez mind olyan élmény, amit a képernyő nem tud visszaadni” – mondja Kucker.

A képernyőt ne önmagában értékeljük

Nem a percek száma a lényeg, hanem a mód, a kontextus, az, hogy mit vált ki. Ha a képernyőidő elvonja a figyelmet a beszédről, az interakcióról, a játékról, akkor gátolhatja a nyelvi fejlődést. De ha kiegészíti az életet, témát ad a beszélgetéshez, játékhoz, akkor lehet hasznos is. A kulcs mindig az emberi kapcsolat marad.

Lehetőség vagy kockázat?

Lehetőségek:

  • Az interaktív, szülői részvétellel kísért médiatartalom támogathatja a szókincs bővülését, de 3 éves kor alatt ez sem ajánlott.
  • A közösen nézett tartalom témát adhat a beszélgetéshez.
  • A médiában látott karakterek, történetek szerepjátékban folytathatók.
  • Egyes alkalmazások játékos formában tanítanak új szavakat, ha a gyerek aktívan válaszol rájuk.
  • A minőségi, ismétlésen alapuló tartalom (pl. heti több alkalommal ugyanaz az epizód) segíti a megértést.

Kockázatok:

  • A háttérzaj (tévé, rádió, videó) csökkenti a szülői reakciók minőségét és mennyiségét.
  • A „passzív képernyőnézés” kiszoríthatja a játékot, beszélgetést, mesélést, rontja a fejlődési és tanulási képességeket.
  • A gyerek érdeklődése nem azonos a tanulással – a vizuális vonzerő félrevezető lehet.
  • Az oktatónak mondott tartalmak nem mindig valóban fejlesztők – fontos a forrásellenőrzés.

Mit tehetünk szülőként?

  • Beszéljünk sokat a gyerekhez – már babakorban is.
  • Ne csak kérdezzünk, meséljünk is.
  • Használjuk a médiát közösen, ne bébiszitterként.
  • Mondjuk ki hangosan, mit csinálunk – a főzés, pakolás, séta is lehet tanítási helyzet.
  • Kerüljük az egy szavas válaszokat csábító kérdéseket: kérdezzünk úgy, hogy történetet mesélhessen.
  • Adjunk gondolkodási időt – ne sürgessük a válaszokat.
  • Hívjuk játékba a gyereket a képernyőn látott karakterekkel, szerepjátékkal.
  • Ne féljünk a több nyelven történő kommunikációtól: a kétnyelvű gyerekek nem elmaradottak, csak máshogy fejlődnek.
  • Ismétlés = tanulás: ne bánjuk, ha újra és újra ugyanazt nézi.
  • Kapcsoljuk fekete-fehér módra a telefont, ha túl erős az ingervonzás.
  • Készüljünk „elfoglaló csomaggal” azokban a helyzetekben, amikor eddig telefont adtunk volna a gyereknek.
  • Figyeljük meg, hogy a gyerek valóban tanul-e – vagy csak szórakozik.
  • Kérjünk segítséget, ha a beszédfejlődésben elmaradást tapasztalunk.