Lehet, hogy meglepő, de valami nagyon jó dolog történik a gyerekkel az iskolában, ha elveszik tőle a mobiltelefont

2025.10.06. 08:25 Képernyőidő

Amikor betiltják a telefonhasználatot az iskolában (ahogy nálunk is), az elsőre diktatórikus módszernek tűnik, de már látszanak eredmények, amely alapján reménykedhetünk abban, hogy megéri.

Nincs most elég időd?

Egy amerikai történet bizonyítja, hogy a mobiltelefonhasználat korlátozásának vannak látható előnyei az iskolákban: Kentucky államban a tilalom hatására drámaian megnőtt az iskolai könyvkölcsönzések száma.
Lépni kell, ugyanis a helyi mérések szerint az amerikai 12. osztályos diákok egyharmada már nem rendelkezik alapvető olvasási készségekkel.
A magyar iskolákban 2024 óta van érvényben hasonló korlátozás, a KINCS kutatása szerint a szülők kétharmada támogatja.
Szülőként a legfontosabb, hogy példát mutassunk, beszélgessünk a szabályról, és adjunk valódi offline alternatívákat gyermekeinknek.

A Kentucky állambeli Jefferson megyei közoktatási körzet ebben a hónapban meglepő, nem várt (és nem remélt) következményről számolt be az új, egész államra kiterjedő mobiltelefon-tilalom bevezetése után. A körzet számos iskolájában az első hetekben megdöbbentően megnőtt a kölcsönzött könyvek száma.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

A diákok, akik korábban a szünetekben a TikTokot görgették, most könyvet vittek haza. Az egyik helyi középiskolában, ahol a tanulók mindössze 17 százaléka érte el a szövegértési minimumot, már a tanév első 17 napjában több mint 1200 kötet kelt el a polcokról – csaknem annyi, mint az előző tanév egészében.

Nem ez az egyetlen sikertörténet, egy angol példáról is írtunk már a Képernyőidő oldalán, olvasd el azt is, tanulságos.

Amikor az olvasás újra menő lesz

A The New York Times beszámolója szerint a könyvtárosok szerint évek óta nem tapasztaltak hasonló érdeklődést. A diákok, akik korábban a telefonjaik képernyőjén éltek, most sorra fedezik fel a könyvektől roskadozó polcokat, és gyakran kérnek ajánlást az olvasnivalókhoz. Az igazgató szerint „a diákok hirtelen újra unatkozni kezdtek – és ez jót tett nekik.”

Ez különösen fontos fordulat, mivel az országos olvasási statisztikák történelmi mélyponton vannak.

Az amerikai oktatási mérések standardjának számító NAEP (National Assessment of Educational Progress) 2024-es felmérése szerint a 12. évfolyamos tanulók egyharmada nem rendelkezik alapvető olvasási készségekkel.

🧠 Miről is van szó pontosan?
NAEP (National Assessment of Educational Progress): Az Egyesült Államok legfontosabb, országos szintű oktatási felmérése, amely 4., 8. és 12. évfolyamos tanulók teljesítményét méri olvasás, matematika, természettudomány és más tárgyak terén.

Egy oktatáskutató úgy fogalmazott:

„Ezek a fiatalok felnőttként sem fognak tudni eligazodni egy térképen, elolvasni egy orvosi utasítást, vagy megérteni egy hivatalos levelet.”

Azt hinnénk, hogy a Covid miatti bezártság és elszigetelődés volt a fordulópont, de a NAEP szakmai beszámolóiban 2013-at jelölik meg: ettől az évtől kezdődően mind a matematika, mind az olvasás teljesítménye folyamatosan csökken. Ez a dátum egybeesik azzal az időszakkal, amikor az okostelefonok és a közösségi média végleg átalakították a tinédzserek figyelmi mintázatait. A Pew Research szerint 2014-hez képest megduplázódott azoknak az aránya, akik „szinte folyamatosan online” vannak (akkor 24 százalék, ma 46 százalék).

A figyelem ára

Számos tanulmány szerint a mobilok és laptopok jelenléte az osztályteremben nemcsak a használójuk figyelmét tereli el, hanem a körülöttük ülő diákokét is. A FOMO kultúrája fokozatosan elszívja az elmélyülés képességét. Az amerikai egyetemi oktatók közül sokan úgy érzik, diákjaik már nem tudnak hosszabb szövegeket végigolvasni, és a szövegértés helyett inkább információkat „szkennelnek”.

🧠 Miről is van szó pontosan?
FOMO (Fear of Missing Out): A „kimaradástól való félelem” kifejezés, amely azt a szorongást írja le, amikor valaki attól tart, hogy lemarad egy fontos eseményről, beszélgetésről vagy online élményről. A FOMO a közösségi média korszakában különösen gyakori a fiatalok körében: a folyamatos értesítések és hírfolyamok miatt úgy érzik, állandóan jelen kell lenniük, nehogy kimaradjanak valamiből. Ez a nyomás gyakran vezet túlzott telefonhasználathoz és figyelemzavarhoz.

És még egy elszomorító adat: pont azok kerülnek mélyebbre, akiknek nagyobb szükségük lenne a felzárkózásra. Ha mélyebben megvizsgáljuk a NAEP 12. osztályos olvasási adatait, azt látjuk, hogy a legjobban teljesítő 25 százalék eredményei nagyjából változatlanok az 1990-es évek óta. A történet tehát arról szól, hogy az alsó 25 százalék zuhanása volt igazán meredek, vagyis a digitalizáció korlátok nélküli folyamata oda vezetett, hogy mélyül a szakadék.

Fontos, hogy ez képesség, nem szociális helyzet kérdése, nem csak a hátrányos helyzetű diákokat érinti: a legrosszabbul olvasó tanulók közel 40 százalékának diplomás szülője van. A jelenség tehát társadalmi szinten átfogó.

Mi a helyzet Magyarországon?

A 2024-es magyar rendelet, amely a tanítási idő alatti mobilhasználatot korlátozza, a nemzetközi trendekhez hasonlóan született. A kormány indoklása szerint a cél a tanórai figyelem növelése és a közösségi kapcsolatok helyreállítása volt. A szabály szerint a diákok reggel leadják készülékeiket, és csak a tanítási nap végén kaphatják vissza azokat.

A gyakorlat azonban sokszínű. Több iskola arról számolt be, hogy a bevezetés első heteiben káosz uralkodott a bejáratnál: hosszú sorok, jegyzőkönyvek, trükköző diákok. Más intézményekben már korábban is korlátozták az órán belüli mobilhasználatot, így ott zökkenőmentesen ment az átállás.

A Kopp Mária Intézet (KINCS) 2025. szeptemberi felmérése már az első év tapasztalatait vizsgálta a szülők szemszögéből. A felmérés több figyelemre méltó eredményt hozott:

A szülők közel felének (kb. 50%) tudomása szerint a gyermekének le kell adnia a telefont a tanítás kezdete előtt.
A korlátozást hatékonynak vélők aránya 37% – vagyis kevesebb, mint a felük gondolja, hogy az intézkedés stabilan működőképes.
Ugyanakkor 46% tartja elvileg betarthatónak a szabályozást, míg 20% szerint nem lehet betartani.
A válaszadók nagyon nagy arányban (90% körül) egyetértenek olyan állításokkal, hogy a mobilhasználat függőséget okozhat, és hogy a szülőknek is példát kell mutatniuk.
A lakosság körében 66-70% körül mozog azok aránya, akik az első év tapasztalatai alapján jó ötletnek tartják a tiltás bevezetését.

Egyes pedagógusok szerint az órákon valóban javult a figyelem, és több diák kezdeményez személyes beszélgetést a szünetekben. Mások szerint a tiltás önmagában nem változtat a tanulási motiváción és képességeken, és a digitális eszközök tudatos használatára nevelés legalább ennyire fontos lenne.

Érdekes beszélgetés készült a témában az NMHH Médiamítoszok klubbeszélgetés-sorozat legutóbbi eseményén, itt megtalálod az összefoglalóját.

Miért fontos ez szülőként?

Könnyű azt kiolvasni ebből a történetből, hogy a tiltás bevált, akkor kész is vagyunk. Ez nem igaz. A telefon nemcsak eszköz, hanem társ is a gyerek életében. A tiltás első hatása nemcsak az iskolai, hanem az otthoni térben is érzékelhető: a gyerek idegesebb, mert hiányzik a megszokott ingeráradat. Szülőként ezt nem büntetésként kell értelmeznünk, hanem lehetőségként – arra, hogy a figyelem újra megosztható legyen egymás között. Ehhez a mi munkánkra és figyelmünkre is szükség lesz.

A mobil nélküli iskolai nap új ritmust ad a délutánoknak is. Ha a gyerekek napi nyolc órán át nem használják a telefont, a hazaérkezés utáni első mozdulatuk a képernyő lesz – de ez természetes reakció. A szülő dolga ilyenkor nem a további tiltás, hanem a tudatos időkeret és az érdeklődő jelenlét.

Mit tehetünk szülőként?

Legyünk példák: a gyerekek a szülők mintáját követik. Ha mi is le tudjuk tenni a telefont vacsoraidőben, vagy közös időtöltések idejére, hitelesebb lesz a szabály.
Beszélgessünk a szabályról: ne az iskolát okoljuk, hanem közösen értelmezzük, miért fontos a figyelem védelme.
Adjunk alternatívát: könyv, sport, társasjáték, közös program – minden, ami offline.
Kérjünk visszajelzést: érdeklődjünk a tanároknál, hogy gyermekünk hogyan viseli a változást, és van-e szüksége támogatásra.
A képességek fejlesztése ne álljon meg az iskolában, szükség van folyamatos korrepetációra, együttműködésre a tanárok és szülők között, ott és amikor ez lehetséges.