Történelmi mélyponton a magyar diákok szövegértése és matematikai tudása az új PISA-teszt szerint, Lannert Judit is megszólalt

2026.09.08. 16:27 Horváth Péter

Az új PISA-jelentés a tanulás, a képernyőhasználat és az otthoni támogatás gondjait is megmutatja, ebben a cikkben minden részletet megmutatunk.

Történelmi mélyponton a magyar diákok szövegértése és matematikai tudása az új PISA-teszt szerint, Lannert Judit is megszólalt

Nincs most elég időd?

A 2025-ös PISA-felmérésen történelmi mélypontra került a magyar diákok szövegértési és matematikai eredménye.
Szövegértésből 32, matematikából 34 százalékuk teljesített az alapvetőnek tekintett képességszint alatt. Természettudományból lényegében változatlan az eredmény.
A családi háttérhez kapcsolódó teljesítménykülönbség Magyarországon nagyobb az OECD átlagánál. A kedvező és kedvezőtlen helyzetű diákok közötti távolság természettudományból tíz év alatt sem szűkült érdemben.
Kevesebb diák vallja magát sokféle dolog iránt kíváncsinak, és közel minden negyedik időpazarlásnak tartja az iskolát.
Közben a tanulók többsége hisz abban, hogy képes fejlődni, és javult a tanári támogatás megítélése.
A telefonkorlátozás elterjedt, a mesterséges intelligencia már a tanulás része.
A magyar diákok 37 százaléka legalább hetente használ chatbotot tanuláshoz. Az MI által előállított információ minőségét 61 százalékuk szerint legalább alkalmanként értékelik a tanórákon.
Minden ötödik diák rendszeres bántalmazásról számolt be. Az iskolai problémákról szóló rendszeres otthoni beszélgetéseket viszont kevesebben tapasztalják: arányuk három év alatt 67-ről 57 százalékra csökkent.
Lannert Judit a tehetséggondozás átalakítását szorgalmazta, és munkacsoportokról beszélt a bántalmazás kezelésére, illetve a szülők bevonására. A miniszter az eredményeket egy globális oktatási válság részeként értékelte.
Ebben a cikkben elmondjuk, milyen lépések várhatóak ennek megoldására, vagy legalábbis a további romlás megelőzésére.

SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Egy szöveges matekfeladatnál már azelőtt elakadhatunk, hogy számolni kezdenénk. Előbb meg kell értenünk, mit kérdeznek, ki kell választanunk a fontos adatokat, és fel kell ismernünk, hogyan juthatunk el a megoldáshoz. Egy PISA-felmérés ilyen, önálló gondolkodást igénylő helyzeteken keresztül vizsgálja, mire tudják használni a tizenöt évesek az iskolában megszerzett tudásukat. A feladatokban egy szöveg lényegének felismerése, hétköznapi számolási helyzetek értelmezése vagy egy következtetés ellenőrzése is szerepet kap.

🧠 Miről is van szó pontosan?

PISA: Az angol Programme for International Student Assessment rövidítése, a nemzetközi tanulói teljesítménymérést pedig az OECD, vagyis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szervezi. A szövegértési, matematikai és természettudományos eredményekből azt is láthatjuk, mely országok diákjai jutnak előrébb, és hol küzdenek egyre többen az alapvető feladatokkal. Magyarország 2000 óta, a kezdetektől részt vesz a vizsgálatban, így már negyedszázadnyi eredményből követhetjük, hogyan boldogulnak ezekkel a feladatokkal az egymást követő korosztályok.

A pontszámok mellé a gyerekek iskolai tapasztalatait is megosztják. Megkérdezik őket a tanulási szokásaikról, az otthoni támogatásról, a tanári segítségről és az iskolai közérzetükről, az igazgatók pedig az oktatás feltételeiről számolnak be. Ettől válik a PISA szülőként is fontos olvasmánnyá:

együtt láthatjuk, milyen tudásig jutnak el a gyerekek, és milyen körülmények között próbálják tanítani őket.

A most bemutatott, 2025-ös mérésben Magyarországon 269 iskola vett részt.

Hirdetés

Tragikus adatok jöttek idén

A magyar diákok szövegértési eredménye három év alatt 21 ponttal romlott, és ezzel a hazai PISA-mérések eddigi legalacsonyabb szintjére került. Matematikából szintén minden korábbinál gyengébb eredmény született. Az OECD szeptember 8-án közzétett országjelentése szerint már a tizenöt évesek jelentős része küzd azokkal a feladatokkal, amelyekhez egy szöveg lényegének felismerése vagy egy egyszerű hétköznapi helyzet matematikai értelmezése szükséges.

🧠 Miről is van szó pontosan?

OECD: A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, amely a PISA nemzetközi tanulói teljesítménymérést szervezi.

A 2025-ös mérésben 91 ország és gazdaság több mint 760 ezer diákja vett részt. Magyarországon az OECD végleges országjelentése szerint 269 iskola 6387 tanulója töltötte ki a tesztet, a minta körülbelül 86 ezer iskolába járó tizenöt évest képviselt. A tanulók kétórás tesztet írtak, majd egy nagyjából 35 perces háttérkérdőívben a tanulási szokásaikról és tapasztalataikról is beszámoltak.

Ezúttal a természettudomány volt a kiemelt terület, mellette matematikából, szövegértésből és számítógépes problémamegoldásból közöltek eredményeket. A digitális környezetben végzett önálló tanulásról további elemzés érkezik 2027-ben.

Az átlag közelében is sokan maradhatnak le

Szövegértésből a magyar átlag 473 pontról 452-re, matematikából 473-ról 459-re csökkent 2022 és 2025 között. Mindkét eredmény minden korábbi magyar mérésnél szignifikánsan alacsonyabb: a különbség a mérés bizonytalanságát figyelembe véve is érdemi. Természettudományból 480 pont született, ami statisztikailag nem jelent lényeges változást az előző felméréshez képest. Ezen a területen a teljesítmény 2015 óta viszonylag stabil.

A nemzetközi összehasonlítás elsőre kevésbé tűnhet súlyosnak. Matematikából és természettudományból az OECD-átlag közelében vagyunk, szövegértésből alatta. A nemzetközi átlag matematikából 463, természettudományból 486, szövegértésből 461 pont. A magyar országjelentésben szereplő, 495 pontos számítógépes problémamegoldási eredmény szintén elmarad az OECD-átlagtól.

Az átlaghoz való közelség mellett azonban magas a gyengén teljesítők aránya.

Matematikából a magyar diákok 34 százaléka maradt az alapszint alatt, az OECD-ben átlagosan 35 százalék.
Szövegértésből 32 és 31 százalék a két arány.

Vagyis a magyar eredmények egy olyan nemzetközi mezőnyhöz állnak közel, amelyben szintén sok gyerek küzd az alapvetőnek tekintett feladatokkal. A hazai változás hosszabb távon is kedvezőtlen: 2015 óta matematikából hat, szövegértésből öt százalékponttal nőtt az alapszint alatt teljesítők aránya. Természettudományból nem történt hasonló, statisztikailag érdemi változás.

Mit jelent a gyakorlatban az, hogy valaki az alapszint alatt teljesít?

A PISA a második képességszintet tekinti alapvetőnek a három hagyományos területen. Szövegértésből ennek eléréséhez például fel kell ismerni egy közepes hosszúságú szöveg fő gondolatát, információt kell kikeresni megadott szempontok szerint, és kifejezett útmutatás alapján el kell gondolkodni a szöveg célján vagy formáján. A magyar tizenöt évesek 68 százaléka elérte ezt a szintet, 32 százalékuk alatta teljesített.

Matematikából az alapszinten már közvetlen utasítás nélkül is fel kell ismerni, hogyan írható le matematikailag egy egyszerű helyzet. Az OECD példái között két útvonal teljes hosszának összehasonlítása és egy ár másik pénznemre történő átváltása szerepel. A lényeg a feladat értelmezése: a tanulónak át kell látnia, milyen művelettel juthat el a megoldáshoz. Ezt a képességszintet a magyar diákok 66 százaléka érte el.

Hirdetés

Természettudományból az alapvető szinthez ismerős jelenségek helyes magyarázatának felismerése és egyszerű következtetések adatok alapján történő ellenőrzése tartozik. Itt 76 százalék érte el a küszöböt, 24 százalék maradt alatta. Az OECD-átlag valamivel kedvezőtlenebb: nemzetközi összevetésben 74 százalék jutott el legalább erre a szintre.

Az „alapszint alatt” minősítés a teszten elért teljesítményt írja le. Ebből egy adott gyerekről nem állapítható meg, hogy egyáltalán ne tudna olvasni vagy számolni. A mérés azt jelzi, milyen nehézségek mutatkoznak a tudás alkalmazásában. Szülőként ezért egy gyenge eredménynél érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy a gyerek a feladat szövegét érti-e, felismeri-e, mire kellene használnia a tudását, és el tudja-e magyarázni a saját gondolatmenetét.

A másik végletnél, a legmagasabb képességszinteken szintén elmaradunk az OECD átlagától. Szövegértésből a magyar diákok 3 százaléka tartozik ide, más országokban átlagosan 6 százalék. Ezek a tanulók már hosszú, összetett szövegeket értenek meg, elvont gondolatokat követnek, és finomabb tartalmi vagy forrásjelzések alapján különbséget tesznek tény és vélemény között. A 3 százalék e magas követelményszint elérését jelöli, a többi tanuló képességeiről ennél részletesebb bontás nélkül nem ad teljes képet.

Matematikából és természettudományból egyaránt 5 százalék a legmagasabb szinteken teljesítő magyar diákok aránya, az OECD-ben 8, illetve 7 százalék. A felzárkóztatás mellett tehát a magas szintű tudás elérésében is van lemaradás.

A családi háttér számít

A legkedvezőbb gazdasági, társadalmi és kulturális hátterű magyar diákok negyede természettudományból 103 ponttal előzte meg a legkedvezőtlenebb helyzetű negyedet. Az OECD országokban ezen a mérési területen átlagosan 85 pont a különbség, vagyis nagyobb a társadalmi különbségekkel magyarázható szakadék az oktatásban. A magyarországi távolság 2015 és 2025 között nem szűkült érdemben, miközben nemzetközi átlagban mérséklődött.

A nemzetközi összehasonlítás további szempontot ad ehhez. A magyar diákok 41 százaléka a teljes PISA-mezőny társadalmi-gazdasági skálájának felső negyedébe került. Ez a 91 részt vevő ország és gazdaság tanulóihoz viszonyított helyzetüket jelenti. E csoport magyar természettudományos átlaga 521 pont volt - Szingapúrban, Tajvanon és Makaóban a hasonló hátterű diákok szignifikánsan jobban teljesítettek.

A jelentés így két oldalról is indokolja, hogy a tanulási eredményeket a gyerekek körülményeivel együtt vizsgáljuk. Magyarországon erős a családi háttér és a teljesítmény kapcsolata, és az azonos társadalmi helyzetű diákok nemzetközi összevetésében is vannak különbségek. Egy gyerek eredményének magyarázatából ezért nem hagyhatjuk ki, milyen feltételek között tanul, és milyen segítséghez fér hozzá.

A fejlődésben sokan hisznek, a kíváncsiság mégis csökken

A magyar diákok 68 százaléka szerint az intelligencia munkával, erőfeszítéssel és visszajelzéssel fejleszthető. Ezt nevezi a jelentés fejlődési szemléletnek: annak a meggyőződését, hogy a képességeink alakíthatók. Az arány közel van az OECD 69 százalékos átlagához. Magyarországon az így gondolkodók természettudományos eredménye a tanulók és iskolák társadalmi hátterének figyelembevétele után is magasabb volt.

A tanulás tudatos szervezésénél is vannak kedvező eredmények:

A magyar diákok 42 százaléka gyakran vagy nagyon gyakran megtervezi, hogyan fog tanulni,
51 százalék pedig kérdésekkel ellenőrzi, hogy megértette-e az anyagot,
segítségért a magyar tanulók 75 százaléka fordul a tanárához,
és 82 százalék az osztálytársaihoz, ha valamit nem ért.

Az érdeklődés és az iskola megítélése már több aggodalomra ad okot.

A sokféle dolog iránt kíváncsiságot érzők aránya három év alatt 6,1 százalékponttal, 67 százalékra csökkent.

Az OECD-ben átlagosan 73 százalék mondta ezt magáról. A magyar diákok 56 százaléka számol be arról, hogy nehéz feladatnál fokozza az erőfeszítését, a nemzetközi átlag itt 60 százalék.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

Közben 24 százalék gondolja, hogy az iskola időpazarlás volt számára. Ez az arány 2022 óta lényegében változatlan, és megegyezik az OECD-átlaggal. A tanulás értékének megítélése a teljesítménnyel is együtt jár: azok a magyar diákok, akik elutasítják az iskola időpazarlásként való leírását, a társadalmi háttér figyelembevétele után is átlagosan 15 ponttal jobban teljesítettek természettudományból.

Ezek az összefüggések persze önmagukban nem mondják meg, mitől vált valaki érdektelenné vagy kitartóbbá. A gyerek saját tapasztalatainak megértéséhez viszont fontos kiindulópontot adnak. Érdemes teret hagynunk annak, hogy elmondhassa, melyik feladatban lát értelmet, mi foglalkoztatja, és mikor érzi úgy, hogy hiába próbálkozik. Egy ilyen beszélgetésben a tanulás módjáról és az elakadásról is többet tudhatunk meg, mint pusztán az eredményből.

A tanári segítséget jobban érzékelik, a tanulás feltételei sok helyen hiányosak

A természettudományos órákról több szempontból kedvezőbben nyilatkoztak a diákok, mint tíz évvel korábban. A magyar tanulók 71 százaléka szerint a tanár a legtöbb órán érdeklődik minden diák haladása iránt, 73 százalék szerint külön segítséget ad, ha szükség van rá. Azt 61 százalék tapasztalja, hogy a tanár addig folytatja a magyarázatot, amíg a gyerekek megértik az anyagot. Mindhárom arány magasabb a 2015-ösnél.

A nemzetközi összevetés ezeknél a mutatóknál vegyes. A minden tanuló haladása iránti érdeklődés magyar aránya kissé magasabb az OECD-átlagnál, a külön segítségé megegyezik vele, a megértésig folytatott magyarázaté alacsonyabb.

A tanítás tárgyi feltételeinél továbbra is sok hiányosságról számoltak be az igazgatók. A magyar diákok 34 százaléka olyan iskolába járt, ahol oktatási eszközök - például tankönyvek, informatikai, könyvtári vagy laboratóriumi eszközök - hiánya akadályozta az oktatást. Az épületek és más fizikai feltételek hiánya 32 százalékuk iskolájában jelentett gondot. A két arány 2022-ben még 45 és 36 százalék volt.

A tanárhiány miatt akadályozott oktatással érintett diákok aránya 41-ről 23 százalékra csökkent az igazgatói beszámolókban. A segítő személyzet hiányával összefüggő akadályoztatás a diákok 32 százalékának iskoláját érintette. Ezek a mutatók az intézményvezetők által érzékelt problémákat jelzik, a betöltetlen álláshelyek országos számát az országjelentés nem közli.

A mobil már tilos, de ezzel nincs megoldva a probléma

Az igazgatói válaszok szerint

2025-ben a magyar diákok 90 százaléka olyan iskolába járt, ahol az intézmény területén nem engedélyezett a mobiltelefon használata,
a 2022-es arány 19 százalék volt,
az OECD-átlag 2025-ben 49 százalék.

A korlátozás tehát a tanulók jóval nagyobb részét érintette Magyarországon, mint a nemzetközi átlagban.

A magyar diákok 12 százaléka jelezte, hogy társai figyelmét a legtöbb vagy minden természettudományos órán elvonják a digitális eszközök. Az OECD-ben ez 28 százalék.

A digitális eszközök ugyanakkor továbbra is részei az iskolai napnak. A magyar diákok saját becslésük szerint napi átlag 1,4 órát használták őket az iskolában tanulásra, 1,1 órát szabadidős tevékenységre. Ez még kicsit kevesebb is a többi ország átlagos eredményénél. A használat mennyisége mellett az oktatási irányításról is van adat: tantárgyakhoz kötött, formális digitáliseszköz-használati útmutatással a magyar diákok 56 százalékának iskolája rendelkezett, szemben az OECD 71 százalékával.

A számítógépes problémamegoldásban a magyar diákok 495 pontos átlaga az OECD-átlag alatt volt. Az ehhez a területhez meghatározott alapvető szintet 64 százalékuk érte el, ez megfelel a nemzetközi színvonalnak. Itt a jelentés a harmadik képességszintet használja küszöbként, ezért ezt az arányt a hagyományos területek második képességszintjével közvetlenül nem érdemes összemosni.

Hirdetés

A chatbot írja a házit

A magyar diákok 37 százaléka legalább hetente használ MI-chatbotot a tanulás támogatására, az OECD-ben átlagosan 46 százalék. A jelentés külön adatokat közöl a felhasználás céljairól is: 25 százalék használja új témák előzetes feltérképezésére, ugyanekkora arány az elolvasandó szövegek összefoglalására, 29 százalék pedig írásbeli feladatok szövegének megfogalmazásához.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Chatbot: Olyan fejlett szoftveres megoldás (mint a ChatGPT), amelyek képesek természetes nyelven válaszolni a diákok kérdéseire, összefoglalni szövegeket, vagy segíteni a fogalmazási feladatokban.

Mindössze a fiatalok 16 százalék mondta, hogy a vizsgált iskolai feladatok egyikéhez sem, vagy szinte sohasem vesz igénybe chatbotot. A használat tehát a tanulók széles körét érinti, különböző gyakorisággal és célokkal. Az országjelentésből ugyanakkor nem állapítható meg, hogy ezek a tanulók az MI válaszát milyen mértékben ellenőrzik, dolgozzák tovább vagy értik meg az egyes feladatoknál.

Az iskolai feldolgozásról viszont kapunk egy fontos adatot: a magyar diákok 61 százaléka szerint legalább alkalmanként értékelik a tanórákon az MI által előállított információ minőségét.

Az OECD-átlag 63 százalék. Ez a válasz a tevékenység előfordulását jelzi, az jól hangzik, hogy az oktatási rendszerben már most is jelen van a kritikai gondolkodás erősítése.

A tanulást az is meghatározza, milyen napot él át a gyerek az iskolában

A természettudományos órák fegyelmi környezetének megítélése javult az elmúlt évtizedben, mégis sokan számolnak be rendszeres zavarásról. A magyar diákok 29 százaléka szerint a legtöbb vagy minden ilyen órán zaj és rendetlenség van, 30 százalék szerint osztálytársai nem hallgatnak arra, amit a tanár mond. Azt 19 százalék jelezte, hogy ezeken az órákon nem tud megfelelően dolgozni.

A bántalmazásnál még súlyosabbak az adatok. A magyar diákok 20 százaléka legalább havonta néhányszor elszenvedi a bántalmazás valamely vizsgált formáját.

Ez növekedés 2022-höz képest, és megegyezik az OECD-átlaggal. A rendszeres bántalmazás gyakoribbá válása a részt vevő országok és gazdaságok nagy többségében megjelent.

Öt százalék arról számolt be, hogy a tesztet megelőző évben legalább havonta néhányszor a beleegyezése nélkül került fel róla információ vagy kép az internetre, amely felzaklatta. Az OECD-átlag ennél a konkrét online bántalmazási formánál 3 százalék.

Az iskolai távolmaradás egyes mutatói is romlottak. A teszt előtti két hétben legalább egy teljes napot ellógók aránya 2022 és 2025 között 6-ról 10 százalékra nőtt, a legalább egy órát kihagyóké 10-ről 13 százalékra. Késésről 41 százalék számolt be, három évvel korábban 33 százalék. Mindhárom 2025-ös magyar arány az OECD-átlag alatt maradt.

Az iskoláról sok családban kérdeznek, de a problémák megbeszélése ritkább lett

A magyar diákok 81 százaléka szerint a szülei vagy gondviselői legalább hetente megkérdezik, mit csinált az iskolában. Ez csak mérsékelt csökkenés a 2022-es 83 százalékhoz képest. Az esetleges iskolai problémák rendszeres megbeszélésénél viszont jóval nagyobb a változás: 67-ről 57 százalékra csökkent azok aránya, akik legalább hetente beszélgetnek erről otthon.

A két kérdés másféle kapcsolódást vizsgál. Az egyikben az iskolai történésekre kérdeznek rá, a másikban a felmerülő nehézségek megbeszélésére. A jelentésből azt látjuk, hogy ez utóbbiról lényegesen kevesebb magyar diák számol be rendszeres tapasztalatként, mint három évvel korábban.

Vagyis a családi támogatás visszaesése a részt vevő országok túlnyomó többségében megjelent.

Ez pedig nagyon fájdalmas pont. A kérdőív nem magyarázza meg, hogy egy adott családban miért ritkultak ezek a beszélgetések, de a saját helyzetünkben érdemes végiggondolnunk, mennyi alkalma van a gyereknek elmondani egy nehézséget úgy, hogy legyen időnk meghallgatni. Megmutathatja a feladatot, amelynél elakadt, beszélhet egy kellemetlen órai helyzetről, vagy elmondhatja, kitől tud segítséget kérni. A válaszaiból a tanárral folytatott egyeztetéshez is konkrétabb kérdéseink lehetnek.

A környezeti kérdések sok gyereket megmozgatnak

A magyar eredmények egyik kedvező területe a környezeti kérdésekhez való viszony. A diákok 86 százaléka hiszi, hogy kedvező hatást gyakorolhat a környezetre, szemben az OECD 81 százalékos átlagával. Azt 82 százalék gondolja, hogy közös cselekvéssel kezelhetők a környezeti problémák, 77 százalék pedig úgy érzi, tudja, hogyan működhet együtt másokkal ezen a területen. Utóbbi arány az OECD-ben 68 százalék.

Fontos még, hogy

a magyar tanulók 67 százalékát érdekli, hogy későbbi munkájában hozzájáruljon a környezet védelméhez.
A fenntarthatóság alapján hozott vásárlási döntésekről a teszt előtti évre vonatkozóan 78 százalék számolt be, az OECD 54 százalékával szemben.
A környezeti természettudományos tudás alapvető szintjét 74 százalék érte el, ami megegyezik a nemzetközi átlaggal.

Az érdeklődés és a cselekvésbe vetett hit tehát ebben a témában erős. Erre a tanulásban is építhetünk: egy gyereket foglalkoztató környezeti kérdésből kiindulva közösen elolvashatunk egy hírt, értelmezhetünk egy grafikont, vagy ellenőrizhetjük egy videó állításait. Ugyanazokat a készségeket használhatjuk, amelyeket a PISA is vizsgál, egy számára fontos kérdésen dolgozva.

Mit üzen a szülőknek Lannert Judit a felmérés kapcsán?

Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter az eredmények bemutatásakor külön kitért arra, hogy a magyar szülők egyre kevesebbet beszélgetnek a gyerekeikkel az iskoláról. Ennek kapcsán a szülők megszólítására és aktívabb bevonására egy külön munkacsoport létrehozását tervezi a minisztériumban. A munkacsoport pontos feladatairól és a családok elérésének konkrét módszereiről egyelőre nem tudunk többet.

A miniszter a szövegértés nemzetközi szintű visszaesését a hagyományos olvasás rovására erősödő digitális eszközhasználattal hozta összefüggésbe. Ezzel szemben a magyarországi, OECD-átlagnál kedvezőbb, kisebb mértékű digitális figyelemelterelést az iskolai mobilhasználat határozott korlátozásának tulajdonította. Ezek Lannert saját szakmai értelmezései a felmérésről - a sajtótájékoztatón konkrét otthoni képernyőidő-ajánlást nem határoztak meg.

A diákok közötti bántalmazás terjedését a miniszter súlyos problémának nevezte, és elmondta, hogy ennek átfogó kezelésére már munkába állt egy szakmai munkacsoport a tárcánál. A gyengülő tanulási eredmények kapcsán a hazai tehetséggondozás intézményrendszerének átalakítását is szorgalmazta. Bár a friss PISA-eredményeket egy globális oktatási válság részeként értékelte, határozottan figyelmeztetett a magyar oktatás regionális leszakadására is, külön kiemelve a cseh, lengyel és észt diákok lényegesen jobb teljesítményét.

A kedvező mutatók között Lannert kiemelte, hogy a magyar gyerekek kifejezetten érzékelik a pedagógusok támogatását, emellett az órai fegyelmi környezet megítélése is javult az elmúlt évtizedben. A környezettudatosság terén mutatott erős diákeredményeket szintén pozitívan értékelte. A miniszteri megszólalás így a családok szorosabb bevonása mellett az iskolai biztonságot, a pedagógusok munkájának elismerését és a tehetséges tanulók hatékonyabb támogatását állította a középpontba.

A sajtótájékoztatón tehát három konkrét irány jelent meg:

Lannert Judit a tehetséggondozás intézményrendszerének átalakítását szorgalmazta,
a bántalmazás kezelésére már működő szakmai munkacsoportról beszélt,
a szülők bevonására pedig új munkacsoportot tervez.

Ezek különböző problémákra adott válaszok, amelyek eredményét majd a megvalósuló intézkedések alapján lehet megítélni.

A jelentés alapján érdemes azt figyelnünk, milyen támogatás jut el az alapszint alatt teljesítő gyerekekhez, hogyan segítik a magasabb szintű tudás megszerzését, és milyen módon csökkentik a családi háttérhez kötődő különbségeket. Ugyanilyen fontos, hogy az iskolák hogyan használják a digitális eszközöket a tanításban, mit tesznek a bántalmazás után, és milyen lehetőséget adnak a családokkal való érdemi egyeztetésre. Ezek mind olyan területek, amelyekről a magyar országjelentés konkrét adatokat közöl.

Az iskolától joggal várhatjuk el, hogy legyen követhető módja a tanulási elakadások felismerésének, a segítségnyújtásnak és a bántalmazás kezelésének. A szülőknek tudniuk kell, kihez fordulhatnak, az érintett gyereknek pedig azt kell tapasztalnia, hogy a jelzésének van következménye. A PISA következő pontszámai előtt ezekben a mindennapi helyzetekben válik majd érzékelhetővé, ha valami valóban javul.

De a legfontosabb kulcs maga a szülő marad. Tragikus az a statisztika, amelyik a családi támogatás és figyelem visszaesését mutatja. Ez lenne ugyanis a kritikus pontja és alapja minden más mutatónak, a fenti elvárások csak akkor lehetségesek, ha a szülőkre is lehet támaszkodni az erőfeszítésekben. Függetlenül attól, hogy eddig ők is sokszor, sokféleképpen magukra voltak hagyva.