A Fehér Ház megtalálta a legegyszerűbb módját Trump politikájának elmagyarázására: videójátékokat csinált belőle

2026.09.05. 12:30 Horváth Péter

Tetris-szerű falépítés, Snake-szerű bevándorló-összegyűjtés és gyerekeknek szánt Trump-számlákra hulló pénz: az amerikai Fehér Ház új Arcade.gov oldala nem egyszerűen politikai üzeneteket helyez játékokba, hanem sokkal veszélyesebb módon tolja a propagandát.

A Fehér Ház megtalálta a legegyszerűbb módját Trump politikájának elmagyarázására: videójátékokat csinált belőle

Nincs most elég időd?

  • A Fehér Ház saját játékoldalt indított, ahol Donald Trump több politikai üzenetét egyszerű böngészős minijátékokba csomagolták.
  • A legvitatottabb darabokban határfalat kell építeni, illetve embereket kell begyűjteni és deportálási pontszámot növelni.
  • Emberjogi szervezetek a dehumanizáló üzenetek miatt tiltakoznak.
  • A játékok több ismert videójáték és márka vizuális, hangi és formai megoldásait idézik, ami jogi és márkaasszociációs kérdéseket is felvetett.
  • A Tetris Company nyilvánosan elhatárolódott a Build the Wall játéktól, és jelezte, hogy komolyan veszi a szerzői jogok megsértését.
  • Szülőként azért is érdekes az ügy, mert jól mutatja: egy játék nemcsak szórakoztat, hanem nézőpontot, értékrendet és politikai üzenetet is közvetíthet.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

  • Számlaszám: 12100011-19129370
  • Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A minap egy furcsa új menüpont jelent meg a Fehér Ház hivatalos honlapján. Azon az oldalon, ahol egyébként elnöki rendeletek, beszédek, közlemények és politikai programok sorakoznak, egyszer csak ott lett egy Arcade felirat is. Nem véletlenül, valóban virtuális játéktermet készített az amerikai kormány. Nem valamilyen oktatófelület vagy gyerekeknek szánt állampolgári ismeretek játékosított változata került ide (bár feltételezhető, hogy a kormány tagjai valami ilyesmire gondoltak, amikor ezt a projektet jóváhagyták). Öt apró, böngészőből azonnal elindítható videójáték került fel rá, szándékosan egyszerű, retró kinézettel. Olyanok, amelyek szabályait nagyjából öt másodperc alatt megértjük, és legendás klasszikus videójáték hangulatát, kinézetét és játékmenetetét idézik meg.

Papilonia Lepkevilág Papilonia Lepkevilág Hirdetés

A képek elsőre még szinte ártalmatlannak hatnak. Van itt Tetrisre emlékeztető falépítés, Snake-szerű ügyességi játék, Flappy Bird-idéző repülés. Pontosan az a vizuális nyelv, amelyhez generációk szoktak hozzá az egyszerű böngészős és mobilos játékokból. Aztán elolvassuk, mi a feladat, és onnantól az Arcade.gov már sokkal kevésbé tűnik érthetőnek vagy elfogadhatónak.

Öt játék, öt politikai üzenet

A kormányzati Arcade jelenleg öt minijátékból áll, és már a választóképernyőn teljesen világos, hogy egyik sem önálló ötlet. Mindegyik egy jól ismert játékmechanikát vesz elő, majd ráhúzza a Trump-kormányzat valamelyik politikai témájára. A Fehér Ház ezt különösebben nem is rejtegeti: a játékok alatt egy-egy mondatban rögtön ott van, milyen üzenetet kell majd eljátszanunk.

A leglátványosabb példa a Build the Wall. A képernyő tetejéről különböző formájú elemek hullanak lefelé, ezeket forgatjuk és illesztjük egymáshoz - aki életében látott már Tetrist, annak különösebb magyarázatra nincs szüksége. Itt azonban nem sorokat próbálunk eltüntetni, hanem határfalat építünk. A Fehér Ház már a játék kiválasztásánál úgy fogalmaz, hogy a határt kell megvédenünk a „közeledő hordától”, belépés után pedig megjelenik a még direktebb „Zombie Border Siege”, vagyis „zombi határostrom” felirat. A feladat tehát nem egyszerűen falépítés: a játék eleve egy támadásként keretezi azt, ami a fal túloldalán történik.

A Rio Run még egy fokkal egyértelműbb. Az alapját a Snake adja, vagyis az a több évtizedes játék, amelyben egy folyamatosan mozgó figurával kell újabb elemeket felszednünk úgy, hogy közben ne ütközzünk neki semminek. Itt azonban a pálya a Rio Grande térségét idézi, a játékos pedig határőrként mozog rajta és embereket gyűjt össze. Az elfogott figurák narancssárga rabruhában állnak be mögénk, a játék pedig külön számlálja a deportálásokat. A Fehér Ház saját leírása mindezt ennyivel foglalja össze: „Border patrol along the Rio Grande” – vagyis határőrizet a Rio Grande mentén.

A másik három játék kevésbé sokkoló, de ugyanazt a logikát követi. A Supply Line egy iskolai étkeztetésre épített válogatójáték: futószalagon érkeznek az ételek, nekünk pedig szét kell választanunk azt, amit a Trump-kormányzat egészségpolitikai programja kívánatosnak, illetve kerülendőnek tekint. A játék közvetlenül Robert F. Kennedy Jr. Make America Healthy Again, röviden MAHA nevű programjához kapcsolódik, a Fehér Ház leírása szerint az iskolai ebédet kell úgy szortíroznunk, hogy „Amerika újra egészséges legyen”.

A Flappy Bill a 2013-as mobilos őrület, a Flappy Bird alapötletét veszi elő. Ezúttal egy fehérfejű rétisast irányítunk Washington felett, miközben egy törvényjavaslatot kell átjuttatnunk az akadályokon. Játékmenetben ez az ötös legártalmatlanabb darabja: kattintással vagy a szóközzel tartjuk levegőben a madarat, és próbálunk minél tovább eljutni vele.

Végül ott a Trump Savings Tycoon, amely már egészen nyíltan egy konkrét kormányzati program reklámja. A játékban pénzt, aranyrudakat, gyémántokat és más értékeket kell elkapnunk, hogy gyarapítsuk a gyerekünk Trump Accountját. Ezek a számlák valóban létező, gyerekek számára létrehozott amerikai befektetési számlák, a játék tehát itt nem egy általános politikai szlogent, hanem egy konkrét kormányzati pénzügyi konstrukciót csomagol ügyességi játékba.

Ha egymás mellé tesszük az öt darabot, jól látszik a recept: ismert játék, minimális szabálymagyarázat, egy könnyen felismerhető politikai üzenet.

Az egyikben törvényt viszünk át Washingtonon, a másikban az iskolai menzát „tisztítjuk meg”, a harmadikban pénzt gyűjtünk a gyerekünk számlájára. A két bevándorlási játék azonban ennél jóval tovább megy: ott már nem egyszerűen egy kormányzati program neve jelenik meg a háttérben, hanem maga a politikai - rasszizmustól sem mentes - propaganda lesz a játék fő üzenete.

Kiddos Kiddos Hirdetés

Ha játék, akkor már mindent lehet?

Az Arcade.gov-val kapcsolatban érdemes egy fontos különbséget tisztáznunk. Egy kormányzati honlap természetesen politikai üzeneteket kommunikál. A Fehér Ház feladata részben éppen az, hogy elmagyarázza és népszerűsítse az aktuális adminisztráció döntéseit. Önmagában tehát attól még nem történik semmi rendkívüli, hogy Donald Trump bevándorláspolitikája vagy a Trump Accounts megjelenik a whitehouse.gov oldalon. Az Arcade problémája ott kezdődik, hogy ezek közül bizonyos ügyeket nem elmagyaráz, hanem jutalmazott játékmenetté alakít. A Fehér Ház saját kommunikációs vezetője is interaktív politikai állásfoglalásként írta le a projektet, ahol a játékokkal Trump „győzelmeit” állítják szembe a demokraták világképével.

Éppen ezt kifogásolják azok is, akik a határ mentén dolgoznak. Amérika García Grewal, a Texasban működő, bevándorlók és határ menti közösségek jogaival foglalkozó Frontera Federation társigazgatója úgy fogalmazott, hogy a kormányzat „évek óta játszik emberek életével”, most pedig ebből szó szerint videójátékot készített ebből. Adriana Jasso, a San Diego-i AMIGOS közösségi szervezet munkatársa pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mindez különösen súlyos akkor, amikor valódi emberek halnak meg fogva tartási központokban. A közös kifogásuk nem az, hogy a játék bevándorláspolitikáról beszél, hanem hogy leegyszerűsít egy olyan üzenetet, amely a hétköznapokban most is milliók életére van jelentős és drámai hatással.

Egy politikai témájú videójáték akár kifejezetten értékes is lehet: megmutathat egymással ütköző érdekeket, döntéseink következményeit, vagy arra kényszeríthet, hogy ugyanazt a helyzetet több szereplő szemszögéből lássuk. Az Arcade két bevándorlási játéka ennek éppen az ellenkezőjét csinálja. Eltávolítja a dilemmát. A játékosnak nem kell eldöntenie, mit gondol egy menedékkérőről, egy illegális határátlépésről vagy az amerikai bevándorlási rendszer működéséről.

Ezért nevezte több jogvédő és sajtóelemzés is dehumanizáló, primitív üzenetnek a megoldást, amivel mi is egyetértünk.

Gyerekeknél ehhez még egy fontos szempont társul. Nem állíthatjuk, hogy az Arcade.gov kifejezetten gyerekeknek készült, de a forma nagyon jól ismert a gyerekek meggyőzésével foglalkozó kutatásokból. Az úgynevezett advergame-ekben a reklámüzenet nem a játék előtt vagy mellett jelenik meg, hanem beleépül magába a játékba. Egy 7-12 éves gyerekekkel végzett kísérletben a kutatók azt találták, hogy a játékba való erősebb bevonódás kedvezőbb érzéseket keltett a benne szereplő márka iránt, és még annak felismerése sem szüntette meg ezt a hatást, hogy a játék valójában meggyőzni próbálja őket. 

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ugyanezt a problémát emeli ki a digitális reklámoknál: a kisebb gyerekek nehezebben ismerik fel a meggyőzési szándékot, az idősebbek pedig hiába azonosítják, hogy valaki befolyásolni próbálja őket, ettől még nem feltétlenül képesek kivédeni annak hatását. Különösen nehéz a helyzet akkor, amikor az üzenetet jutalom, játékmechanika vagy más interaktív elem rejti el a tartalomban. Az Arcade.gov természetesen egy dobozos gabonapehely influenszerüzenetbe csomagolt promója, de a kommunikációs módszer rokonsága egyértelmű: nem azt mondja, hogy „támogasd ezt a politikát”, hanem leegyszerűsített, játékosított formában sulykolja annak legprimitívebb, zsigeri üzenetét.

És hát ezek a játékok az Egyesült Államok elnöki hivatalának hivatalos weboldalán futnak. A kommunikáció mögött tehát ugyanaz az intézményi tekintély áll (vagy kellene állnia), amely rendeleteket, hivatalos közleményeket és kormányzati tájékoztatást közöl. Amikor ugyanez az intézmény egy embercsoportot „hordaként” jelenít meg, majd az elfogásukat ügyességi feladattá változtatja, annak hatásait nehéz megbecsülni, de a történelmi tapasztalatok nem azt mutatják, hogy az ilyen üzenetek ne kezdenék el roncsolni a társadalom gondolkodását.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

Összelopott életérzés

Az Arcade.gov körüli vita persze arról is szólhatna, hogy szabad-e Tetris-szerű játékot készíteni, vagy kié lehet egy olyan egyszerű ötlet, mint hogy alakzatok hullanak lefelé a képernyőn. Csakhogy a Fehér Ház ennél jóval tovább ment. Nemcsak ismert játékmeneteket vett kölcsön, hanem az Arcade reklámozásakor ismert videójátékos márkák vizuális és hangos azonosítóit is szinte egy az egyben újrajátszotta.

Az Arcade indulását beharangozó hivatalos fehér házi posztok között látható volt az Xbox 360 jellegzetes indítóanimációját idéző változat, a Nintendo GameCube bekapcsolásakor megjelenő kocka újragondolása, valamint PlayStationt idéző képi megoldás is. A legkevésbé finom talán a SEGA-változat: a jól ismert kék-fehér SEGA felirat helyére MAGA került, miközben az animáció a márka ikonikus hanglogóját is utánozta. Egy másik videós promócióban pedig a Sonic the Hedgehog első részéből ismert Green Hill Zone zenéje is felbukkant. Nehéz azzal védekezni, hogy valaki egyszerűen csak megidézte a nyolcvanas-kilencvenes évek videójátékos hangulatát a hatásos marketing kedvéért.

A Fehér Ház a generációk óta ismert játékcégek évtizedek alatt felépített vizuális nyelvét használja arra, hogy saját politikai üzenetének azonnal felismerhető kulturális keretet adjon.

Ez jogilag is nagyon fontos dilemma lehet. Egy videójáték alapötlete vagy játékszabálya önmagában nem lehet automatikusan szerzői jogi védelem tárgya. Az amerikai szerzői jogi hivatal külön kiemeli, hogy egy játék ötlete, neve és a játék módja önmagában nem szerzői joggal védett, de a grafika, a zene, a szöveg és az ötlet egyedi audiovizuális megvalósítása viszont már lehet az. 

Ugyanez a helyzet a logókkal, hangokkal, jellegzetes, vagy más hasonló, egyedi megjelölésekkel. Bizonyos formai elemek együtt annyira felismerhetővé válnak, hogy a közönség egy adott márkához köti őket. Az amerikai védjegyjog egyik alapvető kérdése ilyenkor az, kialakulhat-e olyan benyomás, hogy a termék vagy kommunikáció ugyanattól a cégtől származik, esetleg annak jóváhagyásával készült.

Ez az Arcade.gov esetében azért különösen kényes, mert nem egy rajongói mémoldalról beszélünk. Ha egy névtelen internetes felhasználó átírja a SEGA logóját MAGA-ra, aligha gondolja bárki, hogy a SEGA hivatalosan Donald Trump mellett kampányol. Ha ugyanez az Egyesült Államok Fehér Házának hitelesített csatornáján jelenik meg egy hivatalos kormányzati projekt reklámjaként, az asszociáció már jóval problémásabb. A márkatulajdonos számára ugyanis nem csupán az a kérdés, hogy lemásolták-e a grafikáját, hanem az is, hogy a saját neve és arculata összekapcsolódhat-e egy olyan politikai üzenettel, amelyhez semmi köze. Az amerikai védjegyjog éppen az ilyen, eredetre, kapcsolatra vagy jóváhagyásra vonatkozó megtévesztő benyomást ismeri fel külön problémaként.

A Tetris Company volt az első érintett nagy játékipari szereplő, amely nyilvánosan megszólalt. Közölte, hogy semmilyen szerepe nem volt a Build the Wall elkészítésében, majd félreérthetetlenül hozzátette: nagyon komolyan veszik a szerzői jog megsértését. A cég egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy számukra a Tetris az emberek összekapcsolásáról, nem pedig a megosztásáról szól.

Ez utóbbi azért különösen kellemetlen a Fehér Háznak, mert a Build the Wall nem csupán hasonlít valamennyire a Tetrisre. A politikai poén pont azért működik, mert azonnal felismerjük benne a Tetrist: a klasszikus játék összekapcsolódó blokkjai szó szerint falat építenek. A Fehér Ház az eredeti kulturális ismertségét használja fel, majd azzal egészen más politikai jelentést közvetít. 

A „paródia” természetesen lehetséges jogi védekezés bizonyos felhasználások esetében, de ez sem varázsszó, amely automatikusan mindent megenged. Különösen furcsa helyzetet teremt, hogy itt nem egy politikai humorista figurázza ki a SEGA-t vagy a Tetrist, hanem egy kormányzati intézmény használja fel ezek felismerhetőségét, gyakorlatilag magasról téve azokra a jogokra, amelyek nem annyira fontosak, mint a saját üzenetei. Hogy az egyes elemek használata pontosan hol lépi át a szerzői vagy védjegyjogi határt, azt persze csak konkrét jogvita döntheti el, van egy olyan érzésünk, hogy látni is fogjuk ezt a közeljövőben.

LogIn támogatás LogIn támogatás Hirdetés

Miért fontos ez szülőként is?

Egy gyerek számára a politika nyilván nem ott kezdődik, hogy leül megnézni egy híradót vagy elolvas egy választási programot. Találkozhat vele TikTok-videóban, mémben, influenszernél - vagy éppen egy videójátékban. Az Arcade.gov ebből a szempontból különösen érdekes, mert a politikai üzenet úgy érkezik, hogy közben nem politikai tartalomnak látszik, hanem játéknak. Abból is a legegyszerűbb, alsó polcos szellemi képességekre építő megoldásokkal operál, amilyen egyszerű és addiktív ezeknek a játékoknak az eredeti felépítése, olyan gátlástalanul próbálnak manipulálni vele.

Nem kell persze naivnak lennünk, a videójátékokban mindig ott volt a politika és kultúrharc, hol finomabb, hol könnyebben tetten érhető formában, és jelenleg nem is az a kérdés, hogy ki mit gondol az üzenetekről. Sokkal nagyobb probléma, hogy egy ország vezetése az üzeneteit milyen formátumokban, milyen szabadon értelmezett, számára előnyös jogi szabálykövetés mellett, milyen felületeken és mennyire demokratikusan közvetíti. Ahhoz, hogy ezt mindenki kritikusan tudja kezelni, megfelelő gondolkodás és reziliencia szükséges, pont ezért szükséges a médiaértés, és ezért kellene iskolai szinten oktatni. Hogy le tudjuk kezelni azt is, amikor ilyen eszközökkel akarnak manipulálni minket.