Tényleg képtelen megtanulni az alapokat minden ötödik magyar elsős?
Egy négyéves hazai kutatás sokkoló száma körbejárta a sajtót, de a mögötte álló módszertan és a hírekből kihagyott intézményi részletek sokkal árnyaltabb képet festenek.
Nincs most elég időd?
- Az MTA és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola több éven át követte az elsős gyerekek fejlődését, valamint azt is vizsgálta, hogyan lehetne a tanulási környezetet jobban hozzáigazítani a különböző fejlettségű diákokhoz.
- A kutatást Dr. Gyarmathy Éva vezette, 46 iskola 50 osztályának bevonásával, 2021 és 2025 között.
- A kutatók saját, sztenderdizált mérőeszközöket is kifejlesztettek, ezek részletei viszont nem szerepelnek a nyilvánosságra hozott sajtóanyagban.
- A kutatás vezetője szerint az iskolába lépő gyerekek 20 százaléka a jelenlegi körülmények között nem képes megfelelően elsajátítani az elsős tananyagot. Ez az adat azonban egy intézményi sajtóanyagban szerepel, és kontextusából kiragadva jelent meg sok helyen, hogy érzelmi bevonódással kapjon minél több kattintást a hír.
- A kutatás másik fő állítása szerint pont azok a tanítók váltak mentálisan sérülékenyebbé, akik a legtöbb innovatív módszert vitték be az óráikra - ez a rész sokkal kevesebb figyelmet kapott.
- A publikált eredmények ettől még komoly problémát mutatnak: a munkamemória, a sorrendiség feldolgozása, a beszédhangok megkülönböztetése és több mozgásos-érzékelési képesség összefügg a későbbi iskolai teljesítménnyel.
SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
- Számlaszám: 12100011-19129370
- Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Az elmúlt napokban szinte minden felületen szembejött a vészjósló hír:
az első osztályosok húsz százaléka képtelen megbirkózni az alapokkal a tananyagot illetően.
Ahhoz, hogy tisztán lássunk a pánikkeltő cím felkavaró árnyékában, a nulláról kell kezdenünk az értelmezést. A történet még 2021-ben vette kezdetét, amikor elindult az MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási Programja. A projekt keretein belül a Gyarmathy Éva vezette MTA–AVKF Tanulási Környezet Kutatócsoport arra kereste a választ, hogyan csökkenthetők a korai tanulási kudarcok. A fókuszban az állt, hogy az iskola ne egyetlen sablont húzzon rá minden diákra, hanem a gyerekek valós fejlettségéhez igazítsa a tanulási környezetet, a fejlesztő feladatokat és az osztályterem használatát.
🧠 Kiről is van szó pontosan?
Gyarmathy Éva: Pszichológus, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, egyetemi oktató és kutató. Kutatási területei közé tartozik a tehetség, az atipikus fejlődés, a tanulási nehézségek, valamint az, hogyan lehet az oktatást a különböző képességprofilú gyerekekhez jobban igazítani. A HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont kutatója, és az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is oktat.
A felmérés során egyáltalán nem azt nézték, ki tud már szépen olvasni vagy hibátlanul összeadni. A tesztelést a diákok saját tanítói végezték, a kutatók pedig két teljes éven át követték nyomon a kicsik fejlődését.
Hirdetés
Nem egyszerűen felmérték a gyerekeket, saját rendszert építettek a képességeik feltérképezésére
A kutatás egyik fontos része az volt, hogy Gyarmathy Éva és munkatársai olyan mérési és fejlesztési rendszert állítottak össze, amely nem az elsős tananyagot kérte számon a gyerekeken, hanem azt próbálta megmutatni, milyen alapokra épülhet majd az olvasás, az írás és a számolás. Ehhez az úgynvezett Online Szenzomotoros és Kognitív Profil Tesztet használták, amely többek között a munkamemóriát, a beszédhangok megkülönböztetését, a hallási emlékezetet, a sorrendiségek feldolgozását, a testsémát, az ujjtudatosságot, a térbeli tájékozódást és az egyensúlyt vizsgálja. Ezt egészítették ki a szintén saját fejlesztésben készült Színes Raven Mátrixokkal, amely a nem verbális gondolkodási képességet méri. A gyerekeket saját tanítóik mérték fel az első osztály kezdetén, majd a kutatók két éven át követték a fejlődésüket és az iskolai teljesítményüket.
🧠 Miről is van szó pontosan?
Szenzomotoros képességek: Az érzékelés és a mozgás összehangolt működéséhez kapcsolódó képességek. Ide tartozhat például a testséma, az egyensúly, a térbeli tájékozódás és az ujjak pontos érzékelése, mozgatása. Ezek nem „iskolai tantárgyak”, mégis kapcsolatban állhatnak azzal, mennyire könnyen sajátít el később a gyerek bizonyos iskolai készségeket.
Ujjtudatosság: Annak képessége, hogy a gyerek tudatosan érzékelje, megkülönböztesse és irányítsa az egyes ujjait. A kutatásban ez az egyik olyan korai mutató volt, amely kapcsolatot mutatott az iskolai beválással.
A módszer lényege az volt, hogy egyéni képességprofilt kapjanak a gyerekekről: ne egyszerűen azt lehessen megállapítani, hogy valaki „iskolaérett” vagy „nem iskolaérett”, hanem az is láthatóvá váljon, mely területeken erős, és hol lehet szüksége célzott fejlesztésre. Erre épült a kutatócsoport pedagógiai programja is. A tanterem elrendezésétől a mozgásos feladatokon és a tanulókártyákon át a digitális eszközökig többféle módszert próbáltak beépíteni a mindennapi oktatásba, hogy a tanítás jobban alkalmazkodjon a gyerekek eltérő fejlődési profiljához.
A két év adataiból az is kiderült, mely korai képességek jelzik előre legerősebben a későbbi iskolai teljesítményt.
Az olvasással, írással és matematikával különösen erős kapcsolatot mutatott a munkamemória, a sorrendiségek feldolgozása, a hallási emlékezet, a beszédhangok megkülönböztetése és a mennyiségfogalom. Emellett olyan, elsőre kevésbé „iskolainak” tűnő területek is számítottak, mint a testséma, az ujjtudatosság és az egyensúly, ezek különösen a matematikai teljesítménnyel mutattak kapcsolatot. A kutatás azt is megmutatta, hogy a kisebb településeken élő gyerekek több ilyen alapfunkcióban már iskolakezdéskor hátrányból indultak, és a különbségek jelentős része a második osztály végére sem tűnt el.
Tényleg minden ötödik elsős lemarad?
A kutatócsoport összegzése szerint az eredmények egyik legsúlyosabb következménye, hogy az iskolába lépő gyerekek mérhető része a jelenlegi oktatási környezetben nem tudja megfelelően elsajátítani az első osztályos tananyagot. Gyarmathy Éváék ebből nem azt a következtetést vonták le, hogy ezekkel a gyerekekkel „baj van”, hanem azt, hogy az egységes tempóra és módszerekre épülő iskola nem tud kellően alkalmazkodni az eltérő fejlettségi szintekhez. A kutatásban kipróbált fejlesztő módszerek akkor tudtak érdemben működni, amikor valóban bekerültek a tanórákba – csakhogy a pedagógusok ezeket a gyakorlatban sokszor inkább délutáni foglalkozásokon, szünetekben vagy játékidőben alkalmazták.
A sajtóban persze főleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskola sajtóanyaga terjedt el, amelyben Gyarmathy Éva arról beszélt: az iskolába lépő gyerekek 20 százaléka nem képes elsajátítani az elsős tananyagot. A szakértő ezt azzal magyarázta, hogy a hagyományos oktatás egyszerűen nem veszi figyelembe a gyerekek eltérő fejlettségét és képességprofilját. Ez kétségtelenül egy erős és elgondolkodtató állítás, de az eredeti kutatási anyagok fényében érdemes árnyalni a képet:
- A kutatás nagyrészt a Váci Egyházmegye területén működő állami és egyházi iskolák adataira támaszkodott. A 2026-os elemzés is ezen a területen dolgozott, így az adatok nem tekinthetők országosan reprezentatívnak.
- A 2025-ös és 2026-os tudományos publikációk alaposan körbejárják a képességprofilok és a teljesítmény kapcsolatát, de magának a 20 százalékos aránynak a pontos matematikai számítását nem mutatják be. Ezt a számot sokkal inkább a kutatásvezető projektösszegző megállapításaként kell kezelnünk, nem pedig egy országos statisztikai tényként.
Hirdetés
Mi látszik biztosan a számokból?
A kutatók egyik legfontosabb eredménye, hogy már iskolakezdéskor mérhetők olyan képességek, amelyek kapcsolatban állnak a későbbi olvasási, írási vagy matematikai teljesítménnyel. A 2026-ban megjelent longitudinális tanulmány szerint különösen jelentős szerepe volt a munkamemóriának, a térbeli és időbeli sorrendiségek feldolgozásának, valamint a beszédhangok megkülönböztetésének.
Érdekesebb, hogy nem csak azok a képességek számítottak, amelyeket laikusként közvetlenül összekötnénk az olvasással vagy a matematikával. A testséma, az ujjtudatosság, az egyensúly és más szenzomotoros területek szintén összefüggést mutattak az iskolai beválással. A szerzők külön kiemelik, hogy az ilyen alapfunkciókat az oktatás könnyen másodlagosnak tekinti, miközben a mérési eredményeik hatása még a második év végén is kimutatható volt.
Ez jól kapcsolódik ahhoz, amiről a Képernyőidőn a digitális és hagyományos tanulási környezet kapcsán korábban is írtunk: önmagában az eszköz vagy a tananyag formája keveset mond arról, mennyire lesz eredményes a tanulás. A gyerek fejlettsége, a feladat, a környezet és a pedagógiai módszer együtt számít.
A vizsgálat drámai különbségeket mutatott ki a településméret függvényében. A 2026-os elemzésben az első osztályban 410, a másodikban 383 gyermek adatait vetették össze úgy, hogy az iskolai háttéradatok is adottak voltak (a legkisebb kategóriát a 3000 fő alatti települések jelentették). Már a startvonalnál látszott a hátrány: a falusi csoport alacsonyabb átlagot produkált a munkamemória, a hallási emlékezet, a sorrendiség, a beszédhangok, a testséma és az ujjtudatosság terén is. Bár nem minden eltérés volt statisztikailag szignifikáns, az összkép egyértelműen kedvezőtlenebb volt.
A kutatók nyomatékosítják: ez nem azt jelenti, hogy a falusi gyerekek kevésbé okosak. A különbségek gyökere sokkal inkább az eltérő környezeti ingerekben, a fejlődési lehetőségekben és a strukturált tanulási tapasztalatokhoz való hozzáférés hiányában keresendő.
Az innováció ára az osztályteremben
A projekt nem csak mért, hanem próbált változtatni is. A pedagógusok kaphattak tanulókártyákat, társasjátékokat, behozhattak több mozgást, éneket, és elhagyhatták a klasszikus frontális padban ülést.
A valóság azonban közbeszólt. A projektbeszámoló őszintén leírja: a két év alatt a pedagógusok egyetlen módszertani egységet sem használtak olyan gyakorisággal, ahogy azt a kutatók elvárták volna. Napi szintű javasolt használatig mindössze 4-5 tanító jutott el.
A tanárok konkrét akadályokat is megneveztek: kevés helyet, a tanterem adottságait és az osztálylétszámot, az eszközhiányt, az előkészítés és az óra lezárásának nehézségét, valamint a rendetlenséget és viselkedési problémákat. A 2025-ös összegző sajtóanyag szerint ráadásul az innovatív megoldások jelentős része nem a tanórákon, hanem délután, szünetben vagy játékidőben jelent meg.
Ez a kutatás értelmezése szempontjából lényeges korlát. A program nem olyan helyzetben zajlott, ahol minden fejlesztő osztály ugyanazt a pontosan meghatározott módszert, ugyanolyan intenzitással alkalmazta volna. A kutatási beszámoló maga is az alkalmazási gyakoriság figyelembevételével tervezte értékelni a fejlesztő hatást.
Meglepő fordulat a pedagógusoknál
A kutatók a tanárok mentális állapotát is vizsgálták, ahol az előzetes várakozások szintén elbuktak. A feltételezés az volt, hogy a kreatív, újító munka felfrissíti a tanítókat, de épp az ellenkezője történt:
azok a tanárok váltak mentálisan sérülékenyebbé, akik a legtöbb újdonságot próbálták bevinni az óráikra.
Ezt a kutatók azzal magyarázták, hogy ők szembesültek a legnagyobb ellenállással az oktatásirányítás, a szülők és a kollégák részéről. Ez persze nem volt tételes mérve, nem lehet tudni, hogy pontosan milyen együttállás mentén jelentkezett a kiégés, a publikációban nincsenek erre vonatkozó részletek. A sajtóanyag által említett intézményi és társas nyomás lehetséges magyarázatként jelenik meg, de a közzétett részletek alapján oksági kapcsolat nem igazolható.
A kutatás korlátai: kik maradtak ki?
Fontos tisztában lenni a mérés módszertani korlátaival is. A vizsgált minta folyamatosan apadt: a 2024-es beszámoló 1050 bemeneti és 737 kimeneti mérést említ, a későbbi elemzés pedig 757 gyereket vizsgált. Az iskolaváltás és a pedagógusfluktuáció mellett a legkomolyabb torzítást a bukás okozhatta. Így pont a legrosszabbul teljesítő, évet ismétlő gyerekek eshettek ki a második mérésből, ami azt jelenti, hogy a kutatás még alá is becsülheti a valós problémák mértékét. Ezen felül a társadalmi-gazdasági hátteret gyakran csak iskolai szinten, és nem családonként mérték, illetve maguk a pedagógusok is jelezték: már maga az a tény, hogy megkapták a gyerekek képességprofilját, magabiztosabbá és tudatosabbá tette a tanításukat.
Mit jelent mindez a szülők számára?
A legfontosabb üzenet: a kutatás nem azt mondja, hogy minden ötödik magyar gyerek „alkalmatlan”. Azt viszont egyértelműen kimondja, hogy a gyerekek óriási fejlettségi különbségekkel ülnek be az iskolapadba, miközben a merev tantervi rendszer ugyanazt a tempót várja el mindenkitől.
Ha egy elsős lassabban halad, az nem lustaság vagy motivációhiány.
Lehet, hogy olyan alapfunkciók – munkamemória, ujjtudatosság, beszédhangok elkülönítése – szorulnak erősítésre, amelyek egy sima matekfeladatból nem is látszanak. A megoldás a kutatók szerint nem az, hogy még nagyobb nyomást helyezünk a hatévesekre. Ehelyett korai képességfelmérésre, célzott, egyénre szabott fejlesztésre, az intézményi akadályok lebontására és a vidéki iskolák célzott támogatására van szükség. A becsengetéssel ugyanis az otthonról hozott különbségek még nem tűnnek el varázsütésre.
Hirdetés
- Legfrissebb
- Tényleg képtelen megtanulni az alapokat minden ötödik magyar elsős?
- Novemberben megszűnik a One egyik tévészolgáltatása – ezt kell tenniük az előfizetőknek
- Olyan szemcsepp jöhet, amely órákra visszaadhatja az éles közeli látást
- Több mint ezren jelentkeztek rá: bekerülhet a szakjegyzékbe az MI-informatikus mesterszak
- Mérgező motiváció: a fitneszposztok veszélyesek is lehetnek
- Súlyos, bedrogozással kapcsolatos történetek terjednek DJ Oti koncertjéről a közösségi médiában – mit tudunk és mire figyeljünk szülőként?
- A társasjáték nem terápia, de az autista embereknek kiszámíthatóbb társas teret adhat
- 8 dolog, amit a mai gyerekek lenéznek a mesterséges intelligenciában
- Heroes of Might and Magic: Olden Era teszt szülőknek
- Az univerzum védelmezői - kritika szülői szemmel egy gyerekkori világról, amely nem mer igazán felnőni