Egy friss nemzetközi kutatás arra figyelmeztet, hogy a csecsemőkori okostelefon- és tablet-használat hosszú távú fejlődési és egészségügyi kockázatokkal hozható összefüggésbe.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Miközben a közbeszéd és a kormányzati intézkedések szinte kizárólag a tinédzserek digitális szokásaira, valamint a 16 éven aluliak közösségimédia-tilalmára fókuszálnak, a kutatók egy veszélyes „bébi-vakfoltra” figyelmeztetnek a szakpolitikában. A The Guardian által bemutatott friss, mérföldkőnek számító globális tudományos jelentés szerint
a két év alatti gyermekek képernyőhasználata hosszú távú egészségi és életminőségi kockázatokkal hozható összefüggésbe, ezért a rendszeres, szándékos képernyőidőt ebben az életkorban kerülni kellene.
A teljes, átfogó tanulmány közvetlenül is elérhető a White Rose Research Online tudományos adatbázisában.
A kutatás szerint a digitális eszközök mindennapos beágyazódása a nevelésbe fejlődési kockázatokat hordozhat a legkisebbek számára. Rafe Clayton, a University of Leeds média- és kommunikációs egyetemi oktatója, a kutatás egyik vezetője kiemelte, hogy a szülők megfelelő iránymutatás híján – saját képernyőhasználatukkal is – akaratlanul arra taníthatják a csecsemőket és kisgyermekeket, hogy korán erős szokásokat és kötődéseket alakítsanak ki a digitális eszközökkel kapcsolatban.
Képernyőidő: Bármilyen digitális kijelző, vagyis okostelefon, tablet, televízió vagy számítógép előtt töltött idő, legyen az aktív használat, például játék és applikáció, vagy passzív tartalomfogyasztás, például videónézés és háttértévézés.
A tanulmány – amelyet a témában az eddigi legátfogóbb globális szakirodalmi áttekintésként írtak le – arra szólítja fel a brit kormányt, hogy vizsgálja felül a közelmúltban kiadott, öt év alattiakra vonatkozó képernyőidő-útmutatóját. A jelenlegi hivatalos ajánlás (Angliában) ugyan javasolja a két év alattiak képernyőkerülését, de helyet hagy a közös tevékenységeknek, például a távoli rokonokkal való videóhívásoknak vagy a támogatott tanulásnak. Például a beszédfejlesztés terén vannak kutatási eredmények, amelyek a hasznosságát emelik ki.
A kutatást végző iADDICT (Action on Digital Device Immersive Conditions) szakértői csoport szerint ez a kivételezés félrevezető lehet. A szülők azt hihetik, hogy a közös vagy oktató célú képernyőzés önmagában biztonságos, miközben a kutatók szerint a veszélyeztetett gyermekeknél ez növelheti a fejlődési lemaradások és az izolációs viselkedések kockázatát.
iADDICT (Action on Digital Device Immersive Conditions Team): Négy brit egyetem, a University of Leeds, a Leeds Trinity University, a Loughborough University és az Aston University kutatóiból álló interdiszciplináris szakmai munkacsoport. A családdinamika, a média, a pszichológia és az optometria területéről hoz össze szakértőket a korai digitális kitettség vizsgálatára.
A tanulmány több olyan területet azonosít, ahol a csecsemők rendszeres, szándékos képernyőideje kockázatokkal járhat:
Bár a kutatás nem állapított meg közvetlen ok-okozati kapcsolatot konkrét fejlődési rendellenességekkel, a szakértők álláspontja határozott: két év alatti gyermeknek nem szabadna rendszeres, szándékos képernyőidőt biztosítani. Mivel a passzív kitettség, például a háttérben bekapcsolt tévé, ebéd közben asztalra kitett tablet a mai társadalomban már sok családban nehezen mellőzhető, a tudatos eszközhasználat (még ha van is haszna) tovább növelheti a kockázatokat.
Andrea Leadsom, az 1,001 Critical Days Foundation alapítója szerint a tanulmány komoly figyelmeztetés, mert az első 1001 nap a humán fejlődés egyik legérzékenyebb időszaka. Kiemelte: a felelősség nem hárulhat kizárólag a szülők vállára, a technológiai vállalatoknak is felelősséget kell vállalniuk, és be kell fejezniük az olyan tartalmak népszerűsítését vagy bababarátként való címkézését, amelyeknél a jelenlegi bizonyítékok inkább kockázatot, mint érdemi fejlődési hasznot jeleznek.
1,001 Critical Days Foundation: Egy brit alapítvány, amely a fogantatástól a gyermek kétesztendős koráig tartó első 1001 nap jelentőségét hangsúlyozza. Ez az időszak a korai testi, érzelmi és idegrendszeri fejlődés egyik meghatározó szakasza.
A kutatók egy olyan „baba képernyőidő-kockázatértékelés” létrehozását szorgalmazzák a döntéshozókkal, egészségügyi dolgozókkal és kora gyermekkori szakemberekkel együttműködésben, amely segíthet a szolgáltatásoknak célzott támogatást nyújtani, az interaktív alternatívák felé terelni a családokat, és beavatkozni ott, ahol fejlődési sebezhetőségek merülhetnek fel.
A tanulmány komoly vitát váltott ki a szabályozásért felelős döntéshozók körében. Rachel de Souza, Anglia gyermekjogi biztosa – aki maga is segített a jelenlegi kormányzati útmutató kidolgozásában – hangsúlyozta, hogy a szabályozás célja a szülői döntések támogatása, nem pedig azok helyettesítése volt. Véleménye szerint bár a két év alattiak képernyőkerülésére vonatkozó ajánlás alapvetően egyértelmű, el kell fogadni a mai világ realitásait. Úgy látja, hogy bizonyos korlátozott helyzetekben, például a távoli rokonokkal való videóhívások vagy a támogatott tanulás esetén, a közös képernyőhasználat része lehet a családi életnek.
A brit Oktatási Minisztérium (DfE) szóvivője szintén megvédte az irányelveket, és kiemelte: büszkék a maguk nemében elsőként létező képernyőidő-útmutatójukra, amely világos és megbízható támogatást nyújt a családoknak egy olyan kérdésben, amely komoly mindennapi kihívást jelent számukra. A kutatócsoport szerint azonban az ilyen hivatalos engedmények oda vezethetnek, hogy a szülők biztonságosnak gondolják az „oktató” vagy „közös” digitális tevékenységeket, miközben ezek is hordozhatnak fejlődési kockázatokat.
Mert nincsenek egyértelmű válaszok most sem, a szakma is gyakran megosztott. Szülőként pedig eleve nehéz eligazodni egy olyan világban, ahol a digitális eszközök a mindennapok részévé váltak, és sokszor az egyetlen „mentőövet” jelentik, amikor egy kis nyugalomra vagy időre van szükség a háztartásban. Az viszont szinte biztos, hogy a kétéves kor alatti időszak az agyfejlődés szempontjából különösen érzékeny: a babáknak az idegrendszerük egészséges fejlődéséhez valódi, hús-vér interakciókra, érintésre, szabad mozgásra és szülői hangra van szükségük, a digitális tartalmak pedig ezeket a helyzeteket szoríthatják háttérbe.
A kutatások azt jelzik, hogy a képernyő nem tudja kiváltani az érzelmi megnyugtatást. Ha a gyermek a szülői vigasz helyett rendszeresen tablethez vagy telefonhoz fordul, amikor feszült, az hatással lehet a szülő-gyermek közötti kötődési mintákra. Az eszközökből érkező erős ingeráradat az alvási nehézségekkel is kapcsolatba hozható, miközben a megfelelő alvás a korai kognitív fejlődés egyik alapfeltétele. Fontos tehát, hogy a lehető legtöbbet megtegyük a gyerek védelme érdekében.
Az átfogó nemzetközi áttekintések és a vezető gyermekegészségügyi szervezetek ajánlásai alapján az alábbi gyakorlati lépésekkel csökkenthetők a legkisebbeket érő digitális kockázatok: