A fiatalok bármiből képesek közösségi médiát csinálni - ez a történet mutatja meg, miért kevés önmagában a tiltás
Egy amerikai podcast szerkesztői furcsa kommentekre lettek figyelmesek a Spotify-on, amelyeknek látszólag semmi közük nem volt az adáshoz. Először botokra gyanakodtak - aztán kiderült, hogy egészen más zajlik a háttérben.
Nincs most elég időd?
- Egy amerikai podcast szerkesztői először botokra gyanakodtak, amikor furcsa kommentek lepték el az egyik Spotify-epizódjukat.
- Kiderült, hogy 11-14 éves gyerekek használták a kommentszekciókat csoportos beszélgetésre, mert több hagyományos közösségi platformhoz nem férhettek hozzá.
- Nyilvános lejátszási listákkal jelölték ki egymásnak, melyik podcast alatt folytatódik a chat - különösebb technikai tudás nélkül.
- A történet jól mutatja, hogy egy alkalmazás letiltása nem szünteti meg a kapcsolattartás, a kíváncsiság vagy a közösséghez tartozás igényét.
- A technikai korlátozás akkor működik igazán, ha beszélgetés, magyarázat, digitális felkészítés és fokozatosan növekvő önállóság is társul hozzá.
SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
- Számlaszám: 12100011-19129370
- Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Az elmúlt években egyre több szó esik arról, hogyan lehet technikai eszközökkel távol tartani a gyerekeket a közösségi média kockázataitól - alkalmazások tiltásával, szülői felügyelettel, életkori korlátokkal. Ezeknek természetesen van helyük és szerepük a védelemben, különösen kisebb gyerekeknél, de a szakértők egyre gyakrabban hangsúlyozzák, hogy kamaszok esetében a technológiai tiltás önmagában nem elég. Főleg azért, mert olyan generációt próbálunk szabályozni, aki ezekben a kérdésekben sokkal okosabb és kreatívabb.
Hirdetés
Egy podcastből lett chatszoba
Erre szinte tankönyvi példát adott most egy amerikai podcast szerkesztőségének története. Az egyik közszolgálati rádió, az NPR Wild Card című podcastjának szerkesztői tavaly ősszel arra lettek figyelmesek, hogy az egyik epizódjuk alatt furcsa kommentek kezdenek gyűlni a Spotify-on. A hozzászólásoknak látszólag semmi közük nem volt az adáshoz: valaki egy szakításról írt, más macskákat dicsért, megint mások rövid, egymásnak szóló üzeneteket hagytak. Dave Blanchard, a műsor szerkesztője elsőre arra gondolt, hogy botok találták meg őket.
🧠 Miről is van szó pontosan?
Bot: Olyan számítógépes program vagy automatizált felhasználói fiók, amely előre beállított szabályok alapján emberi közreműködés nélkül végez műveleteket az interneten. Egy bot például képes rövid idő alatt sok hozzászólást írni, lájkolni, követni más profilokat vagy ugyanazt az üzenetet rengeteg helyen terjeszteni. Vannak teljesen ártalmatlan botok is, de közösségi oldalakon gyakran spamre, megtévesztésre vagy mesterséges aktivitás létrehozására használják őket.
Amikor törölték a kommenteket, újabb üzenetek érkeztek, amelyekben a felhasználók már azt kérdezték, hová tűntek a korábbi hozzászólásaik. A rejtélyt végül a szerkesztőség egyik fiatalabb munkatársa fejtette meg. Ránézett a profilképekre, a becenevekre, a szóhasználatra, és rögtön értette, amit idősebb kollégái nem:
ezek nem botok, hanem gyerekek.
Some NPR podcasts started getting mysterious comments on Spotify. They made no sense to the staff reading them – until someone from a younger generation cracked the code.
— This American Life (@ThisAmerLife) September 23, 2026
Hear the story: https://t.co/0gLhP4L8rL pic.twitter.com/cppqY3MaWz
Rés a pajzson
Később az is kiderült, hogy a kommentelő társaság meglepően ügyes rendszert épített magának. Nyilvános Spotify-lejátszási listákat készítettek olyan nevekkel, mint a „Chat here” vagy a „New Chat”, ezekbe pedig egy-egy podcastet tettek (főleg olyat, amelyet kevesen hallgatnak és üres a kommentszekció). Aki megtalálta a listát, tudta, melyik epizód kommentszekciójába kell belépnie, és már indulhatott is a beszélgetés. Ha új helyre akartak költözni, egyszerűen választottak egy másik podcastet.
Hirdetés
A This American Life végül az egyik résztvevőt is megtalálta. A 14 éves Ella elmondása szerint nagyjából húszan beszélgettek rendszeresen így, és a csoportban 11 éves gyerekek is voltak. Sokuk otthon nem használhatott hagyományos közösségi médiát, a Spotify viszont engedélyezett alkalmazás volt.
Amikor az eredeti hely, ahol egymásra találtak, eltűnt, nem mondtak le a kapcsolattartásról - egyszerűen kerestek egy másik felületet.
Az egészben talán az a legbeszédesebb, hogy különösebb technikai tudásra sem volt szükségük. Nem törtek fel semmit, nem játszották ki a Spotify biztonsági rendszerét, és nem találtak valamilyen titkos funkciót. Egyszerűen észrevették, hogy van egy hely, ahová szöveget lehet írni, mások pedig el tudják olvasni. Vagyis pontosan azt tették, amit a gyerekek jó ideje tesznek az interneten: a rendelkezésükre álló eszközt a saját igényeikhez alakították.
És mi ebből a szülői tanulság?
A történetben szereplő gyerekek nem törték fel a Spotify-t, különösebb technikai tudásuk sem volt. Egyszerűen beszélgetni akartak egymással. Ha az egyik erre szolgáló felületet elzárták előlük, kerestek egy másikat, és találtak is.
Pont ezért érdemes óvatosan bánni azzal az elképzeléssel, hogy egy alkalmazás letiltásával maga a probléma is megszűnik.
A technikai korlátozásoknak fontos szerepük van, különösen kisebb gyerekeknél, és bizonyos tartalmak vagy kapcsolatfelvételek esetén kifejezetten szükségesek lehetnek. De a tiltásnak mindig vannak korlátai. A kíváncsiság, a kortársakhoz tartozás igénye és az online kapcsolattartás ettől még megmarad.
Ezért hangsúlyozzák egyre gyakrabban a szakértők, hogy a szabályok mellé magyarázat, beszélgetés és fokozatosan növekvő önállóság is kell. A gyereknek idővel azt is meg kell tanulnia, hogyan ismerjen fel egy kockázatos helyzetet, mit kezdjen egy idegennel, mikor gyanakodjon manipulációra, és mikor kérjen segítséget. Ezt egy szülői felügyeleti alkalmazás nem tudja megtanítani helyettünk.
Ez ráadásul nem kizárólag családi feladat. Az iskolának is szerepe van abban, hogy a gyerekek megtanulják kezelni azokat a helyzeteket, amelyekkel előbb-utóbb egyedül találkoznak majd. A szolgáltatóknak pedig olyan felületeket kellene kialakítaniuk, ahol kevesebb veszélyes helyzetet kell pusztán józan eszükre hagyatkozva megoldaniuk. Az OECD is azt hangsúlyozza, hogy a digitális biztonsághoz szabályok, készségek és támogató környezet együtt kellenek.
🧠 Miről is van szó pontosan?
OECD: A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, amely többek között oktatási, gazdasági és társadalmi adatokat gyűjt, kutatásokat készít, és ajánlásokat fogalmaz meg a tagországok számára. Magyarország is tagja.
Mert előbb-utóbb lesz olyan telefon, amelyen már nincs szülői felügyelet. Lesz olyan alkalmazás, amelyre ma még nem gondolunk, és olyan funkció is, amelyet a gyerekek egészen másra használnak majd, mint amire eredetileg tervezték.
Hirdetés
- Legfrissebb
- A fiatalok bármiből képesek közösségi médiát csinálni - ez a történet mutatja meg, miért kevés önmagában a tiltás
- Hasznos lehet a Google Biztonságos Keresés beállítása: így kapcsold be a SafeSearch-t
- Még mindig elképesztően népszerű a Minecraft, de most hatalmas változások jönnek
- Netflix a kutyának, videó a macskának: tényleg jót tesz a háziállatoknak a képernyőidő?
- Onimusha: Way of the Sword teszt szülőknek
- Mit tanuljon a gyerek egy olyan világban, amely folyamatosan változik?
- Hajvágás 30 másodperc alatt? Így terjednek a közösségi médiában a nem is létező fodrászgépek
- Pár mondatból is készíthető hamarosan videójáték, aztán mehet az Instagramra - a Meta a Roblox babérjaira tör
- Ingyen játék: több mint 14 ezer forintnyi ajándék jött az Epictől, de a korhatár kérdése fejtörést okoz majd
- Új oktatási és MI-stratégia készül - mit tudunk eddig Lannert Judit ígéretéről?