Ez nem csak rosszkedv: 1,2 milliárd ember él mentális zavarral, a kamaszok komoly bajban vannak

2026.05.25. 09:18 Képernyőidő

Lehet, hogy a kamasz gyerek nem lusta, nem hisztis és nem csak mobilfüggő. Egy friss, globális kutatás szerint a mentális zavarok terhe éppen a 15–19 éveseknél a legsűrűbb, miközben világszerte már 1,2 milliárd ember él szorongással, depresszióval vagy más mentális problémával.

Ez nem csak rosszkedv: 1,2 milliárd ember él mentális zavarral, a kamaszok komoly bajban vannak

Nincs most elég időd?

Egy friss globális elemzés szerint 2023-ban 1,17 milliárd ember élt valamilyen mentális zavarral a világon. Ez csaknem kétszerese az 1990-es becslésnek.
A növekedést főleg a szorongásos zavarok és a major depresszió húzzák feljebb.
Több embert érinthet valóban a probléma, közben viszont ma már jobban mérjük, pontosabban diagnosztizáljuk és kevésbé rejtjük el ezeket az állapotokat.
A mentális zavarok terhe a 15–19 éves korosztályban a legsűrűbb. Ez az az életkor, amikor a biológiai változás, az iskolai nyomás, a társas összehasonlítás, az identitáskeresés és a jövő miatti bizonytalanság egyszerre nehezedhet a fiatalokra.
A kutatók nemcsak azt nézték, hány ember érintett, hanem azt is, mennyi egészséges életév vész el a mentális zavarok miatt. A számok riasztóak.
A közösségi média és a képernyőhasználat része lehet a problémának, de a The Lancet-tanulmány nem bizonyítja, hogy ezek lennének a globális mentális válság fő okai.
A cikk végén értelmezzük a jelenséget a szülők számára is.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A mentális egészség sokáig a láthatatlan problémák közé tartozott. Ami ma szorongásos zavarként, depresszióként, pánikbetegségként vagy figyelemzavarként kerül be egy kutatásba, azt korábban gyakran más szavakkal írták le: rossz idegzet, gyenge akarat, nehéz természet, túlérzékenység, kimerültség. A szenvedés régen sem volt ritkább csak azért, mert kevesebb adat maradt róla.

Ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes foglalkozni azzal az aggasztó statisztikával, amelyet a The Lancet, a világ egyik legismertebb orvosi-tudományos folyóirata közölt nemrég, a Global Burden of Disease 2023 adatai alapján vizsgálta a mentális zavarok előfordulását és terhét 1990 és 2023 között. A kutatás

204 országot és területet,
25 korcsoportot
és 12 mentális zavart vett figyelembe.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Global Burden of Disease: Röviden GBD, egy nemzetközi egészségügyi adatprogram, amely betegségek, sérülések és kockázati tényezők globális hatását méri.

Kezdjük a legijesztőbb számadattal: 1,17 milliárd érintett. Ez azt jelenti, hogy a becslés szerint ennyien éltek 2023-ban valamilyen mentális zavarral, miközben 1990-ben ez a szám 599 millió volt. A növekedés 95,5%-os, vagyis a mentális zavarokkal élők száma három évtized alatt csaknem megduplázódott.

Hirdetés

A szám nem azt jelenti, hogy 1,17 milliárd ember ugyanabban az állapotban van. Ide tartozhat a szorongásos zavar, a major depresszió, az evészavar, az ADHD, az autizmus spektrumzavar, a szerhasználati zavar és több más, egymástól nagyon különböző állapot. Közös bennük, hogy tartósan befolyásolhatják az ember gondolkodását, érzelmeit, viselkedését, kapcsolatait, tanulását, munkáját vagy hétköznapi működését. Az adatokból kirajzolódik egy világos mintázat: a mentális egészség ma már az egyik legnagyobb globális teher. Hogy nőtt, vagy csak jobban mérik, az kérdéses, de ettől még a probléma adott és beszélnünk kell róla.

Egyre több embernek lenne szüksége segítségre, miközben a mentális egészségügyi ellátás sok országban nem bővül olyan gyorsan, ahogy az igények emelkednek.

A szorongás és a depresszió vezet

A növekedést leginkább a szorongásos zavarok és a major depresszió erősíti. A szorongásos zavarok becsült esetszáma

1990 és 2023 között 182 millióról 470 millióra nőtt,
a major depresszióé pedig 102 millióról 236 millióra emelkedett.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Major depresszió: A major depresszió tartós, súlyos hangulatzavar, amely az alvást, az étvágyat, a figyelmet, az energiát, az önértékelést és a kapcsolódást is érintheti. Nem azonos a rossz nappal vagy a szomorúsággal, mert a működés egészét képes beszűkíteni.

A szorongás sem egyszerű idegesség. A tartós, túlzott vagy nehezen kontrollálható szorongás elviheti a figyelmet, rontja az alvást, elkerüléshez vezethet, és a gyerekeknél gyakran testi panaszokban jelenik meg.

Hasfájás, fejfájás, hányinger, iskolába indulás előtti pánik, hirtelen düh vagy teljes visszahúzódás is lehet tünete.

A kutatók nem csak azt nézték meg, hány ember érintett, hanem azt is, mennyi egészséges életévet veszítünk el mentális zavarok miatt. Ez elsőre hideg statisztikának tűnik, pedig nagyon is hétköznapi dologról szól: arról, amikor valaki éveken át nem tud rendesen aludni, tanulni, dolgozni, kapcsolódni vagy önállóan működni, mert a szorongás, a depresszió vagy más mentális zavar beszűkíti az életét. A tanulmány szerint 2023-ban 171 millió évnyi idő veszett el világszerte azokból az évekből, amelyeket az emberek teljesebb, egészségesebb működésben élhettek volna le.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

A kamaszkor egyre nehezebb

A kutatás egyik legerősebb szülői üzenete a 15–19 éves korosztályról szól. A mentális zavarok terhe ebben az életkori sávban a legmagasabb

2023-ban ebben a korcsoportban 100 ezer fiatalra 2617,3 elveszített egészséges életév jutott mentális zavarok miatt.

A kamasz egyszerre próbál leválni, megfelelni, tartozni valahová, tanulni, testileg változni, önmagáról képet alkotni, és közben folyamatos társas összehasonlításban él. A szülő sokszor csak annyit lát, hogy a korábbi beszélgetések rövidebbek lettek, az ajtó gyakrabban csukódik be, a telefon pedig ott van minden percben, ahol korábban csend vagy pihenés volt. A szerzők korai megelőzést és célzott támogatást sürgetnek.

A magyar adatok sem engedik, hogy ezt távoli problémaként kezeljük. A HBSC 2022-es magyar kutatása a 11–18 éves hazai iskolások körében zajlott, országosan reprezentatív adatfelvétellel. A kutatás szerint az iskolások több mint fele legalább heti rendszerességgel két vagy több pszichoszomatikus tünetet tapasztal, például fejfájást vagy fáradtságot. Minden tizedik diák nagyon nyomasztónak érzi az iskolai elvárásokat, a tanári és osztálytársi támogatás érzete pedig nyolcéves távlatban romló tendenciát mutat. A tanulók 13%-át érinti a problémás közösségimédia-használat kockázata, minden tizedik diákot rendszeresen bántalmaznak az iskolában, az online bántalmazás pedig nagyjából minden ötödik tanulót érint.

A lányok és fiúk terhei máshol jelennek meg

A tanulmány szerint 2023-ban 620 millió nő és 552 millió férfi élt mentális zavarral. A nők körében magasabb arányban jelent meg a szorongás és a depresszió, míg a neurofejlődési és viselkedészavarok (például az ADHD vagy az autizmus) nagyobb arányban szerepeltek a férfiaknál.

A különbségek mögött többféle hatás állhat. A szakértők a biológiai tényezők mellett családon belüli erőszakot, szexuális bántalmazást, gondoskodási terheket és társadalmi egyenlőtlenségeket is említenek. Ezeket nem lehet egyetlen mondatban lezárni, és nem is szabad úgy kezelni, mintha minden lány ugyanúgy, minden fiú pedig teljesen másképp lenne veszélyben.

A fiúk szenvedése gyakran dühben, kockázatos viselkedésben, bezárkózásban vagy játékba menekülésben látszik. A lányoknál gyakoribb lehet a szorongás, a testtel kapcsolatos elégedetlenség, a megfelelési nyomás és a belső összeomlás csendesebb formája. Ez nem mindig van így, de a minta sok családban ismerős lehet.

Hirdetés

A közösségi média fontos tényező, de nem egyedüli ok

Szülőként könnyű lenne rögtön a telefonra, a TikTokra, az Instagramra vagy az állandó online jelenlétre gondolni, amikor az okokat keressük. A gyerekek és kamaszok mentális állapotáról beszélve ezek valóban megkerülhetetlen részei a hétköznapi környezetnek. Az összehasonlítás, az online zaklatás, a testképnyomás, a sötét mintázatok problémája, az éjszakába csúszó görgetés és az algoritmusok által felerősített tartalmak mind hatnak arra, hogyan érzi magát egy fiatal.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Sötét mintázatok: Olyan tudatosan megtervezett digitális felületi megoldások, amelyek nem segítik, hanem terelik a felhasználót. Ilyen lehet, amikor egy játék, alkalmazás vagy weboldal feltűnően könnyűvé teszi a vásárlást, az előfizetést vagy az adatmegosztást, de elrejti a lemondás, visszautasítás vagy kilépés lehetőségét. Gyerekeknél különösen kockázatos, mert ők sokszor még nem ismerik fel, hogy a rendszer nem tájékoztatni akarja őket, hanem döntésre nyomja.

A friss The Lancet-elemzés azonban nem bizonyítja, hogy a közösségi média lenne a globális mentális romlás fő oka. A szakértői összefoglalók a genetikát, a biológiát, a szegénységet, az erőszakot, a háborúkat, a természeti katasztrófákat, a világjárványt, a jobb felismerést, az ellátáshiányt és a társadalmi egyenlőtlenségeket is a kép részének tekintik.

A telefon elvétele önmagában nem mentális egészségügyi stratégia. Lehetnek helyzetek, amikor muszáj korlátozni a képernyőhasználatot, különösen éjszaka vagy krízisben. Tartós szorongásnál, depressziós tüneteknél, önsértésnél, evészavarnál vagy pánikszerű állapotoknál viszont szakmai segítségre, biztonságos otthoni figyelemre és iskolai együttműködésre is szükség lehet.

És most akkor mi legyen a családban?

Mentális zavarokról sok családban még mindig akkor kezdődik beszélgetés, amikor már nagy a baj. Amikor a gyerek hetek óta nem alszik rendesen. Amikor reggelente fáj a hasa az iskola előtt. Amikor bezárkózik, robban, sír, eltűnik a saját telefonja mögé, vagy egyszerűen csak olyan lesz, mintha valaki lejjebb takarékra vette volna benne a fényt.

A friss The Lancet-elemzés azért kapott ekkora figyelmet, mert számokkal mondja ki azt, amit sok szülő, tanár és szakember már a hétköznapokban is érzékel. A nagy kérdés rögtön adja magát:

tényleg ennyivel több a szorongó, depressziós, figyelemzavarral, evészavarral vagy más mentális zavarral élő ember, vagy csak végre jobban látjuk őket?

Erre nem tudunk pontos választ adni. Régen is volt szorongás, depresszió, pánik, önsértés, függőség, gyászba ragadt család, bezárkózó kamasz és összeroppanó felnőtt. Csak sok mindenre más szót használtunk. A „rossz idegzet”, a „hiszti”, a „lustaság”, a „nehéz természet”, a „nem bírja a nyomást” vagy a „majd kinövi” sokszor olyan állapotokat fedett el, amelyekre ma már pontosabb nyelvünk, diagnosztikai eszközünk és több kutatási adatunk van.

Közben a világ is változott. Nőtt a népesség, sok országban javult a felismerés, többen jutnak el diagnózisig, és kevesebb családban marad teljesen kimondhatatlan a lelki szenvedés. A növekedés egy része ebből fakad: ami korábban láthatatlan volt, az ma bekerül a statisztikákba.

Hirdetés

De azért ez a hatalmas szám nehezen tudható le annyival, hogy „csak jobban mérjük”. A világjárvány, a háborúk, a gazdasági bizonytalanság, a szegénység, a családon belüli erőszak, az iskolai nyomás, a digitális világ térnyerése, az ezzel járó elidegenedés, a magány és az állandó online összehasonlítás mind olyan közegben éri a gyerekeket és a felnőtteket, ahol a pihenés, a biztonság és a kapcsolódás gyengült.

A szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy a számok mögött egyszerre állhat jobb adatgyűjtés, társadalmi változás és valódi tehernövekedés.

Ezért fontos, hogy a mentális zavarokról ne pánikkeltő címkeként beszéljünk. A mentális zavar nem azt jelenti, hogy valaki „őrült”, „elromlott” vagy gyenge. Azt jelenti, hogy a gondolkodás, az érzelmek, a viselkedés vagy a testi működés tartósan úgy változik meg, hogy az már akadályozza a tanulást, a munkát, a kapcsolatokat, az alvást, az önértékelést vagy a mindennapi életet.

A mentális zavarokról ma azért beszélünk többet, mert több adatunk van, több embert látunk, és közben a gyerekek életét is több oldalról éri nyomás. A család nem tudja egyedül megoldani ezt a válságot, de gyakran ott kezdődik a segítség, hogy valaki időben észreveszi, hogy baj van. Ez pedig figyelem kérdése. És máris biztonságérzetet adhat a tudat, hogy figyelünk egymásra.