A Mesék a tini nindzsa teknőcökről könnyed, gyors sorozat lett, amely kisebb gyerekeknél is működik és a testvéri szeretetről, valamint önmagunk elfogadásáról mutat példát.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A Tini nindzsa teknőcök azért tud több generációnál is működni, mert nagyon egyszerű alaphelyzetre épül: a kívülállóság érzését vegyíti a testvéri összetartás fontosságával, könnyű kapcsolódni ehhez, főleg kamaszként. A figurákat Kevin Eastman és Peter Laird találta ki, az első képregény 1984-ben indult, azóta pedig sorozatok, filmek, képregények és videójátékok hosszú sora épült rájuk. A márka azért maradt életben ennyi évtizeden át, mert minden korszak újra tudta fordítani ugyanazt a magot a saját nyelvére:
akció, humor, testvéri civódás, lojalitás és az a vágy, hogy valaki úgy találja meg helyét a világban, hogy közben ne kelljen feladnia saját magát.
A 2023-as Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz című animációs filmmel a franchise ebben a generációban is megtalálta a hangját, így jött a képbe a Mesék a Tini Nindzsa Teknőcökről (illetve valamiért a Skyshowtime platformján Történetek a Tini Nindzsa Teknőcökről magyar címen fut a sorozat). Ez a széria kisebb téttel játszik, de közben pontosan tudja, hogy ezeknél a szereplőknél nem a bunyó a lényeg, hanem az, hogyan működnek együtt kedvenc mutáns teknőseink testvérekként, csapatként. Modernebb, a mai fiatalokra építő karakterek születtek, de ez pont nagyon jól áll az egész sorozatnak.
A történet ott indul, ahol a már említett film Mutáns káosz véget ért, érdemes azt is megnézni családilag, ha kimaradt volna. A teknőcök már nem bujkáló mutánsok, hanem ünnepelt hősök, mindemellett pedig kamaszok, akik szeretnének végre egyszerűen csak tinédzserek lenni: suliba járni, buliba menni, egy kicsit beleolvadni New York életébe. Ezt vágja ketté egy új ellenfél, Bishop felbukkanása és a mechazoidok támadása, amelyek külön-külön veszik üldözőbe a testvéreket.
Az első évad jelentős részében jórészt külön követhetjük a négy főszereplőt, és ezzel a széria elveszít valamit abból a szerethető összhangból, amely a film egyik legnagyobb erőssége volt. Ugyanakkor megőriz annyit a film lendületéből, hogy méltó folytatásnak hasson, és idővel vissza is talál ahhoz a mélyebb megértéshez, amitől a teknőcök csapatként működnek. A második felvonásban is sokszor különválik a csapat (és az epizódok is eltérő szereplőkre építenek): Raphael föld alatti harci klubokban küzd, Michelangelo gyilkos robotokkal néz szembe, Donatello félelmetes laboratóriumi teremtményekkel harcol, Leonardo fegyverkereskedőket állít meg, a négy testvér pedig együtt is összecsap az egyik eddigi legnagyobb mutáns fenyegetéssel is. Rengeteg régi karakter és klasszikus utalás kapott helyet most is, tehát ha gyermekként esetleg rajongó voltál a 90-es években, most nosztalgiázni is remek lehet, miközben a gyermeked ismerkedik a világgal.
És ha már a családi sorozatnézésnél tartunk, jöhet a szokásos kérdés...
Itt nehéz igazságot tenni, a hivatalos magyar korhatárbesorolás 12-es karikával fut, a Common Sense Media 9 éven felieknek szóló plecsnit nyomott a sorozatra, a Netflix magyar felületén 7+ jelölés látható, a SkyShowtime oldalán 6 éves kortól ajánlják. Igazából semmi olyan nincs ebben a sorozatban, amit egy átlagos rajzfilmben ne látna a gyerek, az 6-7 éves korosztálynak szánt tartalmak között kényelmesen elfér a Tini Nindzsa Teknőcök is.
Az akció folyamatos, de nem brutális, a szinte már gyermeki rajzfilmes stílus miatt inkább csak a tempó hevessége miatt kell figyelnünk szülőként. Ha közösen nézzük (amit javasolnánk azért), akkor könnyebben vesszük észre azt is, ha a gyerek számára esetleg megterhelő egy jelenet, vagy ijesztő egy karakter és időben léphetünk.
A sorozat egyik nagy erénye, hogy a teknőcök története nem csak a bunyóról és a poénokról szól. Végig ott van benne az is, milyen érzés kilógni a sorból, helyet keresni magunknak, és közben eldönteni, kik vagyunk egyedül, és kik lehetünk együtt.
A gyerek ebből talán csak annyit érez majd, hogy a négy testvér külön-külön is szerethető, együtt viszont igazán erősek. Ez bőven elég ahhoz, hogy működjön az üzenet.
Szülőként azért is jó nézni, mert ritkán mutatják meg ilyen egyszerűen és ilyen pontosan, hogy egy családban nem ugyanúgy működnek az emberek. Az egyik hangosabb, a másik higgadtabb, van, aki humorral oldja a helyzeteket, más inkább irányítani próbál. Emiatt még szerethetőbb az egész, és családi beszélgetésindítónak is jó lehet.
Szórakoztató, vicces, akciódús rajzfilmsorozat született egészen egyedi látványvilággal. Vannak hiányosságai (pl. Szecska mester némasága teljesen érthetetlen, pusztán azért, mert a szinkronszínész Jackie Chan nem vállalta el a munkát, lehetett volna hasonló hangot keresni), de ezekkel együtt lehet élni. Minket sokkal jobban zavar, hogy időközben a sorozatot elkaszálták, nem készül több évad. Így majdnem két teljes év telik el új TMNT-tartalom nélkül nagy- vagy kisképernyőn, mire megérkezik a Mutáns káosz folytatása a mozikba. Ez óhatatlanul felveti a kérdést, mennyire elkötelezett a Paramount a franchise jövőjét illetően, kár lenne, ha nem lehetnének a mutáns teknőcök újabb generációk kedvencei.