Négy amerikai család szerint a közösségi platformok függőségre tervezett működése éveken át súlyosbította gyermekeik mentális állapotát.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Az Egyesült Államokban a jogi vita a közösségi média mentális hatásairól áttért a platformokat működtető vállalatok felelősségének határaira. Családok, iskolák, városok és államok indítottak pereket az elmúlt években arra hivatkozva, hogy a Meta, a TikTok, a Snapchat és a YouTube nem egyszerűen felületet biztosít a tartalmaknak, hanem tudatosan olyan funkciókat épít, amelyek a fiatalokat minél hosszabb használatra ösztönzik. A Képernyőidőn is bemutattuk azt a történelmi amerikai pert, amelyben az esküdtszék gondatlannak találta a Metát és a YouTube-ot. Most négy újabb család állítja, hogy a probléma náluk nem pusztán szorongáshoz, alváshiányhoz vagy függőségi tünetekhez vezetett, hanem gyermekeik halálához is hozzájárult.
Texasi, észak-karolinai, minnesotai és tennessee-i családok nevében a Social Media Victims Law Center nyújtott be keresetet a delaware-i bíróságon. A négy tinédzser 13, 14, 17, illetve 18 éves volt, haláluk 2024 júliusa és 2025 szeptembere között történt. A családok szerint gyermekeik állapota a Facebook, az Instagram, a TikTok, a Snapchat és a YouTube éveken át tartó használata közben fokozatosan romlott.
Social Media Victims Law Center (SMVLC): egy 2021-ben alapított amerikai ügyvédi iroda, amely kifejezetten a közösségi média és a mesterséges intelligencia használatához köthető károk miatt képvisel gyerekeket és családokat. Nem hatóság és nem civil jogvédő szervezet: bírósági eljárásokban próbálja felelősségre vonni a technológiai vállalatokat.
A kereset nem egyszerűen azt állítja, hogy a gyerekek káros tartalmakkal találkoztak. A felperesek szerint maguk a platformok készültek úgy, hogy minél hosszabb használatra ösztönözzenek, miközben az ajánlórendszerek a fiatalok viselkedését és érzelmi reakcióit is figyelték. A vád szerint ezekből az adatokból személyre szabott tartalmakat, szépségideálokat, testképet módosító szűrőket és összehasonlításra épülő funkciókat kínáltak nekik.
A felpereseket képviselő szervezet nyilvánosságra került belső dokumentumokra is hivatkozik. Ezek szerintük azt támasztják alá, hogy a vállalatok saját kutatói korábban figyelmeztettek a lehetséges károkra, a cégek azonban nem hoztak a veszéllyel arányos változtatásokat. Ezek egyelőre a kereset állításai, amelyek bizonyítása és értékelése a bírósági eljárás része lesz.
A YouTube tulajdonosa, a Google azt közölte, hogy a fiatalok számára biztonságosabb, életkoruknak megfelelő szolgáltatások kialakítása régóta központi része a munkájának. A vállalat részvétét fejezte ki a családoknak, és jelezte, hogy áttekinti a kereset állításait. A Meta, a TikTok és a Snapchat mögött álló Snap az első megkeresésekre nem adott érdemi választ.
A cégek várhatóan azt is vitatni fogják, hogy a tragédiák közvetlenül visszavezethetők-e a platformok használatára. A mentális állapotot számos személyes, családi, egészségügyi és társadalmi tényező befolyásolhatja, ezért a bíróságnak nem pusztán azt kell vizsgálnia, hogy a fiatalok sokat használták-e ezeket az alkalmazásokat, hanem azt is, hogy a platformok működése érdemben hozzájárult-e az állapotuk romlásához.
A közösségi oldalak elleni jogi eljárások súlypontja látványosan elmozdult. Korábban főként az volt a kérdés, hogy milyen veszélyes vagy jogsértő tartalmak maradtak fent a platformokon. A mostani ügyekben már a termék alapvető működését vizsgálják:
Ez a vita már messze nem egyetlen amerikai család ügye. A közösségi média és a dohányipar közötti párhuzamról azért beszélnek egyre többen, mert mindkét esetben ugyanaz a kérdés kerül elő:
mit tudott a vállalat a terméke veszélyeiről, mikor tudta meg, és mit tett utána?
A keresetből nem következik, hogy minden közösségimédia-használat veszélyes, vagy hogy egy tragédia egyetlen alkalmazásra visszavezethető. A tinédzserek többsége maga sem kizárólag káros térként tekint ezekre az oldalakra: kapcsolatokat, közösséget és szórakozást is kap tőlük. Egy felmérésben sok fiatal maga is arról számolt be, hogy az alkalmazások rontják az alvását, csökkentik a produktivitását, vagy több időt vesznek el, mint amennyit szeretnének.
Éppen ezért nem önmagában a napi percek számát érdemes figyelni. Sokkal beszédesebb, ha a gyerek egyre kevesebbet alszik, elhanyagolja a korábbi tevékenységeit, nehezen tudja abbahagyni a görgetést, a telefon elvétele aránytalan feszültséget vált ki belőle, vagy az ajánlórendszere rendszeresen önkárosítással, szélsőséges testképpel és reménytelenséggel kapcsolatos tartalmakat mutat neki.
A mostani perben még nem született ítélet. Abban azonban már látható változás történt, hogy a gyerekek biztonsága többé nem kezelhető kizárólag szülői felelősségként. Ha egy digitális környezetet professzionális módszerekkel arra terveznek, hogy minél tovább fenntartsa a figyelmet, akkor annak következményeiért a platformoknak is számot kell adniuk.
A tartós lehangoltságot, a hirtelen elszigetelődést, az alvás vagy az étkezés jelentős megváltozását, a korábbi örömforrások elhagyását, az önsértést, valamint a halálra vagy eltűnésre utaló mondatokat mindig komolyan kell venni. Egyetlen jel még nem jelent biztosan mentális betegséget, de a feltűnő és tartós változások indokolják, hogy a szülő beszélgetést kezdeményezzen és szakemberhez forduljon.
Kérjetek segítséget gyermekpszichológustól, gyermekpszichiátertől, a házi gyermekorvostól, az iskola pszichológusától vagy más, a gyereket személyesen ismerő szakembertől. Öngyilkossági gondolatok, önsértés vagy súlyos reménytelenség esetén nem elég kizárólag a képernyőidőt csökkenteni vagy egy alkalmazást törölni: a háttérben álló problémát is fel kell tárni.