Miközben a hatásoktól a legtöbb szülő retteg, az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent az átlagéletkor, amikor a gyerekek már saját okoseszközt kapnak otthon. Ez nem csak magyar trend, de a legújabb számok nálunk is aggasztóak.

A gyerekek és a mobiltelefon viszonya nem egyik évről a másikra változott meg. A 2000-es évek elején a telefon még elsősorban elérhetőséget jelentett, gyakran a felső tagozat küszöbéhez kötve. Az okostelefonok tömeges elterjedésével azonban a mobil lassan nemcsak kommunikációs eszközzé, hanem személyes médiatérrel rendelkező tárggyá vált, amelyhez egyre fiatalabb korban társul önálló használat.
Eközben a szülői gondolkodás kettős irányba mozdult:
A digitális belépő életkora így feltehetően nem tudatos elhatározások eredményeként, hanem fokozatos alkalmazkodás során csúszott egyre lejjebb. Bárhogy is, az NMHH legújabb felmérése rámutat a kellemetlen tényekre, hogy bár szinte minden szülő aggódik a képernyőidő és az okoseszközhasználat káros hatásai miatt, azért a készülékeket megveszik.
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH): Magyarország médiaszabályozásért és elektronikus hírközlésért felelős hatósága, amely nemcsak felügyeleti, hanem kutatási feladatokat is ellát. Az NMHH 2017 óta rendszeresen végez országosan reprezentatív felméréseket a 7–16 éves gyerekek médiahasználatáról és a szülők digitális nevelési gyakorlatáról, hogy adatokkal támassza alá a médiatudatosságot és a szabályozási, oktatási döntéseket.
Egy rövid videóban az NMHH szakértője is beszámol az eredményekről:
Az NMHH több hullámban, 2017, 2020 és 2024 vége–2025 eleje között végzett, országosan reprezentatív kutatása egy lassú, de következetes eltolódást rajzol ki: a digitális eszközökkel való találkozás egyre korábbi életszakaszokra csúszik, miközben a használat intenzitása és társadalmi jelentősége is nő. Mindez úgy, hogy az iskolai mobilhasználat jóval szigorúbb lett, ennek hatásairól ebben a cikkben olvashatsz (nem a magyar helyzetből indul ki, de arról is szó van benne).
A kutatás azt is egyértelművé teszi, hogy a telefon nem önmagában jelenik meg, hanem kapuként működik más digitális terek felé.
Az első közösségimédia-regisztráció átlagosan már 11 éves korban megtörténik. 15 éves korban gyakorlatilag minden kiskorú jelen van legalább egy közösségi platformon. A közösségi média ebben az életkorban már a társas kapcsolatok egyik alaprétegévé válik.
A kutatás azt is mutatja, hogy a képernyő előtt töltött idő életkorral együtt nő.
A digitális környezet gyors változását jól mutatja, hogy a mesterséges intelligencia már nem értelmezhetetlen jövőbeli technológia, hanem a gyerekek hétköznapjainak része. Az NMHH adatai szerint
A kutatás alapján a gyerekek összességében nyitottabban és pozitívabban viszonyulnak a mesterséges intelligenciához, mint a szüleik. Számukra ezek az eszközök nem technológiai kérdések, hanem praktikus megoldások: segítség tanulásnál, ötletelésnél, szövegírásnál vagy akár kreatív feladatoknál. A használat gyakran kísérletező jellegű, és nem mindig jár együtt annak átgondolásával, hogy hol húzódik a határ támogatás és helyettesítés között.
A szülők oldalán ezzel szemben gyakran bizonytalanság jelenik meg. Nem feltétlenül az elutasítás dominál, hanem az értelmezési nehézség:
mire való a mesterséges intelligencia, mire nem, és hogyan illeszthető be felelősen a tanulási folyamatba?
Ha a magyar oktatás és az MI helyzetéről akarsz átfogó elemzést és alaptudást, ezt a Képernyőidő cikket olvasd el. Hosszú, de megéri.
Az NMHH kutatásának egyik legfontosabb tanulsága, hogy a szülői szabályozás nem elvi kérdés, hanem konkrét viselkedési helyzetekben mérhető hatással bír. A közösségi médiában ez különösen jól látható.
A felmérés szerint a gyerekek tíz százaléka visszajelöli az őt bejelölő ismeretleneket. Ez elsőre alacsonynak tűnhet, de figyelembe véve a platformok tömeges használatát, jelentős kockázati kaput jelent. A különbség ott válik igazán élessé, ahol a családok előre lefektetett szabályokat alkalmaznak a közösségimédia-profil kezelésére. Ezekben a háztartásokban az automatikus visszajelölés aránya három százalékra csökken.
Azokban a családokban, ahol világos szabály vonatkozik arra, hogy mit kell tenni ismeretlen jelölésnél, gyanús üzenetnél vagy kéretlen tartalom esetén, a gyerekek kisebb eséllyel hoznak impulzív döntéseket. A kutatás azt is jelzi, hogy a szabályozás akkor hatékony, ha nem utólagos számonkérés, hanem megelőző keret, amelyhez a gyerek vissza tud nyúlni bizonytalan helyzetekben.

A magyar adatok nem kirívóak. A legtöbb fejlett digitális infrastruktúrával rendelkező országban az elmúlt tíz–tizenöt évben jelentősen csökkent az első saját mobiltelefon megszerzésének életkora, miközben a szülői aggodalmak párhuzamosan erősödtek.
Mert a telefon megjelenése nem technikai kérdés, hanem életszakasz-váltás. Amikor egy gyerek saját készüléket kap, nemcsak egy tárgy kerül a kezébe, hanem önálló médiatér, amelyben kapcsolatokat kezel, tartalmakat válogat, döntéseket hoz. Ezek a döntések sokszor gyorsabbak, mint ahogy a szülő reagálni tudna rájuk, különösen akkor, ha a belépés életkora egyre korábbra tolódik.
A mindennapi élethelyzetek, az iskolai szervezés, a közlekedés, a kortárs közeg elvárásai mind abba az irányba tolják a döntést, hogy a készülék előbb jelenjen meg, mint ahogy a család digitális szabályrendszere teljesen kiforrna.
A kockázat nem maga a telefon, hanem az, ha a családi keretek, a digitális házirend szabályai később születnek meg, mint az eszköz.
Ahol vannak előre megbeszélt szabályok, ott kevesebb az impulzív döntés, kisebb az esélye annak, hogy a gyerek automatikusan visszajelöl idegeneket, vagy egyedül próbáljon megoldani bizonytalan helyzeteket. A szabály itt nem tiltást jelent, hanem biztonsági hálót.
Ugyanez igaz a mesterséges intelligenciára is. A gyerekek gyorsabban próbálják ki, természetesebben használják, miközben sokszor nem látják még a határokat.
Segítünk abban, hogyan alakíts ki élhető és fenntartható digitális korlátokat, közösen megalkotott szabályrendszert a családban, olvasd el ezt a cikkünket!