Azon túl, hogy sok gyerek ChatGPT segítségével írja meg a háziját, mit jelent a mesterséges intelligencia az oktatásban? Csak csalni lehet vele, vagy tényleg tanulni is? Segítünk értelmezni a jelenséget.

Képzeld el, hogy a gyereked otthon, a számítógépe előtt ülve egy olyan „tanárral" fog beszélgetni, aki bármilyen kérdésre azonnal válaszol, türelmesen magyaráz, és soha nem fárad bele a sokadik kérdésbe sem. Ma már ez a valóság. A kérdés csak az, hogy te szülőként felkészültél-e erre a változásra, és tudod-e, hogyan navigálj ebben az új világban.
Ha ezeket a sorokat olvasva kissé elveszettnek érzed magad a mesterséges intelligencia jelenségét szemlélve, akkor pontosan a megfelelő helyen vagy. Nem késő elkezdeni foglalkozni ezzel a témával – sőt, pont most van az az ideális pillanat, amikor még alakíthatod, hogyan tanul majd a gyereked, milyen eszközöket használ ehhez. Az oktatás alapvető újraértelmezésének kellős közepén járunk, és azok a családok lesznek előnyben, akik tudatosan, biztonságosan és etikusan integrálják a mesterséges intelligenciát a gyerekek tanulásába.
🧠 Miről is van szó pontosan?
Mesterséges intelligencia (MI vagy AI): Olyan számítógépes rendszer vagy program, amely képes elemezni adatokat, felismerni mintákat és önállóan döntéseket hozni vagy javaslatokat adni emberi beavatkozás nélkül. A mesterséges intelligencia nem „gondolkodik” emberi módon, hanem hatalmas mennyiségű információból tanul statisztikai összefüggéseket, és ezek alapján próbál következtetéseket levonni vagy válaszokat megfogalmazni. Az oktatásban leggyakrabban nyelvi modellek (például a ChatGPT) formájában jelenik meg, amelyek magyaráznak, kérdésekre válaszolnak, vagy segítenek a tanulásban – de a felelősség mindig az emberé marad.
Mielőtt belemerülnénk a gyakorlati tanácsokba és alkalmazásokba, érdemes megérteni, hol is tartunk most Magyarországon. A 2024-es év talán az első olyan év volt, amikor átfogó képet kaptunk arról, hogyan viszonyulnak a magyar pedagógusok és diákok a mesterséges intelligenciához. Az OTP Fáy Alapítvány megbízásából az Impetus Research kutatócég reprezentatív felmérést végzett 800 fiatal és 100 pedagógus bevonásával.
Az eredmények egyszerre megnyugtatóak és riasztóak.
Kezdjük a jó hírrel:
De ki használja igazán ezeket az eszközöket? A kutatás szerint éles különbségek vannak. A 40 évnél fiatalabb, középiskolákban és felsőoktatásban dolgozó tanárok vezetik a sort – ők azok, akik leginkább ki merték próbálni, belevágtak, és ma már rutinosan használják ezeket a technológiákat. A diákok között pedig a 16-18 éves, magasabb jövedelmű, nagyvárosi, középiskolás vagy egyetemista fiúk azok, akik leggyakrabban nyúlnak ezekhez az eszközökhöz.
És itt jön a kevésbé jó hír:
a fiatalok tíz százaléka egyáltalán nem hallott még a mesterséges intelligenciáról.
Ezek jellemzően vidéki, alacsony iskolai végzettségű és jövedelmű családok gyerekei, akik technológiai szempontból is kevésbé nyitottak. Ez a statisztika azért drámai, mert azt jelenti, hogy az MI-korszakban is folytatódik – sőt, talán még inkább elmélyül – az a digitális szakadék, amely már most is szétválasztja a magyar társadalmat.

A pedagógusok háromnegyede és a fiatalok 60 százaléka szerint a mesterséges intelligencia használata kritikus fontosságú lesz, és hamarosan bekerül a nélkülözhetetlen alapkészségek közé – olyan alapvető tudásként, mint az olvasás vagy a számolás.
Tízből nyolc tanár és hét fiatal véli úgy, hogy Magyarország le fog maradni, ha nem tanuljuk meg használni a mesterséges intelligenciát. Ez komoly üzenet: nem luxusról, nem divathóborról beszélünk, hanem arról, hogy versenyképesek maradjunk globális szinten.
Kilenc pedagógusból nyolc szerint két-három éven belül a mesterséges intelligencia jelentősen megváltoztatja az oktatást. Érdekes módon a válaszadók 80 százaléka szerint ez a változás pozitív irányú lesz – tehát nem arról van szó, hogy rettegnének tőle, hanem inkább reménykednek benne, hogy segíthet a munkájukban, hatékonyabbá teheti a tanulást.
De természetesen aggodalmak is vannak, ezeket nem szabad lebecsülni. A pedagógusok harmada inkább veszélyként tekint a mesterséges intelligenciára, és minden negyedik tanár konkrétan attól tart, hogy az MI előbb-utóbb kiszoríthatja őket az oktatásból.
Ez nem alaptalan félelem – a technológia fejlődése valóban sok munkakört átalakított már, és az oktatás sem marad érintetlen.
Ami talán még meglepőbb: a 16-24 éves fiatalok 35 százaléka szerint a jövőben a mesterséges intelligencia teljesen át is veheti a tanárok szerepét.
Csejtei Ildikó, az OTP Fáy Alapítvány ügyvezetője azonban nyugtatóan fogalmaz: „Noha az MI megkönnyíthet bizonyos tanári részfeladatokat, és csökkentheti az adminisztratív terheket, a tanuláshoz elengedhetetlenül szükség van a tanárok és a diákok közötti interakcióra. Az iskola közege, ahol a tanulók hozzáértő pedagógusok vezetésével, más diákokkal együttműködve fejleszthetik a képességeiket, szociális kompetenciáikat, várhatóan a jövőben is a tanítás és a tanulás egyik legfontosabb színtere lesz."
Ez a kijelentés talán a legfontosabb, amit szülőként tudnod kell:
a mesterséges intelligencia nem fogja helyettesíteni az emberi kapcsolatokat, az empátiát, a valódi megértést, amit egy jó tanár nyújtani tud. De segíthet. Nagyon sokat.
A ChatGPT vezeti egyértelműen a listát mind a tanárok, mind a diákok körében, amikor felmerül a kérdés, hogy mit is jelent a gyakorlatban a mesterséges intelligencia használata az oktatásban.
🧠 Miről is van szó pontosan?
ChatGPT: A mesterséges intelligencia egyik legismertebb nyelvi modellje, amelyet az OpenAI fejlesztett. Képes természetes nyelven folytatott beszélgetésre, kérdések megválaszolására, magyarázatok adására vagy szövegek megfogalmazására. A ChatGPT úgy működik, hogy hatalmas mennyiségű írott szöveg alapján tanulta meg, hogyan reagáljon emberi módon különféle kérdésekre. Oktatási környezetben személyre szabott tanárként segíthet megérteni tananyagot vagy feladatokat, de fontos, hogy a gyerekek ne használják másolásra, és mindig tudatosítsák, hogy egy gép válaszaival dolgoznak, nem egy valódi emberrel.
Ha még nem hallottál róla, ez egy olyan mesterséges intelligencia:
De mi teszi olyan népszerűvé az oktatásban? Képzeld el, hogy a gyereked éjjel 10-kor rájön, hogy nem érti a holnapi dolgozat anyagát. Korábban pánikolt volna, vagy feladta volna. Most viszont megkérdezheti a ChatGPT-től: „Magyarázd el nekem egyszerűen, hogyan kell megoldani a másodfokú egyenleteket!" És az MI türelmesen, lépésről lépésre elmagyarázza neki. Nem úntatja az ismétlés, nem lesz türelmetlen, ha sokszor kérdezünk ugyanarról.
De itt van a kényes pont is: ugyanez a technológia lehetőséget ad arra is, hogy a gyerek egyszerűen megkérje: „Írj nekem egy egyoldalas fogalmazást!" És az MI megírja. Ez már nem tanulás – ez csalás. Itt jön be a te szereped szülőként: meg kell tanítanod a gyerekednek, hol van a határ.

A teljesség igénye nélkül összeszedtünk pár érdekes alkalmazást a ChatGPT mellé:
🧠 Miről is van szó pontosan?
Gamifikáció (játékosítás): Olyan tanulási vagy munkafolyamat, amely játékmechanikákat – például pontgyűjtést, szinteket, jelvényeket vagy versenyt – alkalmaz, hogy motiválja a felhasználót. A cél nem a játék, hanem a tanulási élmény fokozása. Fontos azonban, hogy a jutalmazás ne váljon kényszerítővé: a játékosság akkor segít, ha nem nyomja el a valódi megértést.
Kiterjesztett valóság (AR – Augmented Reality): Digitális technológia, amely a valós környezetre vetít virtuális elemeket – például tárgyakat, karaktereket vagy információkat – a telefon vagy tablet kameráján keresztül. Az oktatásban látványosan szemlélteti az elvont fogalmakat, ugyanakkor a gyerekek figyelmét könnyen elterelheti, ezért szülői jelenlét mellett érdemes használni.
Amikor a gyereked mesterséges intelligenciát használ, tulajdonképpen egy olyan szoftverrel kommunikál, amely mindent rögzít, amit beír. Minden kérdést, minden gondolatot, minden információt. Ez önmagában nem feltétlenül probléma – de csak akkor, ha tudatosan kezeljük.
Az EU etikai keretrendszere okkal született meg.
2022-ben az Európai Bizottság kiadta az oktatók számára készült, átfogó etikai iránymutatását a mesterséges intelligencia oktatási használatáról. Ez nem egy elvont dokumentum – hanem egy olyan gyakorlati eszköz, amelyet európai szakértők csapata dolgozott ki pontosan azért, hogy te, szülőként és a pedagógusok világosan lássák, mire kell figyelni.
Az iránymutatás hét kulcsfontosságú követelményt határoz meg, amelyeknek minden oktatásban használt MI-rendszernek meg kellene felelnie. Ezek nem csupán elméleti megfontolások – ezek azok a konkrét szempontok, amelyeket érdemes átgondolnod, amikor a gyereked használ egy alkalmazást:
🧠 Miről is van szó pontosan?
MI-hallucináció: Olyan jelenség, amikor a mesterséges intelligencia valótlan, pontatlan vagy kitalált információt ad, miközben meggyőzően és magabiztosan fogalmaz. Ez nem tudatos „hazugság”, hanem a tanulási folyamat mellékhatása: a modell statisztikai minták alapján próbál választ adni, még akkor is, ha nincs elegendő megbízható adat. A hallucinációk miatt az MI-től kapott információkat mindig érdemes ellenőrizni hiteles forrásokban – ez a digitális kritikus gondolkodás egyik alapja.

Az EU iránymutatás nem csak elveket fogalmaz meg – konkrét kérdéseket is ad, amelyeket feltehetsz magadnak vagy a gyerek tanárának, mielőtt használatba venne egy AI-alkalmazást. Íme néhány a legfontosabbak közül:
Használat előtt kérdezd meg:
Adatvédelemről:
Működésről:
Az első és legfontosabb szabály: soha, semmilyen körülmények között ne ossz meg személyes adatokat a mesterséges intelligenciával. Ez azt jelenti, hogy a gyerek teljes neve, címe, telefonszáma, iskolájának neve, és bármilyen más azonosítható információ nem kerülhet be a beszélgetésekbe. Ha a gyerek egy házi feladathoz kér segítséget, és az eredeti feladatban benne van az ő neve vagy az iskola neve, akkor azt törölje, mielőtt beillesztené.
A legtöbb szolgáltató – köztük a ChatGPT is – 13 éves korhatárt állapít meg, vagyis csak idősebbek használhatják az OpenAI rendszerét. Ez nem véletlen: az adatvédelmi szabályozások világszerte különösen szigorúak a kiskorúak esetében. Ha a gyereked még nem töltötte be a 13. életévét, akkor csak veled együtt, szülői felügyelettel használja ezeket az eszközöket.
És még idősebb gyerekek esetében is érdemes időnként belenézni, hogy mit csinál, milyen kérdéseket tesz fel, milyen információkat oszt meg.
De az adatvédelem csak az egyik oldala az éremnek. A másik, talán még fontosabb kérdés az etika és a plágium. Ezt a gyereknek meg kell értenie: ha a ChatGPT megír neki egy szöveget, és ő azt beadja saját munkájának feltüntetve, az ugyanúgy csalás, mintha egy másik diák dolgozatát másolná le. Nem számít, hogy egy gép írta – nem az ő gondolatai, nem az ő munkája.
De mi van akkor, ha a gyerek használta az MI-t, de nem másolás szintjén? Mi van akkor, ha ötleteket kapott, magyarázatokat, és ezek alapján ő maga fogalmazta meg a gondolatait? Ezt jelezni kell. Egy egyszerű mondat a dolgozat végén: „A témához a ChatGPT segítségével gyűjtöttem információkat és ötleteket" – ez már tisztességes. A lényeg: legyen átlátható, hogy mi a saját munka, és mi az, amihez segítséget kapott.
És itt jön a harmadik kulcsfontosságú elem: a kritikus gondolkodás. A mesterséges intelligencia hibázhat. Sőt, gyakran hibázik. Magabiztosan ír le teljes hülyeségeket, amire folyamatosan figyelnünk kell. Nem csalhatatlan, nem mindenható, és nem mindig pontos. Előfordulhat, hogy egy történelmi dátumot eltéveszt, egy matematikai megoldásban hibázik, vagy egy fogalmat pontatlanul magyaráz.
A gyereknek meg kell tanulnia, hogy mindig kérdőjelezzen meg mindent, amit az MI mond. „Biztos, hogy ez helyes? Honnan tudhatom, hogy ez igaz? Van más forrás is, ami ezt megerősíti?"
Egy jó gyakorlat:
Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol a legtöbb szülő érzi a legnagyobb dilemmát. Ha a gyerek bármikor megkérdezheti a ChatGPT-t, és pillanatok alatt megkapja a házi feladat megoldását, akkor mi értelme van egyáltalán házi feladatot adni? És ha a gyerek használja ezt, az nem egyenlő a csalással?
A válasz árnyalt, és a használat módjától függ. Érdemes megkülönböztetni a „helyes" és a „helytelen" használatot, és ezt egyértelműen kommunikálni a gyerekkel.
A helyes használat arról szól, hogy a mesterséges intelligenciát személyes tanárnak, mentornak használjuk. Tegyük fel, hogy a gyerek elakadt egy matekfeladatban. Nem érti, hogyan kellene nekifogni. Ilyenkor megkérdezheti a ChatGPT-től: „Nem értem, hogyan oldjam meg ezt a feladatot: [...]. Tudnál lépésről lépésre elmagyarázni, hogyan gondolkodjak róla?" Az MI ekkor nem megoldja helyette, hanem elmagyarázza a gondolatmenetet. A gyerek megérti, és utána ő maga oldja meg a feladatot.
A helytelen használat viszont egyértelmű: „ChatGPT, írj nekem egy egyoldalas fogalmazást erről a témáról, tizedikes szinten!" A gyerek lemásolja, beadja, és úgy tesz, mintha ő írta volna. Ez csalás. Pont. Nincs mentség, nincs körülmény, ami megmagyarázná. És ami még rosszabb: a gyerek semmit nem tanul belőle, hosszú távon pedig pont az a készség hiányzik majd nála, amit gyakorolnia kellett volna.
De hogyan bizonyosodhatsz meg róla, hogy a gyerek jól használja ezeket az eszközöket?
Beszélgess vele. Ne kihallgatásként, hanem érdeklődően: „Hogyan csináltad ezt a feladatot? Használtál valami segítséget? Mit tanultál belőle?" Ha a gyerek el tudja magyarázni a gondolatmenetet, valószínűleg tényleg megértette, és nem csak másolt.
Egy másik hasznos módszer a „tanár-metódus": ahogy egy magántanárt használnánk. Először a gyerek próbálja meg egyedül. Ha elakad, segítséget kér – nem megoldást, hanem magyarázatot. Ezután újra próbálja egyedül. Ez a ciklus biztosítja, hogy valódi tanulás történjen.
És végül: beszélj a gyerek tanárával. Egyre több pedagógus nyíltan elfogadja, sőt, ajánlja az AI használatát, de mindenképpen fontos tudni az iskolai szabályokat. Lehet, hogy a tanár konkrét útmutatást ad, hogyan szeretné, ha a diákok használnák ezeket az eszközöket.

Van még egy fontos kérdés, amit nem hagyhatunk ki: mennyi az annyi? Mennyi időt töltsön a gyerek ezekkel az alkalmazásokkal? Mert bármennyire is hasznosak, ha a gyerek napi több órát tölt képernyő előtt, az nem egészséges – függetlenül attól, hogy tanul közben vagy játszik.
Ami talán a legfontosabb: a mesterséges intelligenciával való tanulás soha ne váltsa fel a valós emberi interakciókat.
Térjünk vissza még egyszer azokhoz az aggodalmakhoz, amelyeket a felmérésben láttunk: a pedagógusok negyede fél attól, hogy a mesterséges intelligencia kiszoríthatja őket az oktatásból, a fiatalok harmada pedig egyenesen úgy véli, hogy a jövőben nem is lesz szükség tanárokra. Ezek komoly számok, és érdemes átgondolni, mit is jelentenek valójában.
A valóság az, hogy a mesterséges intelligencia nem fogja helyettesíteni a tanárokat – de meg fogja változtatni a munkájukat. Ez nem ugyanaz.
Gondolj bele: egy jó tanár nem csak információt közöl. Inspirál. Motivál. Meglátja, amikor egy gyerek küzd valamivel, és pont azt a magyarázatot, azt a példát hozza, ami neki világossá teszi a dolgot. Észreveszi, amikor valaki elbátortalanodik, és biztatja. Felismeri a tehetséget, és segít kibontakoztatni. Konfliktusokat old meg. Közösséget épít. Értékeket közvetít. Mindezt egy algoritmus nem tudja megtenni – legalábbis nem úgy, ahogy egy emberi lény.
Amit viszont a mesterséges intelligencia nagyon jól tud:
Ezek azok a feladatok, amelyek eddig rengeteg időt vittek el a tanároktól, és amelyeket most egy technológia átvállalhat. Ez azt jelenti, hogy a tanároknak több idejük marad arra, amire igazán szükség van: az emberi kapcsolatra, a személyre szabott odafigyelésre, a valódi tanításra.
Ha van rá mód, beszélj a gyerek tanárával az MI-használatról. Egyre több pedagógus nyitott ezekre az eszközökre, sőt, aktívan ösztönzi a diákokat a tudatos használatra. De vannak olyanok is, akik óvatosabbak, vagy kifejezetten tiltják bizonyos feladatoknál. Fontos, hogy tisztában legyél az iskolai szabályokkal, és a gyerek is tudja, mikor, mit használhat. Az átláthatóság mindig jobb, mint a titkolózás.

Magyarország érdekes helyzetben van a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazását illetően.
Reményteli, hogy van egy AI Stratégia 2025-2030, amely kiemelt figyelmet fordít az oktatás digitalizációjára.
Egyre több pedagógus-továbbképzés indul, amelyek kifejezetten az MI-használatra készítenek fel. Olyan kezdeményezések is léteznek, mint a ProSuli, amely workshopokat tart a helyes „promptírásról" – vagyis arról, hogyan kérdezzünk hatékonyan egy mesterséges intelligenciától.
Az Európai Unió Digitális Oktatási Cselekvési Terve (2021-2027) pedig két stratégiai prioritást határoz meg, amelyek közül az egyik kifejezetten a „nagy teljesítményű digitális oktatási ökoszisztéma" fejlesztése. Ennek része az a konkrét fellépés is, amely az MI és az adatok oktatásban való felhasználására vonatkozó etikai iránymutatások kidolgozását és megosztását tűzte ki célul – pontosan ezt az anyagot, amelyre most hivatkozunk.
Másfelől viszont komoly egyenlőtlenségek látszanak. A korábbi statisztika, miszerint a fiatalok tíz százaléka még nem is hallott a mesterséges intelligenciáról, jól mutatja, hogy van egy réteg, amely teljesen kimarad ebből a fejlődésből. És ez nem csak Budapestet és a vidéket választja ketté, hanem társadalmi státusz szerint is osztja meg a gyerekeket.
A magyar iskolák többsége még a felderítés fázisában van. Vannak úttörők – olyan tanárok és intézmények, akik aktívan kísérleteznek, próbálják ki az eszközöket, és megosztják tapasztalataikat. De vannak olyan iskolák is, ahol még mindig tartózkodó a hozzáállás, vagy egyszerűen nincs meg a technikai infrastruktúra, a képzés vagy a támogatás ahhoz, hogy elinduljon a folyamat.
Az EU iránymutatás szerint az iskoláknak világos szakpolitikákat és eljárásokat kellene bevezetniük az MI használata előtt. Ez magában foglalja a megbízható és emberközpontú MI beszerzésének biztosítását, az emberi felügyelet végrehajtását, a személyzet megfelelő képzését, és természetesen a GDPR követelményeinek való megfelelést. A magyar valóság azonban az, hogy sok iskolában ezek a keretek még épülőben vannak, ha egyáltalán megindult bármi is.
Ez azt jelenti, hogy azok a családok, ahol van internet, van számítógép vagy okostelefon, van egy szülő, aki odafigyel ezekre a dolgokra – azok a gyerekek hatalmas előnyt kapnak. Míg azok, ahol ezek hiányoznak, egyre inkább lemaradnak. És ez a lemaradás exponenciálisan növekszik: mert aki most megtanulja használni ezeket az eszközöket, az a jövőben még hatékonyabban tud majd tanulni, dolgozni, fejlődni.
Szülőként fontos, hogy ne „luxusként" tekints az MI-ismeretekre. Ez nem afféle „jó lenne, ha" kategória, hanem alapvető készség, amely nélkül a gyereked hátrányból indul majd a munkaerőpiacon.
Nem arról van szó, hogy programozóvá kell válnia, vagy technológiai szakértővé. Arról van szó, hogy értse, hogyan működnek ezek az eszközök, hogyan tudja őket hatékonyan, etikusan használni, és hogyan gondolkodjon kritikusan róluk.
Emlékezzünk vissza: a felmérés szerint a pedagógusok 90 százaléka úgy véli, hogy két-három éven belül a mesterséges intelligencia jelentősen megváltoztatja az oktatást. De mit jelent ez konkrétan? Milyen lesz ez a változás?
Valószínűleg olyan oktatási rendszert fogunk látni, ahol a hagyományos frontális tanítás kevesebb lesz, és több lesz a személyre szabott, egyéni tanulás. Az MI-eszközök lehetővé teszik, hogy minden gyerek a saját tempójában haladjon, a saját érdeklődési körének megfelelő példákkal, magyarázatokkal. A tanár szerepe is átalakul: kevesebb lesz az „információ-átadás", és több a mentorálás, a támogatás, a motiválás.
Ezt Magyarországon ma nehéz elképzelni, sem a rendszer, sem annak szereplői nem álltak rá erre a gondolkodásra, de azért látjuk ennek csíráit egy-egy egyéni próbálkozáson keresztül az intézményekben.
A következő években várhatóan egyre több olyan alkalmazás jelenik majd meg, amely kifejezetten oktatási célra készült, és amely még jobban személyre szabott, még interaktívabb, még hatékonyabb lesz. Olyan eszközök, amelyek valós időben elemzik, hogy a gyerek hol tart, mit ért, mit nem, és ennek megfelelően alakítják a tananyagot. Olyan virtuális tanárok, akikkel lehet beszélgetni, kérdezni, gyakorolni – és akik sosem fáradnak bele.
De ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos iskolákra, a valódi tanárokra, az emberi kapcsolatokra ne lenne szükség. Épp ellenkezőleg: minél inkább digitalizálódik a világ, annál fontosabb lesz az emberi elem. Mert a tudás megszerezhető az internetről, egy MI-től, egy videóból. De az empátia, a kreativitás, a kritikus gondolkodás, az együttműködés, a problémamegoldás – ezeket csak emberi kapcsolatokban lehet megtanulni. A pedagógusoknak soft skilleket és pszichológiai, mentori szerepeket kell gyakorolniuk, fejleszteniük.
Ha az elejétől idáig olvastál, akkor talán már nem érzed olyan ijesztőnek a mesterséges intelligencia témáját. Talán már látod, hogy ez nem ellenség, nem veszély, hanem lehetőség. Egy eszköz, amely – ha jól használjuk – hihetetlenül sokat segíthet a gyerekednek a tanulásban, a fejlődésben, a világ megismerésében.
De ahogy minden eszközzel, ezzel is lehet rosszul bánni. Lehet úgy használni, hogy kárt okoz: ha csak másolunk, csalunk, ha elveszítjük a kritikus gondolkodást, ha túl sokat ülünk a képernyő előtt, ha kizárjuk a valódi emberi kapcsolatokat. Ezért van szükség a szülőre. Ahogy minden másban, ebben is ott kell lenni, támogatni, kérdezni, terelgetni. Még akkor is, ha sok a munka, kevés az idő. A jövő múlik ezen.
A magyar felmérések egyértelműen mutatják: azok a gyerekek lesznek előnyben, akik most, ebben a pillanatban megtanulják használni ezeket az eszközöket.
Nem öt év múlva, nem akkor, amikor majd „kötelező" lesz az iskolában, hanem most.
A világért sem szeretnénk üres közhelyek puffogtatásával zárni ezt a cikket, de egyet engedj meg a végére: a legjobb szülő nem az, aki mindent tud, hanem az, aki hajlandó tanulni a gyerekével együtt. Csak ez vihet előre egy olyan világban, amely éppen hatalmas átalakuláson megy végbe, és a megszokott reflexekbe és régi receptekbe való kapaszkodás egészen biztosan nem fog segíteni.