Képernyőidő és videójáték: hogyan szabályozzuk?

2025.09.10. 18:10 Képernyőidő

Mennyit játszhat a gyerek? Hány éves kortól? Tényleg agresszív lesz a játékoktól? Hazai kutatások és a WHO, valamint más nemzetközi szervezetek irányelvei együttesen segítenek eligazodni.

Képernyőidő és videójáték: hogyan szabályozzuk?

Nincs most elég időd?

  • A WHO és több nemzetközi szervezet is egyre szigorúbb képernyőidő-ajánlásokat fogalmaz meg, különösen a 6 év alattiakra.
  • Az NMHH hazai kutatása szerint a 6–18 éves gyerekek 76 százaléka játszik videójátékokkal.
  • A pozitív és negatív hatásokról is érdemes tudnunk, mérlegelnünk ezeket.
  • A játék egyszerre jelent fejlődést, menekülést és társas élményt – a gyerekek 43 százaléka barátnak tekinti online társát.
  • Szülőként a szabályozás nem tiltás, hanem keretek adása: időkeret, tartalomválasztás és példamutatás együtt teremtenek egészséges egyensúlyt.

A játék az ember egyik legősibb tevékenysége. A digitális korban azonban a fizikai játékokat leváltotta a kijelző,  a szülők gyakran aggodalommal nézik, mennyit játszik a gyerek, és mit okoz mindez.

A válasz nem a tiltásban rejlik, hanem tudatos szabályozásban, amihez szakértői segítséget is kapunk.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Miért vonzó a játék?

Gyermekkorunk óta természetes vágyunk, hogy játsszunk. A digitális eszközök csak új keretet adtak ennek.

Egy 2021-es hazai kutatás szerint az iskolás korú, 6–18 éves gyerekek 76 százaléka játszik videójátékokkal.

A játékosok átlagéletkora Magyarországon 26,7 év, és még a nyugdíjasok körében is sokan vannak, akik szívesen tologatnak színes cukorkákat egy mobilos logikai játékban, vagy oldanak meg szókirakós feladványokat a böngészőben.

A vonzerő alapja, hogy a videójátékok mély emberi szükségletekre adnak választ:

  • a fejlődés és előrehaladás élménye motivál,
  • a menekülés a hétköznapok elől biztonságot kínál,
  • a versengés és győzelem vágya ugyanúgy megjelenik sportversenyben, mint egy online lövöldözős játékban;
  • a társas kapcsolódás lehetősége különösen erős: ma már a gyerekek 43 százaléka vallja, hogy barátként tekint olyan játékostársára is, akivel még sosem találkozott személyesen.

Pozitív és negatív hatások

Szülőként fontos tudni és mérlegelni a videójátékok jelenségének lehetséges következményeit, hogy a démonizálás vagy a figyelem nélküli szélsőségek helyett inkább értelmesen szabályozhassuk, mi történik a gyerekünkkel.

Pozitív hatások

  • Fejlődik a magasabb szintű gondolkodás, absztrakt gondolkodás, gyorsabb döntéshozatal, valamint a szem-kéz koordináció.
  • Könnyebben tanulhatunk nyelveket.
  • Javul a csapatmunka és a kooperáció a többjátékos játékokkal.
  • A játék fejleszti a matematikai, logikai és problémamegoldó készségeket, valamint multitasking képességet.
  • Néhány aktív mozgásra épülő játék növeli a fizikai aktivitást is.
  • Van már olyan tanulmány is, amely szerint a videójátékok pozitív hatással vannak a gyerekek intelligenciaszintjének növekedésére.

Negatív hatások

  • A túlzott játék idővel problémás viselkedéshez vezethet, amely tanulási és szociális kötelezettségek elhanyagolását eredményezheti.
  • A túlzott számítógép előtt töltött idő káros is lehet, főként, ha heti 20 óránál többet játszanak.
  • A játékfüggőség gyakoribb a fiúknál, és a WHO beemelte a videójáték-függőséget a kényszeres zavarok közé. Azóta ezt más kutatások vitatják.
  • Egyensúlyhiány esetén negatív hatása lehet a fizikai egészségre a játékoknak, alvászavarokhoz és szociális izolációhoz is vezethet a túlzott használat.

Összefoglalva, a videójátékok korosztály szerint változó mértékben jelen vannak a gyerekek életében, és megfelelő kontroll mellett számos fejlesztő, pozitív hatásuk van, miközben a túlzásba vitt játék hátrányokat okozhat, különösen a gyermekek testi-lelki egészségében.

Tévhitek a videójátékokról

A közvélekedés sokszor démonizálja a digitális játékokat. Az NMHH által összegyűjtött kutatások alapján azonban több aggodalom túlzottnak bizonyul:

  • „A játékok erőszakossá teszik a gyerekeket”
    Nem bizonyított, hogy önmagában bármilyen játék erőszakos tettekre sarkallna. Ugyanakkor érzelmeinkre hatással vannak, ezért fontos a korhatár-besorolás figyelése, a tudatos játékválasztás.
  • „A játék butít”
    Valójában sokszor összetett feladatok elé állít, fejleszti a kognitív és kreatív képességeket, az önismeretet és a konfliktuskezelést.
  • „A játék elszigetel”
    A valóság inkább az ellenkezője: egyre több gyerek társasági életének része az online játék. Az osztálytársak közötti közös meccsek éppúgy hozzátartoznak a mindennapokhoz, mint a személyes találkozások.

Képernyőidő - mit mondanak a szakértők?

A kérdés nem egyszerű: a különböző szervezetek ajánlásai részben eltérnek, de mind ugyanazt hangsúlyozzák: a képernyőidő szabályozása alapvető.

A WHO 2019-es irányelvei máig érvényes kapaszkodót adnak a szülőknek:

  • 0–1 év között: nincs ajánlott képernyőidő (kivéve családi videóhívás).
  • 1–2 év között: ha a gyermek 2 éves, legfeljebb napi 1 óra, de a kevesebb jobb.
  • 3–4 év között: maximum 1 óra, közös szülői jelenléttel és rendszeres szünetekkel.

Francia egészségügyi szakértők 2025-ben tovább szigorítottak: szerintük a hat év alatti gyerekeknek egyáltalán nem ajánlott a képernyőidő. Svédországban 2 év alatt teljes tiltást javasolnak, 2–5 év között napi 1 órát, kisiskolás korban pedig legfeljebb napi 2 órát tartanak elfogadhatónak.

A hazai szakemberek szerint nem pusztán az idő számít. A játék akkor válik problémássá, ha a gyerek elhanyagolja miatta a tanulást, a mozgást, az alvást vagy a társas kapcsolatokat, vagy menekülésként használja a játékot a problémák elől. A motiváció nagyon fontos szempont és a videójáték káros hatásai is sokkal visszafogottabbak, ha családi, társas tevékenységként használjuk.

Hogyan szabályozzuk a játékidőt?

Az NMHH és a nemzetközi ajánlások alapján a szülői keretrendszer három fő pilléren nyugszik:

  1. Időkeretek meghatározása
    Az életkorhoz illeszkedő időkorlátok mellett a képernyőidőt egységesen kell kezelni: a játék, a videónézés és a közösségi média ugyanabból az időkeretből fogy.
  2. Kilépési pontok kijelölése
    A játékidő végének mindig legyen természetes lezárása: egy szint befejezése, egy meccs vége. Ez csökkenti a konfliktust és tiszteletben tartja a gyerek élményét.
  3. Közös élmények
    Ha a szülő bekapcsolódik a játékba, a képernyőidő családi idővé válik. A közös szabályok könnyebben elfogadtathatók, és a szülő közelebb kerül a gyerek digitális világához.

Miért fontos ez szülőként?

A szülői szerep nem pusztán a határok kijelöléséről szól, hanem arról is, hogy megértsük, mit él át a gyerek, amikor játszik. A videójáték nem csupán szórakozás: a gyerek számára ugyanolyan komoly élmény, mint nekünk egy könyv, egy mozifilm vagy akár a társasági beszélgetés.

Ha elutasítjuk vagy csak tiltással reagálunk, a gyermek könnyen úgy érzi, hogy a szülő semmit sem ért az ő világából. Ez szakadékot hoz létre, amely nemcsak a játék kezelésében, hanem a bizalmi kapcsolatban is kárt tehet. Ha azonban közelebb lépünk, észrevesszük, hogy a játék sokszor társas találkozási pont, önbizalomforrás és kreatív kibontakozás.

Ez a tudás adja a szülői szabályozás igazi erejét: nem a korlátozásban, hanem az együttérzésben és az irányításban.

A gyerekek sokszor a kijelzőkön keresztül kapcsolódnak barátaikhoz. Egy online mérkőzés, egy közös küldetés vagy egy megosztott élmény ugyanúgy baráti kapocs lehet, mint a közös biciklizés. Ha ezt nem vesszük komolyan, könnyen elszalasztjuk, hogy részei legyünk a gyerek társas életének. A digitális közegben való jelenlét tehát nemcsak kontroll, hanem a szülői szeretet megnyilvánulása: azt üzeni a gyereknek, hogy amit fontosnak tart, az számunkra is figyelmet érdemel.

Szülőként azt is meg kell értenünk, hogy a képernyőidő szabályozása nem egyszeri döntés, hanem folyamatos párbeszéd. A gyerekek fejlődésük során más-más igényeket fogalmaznak meg: ami a kisiskolásnál még napi egy óra mesés játék, az kamaszkorban már közösségi platformokon zajló társas versengés. A rugalmasság és a közös szabályalkotás segít abban, hogy a gyerek ne külső kényszerként, hanem közösen vállalt keretként élje meg a korlátokat.

Végül nem szabad elfelednünk: a példamutatás mindennél erősebb. Ha mi magunk is órákig a telefonba merülünk, nem várhatjuk el a gyerektől, hogy tudatos legyen. A szabályozás ezért egyszerre családi kultúra és közös önfegyelem. A képernyőmentes étkezés, a lefekvés előtti közös olvasás vagy a hétvégi közös kirándulás olyan alternatívát kínál, amely természetesen állítja helyre az egyensúlyt a digitális és a valódi világ között.