Egy új tanulmány szerint a képernyőidő korlátozása egyáltalán nem megoldás már semmire

2026.01.30. 06:50 Képernyőidő

Húsz évnyi kutatás összegzése után az amerikai gyermekorvosok kimondták azt, amit sok szülő már tapasztalatból sejt: a képernyőhasználat kérdését nem lehet pusztán percekben mérni. De mit ajánlanak most a szakértők?

Egy új tanulmány szerint a képernyőidő korlátozása egyáltalán nem megoldás már semmire

Nincs most elég időd?

Az amerikai gyermekorvosok szerint a képernyőidő mérése önmagában elavult megközelítés.
A probléma gyökere az algoritmusokkal és értesítésekkel működő, figyelemre optimalizált rendszerekben van.
A közös képernyőhasználat és a beszélgetés védőfaktor lehet a családban, de ennél több dologra van szükség rendszerszinten.
A felelősségnek meg kell oszlania a családok, a techcégek és az állami döntéshozók, valamint az oktatási, egészségügyi és szociális rendszerek között.

Az American Academy of Pediatrics új iránymutatása több száz, az elmúlt két évtizedben készült kutatásra épül. A szervezet szerint a korábbi megközelítés, amely a „mennyi időt tölt a gyerek a képernyő előtt?” kérdésre koncentrált, mára elégtelenné vált.

🧠 Miről is van szó pontosan?

American Academy of Pediatrics (AAP): Az Egyesült Államok gyermekorvosait tömörítő szakmai szervezet, amely iránymutatásokat és ajánlásokat ad ki a gyermekek egészségét érintő kérdésekben. Az AAP nem hatóság, hanem tudományos konszenzusra építő szakmai testület: állásfoglalásai több száz kutatás elemzésén alapulnak, és világszerte hivatkozási alapot jelentenek szülőknek, orvosoknak és döntéshozóknak. Az általuk kiadott útmutatók gyakran irányt mutatnak abban, hogyan érdemes egy új egészségügyi vagy társadalmi jelenséghez – például a képernyőhasználathoz – felelősen viszonyulni.

A digitális tér nem egyszerűen mobilozás, tévézés vagy alkalmi játék. Közösségi platformok, videójátékok, alkalmazások és algoritmusvezérelt hírfolyamok alkotják, amelyek automatikus lejátszással, értesítésekkel és személyre szabott tartalommal dolgoznak. Ezek a rendszerek nem passzívan vannak jelen életünkben, hanem aktívan formálják a gyerek figyelmét, érzelmeit és szokásait.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Amikor a tiltás visszaüt

A jelentés hangsúlyozza:

a merev tiltások és az eszközök egyszerű elvétele sok esetben ellenkező hatást vált ki.

Tiffany Munzer, a Michigani Egyetem kórházának gyermekpszichológiai szakértője szerint ma már tudjuk, hogy bizonyos digitális tervezési elemek kifejezetten túlzott bevonódásra ösztönöznek, miközben mások kifejezetten támogathatják a tanulást, a kreativitást vagy a kapcsolattartást.

A probléma nem maga a digitális eszközhasználat, hanem az, ahogyan egy adott felület működik és milyen viselkedést jutalmaz. Az automatikusan egymás után induló videók, a folyamatos értesítések és a szélsőséges tartalmakat előtérbe toló algoritmusok különösen megterhelők lehetnek egy fejlődő idegrendszer számára.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Mik az egészségügyi kockázatok?

A kutatások összefüggést találtak a nagy mennyiségű, alacsony minőségű digitális használat és az agresszió, a szorongás, az alacsony önértékelés, valamint az alvás- és figyelemzavarok között. A hangsúly itt az „alacsony minőségű” használaton van: a céltalan görgetésen, a késő estig tartó videófogyasztáson vagy az értesítések által széttördelt figyelmen.

Ezzel szemben a tudatosan kiválasztott, oktatási vagy közösségi értéket hordozó tartalmak kifejezetten gazdagíthatják a gyerekek gondolkodását és társas kapcsolatait.

Mi az új ajánlás?

Az American Academy of Pediatrics (AAP) szakpolitikai közleménye a hagyományos képernyőidő-korlátozás helyett a szocioökológiai modellt vezetné be, amely a gyermek jellemzőit, gondozók hatását, a digitális ökoszisztémát és a társadalmi rendszereket veszi figyelembe.

Az új ajánlások egyik kulcseleme a közös eszközhasználat. Ha egy gyerek egy szülővel együtt néz meg egy filmet, játszik egy videójátékot vagy beszélget egy látott tartalomról,

az már nem pusztán képernyőidő, hanem közös idő.

Hansa Bhargava, az akadémia szóvivője szerint a közös értelmezés segít megérteni, hogyan hat a digitális élmény a gyerek érzelmeire és gondolkodására. Ami fontos lenne:

Szűrővizsgálatok és támogatás: az állami egészségügyi és gyermekvédelmi rendszer képernyőfüggőség esetén vizsgálja az ADHD-t, szorongást vagy depressziót, és nyújtson családcentrikus segítséget.
Egészséges szokások építése: a családok kerüljék a képernyőt 18 hónapos kor alatt (kivéve videóhívásokat); 2–5 éveseknél korlátozzák a passzív használatot, hangsúlyozzák a társas interakciókat és mozgást.
Korcsoport-specifikus tanácsok: iskoláskorúaknál figyelni kell otthon és az oktatási intézményekben is a figyelemzavarra, tiniknél a kompulzív használatra, ami alvást, iskolai teljesítményt és mentális egészséget ront. Emellett fontos, hogy a család minél többet beszélgessen a digitális tartalmakról és ingerekről, a közös élményfeldolgozás sokat segíthet.

Nem csak a családok felelőssége

A jelentés egyértelműen kimondja: a terhek aránytalanul a szülőkre hárultak. A digitális környezetet alakító vállalatoknak és a döntéshozóknak is szerepet kell vállalniuk. Konkrét javaslatként szerepel

a gyermekeket célzó reklámok korlátozása,
az adatvédelmi szabályok szigorítása,
az életkor-ellenőrzés javítása,
valamint az algoritmusok működésének átláthatóbbá tétele.

A gyermekorvosok párhuzamot vonnak a játszóterekkel: amikor kiderült, hogy a gyerekek megsérülnek, biztonsági szabályokat vezettek be. A digitális térben ez a szabályrendszer még mindig hiányos, és itt lenne az idő, hogy minden szereplő (nem csak a szülők) tegyen azért, hogy egészségesebb emberek kerüljenek a társadalomba.