A Cardboard Wars többet tud egy jól sikerült Csillagok háborúja paródiánál: látványosan megmutatja, mennyi kreativitás, technikai tudás és közös problémamegoldás fér bele a filmkészítésbe.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Darth Vader páncélja karton. A rohamosztagosok kartonban masíroznak. Az űrhajók között vannak apró makettek és egészen tekintélyes méretű kartonépítmények is. A Millennium Falcon sem próbálja elhitetni velünk, hogy valódi űrhajó: ez a produkció éppen attól zseniális és vicces, hogy minden négyzetcentiméterén látszik az építés folyamata. A Cardboard Wars szinte végigjátssza az 1977-es Star Wars történetét, de George Lucas univerzumát egyedi, kézműves vizuális nyelven fogalmazza újra.
A projekt mögött álló Secondhand Movie Co csatornáján elérhetővé vált a közel 52 perces teljes rendezői változat, If Star Wars had a $10 Budget – Full Movie címmel (vagyis magyarul ha a Csillagok háború mindössze 10 dolláros költségvetéssel készült volna). A cím persze a poén része: szó sincs arról, hogy ez a közel egyórás produkció ténylegesen tíz dollárból készült volna. A stáblistán rendező, producerek, operatőr, látványtervezők, vágók, zeneszerzők, hangmérnökök és vizuáliseffekt-készítők hosszú sora olvasható, számtalan ember közös - feltehetően ingyenes - erőfeszítése kellett ahhoz, hogy ez a produkció elkészülhessen.
Secondhand Movie Co: Egy független kreatív műhely, amely a találékony, lenyűgöző technikai megoldásokkal operáló, de szándékosan "csináld magad" esztétikájú produkciókra fókuszál.
Zach King, az optikai illúziókra, vágási trükkökre és látványos vizuális megoldásokra épülő rövid videóiról ismert amerikai filmkészítő és internetes tartalomkészítő elmondása szerint olyan módon szerettek volna tisztelegni az eredeti Star Wars előtt, amely valamennyire visszahozza azt a találékonyságot, amellyel annak idején a filmesek új technikai megoldásokat kerestek. Ezért döntöttek úgy, hogy kartonból dolgoznak, és mindössze öt napot adnak maguknak a forgatásra. A díszletek és kellékek felépítésére két hét jutott, ez a kihívás része volt.
Ez a tempó azonnal átírta a játékszabályokat. Ha kell egy űrhajó vezérlőpultja, azt nem lehet megrendelni. Ki kell találni a formáját, az anyagát, és azokat a minimális részleteket, amelyektől a néző azonnal felismeri. Ha a kartonból készült rohamosztagos-jelmezben a színész alig tud mozogni és vakon botorkál, a jelenet koreográfiáját ehhez kell igazítani. A szűkös öt nap miatt a végtelenségig tartó csiszolás luxusa is elveszett: gyors döntésekre, rögtönzésre és újratervezésre volt szükség. King szerint ezek a szigorú korlátok tették igazán naggyá a filmet, mert a stábot folyamatos, intenzív kreativitásra sarkallták.
A végeredmény nem egy gagyi utánzat, hanem egy saját vizuális nyelvvel rendelkező alkotás lett. Az alkotók zseniálisan játszanak ezzel a kettősséggel: a drámai jeleneteket véresen komolyan adják elő, miközben a puszta környezet és az anyaghasználat már önmagában humorforrás.
Persze a kartonhasználat nem jelentette azt, hogy a kamera mögött elengedték volna a profizmust. Az űrhajókat – a csillagrombolótól a vadászgépekig – miniatűrként és nagyobb méretű modellekként is megépítették, a felvételekhez pedig motion control technikát használtak. Céljuk az volt, hogy hűen megidézzék az eredeti film makettfelvételeinek utánozhatatlan hangulatát.
Motion control: Olyan filmes eljárás, amelyben a kamera mozgását gép vezérli, ennek köszönhetően annak térbeli útvonala milliméteres pontossággal, bármennyiszer megismételhető. Különösen hasznos makettek és több, külön rögzített képelem (például űrhajók és űrbéli hátterek) zökkenőmentes összeillesztésénél. Az 1977-es Star Wars látványvilágának megteremtésében kulcsszerepe volt ennek az akkoriban úttörőnek számító technológiának.
Itt válik a Cardboard Wars tanulságossá a nézők, de még talán a szülők számára is, akiknek eszük ágában sincs egyórás rajongói mozit forgatni. Egy film elkészítése ugyanis olyan, különálló hobbiként kezelt tevékenységek olvasztótégelye, mint az írás, a tervezés, a rajzolás, az építés, a varrás, a színészet, az operatőri munka, a világítás, a hangmérnökség és a zeneszerzés. A filmkészítés mágiája éppen abban rejlik, hogy az elvont ötletek hirtelen nagyon is kézzelfogható problémákká válnak, amihez csapatmunka, együttműködés, és folyamatok tervezése, megvalósítása szükséges.
Leírni azt, hogy "az űrhajó elrepül a kamera előtt", egy fél mondat. Megvalósítani viszont egy komplex mérnöki és művészeti kihívás.
Az oktatási kutatások is alátámasztják, hogy a közös videókészítés messze túlmutat a puszta szoftver- vagy kamerahasználaton. Egy ausztrál általános iskolában végzett kutatás kimutatta, hogy a filmkészítés során ugrásszerűen fejlődik a gyerekek szóbeli és vizuális kommunikációja, gyakorlati digitális tudása és együttműködési készsége. A kutatók persze a buktatókat is rögzítették: a folyamat rendkívül időigényes, a csoportdinamika gyakran döcög, és sok gyerek feszélyezve érzi magát a lencse előtt.
Egy amerikai középiskolai videóprodukciós program vizsgálata pedig arra jutott, hogy az alkotás és a kortársak munkájának értékelése drasztikusan formálta a diákok médiafogyasztási szokásait. Sokkal kritikusabban és elemzőbben kezdték nézni a filmeket, műsorokat és reklámokat.
Az UNESCO (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete definíciója szerint a médiaműveltség nem merül ki a tartalomhoz való hozzáférésben és annak passzív értelmezésében. A teljes értékű média- és információs műveltséghez szorosan hozzátartozik a tartalom létrehozásának és kommunikálásának képessége is. Aki megpróbál filmet készíteni, az azonnal szembesül vele: a képernyőn semmi sem történik magától. Ennek a folyamatnak a megismerése hatalmas érték a fiatalok számára is.
És persze ne felejtsük el, hogy tartalomgyártás esetén a telefon vagy a számítógép szerepe gyökeresen megváltozik. Már nem egy passzív tartalomszolgáltató ablak, hanem munkaeszköz: kamera, mikrofon, vágóasztal, rajztábla vagy hangstúdió. Ez a megközelítés tökéletesen rímel arra, amiről a Képernyőidő korábbi cikkeiben is szó esett: a képernyő előtt töltött percek puszta száma nem sokat árul el a tevékenység minőségéről. A tartalom és a használat módja – a fogyasztás kontra alkotás – sokkal lényegesebb mérőszám.
Mi maradt még hátra? Ja, persze! Maga film. Érdemes megnézni, akár családi programként is, remek alkotás!