A halloweeni időszakban ingyenesen beszerezhető, neonfényes túlélőhorror, a Sorry We're Closed remek alkalom arra, hogy szülői szemmel is megvizsgáljuk, milyen hatással vannak a pszichológiai feszültséggel teli indie játékok a fiatalabb korosztályra.

Ahogy közeledünk az év legborzongatóbb időszakához, az Epic Games Store idén is különleges meglepetéssel készül a rajongók számára, hogy méltó módon tegye emlékezetessé az ünneppet. Az e heti felhozatalban egy olyan elismert és hangulatos indie gyöngyszem kap főszerepet, amely tökéletesen illeszkedik a hűvös, sötét őszi esték hangulatához, csak éppen nem családi móka, és nem is gyerekbarát alkotás.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Persze egy nulla forintos játéknál kevesen nézik meg, mit adnak hozzá a könyvtárukhoz: az Epic heti ajándékait sokan rutinból begyűjtik, akár a leírás elolvasása nélkül is. Ha a családi gépen közös a fiók, vagy a gyerek saját fiókján nincs szülői beállítás, a 18+-os játékok ugyanolyan könnyen bekerülnek, mint a családbarát darabok. Ezért most segítünk egy kicsit értelmezni, hogy az egyébként viszonylag ártalmatlannak kinéző alkotásra miért kell szülőként kiemelten figyelned.
Az indie játékfejlesztők az elmúlt években előszeretettel nyúlnak vissza a kilencvenes évek végének ikonikus túlélőhorror-receptjeihez, ám kevés alkotásnak sikerül annyira egyedi arculatot kölcsönöznie a nosztalgikus alapoknak, mint a Sorry We're Closed-nak. A játék nem elégszik meg a Resident Evil vagy a Silent Hill megszokott sémáinak puszta másolásával, hiszen a sötét, dohos folyosók helyett egy lüktető, szürrealista, neonfényben úszó Londonba kalauzolja a játékosokat, ahol az angyalok és démonok világa szétválaszthatatlanul összefonódik a mindennapokkal.
Túlélőhorror: A horrorjátékok egyik klasszikus ága, amelyben a játékos nem legyőzhetetlen hős, hanem sebezhető túlélő, aki kevés lőszerrel és gyógyszerrel gazdálkodik. A harc mellett legalább ilyen fontos a felfedezés, a tárgyak gyűjtése és a fejtörők megoldása. A műfaj az 1996-os Resident Evil nyomán vált igazán népszerűvé, a Silent Hill pedig 1999-ben a lélektani rémisztgetést hozta el mellé. A Resident Evil korai részeire a rögzített kameraállások voltak jellemzők: a nézőpontot nem lehet szabadon forgatni, a kamera filmszerűen, előre beállított szögekből mutatja a jeleneteket, így a következő sarok mögött lapuló veszély gyakran láthatatlan marad.
A cselekmény középpontjában Michelle áll, egy fiatal nő, akinek az életét egy nagyhatalmú démon forgatja fel, amikor egy szörnyű szerelmi átkot bocsát rá. Michelle-nek mindössze három napja marad arra, hogy megtörje az átkot és elkerülje a végzetét, miközben saját negyedének lakóival épít ki kapcsolatot és veszi fel a harcot a túlvilági lényekkel. A kaland során kiemelt szerepet kap az RPG-szerű párbeszédrendszer, hiszen a környezetünkben élő karakterekkel folytatott interakcióink és a meghozott döntéseink közvetlenül befolyásolják a történet alakulását, ami többféle lehetséges befejezéshez vezethet.
Szerepjáték (RPG): Az angol role-playing game rövidítése. Olyan játéktípus, amelyben a játékos egy szereplő bőrébe bújik, és a döntéseivel alakítja, mi történik vele. A műfaj a hetvenes évek asztali játékaiból nőtt ki, ezek közül a leghíresebb az 1974-es Dungeons & Dragons, amelyben a játékosok egy mesélő vezetésével, közösen alakítják a történetet. Ma más műfajok is gyakran kölcsönöznek tőle elemeket: a Sorry We’re Closed sem szerepjáték, de a párbeszédekben kiválasztott válaszok itt is alakítják a történetet, és más-más befejezéshez vezethetnek.
A Sorry We're Closed két, jól elkülönülő részből áll. Az egyikben Michelle az utcáján jár-kel, beszélget a szomszédokkal és a környéken rejtőzködő különös lényekkel, segít nekik vagy éppen keresztbe tesz nekik, és a párbeszédekben hozott döntései alapján dől el, melyik befejezést látja a végén. A démonvilágban viszont rögzített kameraállásokból követjük, ahogy Michelle a nyugtalanító folyosókon halad, összecsapáskor pedig a játék belső nézetre vált: ilyenkor a harmadik szemmel kell feltárni a szörnyek gyenge pontjait, és pontos lövésekkel eltalálni őket. A látvány szándékosan az első PlayStation retró hangulatú, szögletes grafikáját idézi, élénk neonszínekkel és cyberpunkos hangulattal keverve. Egy végigjátszás nagyjából hat-nyolc óra, de a többféle befejezés miatt sokan újrakezdik, amit a New Game+ mód is megkönnyít: ebben a fejlesztések és a begyűjtött tárgyak megmaradnak.
Szülői szemmel a legfontosabb, hogy az élettelinek tűnő neonszínek senkit ne tévesszenek meg: a játék PEGI 18-as besorolást kapott, erőszak jelöléssel, hangulata pedig sokkal sötétebb, mint amit képsorai sejtetnek. Egyes átvezető jelenetekben és látványos pályarészekben erős erőszak, vér és naturalisztikus sérülések láthatók, a szereplők pedig a játék egészében durván beszélnek. Kihívó öltözékek előfordulnak, kifejezetten szexuális tartalom és meztelenség viszont nincs benne. A szögletes, retró grafika jóval kevésbé valósághű, mint egy mai nagy költségvetésű horroré, de ettől nem lesz szelídebb a hangulata, összhatása. A témája is felnőttes. A történet egy szakítás utáni szívfájdalomról, a közelgő vég fenyegetéséről és egy démon szerelmi vágyáról szól, amely átokként nehezedik a főhősre, a különc mellékszereplők pedig mind a saját belső démonaikkal birkóznak.
Ezzel együtt is azt gondoljuk, hogy érettebb kamasznak, szülői támasszal (vagyis a felmerülő témákról, élményekről beszélgetve) emészthető játék, kifejezetten érdekes, értékes darab, de erősen függ az egyéni érzékenységtől, milyen hatást válthat ki.
PEGI-besorolás: 18 éven felülieknek (erőszak)
LETÖLTÖM