A gyerekek képernyőidejéről sokat beszélünk, de vajon tudjuk, mivel töltik ezeket az órákat? Egy új, nagyszabású kutatásból kiderül, hogyan alakult át a fiatalok digitális szórakozása, és mi köti le őket leginkább.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Egy film végén ott a stáblista. Egy sorozatepizódnak is van utolsó jelenete. A TikTokon, a YouTube Shortson vagy az Instagram Reelsen viszont az egyik videó befejezése rögtön a következő kezdete. Új arc, új poén, új történet, néhány másodperc múlva pedig már egészen másról szól a képernyő. A nézőnek sokszor azt sem kell előre eldöntenie, mit szeretne látni, az algoritmikus ajánlórendszer gondoskodik az utánpótlásról.
Algoritmikus ajánlórendszer: Olyan szoftveres rendszer, amely a felhasználó korábbi tevékenységei - például megtekintések, kedvelések és keresések - alapján választja ki, milyen tartalmak jelenjenek meg előtte. A rövid videós szolgáltatásokban ez határozza meg a következő ajánlásokat, így két ember ugyanabban az alkalmazásban egészen eltérő videókkal találkozhat.
Ez az ingergazdag kényelem hódít meg most egy teljes generációt, amely aggasztó jelnek is nevezhető.
Hogy ez mennyire meghatározza a gyerekek és kamaszok mindennapjait, arról most különösen részletes képet kaptunk.
Az amerikai Common Sense Media október 27-én hozta nyilvánosságra a The 2026 Common Sense Media Census: Tech and Media Use by Tweens and Teens című kutatását. Az 1211, 9–17 éves fiatalt vizsgáló, országosan reprezentatív felmérésben a résztvevők saját médiahasználatukról számoltak be. A kutatók külön vizsgálták a 9–12 éveseket és a 13–17 éves kamaszokat, és arra voltak kíváncsiak, mivel töltik a szabadidejüket, amikor képernyő elé ülnek. Az iskolai feladatokhoz szükséges képernyőhasználatot elkülönítették a szórakozástól.
A felmérés egyik legfontosabb eredménye a napi médiahasználat összetételéről szól.
A fiatalabb, 9–12 éves korosztályban még kisebb a különbség, de ott is a rövid videók vezetnek: 58 százalék nézi őket naponta, míg filmet vagy sorozatot 51 százalék.
A különbség különösen a kamaszoknál látványos. A rövid videók nézése szinte általános napi szokássá vált, miközben egy film vagy sorozatepizód megnézése már jóval kevesebb fiatal mindennapjának része. A jelentés szerint a vizsgált médiatevékenységek közül a rövid videók érték el a legmagasabb napi használati arányt.
A rövid videók népszerűsége önmagában még nem árulja el, mennyi időt vesznek el a napból, hiszen egy TikTok-videó lehet húsz másodperces, míg egy sorozatepizód akár egyórás is. A kutatók ezért azt is megvizsgálták, mennyi ideig tartanak ezek a képernyős elfoglaltságok.
Azok a kamaszok, akik az előző napon rövid videókat néztek, jellemzően 1 óra 55 percet töltöttek ezzel. Ez már majdnem ugyanannyi, mint a filmeket vagy sorozatokat néző kamaszok kétórás értéke.
A 9–12 éveseknél 1 óra 19 perc jutott a rövid videókra, és 1 óra 58 perc a filmekre, sorozatokra. Ezek az időtartamok az adott tevékenységet végző fiatalok körében mért középértékek, nem a teljes korosztály átlagai, de ezzel együtt is világos, hogy
egy kamasz közel kétórás filmet is végignézhetne annyi idő alatt, amennyit egyetlen nap rövid videókkal tölt.
A különbséget az adja, hogy az egyik esetben egy hosszabb történetet követ, a másikban akár több tucat, egymástól teljesen független tartalommal találkozik.
A Common Sense Media kutatásának másik sokkoló adata a teljes szórakozási célú médiahasználat.
Ráadásul a kamaszok 43 százalékánál legalább tízórányi napi médiahasználatot összesítettek. Ezek a számok azonban pontos értelmezést igényelnek.
A felmérésben a fiatalok saját maguk számoltak be az egyes tevékenységekről, a kutatók pedig ezek idejét összeadták. Ha valaki egyórás sorozatepizód közben fél órát üzeneteket is írt, akkor a két tevékenység együttesen másfél óraként jelenhetett meg az összesítésben. A nyolc óra tizenöt perc tehát nem feltétlenül jelent ugyanennyi, egymástól elkülönülő, ténylegesen képernyő előtt töltött órát.
Fontos az is, hogy a kutatás az úgynevezett mediánt használta: azt az értéket, amelynél a résztvevők fele kevesebb, fele több időről számolt be. A korábbi Common Sense Media-felmérések más módszert és korcsoportokat alkalmaztak, ezért az új óraszámokat nem lehet közvetlenül összevetni a régi eredményekkel, és ezekből önmagukban növekedést sem lehet megállapítani.
A magas értékek ettől még fontosak. A kutatók is felvetik, hogy a sokféle digitális tevékenység könnyen versenybe kerülhet az alvással, a mozgással, a tanulással és a személyes kapcsolatokkal. A felmérés ugyanakkor nem bizonyítja, hogy ezek a tevékenységek minden érintett gyereknél ténylegesen háttérbe szorultak.
A kutatás egyik legérdekesebb része az volt, amikor a fiataloknak arról is nyilatkozniuk kellett, mennyire élvezik az egyes digitális tevékenységeket. Az eredmények alapján a gyakori használat és az élvezet sok esetben jelentősen eltér egymástól.
Ez különösen fontos a szülői értelmezés szempontjából. A rövid videók sikerét nem lehet pusztán azzal magyarázni, hogy a gyerekek megszokásból vagy unalmukban görgetnek, válaszaik alapján a többségük kifejezetten élvezi ezt a szórakozási formát. A kutatás azt ugyanakkor nem vizsgálta, hogy a rövid videók nézése hosszabb távon hogyan hat a figyelmükre vagy más képességeikre, pedig közismert, hogy nem túl rózsás ezen a fronton a helyzet, még a YouTube alapítója szerint is.
Az élvezet és a tudatos időbeosztás ráadásul két különböző dolog. Ezt a résztvevők saját válaszai is érzékeltetik: a 13–17 éves kamaszok 48 százaléka úgy érzi, túl sok időt tölt képernyők előtt szórakozással. A fiatalabbaknál ez az arány 30 százalék. Vagyis sok kamasz maga is problémának látja a képernyőhasználata mennyiségét.
A kutatásból azért korai lenne azt kiolvasni, hogy a hosszabb történetek iránt megszűnt az érdeklődés. A megkérdezettek 98 százaléka számolt be film- vagy sorozatnézésről, a YouTube pedig továbbra is kiemelkedően fontos platform számukra.
Amikor a kutatók arra kérték a fiatalokat, nevezzék meg azt az egyetlen platformot, amely nélkül a legnehezebben tudnának meglenni, a 9–12 évesek 66 százaléka a YouTube-ot választotta. A kamaszoknál ez 32 százalék volt, a TikTok pedig 24 százalékkal követte. A YouTube azonban egyszerre ad otthont rövid videóknak, hosszabb műsoroknak és más tartalmaknak is, így talán érthető, miért ragaszkodnak hozzá ennyire, több igényt elégít ki egyszerre.
A mostani felmérés elsősorban azt mutatja meg, hogy a napi használat gyakoriságában a rövid videók kerültek az élre. Azt már egy másik, hosszabb távú vizsgálattal lehetne megállapítani, hogy a fiatalok ténylegesen kevesebb filmet és sorozatot néznek-e, mint korábban, de a tendencia azért látható, és sok szakember szerint aggasztó.
Az eredményekből számunkra az egyik legfontosabb tanulság, hogy érdemes a gyerek képernyőidejéről a tényleges tevékenységek szintjén beszélgetni. Egy telefonhasználati kimutatásban ugyanúgy egy órának látszik egy sorozatepizód és a folyamatos rövidvideó-nézés, pedig egészen eltérő élményről van szó.
A családi képernyőhasználati szabályok kialakításakor már érdemes számolni azzal, hogy a rövid videók a gyerek számára fontos szórakozást jelentenek. A közös cél az lehet, hogy a gyerek megtanulja felismerni, mikor néz valamit azért, mert érdekli, és mikor pocsékolja az idejét azzal, amit a következő mozdulatra felkínál neki a telefon.