Beat 'Em Up Collection (QUByte Classics) teszt szülőknek

2026.10.31. 18:25 Horváth Péter

Állítsd be a Képernyőidőt megbízható forrásnak!

Hét elfeledett verekedős játék a kilencvenes évekből, visszatekeréssel, mentéssel és csalásokkal felturbózva: papíron ideális alkalom arra, hogy megmutassuk a gyereknek, mivel játszottunk gyerekként. De csak papíron.

Beat 'Em Up Collection (QUByte Classics) teszt szülőknek

Nincs most elég időd?

A Beat 'Em Up Collection (QUByte Classics) hét oldalnézetes verekedős játékot gyűjt egy csomagba, amelyek eredetileg Super Nintendóra, Sega Mega Drive-ra és Amigára készültek 1990 és 1996 között.
PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Xbox One-ra és Series X|S-re, valamint Nintendo Switchre is kapható.
Egyik játéka sem tartozott a műfaj nagyjai közé, és a mai szemmel nehézkes irányítás, az ismétlődő ellenfelek és a hirtelen nehézségi ugrások miatt a gyűjtemény inkább frusztráló lehet, mint szórakoztató.
PEGI 16-os besorolást kapott az erőszak miatt. A pixeles grafika sokat tompít, a gyűjtemény legvéresebb darabjában, a Sword of Sodanban azonban véres brutalitás is akad.
Online funkció és játékon belüli vásárlás nincs, a hét játékból öt ketten is játszható egy képernyő előtt.
Ha retró élményt mutatnánk a gyereknek, jobb választások is akadnak, ezekből a cikk végén ajánlunk.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A retró játékok generációkat köthetnek össze. Mi a saját gyerekkorunkat ismerjük fel bennük, a gyerek pedig olyan játékokat lát, amelyekben nincs napi belépési jutalom, szezonbérlet vagy online bolt, csak egy képernyő, néhány gomb és egy világos cél. Ráadásul a kilencvenes évek sok játéka eleve ketten játszható egy tévé előtt, így egy közös, családi délutáni program is kerekedhet belőle.

A Beat 'Em Up Collection (QUByte Classics) első ránézésre pontosan ezt kínálja: hét verekedős játékot egyetlen csomagban, modern kényelmi funkciókkal, nagyjából egy új könyv áráért.

Csakhogy a gyűjteménybe nem a műfaj legendái kerültek, hanem azok a játékok, amelyek már a megjelenésükkor is a második vonalba tartoztak, és amelyeken az eltelt harminc év sem segített.

Hirdetés

Hét játék a második vonalból

A beat 'em up a nyolcvanas-kilencvenes évek játéktermeinek és otthoni játékgépeinek egyik legnépszerűbb műfaja volt. A hős ezekben általában végigvonul egy utcán, erdőn vagy várfalon, és öklével, lábával vagy kardjával tisztítja meg az utat az egymás után érkező ellenfelektől. A műfaj csúcsát olyan játékok jelentették, mint a Capcom Final Fightja vagy a Sega Golden Axe- és Streets of Rage-sorozata.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Beat 'em up: Az angol kifejezés nagyjából annyit tesz, „verd el őket”. Olyan akciójátékot jelent, amelyben a játékos a pályán előrehaladva egyszerre több ellenféllel küzd meg közelharcban. A műfajt a játéktermek tették naggyá, ahol egy gépnél gyakran ketten-négyen játszhattak egyszerre, ezért a közös játék ma is a beat 'em upok egyik alapja. Nem azonos a Street Fighterhez hasonló küzdősjátékokkal, ahol két szereplő egy az egy ellen méri össze az erejét egy arénában.

A Beat 'Em Up Collection hét játéka között egyetlen ilyen klasszikus sincs. A nagy nevek jogai ma is a Segánál és a Capcomnál vannak, a brazil QUByte Interactive pedig a Piko Interactive katalógusából válogatott, amely régi, kevéssé ismert játékok jogait gyűjti és adja ki újra. A legtöbb cím nem is először tér vissza: a két szamurájos játékot a The Samurai Collection, a Legendet és az Iron Commandót a Beat 'Em Up Archives csomagban már korábban kiadták modern gépekre.

A két szamurájos játék, a First Samurai és a Second Samurai a brit Vivid Image stúdióban készült. Az első rész 1991-ben jelent meg Amigán, a gyűjteménybe az 1993-as Super Nintendós változata került, a folytatás pedig 1994-es Mega Drive-os formájában szerepel. Szigorúan véve egyik sem beat 'em up, inkább ügyességi akciójáték, amelyben a kardozás mellett varázstárgyakat kell gyűjteni és meg kell találni a pálya kijáratát.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Amiga, Super Nintendo, Mega Drive: A nyolcvanas évek végének és a kilencvenes évek első felének meghatározó játékgépei. A Sega Mega Drive 1988-ban, a Super Nintendo 1990-ben jelent meg Japánban: mindkettő tévéhez csatlakoztatható konzol volt, a játékok cserélhető kazettákon érkeztek. A Commodore Amiga otthoni számítógép volt, amely főleg Európában lett népszerű. Mindhármat 16-bites gépként tartják számon, gyakorlatilag egy generációként tekintenek ezekre a konzolok és otthoni gépek történelmében.

A Legend (1994) és az Iron Commando (1995) az európai Arcade Zone Super Nintendós játékai, és mindkettőn látszik, hogy a Capcom akkori sikereit próbálták utolérni: az egyikben egy középkori királyságot kell felszabadítani egy kegyetlen varázsló uralma alól, a másikban egy radioaktív meteoritra pályázó terrorszervezetet kell megállítani.

A Gourmet Warriors 1995-ben csak Japánban jelent meg, és a csomag legfurcsább darabja. Egy élelmiszerhiánytól sújtott jövőben izmos hősök csépelnek mutánsokat és démoni robotokat, a pályák között pedig az összegyűjtött alapanyagokból főzött étellel lehet visszatölteni az életerőt.

A The Tale of Clouds and Winds (más néven Water Margin) 1996-ban, a Sega engedélye nélkül készült kínai Mega Drive-játékként indult, és csak évtizedekkel később jelent meg angolul. A sort a Sword of Sodan zárja, amely 1988-ban a látványáért ünnepelt Amiga-játék volt, a gyűjteménybe azonban az 1990-es Mega Drive-os átirata került. Ez a változat kevesebb tartalommal és nehézkes irányítással érkezett, és a konzol egyik leghírhedtebb játéka lett: Japánban évekig a Mega Drive legrosszabbjaként tartották számon.

A hét játék tehát vegyes társaság: európai stúdiók japán slágereket utánzó munkái, egy Japánon túlra sosem jutott különlegesség, egy engedély nélkül gyártott kínai kazetta és egy hírhedt átirat. Gyűjtői szemmel érdekes válogatás, kötelező klasszikusnak azonban egyik sem nevezhető.

Kényelmes csomagolás, fárasztó játék

A QUByte sokat tett azért, hogy a régi játékok ma is kezelhetők legyenek. Bármikor visszatekerhetünk néhány másodpercet, bárhol menthetünk, a gombokat átállíthatjuk, a képet pedig régi tévét idéző szűrőkkel is megjeleníthetjük. Minden játékhoz jár egy digitalizált használati útmutató, és egy csalásmenü is, amelyben többek között végtelen életet kapcsolhatunk be.

Erre szükség is van, mert a kor játékai közül sok kíméletlenül nehéz volt. Ennek megvolt az oka: a játéktermi gépek abból éltek, hogy a játékos újabb és újabb érmét dobjon beléjük, az otthoni változatok pedig a nehézséggel nyújtották meg a rövid játékidőt. A modern funkciók ezt a frusztrációt valóban elveszik, a játékok alapvető gondjain azonban nem segítenek.

Az irányítás ugyanis mai szemmel merev és lassú, a szereplők nehézkesen mozognak, és sokszor nem is egyértelmű, hogy egy ütés vagy kardcsapás eltalálta-e az ellenfelet. Az ellenfelek ritkán változnak, a pályák ugyanarra a mozdulatsorra épülnek, a nehézség pedig hol alig érezhető, hol váratlanul az egekbe szökik. A beat 'em up varázsa az ütések ritmusában és abban az elégedettségben rejlik, ahogy egy egész csapat ellenfél a földre kerül. Ez az érzés itt szinte sehol nem jön át, a legkevésbé a Sword of Sodanban, ahol a nagy, látványos figurák úgy mozognak, mintha sárban gázolnának.

Hirdetés

A csalások így furcsa helyzetet teremtenek. Végtelen élettel a játék végtelenül unalmas és primitív, csalás nélkül viszont fárasztó és igazságtalan küzdelem, egyik változat sem igazán szórakoztató. Akadnak persze fényesebb pillanatok: a Gourmet Warriors abszurd humora, amelyben külön gomb szolgál arra, hogy a hősök pózolva mutogassák az izmaikat, vagy a Second Samurai ötletei a dinoszauruszháton lovaglástól a rakétahátizsákig. Ezek azonban kivételek, és nem tartják meg sokáig az ember figyelmét.

A retró ott működik igazán, ahol egy régi játék ma is szórakoztat és magával ragad, ahol a gyerek, aki semmit nem tud a kilencvenes évekről, pár perc után magától szeretné folytatni a pályát. A Beat 'Em Up Collection játékaira ez sajnos nem igaz. Inkább múzeumi tárgyak, amelyeket érdekes megnézni vitrinben, de játszani velük kevésbé élvezetes.

Szülői szempontok

A gyűjtemény legjobb oldala a közös játék. A hét játékból öt, a Second Samurai, a Gourmet Warriors, az Iron Commando, a Legend és a The Tale of Clouds and Winds ketten is játszható egy képernyő előtt, csak a First Samurai és a Sword of Sodan egyszemélyes. Online játék nincs, így idegenekkel sem kerülhet kapcsolatba a gyerek.

Magyar nyelv nincs, de ezekben a játékokban alig van szöveg, az útmutatók viszont angol nyelvűek, így egy-egy varázslat vagy tárgy működésének megértéséhez jól jön némi angoltudás.

Ezekben a klasszikus címekben a pályaszakaszok általában rövidek, a mentés pedig bárhol működik, ezért könnyű megállni. Legalább a játékidő miatt nem kell aggódni, ha véletlenül rákattanna a gyerek.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

Hány éves kortól ajánlott?

A Beat 'Em Up Collection PEGI 16-os besorolást kapott, az erős erőszakra utaló („Strong Violence”) tartalomjelzéssel. Ez elsőre meglepő lehet, hiszen a két szamurájos játékot, valamint a Legendet és az Iron Commandót tartalmazó korábbi csomagok még PEGI 12-esek voltak.

A különbség az új játékokból adódik, és ezek közül a Sword of Sodan a legvéresebb. A nagy méretű figurák csatáiban rendszeresen spriccel a vér, és egyes főellenfelek lefejezéssel érnek véget. A játék a maga korában is kiverte a biztosítékot: az eredeti Amiga-változat erőszakossága miatt 1989-ben Németországban felkerült a fiatalokra veszélyesnek ítélt médiatartalmak listájára. A többi játékban az erőszakot a műfajra jellemző ütés-rúgás, kardozás és lövöldözés jelenti, a durva felbontású pixelgrafika pedig mindezt erősen elstilizálja, szóval azért nehezen hinnénk, hogy bárkinek álmatlan éjszakákat okoz majd a vizuális élmény.

Értékelés

A Beat 'Em Up Collection gondos csomagolásban érkezik, és a visszatekerés, a mentés vagy a csalásmenü tényleg megkönnyíti a régi játékok kezelését. A tartalom viszont nem állja ki az idő próbáját, és sokszor a saját idejében sem állta ki a minőség próbáját. A merev irányítás, az egyhangú harcok és a kiszámíthatatlan nehézség miatt a hét játékból alig egy-kettő marad emlékezetes, és azok sem a műfaj legjobb pillanatait mutatják meg.

Ami működik:

Visszatekerés, bárhol működő mentés és csalásmenü, ami sokat enyhít a régi játékok nehézségén.
Öt játék ketten is játszható egy képernyő előtt.
Nincs benne online funkció és játékon belüli vásárlás.
Bármikor megállítható és félbehagyható.
A Gourmet Warriors és a Second Samurai furcsa ötletei néhány mosolyt csalnak az arcunkra.
Játéktörténeti kuriózumnak érdekes, egy helyen kapjuk meg a 16-bites korszak elfeledett darabjait.

Ami zavaró lehet:

Merev, lassú irányítás és bizonytalan találatok.
Kevés ellenféltípus, ismétlődő pályák, gyorsan egyhangúvá váló harcok.
Kiszámíthatatlan nehézség, amelyet csak a csalások tesznek elviselhetővé, velük viszont az izgalom is eltűnik.
Egyik játék sem tartozik a műfaj klasszikusai közé.

Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch

Mit tehetünk szülőként?

Ha a saját nosztalgiánk vonz a gyűjtemény felé, vásárlás előtt nézzünk meg egy játékvideót. Gyakran kiderül, hogy amire remekműként emlékszünk, az inkább a hangulat volt, mint maga a játék.
Ha a gyerek kérdez a régi játékokról, használjuk ki az alkalmat, és meséljük el, miért voltak ennyire nehezek. A pénzbedobós játéktermi gépek logikájából sokat lehet tanulni arról is, hogyan próbálják ma a játékok ott tartani a játékost.
Ha a Beat 'Em Up Collection már a gépen van, az első alkalommal játsszunk együtt, és kezdjük egy kétszemélyes játékkal, például a Gourmet Warriorsszal. A Sword of Sodant előbb nézzük meg szülői szemmel.
A csalások és a visszatekerés bekapcsolásával sokat csökkenthetünk a frusztráción, főleg ha a gyerek még nem szokott a régi játékok tempójához.
Ha a gyereknek a műfaj valódi klasszikusait mutatnánk meg, jobb válogatások is akadnak. A PEGI 12-es SEGA Mega Drive Classics több mint ötven Mega Drive-játékot gyűjt egybe, köztük a Streets of Rage és a Golden Axe teljes trilógiáját, vagyis éppen azokat, amelyeket a Beat 'Em Up Collection darabjai utánozni próbáltak. Digitálisan 2024 decembere óta nem vásárolható meg, dobozos kiadása viszont PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre még beszerezhető. A szintén PEGI 12-es Teenage Mutant Ninja Turtles: The Cowabunga Collection tizenhárom Tini Nindzsa Teknőcök-játékot kínál a játéktermi Turtles in Time-mal együtt, és rajzfilmes hangulata, humora miatt a legcsaládbarátabb választás. Kamaszoknak a PEGI 16-os (nyilván ezt fiatalabbak is elbírják azért, verekedős címekről van szó) Capcom Beat 'Em Up Bundle ajánlható, amelyben a műfaj egyik alapműve, a Final Fight mellett hat másik játéktermi klasszikus kapott helyet, akár négy játékossal egy képernyő előtt. A két utóbbi PC-n, PlayStationön, Xboxon és Switchen is kapható, a Capcom-csomagban viszont online idegenekkel is lehet játszani, ezért érdemes beállítani a gép online korlátozásait.

Hirdetés

Állítsd be a Képernyőidőt megbízható forrásnak!

Beállítom