A közösségi média hatással van a gyerekeddel való kapcsolatodra, még akkor is, amikor nincs éppen a kezedben mobil

2025.08.07. 06:44 Képernyőidő

Egy új kutatás szerint a szülők közösségimédia-használata negatívan befolyásolja a gyerekeiket, ráadásul akkor is, amikor éppen nincs kézben a telefon. De mit is jelent ez?

A közösségi média hatással van a gyerekeddel való kapcsolatodra, még akkor is, amikor nincs éppen a kezedben mobil

Nincs most elég időd?

  • Egy friss kutatás szerint azok az anyák, akik napi szinten sok időt töltöttek közösségi médiával, játék közben 29%-kal kevesebbet beszéltek a gyerekeikkel.
  • A figyelemelvonás hatása akkor is érvényesül, ha a telefon nincs kézben: a gyerek pontosan érzékeli, hol van a szülő gondolatban.
  • Ez hosszú távon rontja a szülő-gyerek kapcsolatot, és hatással lehet a gyermek önértékelésére, kötődésére és nyelvi fejlődésére is.
  • Már napi 15 perc osztatlan figyelem is sokat számít – a közös szabályok, a példamutatás és a mértékletes közösségimédia-használat erősítheti a kapcsolatot.

A napokban jelent meg az NMHH legújabb kutatása, amely arról számolt be, hogy rengeteg időt töltünk a telefonunkkal minden nap. Érdekes módon rosszabbat feltételezünk magunkról, mint amilyenek vagyunk, de ettől még átlagosan közel napi 4 órán keresztül nézi a képernyőt egy fiatal-felnőtt. Köztük sok friss szülő. Pont ezért gondoltuk azt, hogy erről a témáról még muszáj beszélni, mivel sokkal fontosabb, mint gondolnánk.  Sőt, túlmutat azon a kérdéskörön, hogy milyen viselkedést lát tőlünk a gyermek. 

Képzeld el a következőt: a játszótérre induló anya zsebében ott lapul a telefon. Nem veszi elő, hiszen most tényleg a gyerekével van. De ahogy a kisfiú lendül a hintában, valahol, a háttérben már kattog a gondolat: vajon jött-e üzenet? Megnézték-e a tegnapi posztot? A figyelem nem egyszerűen elkalandozik. Eltűnik. És a gyerekek ezt megérzik.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Egy friss amerikai kutatás meglepően erőteljes hatást tárt fel:

azok az anyák, akik átlagosan napi 169 percet töltöttek közösségi médiával, játék közben 29%-kal kevesebbet beszéltek gyermekeikkel, mint azok, akik csak napi 21 percet.

Még akkor is, ha éppen nem használták a telefont. A különbség nem csak időmennyiség, hanem minőség kérdése is.

A kutatás szerint – amelyben 65, 2 és 5 év közötti kisgyermek és édesanyjuk vett részt Alabamában – a képernyők más jellegű használata, például az e-mailek ellenőrzése vagy az időjárás megnézése, nem állt összefüggésben azzal, hogy az anyák kevesebbet beszéltek volna a gyerekeikkel. Feltehetően azért sem, mert ezek a tevékenységek időben lényegesen limitáltabbak, és nem erősítik a FOMO érzést. A vizsgálat nem terjedt ki apákra, de a kutatók szerint nem nehéz elképzelni, hogy az eredmények náluk is hasonlóak lennének.

🧠 Miről is van szó pontosan?
FOMO (Fear of Missing Out): A kimaradástól való félelem. Olyan szorongással járó érzés, amikor valaki attól tart, hogy lemarad valamilyen fontos eseményről, információról vagy közösségi élményről, reakciókról – különösen akkor, ha mások épp online tartalmakat osztanak meg. A FOMO gyakran túlzott képernyőhasználathoz, folyamatos telefonellenőrzéshez és figyelemzavarhoz vezet.

A csend, ami nem ér aranyat

A gyermekek nyelvi fejlődése - ennek technikai és pszichológiai hátteréről írtunk már cikket - nem a tablet érintésével kezdődik, hanem azzal, hogy a szülő visszamosolyog egy „aaa” hangra. Minden elmaradt mondat, minden meg nem hallgatott kérdés apró hiányként rakódik egymásra, ezek a hiányok épp azokban az években jelentkeznek, amikor a nyelv, a kötődés, az önszabályozás alapjai épülnek. 

Ez a hiányérzet akkor is fennáll, ha a szülő nem használja aktívan az eszközt, de mentálisan már „ott van” egy másik világban. A gyermek pedig megtanulja: anya teste jelen van, de a figyelme máshol jár.

„Az elménk természetesen olyan tevékenységek felé vándorol, amelyek örömet okoznak – és tudjuk, hogy a közösségi média sokak számára épp ezt az élményt nyújtja”

– mondta Kris Perry, a Children and Screens: Institute of Digital Media and Child Development nevű intézet ügyvezető igazgatója.

A beszélgetés tanít

A nyelv, az érzelmi biztonság és az együttműködés alapja a mindennapi párbeszéd. A szakértők szerint a kisgyermekes családokban ideális esetben óránként legalább 40 oda-vissza megszólalás történik – ezekből lesz a történetalkotás, a kérdezés, az érvelés, a fantázia. Egy néma szülővel azonban a gyerek nemcsak a szókincset, hanem a kapcsolat örömét is elveszíti.

Liz Robinson, a kutatás egyik vezetője szerint a gyerekek mindig tudják, hova néz a szülő. Amikor az anya vagy apa tekintete egy telefon kijelzőjére szegeződik – vagy csak újra meg újra odaszökik képzeletben –, a gyermek megtanulja: az eszköz fontosabb, mint ő. 

Figyelem és képmutatás

A szülők, akik mobilozás közben vannak a gyerekükkel, kevesebbet beszélnek hozzájuk, lassabban és kevésbé érzékenyen reagálnak, és gyakrabban túlreagálják az interakciókat.  Ráadásul azok a szülők, akik túlzottan használnak telefont, gyakran érzik úgy, hogy nincs kontrolljuk a gyerekeik eszközhasználata felett, ami konfliktusokat szülhet – különösen, ha a gyerekek következetlenséget vagy képmutatást érzékelnek.

Robinson azt javasolja, hogy a szülők jelöljenek ki a nap folyamán olyan időszakokat, amikor teljes figyelmüket a gyermeküknek szentelik. Természetesen nem könnyű ilyen időt találni.

„Senki sem tud mindig osztatlan figyelmet adni a gyermekének – de érdemes kisebb léptékben gondolkodni” – mondja Robinson.

„Lehet, hogy ma sok mindenre kell figyelnem, de most, ebben a negyedórában teljesen a gyermekemmel tudok lenni. A gyerek számára ez a fókuszált idő rendkívül sokat jelent.”

A szülőknek érdemes odafigyelniük arra is, hogy miként hat rájuk és gyermekeikre saját közösségimédia-használatuk – figyelmeztet Kris Perry.

„Fontos felismerni, milyen személyes hatása van a közösségi média használatának, és arra is ügyelni kell, hogy ez a hatás ne torzítsa a gyerekeinkkel való kapcsolatainkat.”

Mit tehetünk szülőként?

  • Ne hibáztasd magad, nem vagy rossz szülő, nem megy minden tökéletesen, és nincs mindenkinek ugyanannyi ideje, lehetősége, forrása. A lényeg az, hogy tisztában legyünk a problémával, és dolgozzunk - lehetőség szerint - magunkon, kapcsolatunkon a családunkkal.
  • Adjunk legalább 15 perc osztatlan figyelmet a gyereknek naponta. Nem multitasking közben, nem mellékesen, nem miközben főzünk. Teljes jelenléttel.
  • Hozzunk létre technológiamentes zónákat, például az étkezőasztalt vagy a hálószobát.
  • Fordítsunk figyelmet a saját online szokásainkra is. Ha elvon a telefon, tegyük fekete-fehér módba, némítsuk le, kapcsoljuk ki az értesítéseket, vagy helyezzük el látókörön kívül.
  • Használjuk a képernyőt közösen, beszélgetésre ösztönző tartalommal – ne passzív bébiszitterként.
  • Beszéljünk a gyerekkel – sokat. Minden tevékenység lehet tanulási helyzet, ha kimondjuk, amit csinálunk, ha mesélünk, ha kérdezünk.
  • Idősebb gyerekeket vonjuk be az önismereti gyakorlatba. Kérdezzük meg, hogyan látják a mi mobilhasználatunkat? Legyünk kíváncsiak, hallgassuk meg, és vegyük komolyan a válaszaikat. A valódi figyelem segít abban, hogy olyan szabályokat alkossunk, amelyek nem korlátoznak, hanem összekötnek.