A hosszú szünet után visszatérő ügynök nem ész nélkül lövöldöz a legújabb Bond-játékban: a pazar 007: First Light a nyers erőszak helyett a logikát, a lopakodást és a verbális intelligenciát díjazza. Mutatjuk, mire kell szülőként figyelni.

A Képernyőidő tényleg ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Amikor szülőként meghalljuk a James Bond nevet, a legtöbbünknek azonnal a klasszikus, mindig makulátlanul elegáns, de kíméletlen brit szuperkém mozifilmes kalandjai ugranak be. A rázva, nem keverve kért vodka-martini, a pazar Aston Martinok és a világot fenyegető, különc főgonoszok. Ha azonban a gyermekünk monitorára nézünk, érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a 007-es ügynök a videójátékok történelmében is legalább akkora, ha nem nagyobb kulturális lábnyomot hagyott, mint a mozikban.
A Bond-játékok világa elképesztően színes múltra tekint vissza, és szülőként kifejezetten izgalmas látni, hogyan alakult át ez a műfaj az évtizedek során, mire a mai, modern formájához elérkezett.
Ha a mai harmincas-negyvenes, már szülővé érett gamer generáció visszaemlékszik a fiatalságára, szinte mindenkinek beugrik az 1997-es GoldenEye 007. Ez a program nem egyszerűen egy jól sikerült adaptáció volt, hanem forradalmasította a teljes videójáték-ipart. Szinte mérföldkő, amely bebizonyította, hogy konzolokon is lehet feszült, precíz és hihetetlenül szórakoztató belső nézetes lövöldözős játékot alkotni. Tinédzserek milliói ültek a televíziók előtt, hogy barátaikkal mérjék össze a tudásukat a nappaliban, ez volt a korai kompetitív közösségi játékélmény alapja, jóval az internetes korszak előtt.
A Bond-játékok aranykora azonban nem ragadt le a puszta lövöldözésnél. A 2000-es évek elején az Electronic Arts vette át a stafétát, és olyan címekkel, mint az Everything or Nothing, elhozták a teljesen filmes hangulatú élményt a nappalikba. Itt már nemcsak inspirálódtak a filmekből, hanem konkrétan interaktív moziként működtek. A fejlesztők hollywoodi sztárokat szerződtettek: maga Pierce Brosnan kölcsönözte a karakter arcát és hangját, a főgonoszt Willem Dafoe alakította, a játék egyedi betétdalt kapott (erről a filmek híresek ugyebár). De a kiadók elkövették azt a hibát, hogy a 007-es ügynököt belekényszerítették a Call of Duty-féle, futószalagon gyártott, agyatlan katonai lövöldözések sablonjába. Bond elveszítette az intellektusát, a stílusát, és a játékok egyszerű, lélektelen lövöldözéssé halványultak, ami miatt a széria hosszú időre teljesen el is tűnt a süllyesztőben.
Tehát amikor a gyermekünk bejelenti, hogy a legújabb James Bond-játékkal, a 007: First Light-tal szeretne játszani, szülőként könnyen hihetnénk azt, hogy egy újabb értelmetlen, erőszakos katonai lövöldözőről van szó. A műfaj története viszont jól mutatja:
James Bond karaktere akkor működik igazán jól a digitális térben, ha a nyers fizikai erő helyett az intelligencia, a stílus és a taktika dominál.
Az új generációs Bond-játék mögött álló dán fejlesztőcsapat, az IO Interactive pontosan ehhez a tézishez kanyarodott vissza. Nem egy agyatlan lövöldét tettek le az asztalra, hanem egy olyan komplex, taktikus világot, amely sokkal közelebb áll a klasszikus, hollywoodi értelemben vett, elegáns kémfilmes esztétikához. Szülőként tehát érdemes nyitottan állnunk a kérdéshez, ugyanis egy jól felépített Bond-játék ma már egyszerre popcorn-mozi, feszült logikai feladvány és komoly stratégiai lecke a képernyő előtt, interaktív formában.
A 007: First Light szinte reboot filmként is értelmezhető, legalábbis cselekménye és története alapján, ráadásul a játék külsejét és hangulatát tekintve egy pazar, filmszerű hollywoodi blockbuster élményét nyújtja. De a főhős nem a kész 007-es legenda, hanem fiatal MI6-újonc. A játék ebből épít karaktert: Bond gyors, önhitt, találékony, sokszor felelőtlen. Ez jól működik külső nézetes akciójátékként is, ahogy nő a főszereplő tapasztalata és látóköre, ahogy a játékos is egyre ügyesebb lesz a rá bízott lehetőségekkel és eszköztárral.
Gyakorlatilag tényleg egy akciójelenetekkel megspékelt kémfilmet kapunk, amelyet nem csak játszani, hanem nézni is szórakoztató.
Közben mégsem interaktív moziról van szó. A játék szakít a modern akciócímek azon trendjével, hogy a felhasználót csőpályákon terelgetve folyamatos fegyveres harcra kényszerítse. A játékmenet gerincét a nyílt pályarendszert kínáló küldetések adják, amelyek során hatalmas, szabadon bejárható, rendkívül összetett és többszintes helyszíneket kapunk. Gyakran 3-4 főfeladatot bíznak ránk (például adatok letöltése, egy célszemély kihallgatása vagy egy prototípus megsemmisítése), a megvalósítás sorrendje és módja viszont teljesen szabadon kezelt, és nem csak egyféle jó megoldás létezik.
Meg kell tanulni elvegyülni a tömegben, megfigyelni az őrök útvonalát, okoseszközök használatával meghackelni rendszereket, és ami a legfontosabb: információt gyűjteni. Ha Bond elcsíp egy folyosói beszélgetést két karbantartó között, abból kiderülhet egy kód, vagy egy alternatív útvonal a szellőzőrendszeren át. Lehetőség van különböző álcák és egyenruhák megszerzésére is, ami radikálisan megváltoztatja, hogy a pálya mely területeire léphetünk be gyanú nélkül (azok, akik ismerik a fejlesztőcsapat korábbi, Hitman című sorozatát, okkal érezhetnek hasonlóságot).
És persze, ha elhibázzuk a lopakodást (vagy a sztori úgy kívánja), akkor ott a kaotikus, pörgős akció, ahol Bond közelharcban és fegyverhasználatban is ritkítja majd ellenfeleit. De külön érdekesség, hogy ezt a játék nem akarja túlerőltetni, sőt, küldetések közben az erőszak általában a nem jó döntés. Ha a játékos hibázik, és kiszúrják, nem lesz azonnal vége a küldetésnek, sokszor még fegyvert sem kell rántani. Ilyenkor egy feszült, másodpercek alatt lezajló, többlépcsős beszélgetési mechanika vár a játékosra, ahol ha gyorsan átlátja a helyzetet, és a karakter aktuális álcájához, illetve a helyszínhez illő blöfföt választja ki a listából, Bond képes „kibeszélni” magát a szorult helyzetből. Ez a fajta mechanika zseniálisan helyezi át a hangsúlyt a nyers akcióról egy sokkal komplexebb élményre, amelynek fejlesztő hatásairól is érdemes beszélnünk pár szót.

Mivel a játék rendkívül szigorúan bánik az erőforrásokkal – a lőszer elképesztően kevés, és a nyers fegyveres ellenállás szinte azonnali halálhoz vezet –, a játékos folyamatosan stratégiai tervezésre és kockázatbecslésre van kényszerítve. Nem lehet ész nélkül berontani egy szobába, előre ki kell számolni, hogy egy biztonsági kamera kiiktatása vagy egy elektromos biztosítéktábla megbabrálása milyen láncreakciót indít el a környezetben.
Emellett a játék kiválóan fejleszti a problémamegoldó képességet és a kudarctűrést. Mivel nincsenek a képernyőn villogó, szájbarágós nyilak, amik megmutatnák a pontos utat, a haladáshoz elengedhetetlen a környezet logikus olvasása és a térbeli tájékozódás. Ha egy terv pedig esetleg kudarcba fullad, a játéknak nem feltétlenül van vége: másodpercek alatt kell alkalmazkodni az új helyzethez, elrejtőzni, vagy új útvonalat találni. Ez a digitális térben kifejezetten értékes fejlesztő hatás.
És talán furcsán hangzik a történetet és hangulatot dicsérve hátulütőkről beszélni, de a helyzet az, hogy a játék szórakoztató, magával ragadó, jó történettel és változatos cselekménnyel operál, nagyon ügyesen építi fel a „csak még egy ellenőrzőpontot érjek el” gondolatmenettel tarkított addiktív ciklusát, erre pedig figyelni kell. Még nézőként is rá lehet kattanni.
A 007: First Light a szigorú európai iparági vizsgálatok után PEGI 16-os plecsnit kapott, ami azt jelenti, hogy a használata 16 éven aluliak számára a tartalma miatt nem ajánlott. Mi szabadabban kezelnénk ezt a kérdést, mert a fejlesztők egyik legfontosabb dizájndöntése az volt, hogy a fegyveres erőszakot háttérbe szorítsák – a szoftver konkrétan megtagadja a lőfegyver használatát mindaddig, amíg az ellenfelek nem akarnak megölni –, de be kell látnunk, hogy a fizikai konfliktusok ábrázolása nem gyerekbarát. A képernyőn látható, amint a karakter a közelében lévő mindennapi tárgyakat – üvegeket, konyhakéseket, nehéz hamutartókat – használ fegyverként, embereket lök át üvegfalakon, vagy fejeket ver az asztallapba.
Ehhez társul sok nagyon pörgős akció, drámai jelenet, erőszakos halál, vért és a túlzott realizmust mellőző, de sokszor mégis emberölést vagy kínzást ábrázoló vagy sugalló pillanat. És persze a James Bond-filmekből jól ismert felnőtt miliő: a finom szexuális utalásokkal teli flörtök, az alkohol jelenléte, valamint a párbeszédekben időnként felbukkanó trágár kifejezések.
A 007: First Light egy rendkívül intelligens, stílusos és a kreativitást igénylő alkotás, amely messze túlmutat a piacon lévő sablonos akciójátékokon. Szülői szemmel azért kifejezetten értékes darab, mert a nyers fizikai pusztítás helyett a tervezést, az információgyűjtést és a verbális konfliktuskezelést állítja a középpontba. Ugyanakkor a PEGI 16-os plecsni mögötti érett képi világa és a technikai sajátosságai miatt kell a kontroll. Szerencsére passzív nézőként is annyira szórakoztató, hogy nyugodtan lehet családi program, így a gyerek reakcióit is tudjuk figyelni, közösen megoldásokat keresni és élvezni egy filmnek is remek Bond-kalandot.
Platform: PC, PlayStation 5, Xbox Series X|S