Terézváros kitiltotta az MI-képeket az önkormányzati kommunikációból. Világszerte más vezetők is korlátozzák a technológiát, de vajon milyen indokok állnak mögötte és mi a gyakorlat?

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Egy óvodai meghívó, egy rendezvény plakátja vagy önkormányzati szórólap. Egyszerű grafikai feladatok, amelyekre ma már néhány mondatos utasítással képet kérhetünk a mesterséges intelligenciától. Soproni Tamás, Terézváros polgármestere azonban úgy döntött, hogy az általa vezetett kerület intézményei ezekhez a munkákhoz a továbbiakban nem használhatnak generatív MI-vel előállított képeket és videókat. A november 15-én közzétett Facebook-bejegyzése szerint az utasítást már megküldte az önkormányzati cégek és intézmények vezetőinek.
Generatív mesterséges intelligencia: Olyan MI-technológia, amely szöveges utasítás alapján új tartalmat készít, például képet, videót, zenét vagy szöveget. A felhasználónak elég leírnia, mit szeretne, a program pedig az előzetesen megtanult minták alapján előállítja az eredményt. Ilyen megoldásokat használhatunk például a ChatGPT-ben történő képgeneráláskor is.
A polgármester a közösségi médiát és az utcai hirdetéseket elárasztó, egyformának ható MI-képekkel indokolta a döntést. Műanyag mosolyokat, természetellenes ételeket és sablonos grafikai megoldásokat sorolt fel indokként, miközben saját bejegyzését is egy MI-generált képpel illusztrálta (tele jellegzetes hibákkal), amelyről azt írta, hogy kizárólag elrettentésül használja, és ez lesz az első és utolsó ilyen tartalom, amelyet megoszt.
A döntés indoklásának hangsúlyosabb része ugyanakkor a munkavállalókról szól. Soproni szövegírókat, fordítókat, grafikusokat, illusztrátorokat, fotósokat és szerkesztőket emelt ki nyilatkozatában, akiknek a feladatait a generatív MI egyre több helyen képes átvenni. Külön kiemeli a pályakezdőket:
ha az egyszerűbb munkákat a cégek gépekkel végeztetik el, a fiatal szakembereknek kevesebb lehetőségük maradhat tapasztalatot szerezni.
A polgármester ezt a szakmai utánpótlás szempontjából is problémának tartja. Érvelésének központi állítása tehát az, hogy az olcsóbb és gyorsabb technológia használatának a megtakarításon túlmutató társadalmi következményei is lehetnek.
Ezért azt is vállalta, hogy azoknak az óvodáknak, bölcsődéknek és szociális intézményeknek, amelyek nem rendelkeznek megfelelő grafikai szakemberrel, a polgármesteri hivatal készíti el a szükséges kreatív anyagokat. Soproni elismeri, hogy ez több időbe és pénzbe kerülhet, de szerinte egy önkormányzatnak azt is mérlegelnie kell, milyen munkát támogat a közpénz elköltésével.
A polgármester a szerzői jogok kérdésében is határozottan fogalmaz. Szerinte a generált képek alapanyagai mind eltulajdonított emberi alkotások. Ez az állítás azonban ebben a formában túl általános. A generatív MI-rendszerek fejlesztése valóban jelentős szerzői jogi vitákat okozott, mivel a modellek tanításához hatalmas mennyiségű szöveget, képet és más tartalmat használnak fel, ezek között lehetnek szerzői joggal védett művek is. Az Európai Unió szabályozása azonban bizonyos feltételekkel megengedi a jogszerűen hozzáférhető tartalmak automatizált feldolgozását, miközben a jogosultak számára jogfenntartási lehetőséget biztosít. Az uniós MI-rendelet 53. cikke pedig szerzői jogi megfelelési szabályzat és a tanítóadatokról szóló nyilvános összefoglaló készítésére is kötelezi az általános célú MI-modellek szolgáltatóit. Az uniós szabályozás maga is különbséget tesz a jogosult engedélyével, a törvényi kivételek alapján és a megfelelő jogalap nélkül történő felhasználások között.
Érdekes módon a 2026-os OECD-jelentés szerint a vizsgált tagállamok és csatlakozásra váró országok egyikében sincs általános, a teljes államigazgatásra kiterjedő generatív MI-tilalom. A technológia alkalmazásának határait ugyanakkor helyi szinten, intézményenként és vállalatonként is szokás korlátozni hasonlóan szubjektív formában.
A felsorolt példákból jól látható, hogy az intézmények és vezetőik eltérő problémák miatt korlátozzák a mesterséges intelligenciát. Ahol a munkahelyeket féltik, ott a szakemberek kiváltását próbálják megakadályozni. Ahol a hitelesség a fő szempont, ott a géppel előállított tartalmak megkülönböztetésére és jelölésére helyezik a hangsúlyt. Az oktatásban pedig azt mérlegelik, hogy egy technológia használata milyen feladatokban segíti vagy akadályozhatja a tanulást.
Terézváros esetében több gyakorlati kérdésre még nincs nyilvános válasz. Például hogyan választják majd el a teljesen MI-generált képeket azoktól a fényképektől, amelyeken csupán valamilyen automatikus képszerkesztő funkciót használtak? Az is kérdés, hogy az önkormányzati intézmények korábban mennyi ilyen tartalmat készítettek, illetve mekkora többletmunkát jelent majd az új szabály.
A képszerkesztés és a képgenerálás közötti különbség ráadásul szakmailag is fontos. A Getty Images például a hagyományos kreatív képgyűjteményében is megenged bizonyos MI-alapú utómunkákat, amennyiben azok megőrzik az eredeti alkotás lényegét. A teljesen generált tartalmakat viszont kizárja ebből a gyűjteményből. Ez egy pontosan körülhatárolt szabály, amely a szerkesztés és az új tartalom létrehozása között is különbséget tesz.
Amikor egy intézmény vagy vállalat arról dönt, hogy bizonyos feladatokat továbbra is emberekre bíz, ugyanazzal az alapvető dilemmával foglalkozik, amellyel a gyerekeink tanulása során mi is találkozunk. Ha a gyerek néhány másodperc alatt megírat egy fogalmazást vagy elkészíttet egy illusztrációt, születik ugyan egy végeredmény, de az odáig vezető munkából eredő tapasztalat és tanulás kimaradhat. Korábban a programozás tanulásáról szóló cikkünkben is foglalkoztunk ezzel:
az MI képes működő kódot előállítani, miközben a problémák megértése, felbontása és az önálló hibakeresés továbbra is olyan készségek, amelyeket mindenképpen érdemes fejleszteni.
A másik fontos szempont, hogy a generált tartalmakhoz milyen bizalommal viszonyulunk. A kisgyerekek és az MI kapcsolatáról riasztó történeteket nem szabad félválról venni, döbbenete, milyen könnyen mosódhat el a valóság és a gép által előállított tartalom közötti határ. Ezért otthon is érdemes beszélgetnünk arról, hogyan készülnek a képek, honnan tudhatjuk, hogy valami valódi-e, és mit jelent egy alkotás esetében az emberi szerző szerepe.
Gyakorlatban is kezd már látszani, hogy a mesterséges intelligencia használatáról szóló döntések egyre konkrétabb lépéseket szorgalmaznak az általánosságok puffogtatása helyett. Polgármesterek, iskolarendszerek vezetői és cégek határozzák meg, milyen munkákat bíznak a gépekre, és milyen tevékenységeket akarnak megőrizni az emberek számára. Hogy aztán ennek így mennyi haszna, eredménye és betarthatósága van, az erősen kérdéses, de az biztos, hogy a fenti kérdésekről érdemes közösen gondolkodni. Még akkor is, ha senki sem tudja, mi is lesz itt 2-3 év múlva.