Ha az MI már megírja a kódot, miért érdemes programozást tanulnia a gyereknek?

2026.09.21. 20:41 PR

Weisz Ágoston matematikus, a Google Gemini Multimodality vezetője és az Alphacademy alapítója szerint egyre inkább a problémamegoldás, a hibakeresés és az önálló gondolkodás kerül előtérbe, de tanulni érdemes a szakmát.

Ha az MI már megírja a kódot, miért érdemes programozást tanulnia a gyereknek?

Nincs most elég időd?

A mesterséges intelligencia ma már néhány másodperc alatt képes működő programkódot írni, ezért a programozástanulás súlypontja is változik: egyre kevésbé a gépelés, egyre inkább a problémák megértése és felbontása számít.
Weisz Ágoston matematikus, a Google Gemini Multimodality vezetője és az Alphacademy alapítója szerint egy gyereknek nem azt érdemes megtippelnie, melyik programnyelv lesz fontos tíz év múlva. Sokkal többet ér, ha biztosan érti az olyan alapokat, mint a ciklusok, elágazások, algoritmusok és adatszerkezetek.
Három készség különösen fontos: a nagy feladatok kisebb részekre bontása, a módszeres hibakeresés és az, hogy a gyerek akkor se adja fel, ha egy probléma megoldása nem hoz azonnali sikerélményt.
Az Alphacademynél a kezdők látványosan követhető rendszerben tanulják meg, mit csinál a program, később pedig C++-ra váltanak.
A cél nem egyetlen nyelv megtanulása, hanem az a gondolkodás, amely más programnyelveknél is használható.
Az MI-t sem kell kizárni a tanulásból, de Weisz szerint a sorrend számít: a gyerek először maga próbálja megoldani a feladatot, és csak utána kérjen segítséget a géptől. Szülőként többet mond a gyerek fejlődéséről, ha el tudja magyarázni, hogyan jutott el a megoldásig, hol akadt el és miért működik a programja, mint az, hogy mennyire látványos lett a végeredmény.

SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Weisz Ágoston tizenöt éve tanít gyerekeket programozni az Alphacademy alapítójaként. Eredetileg matematikus, 2016 óta dolgozik a Google-nél Zürichben, jelenleg a Google Gemini Multimodality vezetője. Szabadidejében a gyerekek tehetséggondozásával foglalkozik, személyes küldetése, hogy az informatikai képzést modern, mindenki számára elérhető formában segítse. Amikor másfél évtizede elkezdte, már az első lépések is könnyen technikai akadályba ütközhettek: külön programokat kellett telepíteni és beállítani ahhoz, hogy a gyerek egyáltalán eljusson az első működő kódig. Ma már egy kezdő akár teljes egészében a böngészőből dolgozhat, így sokkal hamarabb megjelenhet a képernyőn valami, amit valóban ő készített.

Hirdetés

Az igazán nagy változást azonban a generatív mesterséges intelligenciára épülő platformok és asszisztensek hozták. Egy tizenöt éves fiatal ma néhány perc alatt kérhet működő kódot egy olyan feladatra, amelyen korábban akár egy teljes délutánt dolgozott volna. Weisz szerint emiatt a szülők is egyre gyakrabban kérdezik tőle, van-e még értelme programozni tanulni.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Generatív mesterséges intelligencia: Olyan MI-rendszer, amely a felhasználó utasítása alapján új tartalmat képes létrehozni: például szöveget, képet, hangot, videót vagy programkódot. Programozásnál egy ilyen rendszer kódot írhat, meglévő programot javíthat, hibákat kereshet benne vagy elmagyarázhatja, hogyan működik egy megoldás.

Szerinte a válasz egyértelmű igen, csak egyre világosabban látszik, hogy maga a kódírás a folyamatnak csupán egy része:

„A modellek a kód megírásában lettek nagyon gyorsak. A megírást megelőző munkát viszont nem veszik le a vállunkról: el kell dönteni, mit akarunk pontosan megoldani, végrehajtható lépésekre kell bontani a feladatot, és meg kell találni azt az ötletet, amelytől egy nehéznek látszó probléma kezelhetővé válik.”

A programozást ezért nem a parancsok megtanulásaként, sokkal inkább problémamegoldási gyakorlatként érdemes definiálni. A gyereknek

meg kell értenie a feladatot,
tervet kell készítenie,
ki kell próbálnia a saját ötletét,
majd meg kell találnia, hol hibázott, ha a program nem azt csinálja, amit várt.

De mit érdemes megtanulni?

Ha egy tizenéves most kezdi a programozást, Weisz szerint kevés értelme van annak alapján választani képzést, hogy melyik programnyelvről gondoljuk ma azt, hogy tíz év múlva is népszerű lesz. Sokkal fontosabbak azok az alapfogalmak, amelyek nyelvtől függetlenül újra és újra előkerülnek: ilyen a változó, a ciklus, az elágazás és az eljárás, később pedig az adatszerkezetek, az algoritmusok és a rekurzió. Aki ezeket érti, annak egy új programnyelv elsajátítása már jóval egyszerűbb feladat.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Rekurzió: Olyan programozási módszer, amelyben egy feladat megoldásakor ugyanannak a problémának egy kisebb változatát használjuk fel újra. Szemléletes példa egy fa rajzolása: a nagy ágakból kisebb ágak nőnek ki, amelyek ugyanazt a mintát követik egyre kisebb méretben.

Weisz ezek mellett három olyan készséget emel ki, amelyek szerinte ma különösen sokat számítanak.

Az első a feladat felbontása. Egy kezdő könnyen úgy néz egy nagyobb problémára, hogy azt sem tudja, hol fogjon hozzá. Idővel viszont megtanulhatja kisebb, kezelhető részekre bontani ugyanazt a feladatot, majd ezeket egyenként megoldani. A programozás egyik legfontosabb tanulsága éppen az lehet, hogy egy elsőre túl nagynak tűnő problémát nem feltétlenül egyetlen nagy ötlettel kell megoldani.
A második a módszeres hibakeresés. A kezdők gyakran találomra változtatgatják a programot: átírnak valamit, lefuttatják, majd megnézik, javult-e a helyzet. Egy idő után megtanulható egy jóval tudatosabb módszer: először végiggondolni, hol lehet a hiba, felállítani egy feltételezést, majd célzottan ellenőrizni azt. Ez a fajta gondolkodás jóval túlmutat magán a programozáson.
A harmadik az, hogy a gyerek képes legyen hosszabb ideig dolgozni egy nehéz problémán. Egy érdekes programozási feladat néha néhány perc alatt összeáll, máskor órák vagy akár napok kellenek hozzá. Ehhez hozzá kell szokni ahhoz is, hogy hosszabb ideig nincs látványos eredmény, és az első vagy második próbálkozás egyszerűen nem működik. A gyors ingerekhez és sikerekhez szokott fiatal generációnál ez hatalmas kihívás, de nem reménytelen feladat.

Hirdetés

Miért egy teknőssel kezdjük a programozást?

Az Alphacademynél a teljesen kezdők Logóval indulnak. A döntés mögött egyszerű pedagógiai megfontolás áll: a gyerek rögtön látja a saját programjának eredményét, így könnyebb az értelmezés és a tanulás.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Logo: Oktatási célokra is széles körben használt programozási nyelv. Legismertebb megoldásában egy képernyőn mozgó „teknőst” irányítunk parancsokkal. A teknős mozgás közben vonalat rajzol, ezért azonnal látható, mit hajt végre a program.

Ha például a gyerek egy négyzetet szeretne rajzolni, de a vonal nem záródik össze, rögtön látja, hogy valahol hibázott. A ciklus működése is kézzelfoghatóvá válik: négy azonos oldal és négy fordulás helyett meg lehet mondani a számítógépnek, hogy ugyanazokat a lépéseket ismételje meg négyszer. Később ugyanezekből az alapokból már spirálok, fák és jóval összetettebb minták is felépíthetők.

A Logo magyar parancsszavakkal is használható, így a gyerek például az „előre” vagy a „jobbra” utasítással is dolgozhat. Az Alphacademy saját böngészős szerkesztőt készített hozzá, amely magyar és angol parancsokat egyaránt elfogad, és regisztráció nélkül kipróbálható. Az iskola saját bemutatása szerint kezdőknél kifejezetten az a cél, hogy először a gondolkodásra, és kevésbé a programnyelv formai szabályaira kelljen figyelni.

A következő lépés a C++

Amikor az alapok már biztosan mennek, az Alphacademynél C++-ra váltanak. Elsőre adja magát a kérdés, miért választanak egy olyan nyelvet, amelyet sokan nehezebbnek tartanak több kezdőbarát alternatívánál.

🧠 Miről is van szó pontosan?

C++: Széles körben használt programozási nyelv. Szoftverek, videójátékok és nagy sebességet igénylő rendszerek fejlesztésénél is használják, és a versenyprogramozásban is meghatározó szerepe van. Tanulása közben hamar fontossá válik, milyen adatokat kezel a program, illetve mennyire gyors és hatékony a választott megoldás.

Weisz két okot emel ki a választás mellett. Az egyik a versenyprogramozás: a C++ a hazai és nemzetközi programozási versenyeken is meghatározó nyelv. A másik pedagógiai: használata közben a gyerek közelebb kerül ahhoz, mi történik a számítógépben, milyen adatokkal dolgozik, és miért lehet két látszólag helyes megoldás között jelentős különbség sebességben vagy erőforrásigényben.

A cél ettől még nem az, hogy valaki egyetlen programnyelvhez ragaszkodjon. Weisz szerint éppen az alapok mélyebb megértése teszi lehetővé, hogy később egy másik nyelvre viszonylag gyorsan át lehessen állni.

Nem életkor szerint állnak össze a csoportok

Az Alphacademynél a csoportokat tudásszint szerint szervezik. Ennek egyszerű oka van: két azonos korú gyerek programozási tapasztalata között akár több évnyi különbség is lehet. Az egyik életében először próbál ki egy programozási nyelvet, a másik ugyanebben az életkorban már komoly algoritmikus feladatokat oldhat.

A tanításban a felfedeztető módszert követik, amelyet Magyarországon Pósa Lajos matematikatanítása tett ismertté. A gyerek egymásra épülő problémákat kap, és ezek segítségével maga jut el az összefüggésekhez. A tanár kérdésekkel és kisebb segítségekkel vezeti, és akkor magyaráz közvetlenül, amikor arra valóban szükség van.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

Ez lassabbnak tűnhet annál, mint amikor a tanár megmutat egy módszert, a gyerek pedig begyakorolja. Cserébe a programozási feladat nem egy lemásolandó feladat és megoldókulcs, hanem probléma, kihívás, amelyhez saját gondolkodással kell utat találni.

Mit ad hozzá a csoportos, online forma?

Az Alphacademy programozásórái kis csoportokban, online zajlanak, kéthetente. A foglalkozások között a gyerekek saját tempóban dolgozhatnak a feladatokon, és az online közösségben segítséget is kérhetnek. Az online forma Weisz szerint több olyan készséget is előhoz, amely elsőre nem feltétlenül jutna eszünkbe egy programozásszakkörről. A gyerekek például elmondják egymásnak, hogyan oldották meg a feladatot. Ehhez végig kell gondolniuk a saját megoldásukat, a többiek pedig azt is látják, hogy ugyanarra a problémára többféle helyes út létezhet.

Online ráadásul nem lehet egyszerűen odalépni a gyerek monitorához és rámutatni arra a sorra, ahol a hiba van. Ha valaki elakad, meg kell osztania a képernyőjét, és pontosan el kell mondania, mi a probléma. Ez arra kényszeríti, hogy megfogalmazza, mit próbált, mi történt és milyen eredményre számított. Ez olyan soft skill, amely szintén hasznos lehet a fiatalok számára, segít rávilágítani a problémákra, elemzően gondolkozni és hatékonyan kommunikálni egymással.

Két foglalkozás között ugyanez írásban is előkerül: a gyerekek Discordon kérdezhetnek a tanároktól és egymástól. Egy jól feltett kérdéshez már önmagában végig kell gondolni a problémát. Az otthoni feladatok beosztása pedig önállóságot kíván, hiszen két óra között nekik kell eldönteniük, mikor és mennyit dolgoznak velük.

Az online működésnek van egy ennél jóval kézenfekvőbb előnye is: kevésbé számít, hol él a gyerek. Egy szegedi, debreceni vagy kisebb településen élő diák ugyanabba a csoportba kerülhet, ugyanattól a tanártól tanulhat, jóval demokratikusabb az oktatás.

A gyors visszajelzések világában külön készség a kitartás

Weisz oktatási tapasztalata szerint a soft skillek kiemelten fontosak, és ehhez ma már a kitartás kérdése is hozzátartozik.

„Tizenöt év alatt azt láttam, hogy a legmesszebbre azok a gyerekek jutnak, akik egy sikertelen próbálkozás után is folytatják. Ők nem mindig azonosak azokkal, akik a leggyorsabban indulnak.”

Az utóbbi években saját tanári tapasztalata szerint egyre több olyan gyerekkel találkozik, akinek eleinte nehéz hosszabb ideig ugyanazon a feladaton maradnia. Sok digitális tartalom gyorsan és folyamatosan ad új ingert vagy visszajelzést, ehhez képest egy programozási feladatnál akár hosszú percekig sem történik semmi látványos.

A saját tanítványainál ugyanakkor azt látja, hogy ez változhat. Ahogy a gyerek megtapasztalja, milyen érzés hosszabb próbálkozás után saját maga megoldani egy nehéz problémát, egyre kevésbé idegen számára az a helyzet, amikor a siker nem érkezik meg azonnal. Ez a fajta kitartás később az iskolai tanulásban is megjelenhet.

Hirdetés

Hogyan kell jól használni az MI-t?

Weisz szerint nem az a megoldás, hogy a mesterséges intelligenciát zárjuk ki a programozásból. Az MI a programozók mindennapi eszközévé válik, ezért a használatát is érdemes megtanulni. A sorrend viszont sokat számít.

„Előbb próbálják meg maguk megírni a programot, és csak utána forduljanak a géphez.”

- mondja a szakértő. Ha a gyerek első lépésként elkéri a teljes megoldást, valóban gyorsabban elkészülhet a feladat. Csakhogy közben kimarad a problémabontás, a próbálkozás, a hibakeresés és annak felismerése, hogy miért működik az egyik ötlet, a másik pedig miért nem. Ha viszont már van saját próbálkozása, az MI segítséget adhat egy hiba megértésében, egy megoldás elemzésében vagy egy másik út megmutatásában.

Ez az MI korában egy új készséget is előtérbe tol: a gyereknek nemcsak választ kell tudnia kérni a géptől, hanem értenie és ellenőriznie is kell azt, amit kap.

Mire figyelj, ha programozásoktatást keresel?

Weisz szerint néhány egyszerű kérdéssel programozói háttér nélkül is sokat megtudhatunk arról, hogyan tanít egy képzés.

Ír-e idővel szöveges kódot a gyerek? A blokkos programozási környezetek jó belépőt jelenthetnek, főleg kisebbeknek, de érdemes megkérdezni, mi történik később, és van-e továbblépés hagyományos programozási nyelvek felé.
Mekkora a csoport, és látja-e a tanár, hol tart egyenként a gyerek? Ugyanaz a feladat az egyik diáknak könnyű lehet, a másiknak komoly kihívás, ezért nem mindegy, jut-e elegendő figyelem az egyéni elakadásokra.
Mi történik, ha a gyerek elakad? Csak az óra alatt tud kérdezni, vagy a két foglalkozás között is van lehetősége segítséget kérni? A programozás természetes része az elakadás, ezért ez jóval fontosabb kérdés, mint elsőre tűnhet.
Tudásszint vagy életkor szerint osztják be a csoportokat? Két azonos korú gyerek programozási tapasztalata között hatalmas különbség lehet.
Mit tartanak fontosabbnak: a látványos végeredményt vagy azt, hogy a gyerek értse, amit csinált? A kettő persze megfér egymás mellett, de az MI korában különösen könnyű összekeverni a látványos produktumot a valódi tudással.

Mitől lesz tényleg mindenkié a tudás?

Ha valaki szenvedéllyel végzi a küldetését, akkor igyekszik azt minél több ember számára elérhetővé tenni. Az Alphacademy online programozás- és matematikaszakköröket tart, programozásra elsősorban 8–16 éveseket várnak, de 18 éves korig lehet jelentkezni. A program havi díja jelenleg 14 900 forint, az első óra ingyenes, de itt jön a lényeg: az Alphacademy ösztöndíjrendszerében a családok maguk dönthetik el, mekkora összeget tudnak vállalni; az iskola tájékoztatása szerint ehhez igazolást sem kérnek.

Vagyis fontosabb a tudás átadása, mint a bevétel. Ez pedig olyan ritka és humánus megoldás, amelyre mi is felkaptuk a fejünket. Egyre fontosabb kérdés ugyanis, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek ne borítsák fel az oktatást (ahogy ezt a legutóbbi PISA-eredményekben láttuk is), és ha ilyen megoldások akár csak egy kicsit segíthetnek ebben, az szerintünk már nagy eredmény.