Tanulás Pomodoro-technikával: miért hatékonyak a kis szünetek?

2025.09.24. 06:40 Képernyőidő

Az asztalon ketyegő, paradicsom alakú konyhai óra egyszerűsége mögött komoly logika áll: rövid, feszes munkaszakaszok, köztük előre beiktatott pihenők. De hogyan segíthet ez a gyereknek?

Nincs most elég időd?

  • A tanulás nehéz, szerencsére egyszerű technikákkal könnyebben fenntartható a figyelem.
  • A Pomodoro alapja a 25 perc tanulás és az ötperces szünet, minden negyedik kör után hosszabb pihenővel.
  • Kutatások bizonyítják, hogy a rövid megszakítások megőrzik a figyelmet és tartósabb tudást adnak.
  • A tanulás így nem végtelen maratonnak tűnik, hanem kisebb, teljesíthető szakaszok sorának.
Mindannyian láttuk már: a gyerek leül tanulni, de tíz perc múlva feláll, elkalandozik, vagy a telefonját nézegeti. A tankönyv ott van az asztalon, de a figyelem gyorsan szertefoszlik, a házi feladat órákig elhúzódik, és végül mindenki frusztrált lesz. Ilyenkor segíthet egy egyszerű, mégis hatékony ritmus, amelyet évtizedek óta sikerrel használnak diákok és felnőttek egyaránt: a Pomodoro-technika. Rövid, intenzív szakaszok és előre beiktatott szünetek adják azt a keretet, amelyben a gyerek figyelme jobban kitart, mi pedig szülőként kapaszkodót kapunk a támogatáshoz.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!
Francesco Cirillo módszertanát diákok milliói használják ma is, mert keretet ad a figyelemnek, csökkenti a szétesést, és segít, hogy a tanulás ne vég nélküli maraton legyen. 

🧠 Miről is van szó pontosan?
Francesco Cirillo: Olasz fejlesztő és tanácsadó, aki az 1980-as évek végén egyetemista korában dolgozta ki a Pomodoro-technikát. Saját figyelmi nehézségeire keresett megoldást, amikor egy paradicsom alakú konyhai órával kezdte mérni a tanulási idejét. Később vállalkozóként és trénerként a módszer népszerűsítésének szentelte pályáját, 2006-ban könyvet írt róla, és tanácsadó céget alapított, amely szervezeteknek segít hatékonyabb időgazdálkodást kialakítani.

Hogyan működik a Pomodoro a gyakorlatban?

A klasszikus verzió hat lépésből áll:

  1. kijelölünk egy feladatot,
  2. beállítunk 25 percet,
  3. megszakítás nélkül dolgozunk, tanulunk
  4. amikor lejár az idő, tartunk 5 perc szünetet,
  5. négy ilyen kör után hosszabb, 20–30 perces pihenő következik,
  6. majd kezdjük elölről.
A lényeg, hogy a ritmus nem változhat meg: ha megszakítjuk – üzenet, telefon, hirtelen más feladat miatt –, újra kell kezdeni. Ez a fegyelem megtanítja a gyereket arra, hogy határokat tartson, még jobb, ha ezt a módszert mi is használjuk feladatainkhoz, családként is vizsgálva az eredményességét.

A rövid szünetek nem „jutalomfalatok”, hanem kognitív hatások: laboratóriumi kísérletek igazolták, hogy a ritka, rövid mentális megszakítások megelőzik az éberség fokozatos csökkenését, és segítik a feladatcél újraaktiválását.

Miért jó ez a gyerekeknek?

A gyerekek munkamemóriája korlátozott, és a mai digitális környezet állandó megszakításokat hoz. A Pomodoro abban segít, hogy:

  • rövid szakaszokban tanuljanak, így nem fáradnak el gyorsan,
  • szünetet kapjanak a feldolgozáshoz, mert az agy pihenés közben rögzíti a tanultakat,
  • átlátható keretben dolgozzanak, nem tűnik végtelennek a feladat.
Kutatások szerint a rövid mentális megszakítások megőrzik az éberséget, és javítják a hosszú távú emlékezetet. Az elosztott tanulás – amikor több részletben ismételjük át az anyagot – bizonyítottan hatékonyabb, mint a hosszú, egybefüggő magolás.

Miért működik – mit mondanak a kutatások?

A Pomodoro-technika hatékonyságát több, egymástól független kutatás is megerősíti.

Akira Ariga és Alexander Lleras az Illinois Egyetem (Urbana–Champaign) kutatói kimutatták, hogy a rövid mentális szünetek képesek megelőzni a figyelem kifulladását. A kísérletben azok a résztvevők, akik időnként elterelték a gondolataikat, hosszabb ideig tudtak koncentrálni, és jobban teljesítettek monoton feladatokban, mint azok, akik megszakítás nélkül dolgoztak.

A Pomodoro legnagyobb ereje, hogy rákényszerít minket az egyfeladatos figyelemre. A multitasking valójában nem többfeladatos munka, hanem gyors váltogatás. A Chicago Booth School of Business kutatója, Sophie Leroy mutatta ki: ilyenkor „figyelem-maradvány” marad bennünk – vagyis az előző feladat egy része továbbra is leköti a mentális kapacitást, így lassabban és kevésbé hatékonyan dolgozunk az új feladaton. A gyereknél ez különösen látványos: ha közben a telefonját is figyeli, utána percekbe telik visszatalálni a leckéhez.

Az oktatáspszichológia egyik legátfogóbb áttekintése, Dunlosky és munkatársai munkája. A szerzők számos tanulási technikát értékeltek, és a részekre osztott gyakorlást sorolták a leghatékonyabb módszerek közé. Ez a megközelítés – amikor a tananyagot több, rövid szakaszban ismételjük át – pontosan megfelel a Pomodoro logikájának.

Variációk, ha a klasszikus módszer nem illik hozzánk

A 25+5 perc nem szentírás. Egyes gyerekek 30–40 percnél érzik, hogy igazán belemerülnek a feladatba – ilyenkor nyugodtan nyújtsuk a szakaszokat. Máskor éppen a rövidebb, 10 perces „rohamok” válnak be, különösen, ha memorizálásról vagy szókártyákról van szó.

Az interneten elterjedt az Animedoro is: 40–60 perc tanulás után 20 perc szünet, gyakran egy anime sorozatepizód idejére. Bár nem tudományos ajánlás, egyes diákoknál működik.

Miért fontos ez szülőként?

Gyerekeink figyelmét ma jobban fenyegetik a figyelemmegszakítások, mint bármikor is. A Pomodoro-módszer világos keretet ad: eddig tanulunk, eddig pihenünk. Ez segít abban, hogy ne szakadjon szét a tanulási idő, és hogy a gyerek megtapasztalja, a fókusz nem kimerítő erőfeszítés, hanem ritmus kérdése.

Ha szülőként részt veszünk a bevezetésben, közös szabályokat állítunk fel és betartjuk őket, a gyerek nem teherként, hanem eszközként tekint majd a technikára. Így a tanulás nem nyűg, hanem átlátható folyamat lesz, amelyben a pihenés ugyanolyan értékes, mint a munka.