A memória ritkán kerül címlapra. Nincs ikonikus formája, nem lehet róla látványos „unboxingot” csinálni, és az ember többnyire csak annyit jegyez meg belőle, hogy „legyen elég RAM”. Aztán egyszer csak elkezd drágulni minden.

A memória (vagyis a RAM - Random Access Memory) az a láthatatlan alkatrész, amely nélkül a digitális életünk egyetlen pillanatra sem működne. Ott dolgozik a laptopban, ahol a gyerek házi feladatot ír, az okostelefonban, amelyen videóhívást indítunk, a játékkonzolban, ahol több felhasználó váltogatja a profilját, a tévé mögé rejtett set-top boxban, amely a streamelt sorozatot betölti, és még az internetkapcsolatot biztosító routerben is, amely egyszerre tartja életben a munkát, a tanulást és a szórakozást. Minden alkalmazásváltásnál, minden betöltési időnél, minden „lefagyott” pillanatnál épp a memória kapacitása és sebessége dönti el, mennyire gördülékeny az a világ, amelyet természetesnek veszünk.
Ha hirtelen minden drágulni kezd, amihez képernyő, wifi, játék vagy munka tartozik, és kiderül: a háttérben egyetlen alkatrész ára is képes átírni az egész fogyasztói elektronikát. Most épp ez történik a memóriapiacon, és a mesterséges intelligencia iránti étvágy az egyik legfontosabb ok.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A Counterpoint Research friss elemzése szerint a fogyasztói felhasználású DRAM- és NAND-árak egy év alatt extrém mértékben emelkedtek, és ez már nemcsak a számítógépeket és az okostelefonokat érinti, hanem olyan „kevésbé divatos” tömegtermékeket is, mint a szélessávú internethez adott routerek és a tévés set-top boxok - számolt be cikkében a PCW.
DRAM: A számítógépek és telefonok „munkamemóriája”, ahol a futó programok ideiglenesen dolgoznak. Ha kevés, belassulhat a rendszer.
NAND (flash): Az a memóriatípus, amely tartósan tárolja az adatokat az eszközeinkben. Ebből épülnek az SSD-meghajtók, a telefonok belső tárhelyei és a pendrive-ok is.
Router: Az az eszköz, amely az internetkapcsolatot „szétosztja” az otthoni készülékek között, legyen szó wifiről vagy vezetékes hálózatról. A szolgáltató modeméhez csatlakozik, és biztosítja, hogy egyszerre több telefon, laptop, okostévé vagy játékkonzol is stabilan elérje a hálózatot.
Set-top box: Olyan kiegészítő eszköz a televízióhoz, amely digitális adást, streaming szolgáltatásokat vagy interaktív tévés funkciókat tesz elérhetővé. A szolgáltató által biztosított doboz dekódolja a jelet, kezeli az alkalmazásokat, és gyakran felvételi, visszanézési lehetőséget is kínál.
A cég szerint egy tipikus, szolgáltatói eszközben használt 8 GB DDR4 (ez DRAM egy konkrét generációjának a neve) memória ára hétszeresére ugrott 2025 januárjához képest, és a memóriaköltség egyes olcsóbb, középkategóriás routerek teljes anyagköltségén belül már 20 százalék fölé került, miközben egy éve még nagyjából 3 százalék körül volt.
A jelenség azért fájdalmas különösen, mert a telekommunikációs cégek a következő évek növekedését nagyrészt szélessávú fejlesztésekben keresik.
Ha a router és a set-top box drágább, akkor vagy a szolgáltató fizet többet, vagy az előfizető, vagy lassul a bővítés, fejlesztés. Általában az utolsó két jelenség szokott történni.
Talán nem nehéz kitalálni, hogy a fő ok a mesterséges intelligencia megállíthatatlan fejlődése és terjedése, amely az egész piacot éppen egy irányba löki.
A memória általában nem önálló termék a bolt polcán, hanem minden digitális eszköz belsejében dolgozó alkatrész. Éppen ezért a drágulása nem látványos, hanem szétterül a teljes technológiai kínálaton.
A legérzékenyebb kategóriák közé tartoznak a szolgáltatók által biztosított routerek és set-top boxok. Ezek jellemzően nagy darabszámban, szűk árréssel készülnek, ezért ha a bennük lévő memória ára többszörösére emelkedik, az az egész költségszerkezetet eltolja. A gyártók és a szolgáltatók ilyenkor két lehetőség között mozognak: vagy árat emelnek, vagy a belső specifikáción változtatnak. Ennek a következménye a felhasználó oldalán lehet az instabilabb hálózat (a gyengébb minőség miatt), nehezebben kezelhető eszköz, vagy magasabb előfizetési díj a netszolgáltatónál.
A PC-k és laptopok esetében a hatás közvetlenebb. A munkamemória az a komponens, amely meghatározza, hogy egyszerre hány alkalmazás futhat gördülékenyen. Ha a memória drágul, a gyártók vagy árat emelnek, vagy ugyanazon árszinten alacsonyabb kapacitást kínálnak. A fogyasztó ezt nem feltétlenül azonnal veszi észre, de a rosszabb minőség vagy visszafogott teljesítmény is burkolt áremelés.
Az okostelefonok piacán a memóriaárak emelkedése gyakran rejtettebb módon jelenik meg. A belépő modellek alap tárhelye csökkenhet, a magasabb kapacitású változatok felára nőhet, vagy a készülékek teljesítménye marad el a korábbi generációkhoz képest. Mivel a telefon ma már egyszerre kommunikációs eszköz, munkaállomás, kamera és szórakoztató központ, a memória költsége itt is közvetlenül érinti a felhasználói élményt, és számíthatunk drágulásra sajnos itt is.
Hasonló a helyzet a játékkonzolok, okostévék és más digitális eszközök esetében is. A memória az a láthatatlan tényező, amely a betöltési időt, a párhuzamos működést és a rendszer stabilitását meghatározza. Amikor az ára emelkedik, az vagy a végfelhasználói árban, vagy a készülék belső kompromisszumaiban csapódik le.
A memóriadrágulás tehát nem egy szűk iparági hír, hanem egy olyan költséghullám, amely szinte minden képernyő mögött ott van. Ráadásul mindegyik területre igaz, hogy konkrét hiányt okozhat a jelenlegi helyzet, vagyis ideiglenesen nem is tudunk egy adott készüléket, játékkonzolt vagy laptopot megvenni, mivel a gyártók sem tudnak elég memóriához jutni.
Ha csak a piaci trendeket nézzük, valahol egyszer meg kell jelennie az áremelkedésnek, ha tartósan marad ez a helyet. Azt azért érdemes tudni, hogy a magyar piac itt is egyedi: a magyar kormány és a nagy szolgáltatók (Telekom, Yettel, One) megállapodása szerint 2026. július 1‑ig nem emelhetik a lakossági, helyhez kötött internet‑, TV‑ és mobildíjakat inflációkövető korrekcióval, vagyis „díjfagyasztás” van ezen a fronton. Nyáron viszont az aktuális helyzet fényében egyáltalán nem kizárt egy drágulás, de ez még csak tipp.
A 2026-os előrejelzésnél érdemes leszögezni, hogy ez nem időjárás-jelentés: nem egyetlen szám a lényeg, hanem az, hogy melyik erő lesz erősebb, a kereslet vagy a kínálat. Az elérhető iparági prognózisok alapján három, reális forgatókönyv rajzolódik ki, mindegyik más irányba vinné el a piacot. Lássuk ezeket:
A drágulás nem csupán „szakmai hír”, hanem családi hétköznapi döntéseinek része lesz. A memória olyan alkatrész, amelyet a gyártók sokszor láthatatlanul variálnak: ugyanolyan a modellnév mögött kevesebb RAM vagy kisebb tárhely is megjelenhet, mert így lehet tartani a kedvezőbb árat. Közben a mindennapi használat pont ott válik kényelmetlenné, ahol a családi digitális élet a legaktívabb: több felhasználó, videóhívás, tanulás, játék, streamelt tartalmak párhuzamosan.
A másik szülői tanulság kevésbé technikai, inkább kulturális: a „mesterséges intelligencia mindent felfal” típusú mondatokkal divat általánosan dobálózni, itt a konkrét következmény sokkal prózaibb. Ugyanarra a gyártósorra több, pénzesebb vevő áll sorba, és a hétköznapi eszközök visszaszorulnak a prioritási listán: csúsznak a kiszállítások, kevesebb lesz a megfizethető termék, azok is rosszabb minőségben kerülnek majd a polcokra.
Vásárlás előtt érdemes tudatosan a memóriát és a tárhelyet is fontos specifikációnak tekinteni és szakértő segítségét kérni. A legtipikusabb csapda 2026-ban az lehet, hogy az árak felmennek, miközben a belépő modellek hardveresen karcsúbbak, vagyis rosszabb teljesítményűek lesznek.
Nem feltétlenül a legdrágább a jó döntés, hanem az, amelyiknél a RAM és a tárhely hosszabb távon is elég a családi terhelésre. Routernél és szolgáltatói eszköznél pedig annak lesz jelentősége, hogy a csere, a bővítés, az új bekötés miért kerül többe, és az mennyire indokolt.