Szirének csábítása könyvajánló: a figyelem a világ legveszélyeztetettebb erőforrása, jobb, ha erre fordítod

2026.02.28. 07:26 Képernyőidő

Chris Hayes Szirének csábítása című könyve bemutatja, hogyan vált a figyelem a digitális korban a legértékesebb erőforrássá. Szülői szemmel is vizsgáljuk ezt a könyvet, de nem csak szülőknek fontos olvasmány.

Szirének csábítása könyvajánló: a figyelem a világ legveszélyeztetettebb erőforrása, jobb, ha erre fordítod

A szirének alakja végig ott lebeg Chris Hayes Szirének csábítása – Hogyan vált a figyelem a világ legveszélyeztetettebb erőforrásává című könyve fölött. Az ókori görög mítoszban a szirének énekükkel csábították halálba a hajósokat, Odüsszeusz csak úgy menekült meg, hogy társai viasszal tömték be a fülüket, őt magát pedig az árbóchoz kötözték. Nehéz nem arra gondolni, hogy ma mindannyian hasonló helyzetben vagyunk: ha nem kötjük magunkat tudatosan az „árbóchoz”, könnyen a közösségi média, az értesítések és a végtelen görgetés rabjaivá válunk.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Chris Hayes, New York Times-bestsellerszerző, televíziós műsorvezető és podcast-házigazda könyve széles perspektívájú elemzés arról, hogyan alakította át a figyelemgazdaság a mindennapjainkat.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Figyelemgazdaság: Olyan gazdasági modell, amelyben a felhasználók figyelme válik a legfontosabb erőforrássá. A digitális platformok üzleti érdeke, hogy minél több időt és mentális energiát kössünk le rajtuk, mert ebből származik a reklámbevétel és az adat.

A 2025-ben, a Booksi Kiadó gondozásában magyarul is megjelent kötet egyik legfontosabb állítása, hogy a figyelem nem csupán egy erőforrás a sok közül:

valójában ez az, ami emberré tesz minket.

Nem meglepő tehát, hogy a hírcsatornáktól a politikusokon és a techcégek vezetőin át az előadókig és influencerekig mindenki erre pályázik.

Szülőként különösen fontos felismerés, hogy a figyelem nem csupán idő kérdése, hanem alapvető emberi erőforrás. Hayes könyve segít megérteni, hogy a digitális platformok tudatosan versenyeznek a gyerekek figyelméért is, és ez a verseny sokszor láthatatlanul zajlik. Ha megértjük, hogyan működik a figyelemgazdaság, könnyebben tudunk tudatos szabályokat kialakítani otthon.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Jelen vagyunk egyáltalán?

Hayes különösen izgalmasan mutatja be, hogy a figyelemért folytatott küzdelem nem új jelenség. A könyv a legegyszerűbb technológiai példáktól indul, például attól a mára szinte mosolyogtató pániktól, amit a walkman megjelenése okozott, és a legalapvetőbb pszichológiai működésünkig jut el. Lépésről lépésre rajzolódik ki, hogyan jutottunk el oda, hogy ma már természetesnek vesszük: a figyelmünket mérik, terelik és értékesítik.

Ez különösen fontos a gyerekeknél, akik még érzékenyebbek a visszajelzésekre, értesítésekre és azonnali jutalmakra. A szülők számára ez a könyv segíthet abban, hogy ne egyszerűen a képernyőidőt mérjék, hanem megértsék, miért olyan vonzóak ezek az eszközök.

Mindannyian érezzük a jelenséget a saját életünkben is. A szétszórtságot, a romló koncentrációt, azt a furcsa állapotot, amikor túl hosszú ideig ragadunk értelmetlen tartalmaknál. Néha kívülről látjuk: egy éttermi asztalnál négy ember ül, és mind a telefonját nézi. Máskor mi magunk vagyunk azok, akik a párunkkal szemben ülve a telefonunkat nyomkodjuk.

Hirdetés

A könyv egyik legfontosabb és legszimpatikusabb felismerése számunkra az volt, hogy Hayes nem egyéni gyengeségként kezeli ezt, hanem rendszerszintű következményként. Nem arról van szó, hogy nem vagyunk elég fegyelmezettek, hanem arról, hogy egy olyan világban élünk, amely ipari méretekben termeli ki és használja fel a figyelmünket.

Különösen tetszett, hogy a könyv nemcsak általánosságban beszél a figyelemről, hanem jól elkülöníthető típusait is bemutatja: akaratlagos, akaratlan, szociális, származtatott, kollektív vagy nyilvános figyelemről ír. Ezek a kategóriák segítenek rendszerezni a saját tapasztalatainkat is: mikor döntünk tudatosan arról, mire figyelünk, mikor sodródunk, és mikor mások figyelme határozza meg, mi válik fontossá számunkra.

A figyelem különböző típusainak bemutatása szülőként abban is segíthet, hogy tudatosabban figyeljünk a közös idő minőségére. A könyv ráébreszt, hogy a valódi, vagyis az akaratlagos és szociális figyelem nemcsak érzelmi szempontból fontos, hanem ellensúlyt képez a digitális tér akaratlan figyelemelvonásával szemben. Ez segíthet abban, hogy ne csak a gyerek képernyőhasználatát, hanem a saját mintánkat is tudatosabban alakítsuk.

Az ipar működése

Látványos különbséget mutat be a szerző a korábbi figyelemért versengő iparágak és a mai techóriások között. A könyvkiadóknak, Hollywoodnak vagy a Broadwaynek meg kellett küzdeniük azért, hogy megszerezzék és megtartsák a közönség figyelmét. A mai technológiai platformoknak gyakran elég néhány másodpercet kikényszeríteniük. A rendszerek úgy vannak kialakítva, hogy ha egyszer ott vagyunk, már gondoskodnak arról, hogy maradjunk is. Ez a felismerés különösen erősen világít rá arra, mennyire más logika mentén működik a digitális tér.

A könyv egyik tanulságos párhuzama a dohányipar története. Egykor szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy komoly korlátozások szülessenek a cigarettagyártók ellen, hiszen sokáig nem volt valódi veszélyérzet a társadalomban. Ma már evidens, hogy a dohányzás káros, és számos nyilvános térből ki is szorult. Hayes szerint könnyen lehet, hogy a közösségi média és a figyelemre épülő platformok szabályozása kapcsán most egy hasonló történelmi fordulópont küszöbén állunk.

Ez a felvetés nem is lehetne aktuálisabb, ha abból indulunk ki, hogy milyen per folyik most éppen Amerikában és milyen új tudományos felfedezés született nemrégiben.

A kötet alapos munka: ábrák nélkül is világosan érthető, követhető, és végig fenn tudja tartani az olvasó figyelmét. Hayes nem bújik el a szakértői szerep mögé, hiszen saját újságírói és morális dilemmáit is megosztja, teret ad annak a belső feszültségnek, amely abból fakad, hogy ő maga is egy olyan médiarendszer része, amely a figyelemért versenyez. Ettől a könyv nemcsak elemző, hanem személyes és hiteles is lesz.

Szülőként hajlamosak vagyunk a képernyőidőt számolni, a perceket mérni, az alkalmazásokat tiltani. Hayes könyve arra hívja fel a figyelmet, hogy a valódi kérdés nem pusztán az idő, hanem a minőség és a figyelem iránya. Ha megértjük, hogy a digitális platformok tudatosan az akaratlan figyelemre építenek, akkor nemcsak tiltani, hanem tanítani is tudunk: segíthetünk a gyerekeinknek felismerni a manipuláció mintázatait, és gyakorolni az akaratlagos fókuszt.

Egyre nagyobb szükség lesz erre.

^{A cikket Urbán Anikó, könyves influenszer, a Bántanak! Segítesz? című könyv társszerzője írta. A címkép Doba Zoltán munkája.}

Hirdetés