Mi ez a „2026 az új 2016” trend, és miért vágyik vissza egy generáció a régi internethez?

2026.01.21. 18:20 Képernyőidő

2026 elején a közösségi média furcsa irányba fordult, már nem a jövőt élteti, hanem a múltat sírja vissza. A legújabb social trend sajnos nem csak habkönnyű nosztalgia, a jelenkor többrétegű kritikája is.

Mi ez a „2026 az új 2016” trend, és miért vágyik vissza egy generáció a régi internethez?

Nincs most elég időd?

  • Egy TikTokról indult nosztalgiahullámról van szó, amelyben 2026 fiatal felhasználói tudatosan 2016 internetét, képi világát és mémkultúráját idézik meg.
  • A jelenség nem puszta múltidézés: reakció a mai, túlterhelt, MI-vel elárasztott, erősen monetizált online térre és a világ egyre borzalmasabb állapotára.
  • 2016 azért vált hivatkozási ponttá, mert akkor még közös popkulturális élmények léteztek, a mozi esemény volt, az internet egyszerűbbnek és ártatlanabbnak tűnt.
  • Szülőként ez fontos jelzés: a gyerekek és fiatalok nem kevesebb, hanem emberibb digitális élményre vágynak.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

  • Számlaszám: 12100011-19129370
  • Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A TikTokon és az Instagramon egymást érik azok a posztok, amelyek 2016 hangulatát, képi világát és kulturális reflexeit idézik meg. Régi fotók kerülnek elő újra, új szelfik készülnek „2016-os” szűrőkkel, régi mémek bukkannak fel, mintha az internet kollektíven vissza akarna térni egy egyszerűbb korszakhoz.

Ez a nosztalgia azonban nem puszta játék. Sokkal inkább reakció arra, ahogyan az online tér az elmúlt tíz évben átalakult.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

2016 az olnine világban

Tíz évvel ezelőtt a közösségi média egészen másképp működött.

  • A képek túlszaturáltak voltak,
  • a filterek harsányak,
  • a Snapchat kutyafüles filtere pedig technológiai csodának számított.

Ma mindez már retro esztétika: felismerhető, másolható, újrahasznosítható stílus.

🧠 Miről is van szó pontosan?

TikTok: Rövid, vertikális videókra épülő közösségi platform, ahol az algoritmus erősen meghatározza, mit látunk. A trendek gyorsan születnek és tűnnek el, ezért a nosztalgiahullámok is itt kapnak először tömeget.

Instagram: Eredetileg fotómegosztó alkalmazás, amely az évek során egyre inkább vizuális kirakattá és marketingfelületté vált, erőteljesen a videós tartalmak felé tolódva. A 2016-os korszakra jellemző erős filterek és „spontán” képek ma már tudatosan idézett stíluselemek.

Snapchat: Üzenetküldő és tartalommegosztó alkalmazás, amely az eltűnő tartalmak és az arcfelismerő filterek úttörője volt. Ezek olyan digitális képi vagy videós effektek, amelyek automatikusan módosítják a felvétel színeit, fényerejét vagy az arc jellemzőit, eredetileg esztétikai játékosságot kínálva (mint a példaként említett kutyafül).

A mostani trendben a felhasználók ezt a vizuális világot idézik meg. A TikTok külön „2016” filtere kifejezetten a régi Instagram-szűrők élénk színpalettáját másolja, miközben az Instagramon régi fotók kerülnek vissza a feedekbe, sokszor szándékosan „túlfilterezve”.

A divat is követi ezt a hullámot, és vele együtt visszatérnek a korai mémek is, amelyek ma már meglepően egyszerűnek, sőt naivnak hatnak a jelenlegi tartalomáradathoz képest.

Egy korszak popkulturális csúcspontjai

2016 nemcsak az internet emlékezetében vált „aranykorrá”, hanem a mozikéban is. Abban az évben ritkán látott sűrűségben jelentek meg olyan filmek, amelyek egyszerre voltak tömegkulturális események és esztétikai referenciák.  

A nagy fimes univerzumok még lendületben voltak. A Deadpool új hangot hozott a képregényfilmekbe, az Amerika Kapitány: Polgárháború pedig látványos konfliktusba sűrítette össze azt, amit addig csak sejtettünk a hősökről. A Doctor Strange vizuálisan tágította a műfaj határait, míg a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet bebizonyította, hogy a Star Wars-mítosz mellékszálai is képesek valódi érzelmi súlyt hordozni. Ugyanebbe az évbe esett a Legendás állatok és megfigyelésük, amely akkor még egy friss, ígéretes új világ kapujának tűnt.

Az animációs filmek terén is legendák születtek. A Zootropolis – Állati nagy balhé társadalmi allegóriája, a Vaiana identitáskeresése, az Énekelj! és a Trollok zenei energiája, valamint A kis kedvencek titkos élete hétköznapi humora mind kedves emlék a jelenlegi nosztalgiázók számára.

2016-ban indult el a Stranger Things első évada (amely idén ért véget), amely nemcsak nosztalgiát idézett meg, hanem új nyelvet is adott a streamingkorszaknak. Ugyanebben az időszakban futott csúcson a Trónok harca hatodik évada, amelyet sokan a sorozat utolsó igazán erős szakaszaként tartanak számon. A Westworld első évada filozófiai sci-fit hozott főműsoridőbe, A korona pedig megmutatta, hogyan lehet történelmi drámát globális közönségnek készíteni anélkül, hogy leegyszerűsítené a témáját.

A sci-fi sorozatként emlegetett, de valójában rendkívül fontos társadalmi kérdéseket feszegető és kritizáló Fekete tükör (Black Mirror) is 2016-ban vált igazán mainstreammé, amikor a Netflixhez került. Ennek a szériának minden egyes része egyedi, különálló történetet mesélt el, főleg a technológia torzító hatásait bemutatva, gyakran kegyetlen, megrázó drámákkal. Ha nyitott vagy a témára, csak ajánlani tudjuk egylébként, nagyon jó gondolat- és vitaindító széria. Már csak azért is, mert az akkoriban bemutatott epizódok ma különösen aktuálisnak hatnak:

  • közösségi pontozás,
  • megfigyelés,
  • digitális identitás,
  • a mesterséges intelligencia torzító hatása,

ezek mind kaptak saját történetet évekkel ezelőtt a Black Mirror évadok során. A mostani nosztalgia egyik paradoxona, hogy ezek az epizódok akkor még disztópiának tűntek, ma viszont sokszor már ténylegesen formálják életünket, társadalmunkat.

Politika, szorongás és végtelen görgetés

2016 sokak szemében egy határvonal is. Akkor lett először elnök Trump, és ez a jelenség azt hozta el, hogy a politika és a valóságshowk világa végleg összefonódott az online térben. Azóta a közösségi médiát egyre mélyebben hatják a politikai konfliktusok és a kulturális törésvonalak, minden szélsőség hangja sokkal erősebb.

A „doomscrolling” fogalma akkor még nem volt ismert, ma viszont pontosan leírja azt az állapotot, amikor a felhasználók megszakítás nélkül görgetik a rossz híreket (járvány, háborúk, természeti katasztrófák), a gazdasági szorongást és a kultúrharcot. Nem véletlen, hogy az ártatlanság korának hat a 10 évvel ezelőtti mentális és szellemi állapot.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Doomscrolling: Az a jelenség, amikor a felhasználó kényszeresen, folyamatosan negatív híreket és tartalmakat fogyaszt a közösségi médiában, ami hosszú távon szorongást és mentális kimerülést okozhat.

A 2026-os internet egyik legmarkánsabb élménye a mesterséges intelligencia által generált tartalmak tömege:

  • deepfake videók,
  • nehezen felismerhető hamis képek,
  • automatikusan előállított mémek árasztják el a felületeket.

Erősítve azt az érzést, amelyet sokan „Dead Internet Theory”-ként (vagyis a halott internet teóriájaként) emlegetnek:

mintha az online tér egyre kevésbé emberekből, és egyre inkább algoritmusokból állna.

Még a mémek is pénzzé tehetők lettek. NFT-k, kriptók szárnyalása és bukása, virális poénok köré épített gyors meggazdagodási történetek jellemzik a jelenlegi korszakot, ahol a figyelemgazdaság irányítása már nemcsak pillanatnyi hírnevet, hanem közvetlen bevételt is jelenthet.

🧠 Miről is van szó pontosan?

NFT (non-fungible token): Egy digitálisan védett, egyedi tulajdonjog, amely leggyakrabban képekhez, videókhoz vagy mémekhez kapcsolódik. A közösségi médiában azért vált fontossá, mert egyes virális tartalmak pénzügyi eszközzé alakíthatók vele, így egy poén vagy kép már nemcsak figyelmet, hanem közvetlen bevételt is jelenthet.

Kripto: Digitális, decentralizált pénzforma, amely hagyományos banki rendszer nélkül működik. Az online kultúrában a kriptó azért lett meghatározó, mert összekapcsolta a mémeket, a spekulációt és a gyors meggazdagodás ígéretét, tovább erősítve azt az érzést, hogy szinte minden tartalom árucikké vált.

Miért érdekes ez szülőként?

Ez a nosztalgiahullám nem feltétlenül csak arról szól, hogy „régen minden jobb volt”. Sokkal inkább arról, hogy a fiatalok érzékenyen reagálnak az online tér mentális terhelésére.

A 2016 iránti vágy egy olyan internet képét idézi fel, ahol még volt hely a tét nélküli jelenlétnek, a játékosságnak és az emberi, organikus tartalommegosztásnak.

Ez nem csupán múltba menekülés, hanem erős kritika. Egy jelzés arra, hogy a mai digitális környezet túl sok elvárást, túl sok zajt és túl kevés pihenőpontot kínál, miközben a világ sem éppen a nyugvópont felé lódult meg az elmúlt évtized során. 

Érdemes lehet erről beszélgetni családon belül. Egy nemrégiben végzett kutatás szerint azoknál a gyerekeknél és kamaszoknál, akik olyan családban élnek, ahol nyíltan, ítélkezés nélkül lehet beszélni félelmekről, stresszről és bizonytalanságról, átlagosan alacsonyabb a szorongásszint. Nem azért, mert a beszélgetés „megoldja” a problémát, hanem mert csökkenti az egyedüllét érzését, segít megnevezni az érzelmeket, és biztonságérzetet ad. 

A világban történő aggasztó hírek feldolgozásának is van módszertana családon belül, erről ebben a cikkben olvashatsz részletesen.