A Stranger Things rajongói fórumain és TikTok-videókban villámgyorsan terjedt a gondolat, hogy a lezárás mégsem volt teljes, és valahol, elrejtve, létezik egy kilencedik, titkos epizód. Elmagyarázzuk, miről is van szó.

A Stranger Things (amely szerintünk egyáltalán nem gyerekeknek való sorozat) lezárása nem maradt visszhangok nélkül. Az ötödik évad év végi premierje után napok alatt globális beszédtémává vált, a finálé pedig azonnal a Netflix legnézettebb tartalmai közé ugrott.
A platform hivatalos, heti bontású toplistái szerint a záróepizódot bemutató hét során a sorozat több tízmillió háztartásban indult el világszerte, és még azokban az országokban is a lista élére került, ahol a Stranger Things korábban már túl volt a nézettségi csúcsán. A számok egyértelműek: kulturális eseményről volt szó, nem egyszerű sorozatfináléról.
Éppen ezért a lezárást követő reakciók sem maradtak meg az értelmezés szintjén. Szinte azonnal indult egy online petíció, amely szerint a Netflix „megcsonkította” az utolsó évadot. A kezdeményezés rövid idő alatt több százezer aláírást gyűjtött össze, és azt követelte, hogy a streamingplatform tegye közzé az állítólagosan kivágott jeleneteket. A petíció narratívája szerint ezek a jelenetek „összefogták volna az egész történetet”, és nélkülük a finálé nem lehet teljes.
A sorozat alkotói, Ross Duffer és Matt Duffer, egy interjúban határozottan cáfolták, hogy bármilyen jelenetet eltávolítottak volna az ötödik évadból. Ross Duffer egyértelműen fogalmazott: nincs kivágott jelenet, nincs alternatív változat, nincs „teljesebb” epizód.
Testvére ehhez azt tette hozzá, hogy a sorozat mérete miatt ma már szinte elkerülhetetlen a dezinformáció, különösen akkor, amikor a rajongói elvárások nem találkoznak a készítők szándékaival.
Matt Duffer és Ross Duffer: Amerikai filmes alkotópáros, ikertestvérek, akik a Stranger Things című sorozat megalkotóiként váltak világszerte ismertté. A sorozat esetében egyszerre töltik be az alkotó, vezető író (showrunner) és executive producer szerepét, vagyis a történet kreatív, narratív és gyártási döntései egyaránt az ő felügyeletük alatt születtek meg. Pályájukra jellemző a klasszikus filmes hatások tudatos használata: munkáikban erősen jelen van az 1980-as évek amerikai popkultúrája, különösen a Steven Spielberghez, John Carpenterhez és Stephen Kinghez köthető narratív és vizuális hagyomány. A Stranger Things esetében a teljes történeti ívet előre megtervezték, a főbb tematikus és érzelmi csomópontokat már a korai évadok idején rögzítették, majd ehhez igazították az egyes évadok dramaturgiáját. A Netflixszel való együttműködésük egyik sajátossága, hogy a platform a kezdetektől jelentős alkotói autonómiát biztosított számukra. Ennek következtében a sorozat lezárása nem utólagos kompromisszum vagy piaci kényszer eredménye lett, hanem egy következetesen végigvitt alkotói koncepció zárópontja.
És ha már dezinformáció, a „Conformity Gate” néven futó rajongói teória elképesztő gyorsan terjedt a közösségi médiában, abból indult ki, hogy a több mint kétórás finálé, The Rightside Up, mintha szándékosan hagyna nyitva egy ajtót.
A hamis elméletek hangos terjedéséről van egy nagyon érdekes kísérlet, erről itt olvashatsz részletesen - ezt csak közbevetve jegyezzük meg.
Szóval az úgynevezett „Conformity Gate” nem egy elfelejtett epizód volt, hanem egy több szempontból is túlpörgetett továbbgondolás. A Stranger Things ötödik évadának fináléja tudatosan nem kínált klasszikus értelemben vett, minden szálat elvarró végpontot. Ehelyett egy szimbolikus, érzelmi lezárást választott, amelynek maradt szabad értelmezési tere. Ebbe a résbe lépett be a rajongói fantázia.
A találgatások egyik fő forrása maga a cím volt. A rajongók egy része abból indult ki, hogy a Stranger Things világában a „Right Side Up” és az „Upside Down” soha nem pusztán helymegjelölések, hanem állapotok. Az elméletek szerint a cím nem lezárást jelent, hanem egy átmeneti egyensúlyt. Ebből született az a spekuláció, hogy a finálé tulajdonképpen nem az utolsó epizód, hanem egy „nulladik pont”, amely után még érkeznie kell valaminek.
A több mint kétórás játékidő sokak szerint „túl nagy” egy hagyományos sorozatzáráshoz, ugyanakkor „túl kicsi” ahhoz, hogy minden narratív lehetőséget kimerítsen. A rajongói fórumokon konkrétan megjelent az az értelmezés, hogy a The Rightside Up valójában egy „ál-finálé”, amely után logikusan következhetne egy rövidebb, epilógusszerű extra epizód. Innen jött a kilencedik rész gondolata.
Külön hullámot indított el a zárójelenet is. A Dungeons & Dragons-játék visszatérése önmagában nem volt meglepő, hiszen a sorozat kezdete óta ez a közösség és a gyerekkor metaforája. Ami viszont sokaknak gyanús lett, az Mike ajtóbecsukása volt. Rajongói értelmezések szerint ez az ajtó nem lezárás, hanem egy „kapu”, amely mögött még történhet valami. Egyes TikTok-videók konkrétan arról szóltak, hogy „a kamera nem marad elég ideig az ajtón”, mintha szándékosan vágták volna el a jelenetet egy későbbi folytatás kedvéért.

A címhez kapcsolódó találgatások között felbukkant egy nyelvi irányú értelmezés is. Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a „right side up” nemcsak térbeli, hanem erkölcsi jelentéssel is bírhat: „helyes állás”, „rendben levő világ”. Ebből az következett az elmélet szerint, hogy a sorozat világában elért rend mesterséges vagy ideiglenes, és ezt egy utolsó, rejtett epizód bontaná le. Ez a gondolat különösen népszerű volt azok körében, akik a Stranger Things korábbi évadaiban megszokták, hogy a látszólagos megnyugvást mindig újabb fenyegetés követte.
Fontos azonban látni, hogy ezek az értelmezések nem konkrét, elrejtett jelekből álltak össze, hanem mintázatkeresésből.
A Stranger Things korábban valóban jutalmazta az ilyen figyelmet, mivel tele volt rejtett utalásokkal, ezért a közönség megtanulta, hogy érdemes túlgondolni. A készítők viszont ezúttal nem új narratív ajtót hagytak nyitva, hanem érzelmi hiányérzetet. A becsukódó ajtó nem egy következő epizód előszobája volt, hanem annak a felismerése, hogy a történet, amelyet végignéztünk, a szereplők gyerekkoráról szólt, és ez a korszak véget ért.
Fontos különbség: a sorozat lezárult, de a Stranger Things mint univerzum nem tűnik el. Január közepén érkezik a kulisszák mögé betekintő dokumentumfilm, One Last Adventure, amely az ötödik évad készítését mutatja be.
Készül továbbá egy animációs sorozat, a Stranger Things: Tales From '85, amely a második és harmadik évad közötti időszakba visz vissza. Emellett tervben van egy élőszereplős melléksorozat is, amely teljesen új mitológiát épít.
A „titkos epizód” története jóval túlmutat egy sorozaton. Pontosan megmutatja, hogyan működik ma a digitális figyelemgazdaság, és milyen könnyen válik egy vágyott narratíva „igazzá”, ha elég sokan hisznek benne.
Gyerekek és tinédzserek számára ez különösen tanulságos helyzet. A közösségi médiában terjedő információk nem hierarchikusak, nem mindig ellenőrzöttek, és gyakran érzelmi alapon szerveződnek. A Stranger Things-elmélet nem volt ártalmas, de ugyanaz a mechanizmus működik félrevezető vagy kifejezetten káros tartalmak esetén is.
Szülőként ez alkalom arra, hogy ne a sorozatról, hanem az információról beszélgessünk. Arról, honnan származik egy állítás, ki erősíti meg, és mi történik akkor, ha a várakozás nem teljesül.