A 2025-ben véget ért ausztrál szappanopera, a Neighbours archívumából telefonra szabott mikrodráma készül, a sorozat egykori szereplői közül azonban többen tiltakoznak. Van, aki csak egy újságírótól értesült arról, hogy a régi jeleneteit újra felhasználják.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Melbourne keleti külvárosában, Vermont Southban van egy rövid zsákutca, a Pin Oak Court. Negyven éven át itt forgatták a Neighbours című ausztrál szappanopera külső jeleneteit, a sorozatban ez volt a kitalált Ramsay Street. A legendás széria több mint ötven országba eljutott, és sok későbbi sztár itt kezdte a pályáját, köztük Kylie Minogue, Guy Pearce, Natalie Imbruglia, Liam Hemsworth és Margot Robbie.
A Neighbours 2025 decemberében, több mint 9300 epizód után ért véget. Az archívum azonban értékes maradt: egy ekkora gyűjteményből bármikor lehet új műsort összeállítani, legalábbis ez lett most a szórakoztatóipar nagy ötlete. A legfrissebb egy mobilra szabott mikrodráma.
Mikrodráma: Telefonra, álló képformátumban forgatott sorozat, amelynek epizódjai általában egy-három percesek, és szinte mindegyik fordulattal vagy függővéggel zárul, hogy a néző azonnal a következőt is megnézze. A műfaj 2018 körül indult Kínából, a nyugati piacon a ReelShort és a DramaBox a két legnagyobb alkalmazás. Az első részek többnyire ingyenesek, a folytatásért érmékkel vagy előfizetéssel kell fizetni.
Egyre népszerűbb műfajról beszélünk. A Guardian szerint a mikrodrámák piaca már tavaly világszerte akár 15 milliárd dollárt is érhetett, az ilyen sorozatokat futtató ReelShort online platform pedig a Media Partners Asia elemzése szerint idén először lépheti át az egymilliárd dolláros éves bevételt. Mikrodrámát nem csak új forgatásból lehet készíteni, hanem meglévő filmekből is. 2023-ban a Paramount a Bajos csajok (Mean Girls) teljes filmjét 23 részletben tette közzé a TikTokon, a rajongók pedig engedély nélkül is milliók elé vágják kedvenc sorozataik jeleneteit.
A Neighbours esetében viszont egy négy évtizedes archívumot dolgoznak fel mesterséges intelligencia segítségével, ráadásul egy olyan cég, amely ebből üzletágat épít.
Szeptember végén a Variety számolt be arról, hogy a függőleges videós sorozatokra szakosodott RoseBerry Media a Neighbours sorozat gyártójával, a Fremantle-lel közösen mikrodrámát készít a sorozatból. Az első összeállítás Donna Freedman történetét dolgozza fel. Őt Margot Robbie alakította 2008 és 2011 között, jóval azelőtt, hogy Hollywood egyik legismertebb színésznője lett. Donna két cselekményszálából nagyjából 150 percnyi, rövid epizódokra bontott anyag készül a RoseBerry saját alkalmazására, az Episre.
A RoseBerry vezérigazgatója, Guy Hameiri a bejelentésben azt mondta, hogy ez csak a kezdet:
a cég más jogtulajdonosokkal is megállapodást keres, hogy régi műsoraikat függőleges formátumban is terjeszthesse.
A Fremantle kereskedelmi és nemzetközi üzletágának vezérigazgatója, Jens Richter szerint a projekt jól mutatja, hogyan teremthet a technológia új értéket a cég régi műsoraiból úgy, hogy gyakorlatilag egyetlen képkockát sem generál, és nem is módosít mesterségesen semmit.
Ha mesterséges intelligenciáról hallunk, sokan rögtön a deepfake-re gondolnak, vagyis olyan hamisított felvételre, amelyen valaki olyat mond vagy tesz, amit a valóságban soha. A gyártó szerint a Neighbours-mikrodrámában minden mondat és mozdulat eredeti. Az ausztrál TV Central tévés portál ugyanakkor megjegyzi, hogy a cégek nem részletezték nyilvánosan az összes gépi lépést, és a szereplők hozzájárulásáról vagy díjazásáról sem közöltek részleteket. Vagyis lehet azt mondani, hogy itt nincs MI által végzett új jelenet, vagy módosított videó, de ezzel együtt is felmerül pár nagyon fontos és nehéz kérdés a jogokat illetően.
A leghevesebben azok reagáltak, akik évekig Robbie mellett szerepeltek a tévében. Stefan Dennis a sorozat első epizódjától az utolsóig, kisebb megszakításokkal Paul Robinsont, a Neighbours örök gonoszát játszotta. Nyilatkozatában hihetetlenül tolakodónak, erkölcsileg és jogilag is helytelennek nevezte a tervet, és hozzátette: úgy tűnik, semmit sem tehetnek ellene.
Matthew Werkmeister 2005 és 2011 között Zeke Kinskit alakította, aki a sorozatban szerelmi háromszögbe keveredett Donnával. Szintén csak akkor értesült az üzletről, amikor megkeresték a sajtótól, hogy nyilatkozzon róla. Szerinte nem a pénz a legnagyobb gond, hanem az, hogy a képmását egy olyan platformon és olyan technológiával használják fel, amelyhez soha nem járult hozzá. Az első szerződését 13 évesen írta alá. Mint mondta, akkoriban a mesterséges intelligencia és a streamingplatformok még nem léteztek, mobilos videós felületek pedig végképp nem. Werkmeister úgy látja, hogy a Fremantle Robbie hírnevére építve akar gyorsan pénzt csinálni a régi anyagaiból. Margot Robbie-t a Guardian is megkereste, nyilatkozatáról eddig nem tudunk.
Ausztrália legnagyobb színészszakszervezete, a MEAA a Guardiannek megerősítette, hogy segíti a sorozat szereplőit. Megbízott vezetője, Adam Portelli arra kérte Anthony Albanese miniszterelnököt és a parlamentet, hogy alkossanak törvényt, amely garantálja, hogy az alkotók tisztességes és közvetlen díjazást kapjanak, ha a munkájukat mesterséges intelligenciával hasznosítják. Az ausztrál forgatókönyvírók céhe tárgyalásokat folytat a Fremantle-lel. A lap értesülése szerint a színészek és az írók a sorozatra kötött szerződéseik alapján, a szokásos módon kapják meg a jogdíjakat.
Elsőre úgy tűnhet, hogy a vágás semleges művelet: ugyanaz a jelenet, csak rövidebben. A filmkészítők azonban már száz éve tudják, hogy a vágás azt is befolyásolja, mit olvasunk ki egy színész játékából.
Kulesov-hatás: Lev Kulesov szovjet filmrendező 1918 körül ugyanazt a kifejezéstelen színészarcot vágta össze különböző képekkel, például egy tányér levessel, egy koporsóval és egy nővel. A korabeli beszámolók szerint a nézők mindhárom esetben más érzelmet véltek felfedezni az arcon: töprengést, gyászt és vágyat. Kulesov arra jutott, hogy egy beállítás jelentése attól is függ, milyen kép kerül mellé. A későbbi, tudományosan ellenőrzött vizsgálatok vegyes eredményt hoztak, de a kutatók ma egyetértenek abban, hogy a környezet érdemben befolyásolja, milyen érzelmet olvasunk le egy arcról.
A Neighbours-mikrodrámánál nyilván az a legfőbb kérdés, hogy milyen színben tűnteti fel a karaktereket, és mi az, ahol már a színész engedélyére is szükség lenne. A szappanopera sok szereplő egymásba fonódó történetét mesélte el, a mikrodráma viszont egyetlen hősnő köré épül. Aki korábban a saját történetszálát játszotta, az most Donna történetének mellékszereplője lesz, és a jelenetei ennek a történetnek a részeként kapnak új helyet. Az eredeti keretezésről sem a színészek döntöttek, hanem a rendező és a vágó, de a forgatáson legalább tudták, milyen történet részeként és milyen közönségnek játszanak. Most ugyanabból a játékból valami egészen más élmény is születhet.
Nem véletlen, hogy az első összeállítás Donnáról szól. Egy négy évtizedes archívum értékét ma részben az adja, kikből lettek később világsztárok. Robbie azóta a Barbie főszereplője és producere lett, a neve önmagában közönséget vonz. A Fremantle szerint a gép az archívum átnézésében is segít, így egy ekkora gyűjteményben is könnyebb megtalálni azokat a történetszálakat, amelyekre ma kereslet van. Ami korábban hosszú kézi vágómunka lett volna, azt a gépi segítség jóval olcsóbbá teheti, így olyan régi műsorokból is pénz lehet, amelyekkel ez korábban nem érte volna meg. Robbie népszerűsége közben a volt kollégáit is újra képernyőre viszi, akár akarják, akár nem.
A Neighbours-ügy egy skála egyik végén helyezkedik el: a gyártó szerint itt a gép semmit sem tesz hozzá a meglévő felvételekhez. A skála közepén a létező emberek digitális másai állnak. A skála másik végén olyan „színészek”, akik soha nem léteztek.
A legismertebb mesterséges intelligenciával életre keltett virtuális színész Tilly Norwood, akiről korábban mi is írtunk. Alkotója, a holland Eline van der Velden 2025 szeptemberében az első MI-színésznőként mutatta be, és azt mondta, több tehetségügynökség is érdeklődik iránta. A SAG-AFTRA nyilatkozatában leszögezte, hogy Tilly nem színész, hanem számítógépes program által előállított szereplő, amelyet számtalan hivatásos előadó munkáján tanítottak, engedély és díjazás nélkül. Van der Velden erre azt válaszolta, hogy Tilly nem helyettesít senkit, hanem műalkotás és kísérlet.
SAG-AFTRA: Az amerikai színészek és médiamunkások szakszervezete, amely 2012-ben jött létre két régi szervezet, a filmszínészeket képviselő Screen Actors Guild és a rádiós és televíziós előadókat tömörítő American Federation of Television and Radio Artists egyesülésével. Saját adatai szerint nagyjából 160 ezer tagja van, köztük színészek, szinkronszínészek, kaszkadőrök, táncosok, énekesek és műsorvezetők. A szakszervezet köti meg a hollywoodi stúdiókkal azokat a kollektív szerződéseket, amelyek a fizetéstől a jogdíjakon át a mesterséges intelligencia használatáig szabályozzák a tagok munkáját. 2023-ban 118 napig sztrájkoltak, és a vita egyik fő kérdése éppen az MI volt.
Hollywoodban idén új szerződés szabályozza a kérdést. A SAG-AFTRA tagjai 2026 júniusában 91 százalékos többséggel fogadták el a stúdiókkal kötött megállapodást, amely július 1-jétől 2030 közepéig érvényes. Eszerint a gyártók csak akkor adhatnak emberi szerepet MI-színésznek, ha az jelentős többletértéket hoz egy élő színészhez vagy annak digitális másához képest. A digitális másolatokra szigorúbb hozzájárulási és díjazási szabályok vonatkoznak, a megállapodás pedig külön védi a kiskorúak digitális másait is.
Az Európai Unióban az MI-rendelet átláthatósági szabályai 2026. augusztus 2. óta kötelezővé teszik a deepfake-ek jelölését. Ide tartoznak azok a gép által előállított vagy manipulált képek, hangok és videók, amelyek valós személyeket vagy eseményeket hitelesnek tűnő módon utánoznak. Ez azonban csak átláthatósági kötelezettség: azt nem dönti el, ki használhatja egy színész arcát, csak azt írja elő, hogy a néző tudja, mit lát.
Dánia ennél is tovább menne. A kormány október elején nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amely megtiltaná, hogy valakinek az arcát vagy a hangját valósághűen utánzó tartalmat a beleegyezése nélkül megosszák, és az előadóművészek alakításait is védené, de a szatíra és a paródia továbbra is megengedett lenne.
Ezek a szabályok mind a hamisítás és a gépi előállítás körül húzzák meg a határt. A Neighbours-ügy olyan kérdést vet fel, amelyre nem feltétlenül adnak választ:
mi történik, ha egy valódi, hamisítatlan alakítás kerül olyan környezetbe, amelyhez a színész soha nem járult hozzá?
A Neighbours-ügy inkább közös beszélgetéshez jó, főleg a digitális tudatosság kérdéseit illetően.