A Thália Színház ifjúsági előadása két lány barátságán keresztül mutatja meg, milyen messzire vezethet, ha a szülők egészen másként képzelik el a biztonságot.

A Thália Színház legújabb ifjúsági (már 10-11 éveseknek szóló) darabja, A MI barátságunk rendkívül érzékenyen és humorral nyúl a XXI. század egyik legfeszítőbb nevelési dilemmájához:
mi történik akkor, ha két kiskamasz barátsága mögött teljesen eltérő szülői filozófiák feszülnek?
Ilka (Kövesi Csenge) és Lora (Sóvári-Fehér Anna) meglehetősen eltérő környezetben és neveltetésben nőnek fel. Ilka édesanyja igyekszik óvni lányát az online tértől, mert abban látja a veszélyt, Lora anyukája viszont inkább a való világot tartja fenyegetőnek. Az utcán bármi történhet, a játszótéren is össze lehet futni kétes alakokkal, az interneten pedig ki tudja, ki rejtőzik a másik oldalon. Mindkét szülő félti a gyermekét, csak éppen más miatt aggódik.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A két lány egy törött lábnak köszönhetően kerül közelebb egymáshoz, és lassan kiderül, hogy a másik világa nem is annyira idegen, mint azt elsőre gondolták. Persze attól, hogy valakik barátok lesznek, még nem biztos, hogy ugyanazt gondolják a kapcsolatukról, mert a játékszabályokat nem mindig értelmezzük egyformán.
A szülői féltés természetes, a kérdés inkább az, mikor válik a gondoskodás kontrollá. Ha minden veszélyt úgy próbálunk elhárítani, hogy egyszerűen megtiltunk valamit, akkor a gyereknek nem sok lehetősége marad megtanulni kezelni a helyzeteket. Ráadásul a tiltás könnyen ellenállást szülhet, különösen akkor, ha az érintettnek nem mondják el, miért is kellene engedelmeskednie.
A MI barátságunk szerencsére nem akar igazságot tenni az online és az offline világ között. Nem állítja, hogy a telefon minden baj forrása, ahogyan azt sem, hogy a személyes kapcsolatok automatikusan biztonságosabbak. Inkább azt mutatja meg, hogy a gyerekeknek nemcsak szabályokra, hanem bizalomra és valódi beszélgetésekre is szükségük van.
Ez nem kizárólag a digitális nevelés problémája, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha valamit mi már eldöntöttünk, akkor a másiknak automatikusan el kell fogadnia azt; mégis csodálkozunk, ha nem így történik.
A generációk közötti különbségeket nem fogjuk tudni pusztán azzal eltüntetni, hogy megpróbáljuk a saját elképzeléseinkhez igazítani a másikat.
Jeli Viktória és Mórocz Adrienn története könnyen követhető, a humor pedig segít abban, hogy a komolyabb kérdések se váljanak szájbarágóssá. Mórocz Adrienn rendezése a tempóra és a vizuális megoldásokra is épít, ami egy fiatal közönségnek szóló, mindössze 45 perces előadásnál kifejezetten jól működik. A látvány, a jelmezek és a kellékek is segítenek érzékeltetni, mennyire másként látják a világot a szereplők.
Kövesi Csenge és Sóvári-Fehér Anna játékában az a szimpatikus, hogy nem egyszerűen két ellentétes típust mutatnak be. A karakterek nem pusztán a telefonjukhoz ragaszkodó, illetve a könyvek mögé bújó fiatalok, hanem olyan gyerekek, akik próbálják megtalálni a helyüket a világban, miközben a felnőttek is igyekeznek eligazodni a saját félelmeik között. A virtuális térben ráadásul olyan szereplőkkel is találkozhatunk, akik tovább árnyalják a történetet.
A technológiai utalások idővel persze elavulhatnak. Ami ma még trendi alkalmazás vagy ismerős jelenség, néhány év múlva már könnyen a „so 2025” kategóriába kerülhet.
A bizalom, a féltés és a szabadság kérdései viszont aligha mennek ki a divatból.
A MI barátságunk elsősorban a fiatal (10 év körüli) korosztályt szólítja meg, felnőttként pedig némi nyitottságra és fantáziára van szükség ahhoz, hogy igazán kapcsolódjunk hozzá. Nem feltétlenül a technológia jelenti ugyanis a legnagyobb problémát, hanem az, ahogyan egymáshoz viszonyulunk. Hiába féltjük a gyereket a külvilágtól, ha közben nem beszélgetünk vele arról, mi történik benne és körülötte. A tapasztalatot nem lehet teljes egészében megspórolni másoknak, legfeljebb abban segíthetünk, hogy legyen kihez fordulniuk, ha valami nem úgy alakul, ahogyan elképzelték.
A MI barátságunk egy könnyen befogadható, szerethető ifjúsági előadás, amely nem akarja megmondani a nézőnek, hogyan neveljen gyereket, vagy mennyi időt töltsön az a képernyő előtt. Inkább felmutat néhány ismerős helyzetet, aztán ránk bízza, mit kezdünk velük. Néha már az is előrelépés, ha végre leülünk, és megpróbáljuk meghallgatni egymást.
A cikk írója a Smaragd Sárkány blog alapítója.