„A GPS hozott ide” - két autós hajtott a villamossínekre gondolkodás nélkül, és ne gondoljuk, hogy ez egyedi eset

2026.10.22. 11:46 Képernyőidő

Két autós is a villamossíneken akadt el Pesterzsébeten, egyikük pedig a GPS-re hivatkozott. A bizarr történeten könnyű nevetni, de egy olyan jelenségre is rámutat, amelyet a tudomány kognitív kiszervezésnek nevez.

„A GPS hozott ide” - két autós hajtott a villamossínekre gondolkodás nélkül, és ne gondoljuk, hogy ez egyedi eset

Nincs most elég időd?

Két autó is a villamossíneken kötött ki Pesterzsébeten. Az egyik sofőr a GPS-re hivatkozott, de egyelőre nem tudni, valóban hibás navigációs utasítás okozta-e az esetet.
Kognitív kiszervezésnek nevezzük, amikor bizonyos gondolkodási és emlékezeti feladatokat külső eszközökre bízunk. A GPS használata ennek hétköznapi példája, és önmagában hasznos segítség.
Az automatizálási torzítás egy másik jelenség: hajlamosak lehetünk akkor is elfogadni egy digitális rendszer utasításait, amikor azok ellentmondanak a saját megfigyeléseinknek.
A GPS-től való erősebb függés összefügghet a gyengébb tájékozódási képességgel is, ebben a cikkben megmutatjuk, mit mond erről a tudomány.
Szülőként is érdemes tanítani a tudatos navigációt, mint a kritikai gondolkodás egyik eszközét. A gyerekek gyakorolhatják a térképolvasást és az útvonalak megjegyzését, miközben megtanulják, hogy a digitális utasításokat mindig érdemes összevetni a valósággal.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Egészen különös jelenetek zajlottak csütörtök hajnalban Budapest XX. kerületében. A Határ út és a Török Flóris utca kereszteződésének közelében egy két autóból álló társaság mindkét járműve felhajtott a villamosvágányokra. Ráadásul ezt sikerült olyan magabiztosan tenni, hogy végül az úttesttől korláttal elválasztott szakaszon akadtak el. Az utasok először maguk próbálták kiszabadítani az autókat, később tűzoltók érkeztek. Az esetről a 444 számolt be egy autós Facebook-csoportban megjelent beszámoló alapján.

Az egyik sofőr egy hitetlenkedő autós kérdésére mindössze ennyit válaszolt:

„A GPS hozott ide. Későn láttam, hogy vágány.”

Azt egyelőre nem tudni, hogy a navigáció pontosan milyen útvonalat ajánlott, ahogy azt sem, hogy a második autó miért követte az elsőt a sínekre. A történet azonban tökéletes apropót ad egy mindennapi digitális szokásunk megvizsgálására.

Hirdetés

A gépre bízott gondolkodás

Ma már teljesen természetes, hogy ha ismeretlen helyre indulunk, beírjuk a címet a telefonunkba, és követjük az utasításokat. Az alkalmazás megmondja, hol kell lekanyarodni, melyik sávba soroljunk, és merre kerülhetjük el a dugót. Közben akár úgy is végigautózhatunk egy városon, hogy utólag nehezen tudnánk felidézni a pontos útvonalat.

Érdemes belegondolni, mennyi mindennel működünk hasonlóan.

A fontos telefonszámokat a mobilunk őrzi, a találkozókra a naptár emlékeztet, az ismeretlen információkat néhány mozdulattal megkeressük. Ezek a megoldások rengeteg időt és szellemi energiát takarítanak meg nekünk. Egyre több feladatot végeznek el helyettünk a digitális eszközeink, és ennek a működésnek a pszichológiában külön neve is van: kognitív kiszervezés.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Kognitív kiszervezés (cognitive offloading): A szellemi terhelés csökkentése azáltal, hogy bizonyos gondolkodási vagy emlékezeti feladatokat külső eszközök segítségével végzünk el. Ilyen például a számológép használata, az emlékeztetők beállítása vagy a GPS-re bízott útvonaltervezés. A jelenség önmagában hasznos, a mindennapi gondolkodásunk természetes része.

De mi történik, ha már vakon bízunk a GPS-ben?

A navigáció használatával tehát nincs semmi baj, sőt rengeteg helyzetben megkönnyíti az életünket. Csakhogy a készülék által javasolt útvonalat nekünk kell összevetnünk azzal, amit az úton látunk. Ha egy tábla tiltja a behajtást, hiába mutat arra a navigáció. Ha az aszfalt egyszer csak villamossínekben folytatódik, már nem a gépnek kellene okosabbnak lennie.

Hirdetés

A pszichológia egy másik jelenséget is ismer, amely segíthet megérteni, miért fordulnak elő ilyen helyzetek. Ez az automatizálási torzítás, amely miatt hajlamosak lehetünk túlzottan megbízni a technológiai rendszerek javaslataiban, akár a saját megfigyeléseink ellenében is. A jelenséget évtizedek óta kutatják, és a vizsgálatok szerint tapasztalt felhasználóknál is előfordulhat.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Automatizálási torzítás (automation bias): Az a gondolkodási torzítás, amelynek hatására túlzott bizalmat helyezünk egy automatizált rendszer döntéseibe vagy javaslataiba. Emiatt figyelmen kívül hagyhatunk fontos, akár ellentmondó információkat, és hibás döntést hozhatunk. A jelenség a navigációs rendszereken kívül számos más területen, például az orvosi döntéstámogató rendszerek és a mesterséges intelligencia használatakor is megjelenhet.

De vajon mennyire hajlamosak az autósok feltétel nélkül elfogadni a navigáció utasításait? A brit RAC autósklub 2026 augusztusában publikált felmérése szerint

a megkérdezett 1601 autós 91 százaléka legalább alkalmanként használ navigációs rendszert,
a GPS-t használók 12 százaléka saját bevallása szerint kérdés nélkül követi annak utasításait,
a válaszadók 11 százaléka pedig már találkozott olyan helyzettel, amikor a navigáció rossz irányból vezette egy egyirányú utcába.

Van azonban egy másik, kevésbé látványos kérdés is:

mi történik a tájékozódási képességünkkel, ha rendszeresen egy alkalmazás mondja meg, merre menjünk?

Ha minden kereszteződésnél készen kapjuk a választ, kevesebb szükségünk lehet arra, hogy saját magunk jegyezzük meg az útvonalat, felismerjük a tájékozódási pontokat, és fejben összerakjuk a környezetünk térképét. Ezt a kapcsolatot vizsgálták a Kaliforniai Egyetem kutatói is. Egy 2024-ben publikált, 249 résztvevő bevonásával készült kutatásban azt találták, hogy a GPS-től erősebben függő emberek gyengébben teljesítettek az önálló tájékozódási feladatokban, rosszabbnak értékelték az irányérzéküket, és nagyobb szorongást éltek meg a tájékozódással kapcsolatban.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

A kutatók egyébként azt is kimutatták, hogy az emberek általában észszerűen alkalmazkodnak a helyzethez: ismerős környezetben ritkábban használják a navigációt, és sokan elsősorban a menetidő vagy a forgalmi helyzet ellenőrzésére veszik elő. A GPS tehát gyakran kiegészíti a saját tájékozódási képességünket, ami a normális működés része lenne. De vakon felmenni a villamossínre, vagy belehajtani a tóba a képernyőt nézve fontos tanulságokat vet fel.

Mit taníthatunk ebből a gyerekeinknek?

A pesterzsébeti történet jó alkalom arra, hogy a gyerekekkel is beszélgessünk a digitális eszközökbe vetett bizalomról. Ma már egészen kisgyerekként megtapasztalják, hogy a telefon szinte minden kérdésre választ kínál. Érdemes megmutatnunk nekik, hogy az alkalmazások által adott válaszokat és utasításokat időnként ellenőrizni kell.

Autózás közben például megkérhetjük őket, hogy utasként figyeljék a térképet, próbálják megjegyezni a fontosabb tájékozódási pontokat, vagy mondják meg, merre vezetne szerintük az út a navigáció segítsége nélkül. A cél, hogy a digitális eszköz mellett a saját megfigyeléseiket is használják.

Ha pedig a GPS szerint az út a villamossíneken folytatódik, érdemes inkább a saját szemünknek hinni. Lehet, hogy ezt a tanulságot leírni szinte már abszurd, de láthatóan szükség van rá.

Hirdetés