Így változik a médiafogyasztás: haldoklik a tévé, támadnak a reklámok

2025.11.09. 07:34 Képernyőidő

A tévét felváltotta a streaming, a szabadságot pedig a hirdetések: az Activate szerint ez lesz a digitális szórakozás új rendje.

Nincs most elég időd?

  • Egy új médiapiaci jelentés szerint 2029-re a napi streamingidő 3 órára nő, a tévé nézettsége 1 órára csökken. 
  • A hirdetéssel támogatott csomagok 51 százalékkal bővülnek, a reklámmentesség luxussá válik.
  • A nagy platformok prémium IP-kre és algoritmusokra építenek, hogy megtartsák a nézőt.
  • Szülőként érdemes figyelni a tartalmakra és a reklámokra is, kell a személyes szűrő, ahogy a gyermekünk tartalmakat fogyaszt majd.
A streaming már nem a jövő, hanem a jelen és épp most írja át a képernyőidő szabályait. Az Activate Consulting 2026-os előrejelzése betekintést ad abba, hogyan alakítja át a szórakozást a reklámok visszatérése, a többplatformos előfizetési modell és a nemzetközi piacok robbanása. A jelentés a Netflix, a Disney+, az Amazon Prime Video és a Max adataira is támaszkodva mutatja meg, hogy a következő években nem a csatornák, hanem az algoritmusok versenyeznek majd a családi figyelemért.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!
🧠 Miről is van szó pontosan?
Streaming: Olyan technológia, amelynél a filmek, sorozatok, zenék vagy akár élő közvetítések nem egyben töltődnek le a készülékre, hanem adatfolyamként érkeznek, és azonnal lejátszhatók. Ez teszi lehetővé, hogy a Netflixen vagy a Disney+-on pár másodperc alatt elinduljon egy műsor, miközben a háttérben folyamatosan érkeznek az adatok a szerverről. A streaming előnye a kényelem és az azonnali hozzáférés, kockázata viszont a függés az internetkapcsolattól és a szolgáltatók rendszeres díjaitól. A néző valójában nem birtokolja a tartalmat, csak jogot kap annak megtekintésére — ezért fontos tudatosítani, hogy a „saját film” ma már többnyire csak a képernyő előtt eltöltött időtartamra a miénk.
Activate Consulting: Egy amerikai stratégiai tanácsadó cég, amely a technológiai, média- és digitális szórakoztatóipar elemzésére specializálódott. Évente kiadja a Technology & Media Outlook című jelentést, amely részletes adatokkal és előrejelzésekkel mutatja be, hogyan alakulnak a fogyasztói szokások, a digitális bevételek és az iparági trendek a következő években. 

Így rendeződik át a nappali világa

A jelentés szerint a tévé és a streaming közti határvonal gyakorlatilag eltűnik: a fogyasztás áthelyeződik az internetre, de a logika ugyanaz marad – a figyelem a fő árucikk. A számok mögött mélyebb társadalmi mintázat rajzolódik ki: az otthoni szórakozás átalakulása egyszerre technológiai, kulturális és pszichológiai folyamat.

Fő tendenciák 2023–2029 között:

  • A hagyományos tévénézés napi ideje 2 óra 18 percről 1 óra 17 percre csökken.
  • A streaming napi ideje 1 óra 56 percről 3 óra 1 percre nő.
  • A teljes amerikai videópiac bevétele 2025-re 300 milliárd dollárra (≈ 100,8 billió forintra) emelkedik.
  • A streaming-előfizetések éves növekedése 27%, a hirdetéseké 19%, a hagyományos tévéé –6%.
A trendek mögött az a felismerés áll, hogy a nézők nem csupán tartalmat akarnak, hanem kontrollt az idő felett. A streaming szolgáltatások ezt a szabadságot ígérték – de a szabadság ára a szórás, a töredezettség és az állandó választási kényszer lett. 

A reklám újra az életünk szerves része lesz

A piac mindennapi szinten is szétdarabolódott: egy átlagos felnőtt 4,6 különböző videós szolgáltatást használ. Ez a bőség egyszerre jelent szabadságot és döntési terhet, a gyakorlatban pedig azt, hogy a háztartások platformcsomagokból építenek maguknak kínálatot.

Ezzel párhuzamosan a szolgáltatók az elmúlt években széles körben emelték a standard előfizetési árakat Amerikában, és a reklámmal támogatott csomagok felé terelték a növekedést. 

Az Egyesült Államokban 2023 és 2025 között a havi díjak több nagy platformnál is 1–5 dollárral nőttek:

  • a prémium (reklámmentes) előfizetések elérték a 22,99 dolláros, vagyis 7 700 forintos sávot,
  • a hirdetéssel támogatott csomagok pedig átlagosan 5,99 dollárba (≈ 2 000 Ft) kerülnek.
A trend egyértelmű: a streaming lassan visszatalál a televízió ősi üzleti modelljéhez, ahol a néző idővel, nem pénzzel fizet a tartalomért.

A reklámmentes verziók növekedése lelassult, míg a hirdetéses előfizetések éves bővülése a legtöbb platformon 20–60 % között mozog. Ez a modell a szolgáltatók számára arany középutat kínál: az előfizetői lemorzsolódás csökken, miközben a hirdetési bevételek gyorsan nőnek. A 2025-ös adatok szerint a legnagyobb amerikai streaming-platformok közül több már az előfizetők harmadát ilyen, reklámokkal támogatott konstrukcióban éri el.

A nemzetközi streaming veszi át a vezetést

A streaming következő hullámát már nem az amerikai piac, hanem a nemzetközi előfizetők hajtják. 2025 és 2029 között a világ fizetős streaming-szolgáltatásai összesen 152 millió új előfizetőt szerezhetnek, ennek több mint kétharmada az Egyesült Államokon kívül jelenik meg. Az USA-ban a növekedés üteme évi 4,1 százalékra lassul, míg a nemzetközi piacokon 6,2 százalékos éves bővülés várható - legalábbis az előrejelzés szerint.

A számok mögött markáns átrendeződés húzódik meg:

  • 2029-re az amerikai előfizetők száma 275 millióról 316 millióra,
  • a világ többi részén pedig 410 millióról 521 millióra nőhet.
Ez 111 millió új nemzetközi nézőt jelent – egy olyan közönséget, amelynek igényei, kultúrája és fizetőképessége is eltér az észak-amerikai mintától. Nem véletlen, hogy a sorozatgyártás hangsúlya is eltolódhat a nem amerikai piacon gyártott alkotások felé.

A streaming tehát globálissá vált, de a siker feltételei lokálissá. A szolgáltatóknak nemcsak tartalmat, hanem nyelvi, kulturális és gazdasági illeszkedést is szállítaniuk kell: Ázsiában a mobil-első, olcsó csomagok működnek, míg Európában a prémium minőség és a többnyelvű hozzáférés számít. Az Activate jelentése szerint az igazi verseny már nem a platformok között zajlik, hanem a helyi szokásokhoz igazodó ökoszisztémák között.

Világok építése

Az Activate Consulting szerint a streaming-szolgáltatások tartalomstratégiáját a következő években a „premium IP”-kre, vagyis a már bizonyított, nagy népszerűségű szellemi tulajdonokra építik.

A Minecraft, a Catan, az Overcooked! — mind olyan márkák, amelyek játékból, társasjátékból vagy franchise-ból nőnek át a streaming világába. Ezek a projektek egyszerre szolgálnak új előfizetők bevonzására és a meglévők megtartására, hiszen ismerős univerzumokat kínálnak, magas gyártási értékkel.

Aztán persze ott van a K-pop démonvadászok példája is, ahol egy saját címből épül ki teljes univerzum, amely szintén bizonyítja, hogy a streaming már képes önmagában sikeres világokat építeni.

A stratégia célja, hogy a streaming-platformok a közönség figyelmét ne egyetlen címre, hanem egy egész ökoszisztémára építsék: a premium IP így nem csupán tartalom, hanem üzleti modell. A néző nemcsak sorozatot kap, hanem egy kiterjesztett, több platformon élő történetet, amelyben játék, film, merchandising és közösségi élmény találkozik.

A sport lett a streaming utolsó nagy frontvonala

A sportközvetítések világa az utolsó olyan tartalomtípus, amely még képes egyszerre, valós időben tömegeket a képernyő elé ültetni. Az Activate Consulting adatai alapján a felnőtt lakosság átlagosan 67–95 százaléka havi rendszerességgel néz élő közvetítést, a legnagyobb arányban Indiában, Brazíliában és az arab országokban. Az Egyesült Államokban is több mint 160 millió ember követ legalább egy sportligát havi szinten.

Ez a tömegpiac magyarázza, miért a sport lett a következő streaming-csatatér. A hagyományos televíziók és az online platformok egymásra licitálnak a közvetítési jogokért: a Paramount a UFC-vel, a Netflix a WWE-vel, valamint az UEFA-val, kötött megállapodásokat. A sport ugyanis továbbra is élő esemény – közösségi, kiszámíthatatlan és egyszeri –, éppen ezért kínálja a legértékesebb reklámidőt is.

Az Activate előrejelzése szerint a streaming-szolgáltatók a következő években egyre több sporteseményt integrálnak a platformjaikba, akár külön csatornákat létrehozva, akár globális közvetítéseket indítva. A sport így nemcsak tartalom, hanem stratégiai eszköz is: az utolsó biztos kapocs a hagyományos tévénézők és az új digitális közönség között.

Mit nézünk, és hogyan? 

És akkor nézzük a kicsit ijesztő számokat a felhasználói oldalon:

  • Amerikában a felnőttek átlagosan napi 13 óra 5 percet töltenek valamilyen digitális tartalommal,
  • ebből több mint 5 órát videónézéssel.
  • A multitasking – vagyis a párhuzamos tartalomfogyasztás – az igazi időszorzó: a felhasználók 2025-ben már úgy „nyújtják meg” a napjukat, hogy átlagosan 32 órányi tevékenységet végeznek egyetlen 24 órás ciklusban.
A Consumer Technology & Media Research Study alapján a lakosság 28 százaléka tartozik a „Super User” kategóriába, vagyis ők azok, akik majdnem kétszer annyi időt töltenek képernyővel, mint az átlag. Egy átlagfelhasználó napi 9 óra 31 percet, míg egy Super User 17 órát tölt digitális médiával – közben zenét hallgat, videót néz, játszik és üzeneteket vált, gyakran egyszerre.

A fiatalabb generációk körében a streaming és a közösségi videó a domináns forma: a Z generáció 43 százaléka legszívesebben YouTube-on vagy közösségi videóplatformokon néz tartalmat, míg az idősebb korosztályoknál még tartja magát a lineáris tévé.

A különbség azonban nem az érdeklődésben, hanem a figyelemstruktúrában van: a digitális nemzedékek rövidebben, párhuzamosan, kommentelve és megosztva fogyasztanak már tartalmat, tehát nem passzív tevékenységről van szó.

Miért fontos ez szülőként?

A streaming ma már nem egyszerű szórakozás, hanem a felhasználók figyelméért folytatott verseny terepe. A napi többórás digitális jelenlét nemcsak a tartalomról, hanem a befolyásról is szól: arról, hogy melyik platform, hirdetés vagy ajánlórendszer tudja hosszabb ideig magához kötni a nézőt.

Szülőként ezért nem elég azt tudnunk, mit néz a gyerek – azt is érdemes megkérdeznünk, mit lát közben.

  • Milyen reklámok jelennek meg akár a tartalom részeként vagy azt megszakítva?
  • Terméket, életstílust vagy érzelmet adnak el?
  • És vajon tudja-e, hogy ezek célzott hirdetések, amelyek az előző kereséseire, fogyasztási szokásaira épülnek?
A hirdetéssel támogatott streaming-csomagok terjedése miatt ma már nem biztos, hogy a „gyerekprofil” valóban reklámmentes (nálunk ez még kevésbé jellemző, de ne legyenek kétségeink, jön majd ide is ez az üzleti modell).

Ezért a beszélgetés a tartalom mellett a reklámról is szólhat: mit üzen, mennyire hiteles, miért pont azt látja? Az ilyen kérdések nemcsak védelmet adnak, hanem megtanítják a gyereket kritikusan gondolkodni – felismerni, mikor szórakozik, és mikor próbálják befolyásolni.

A tudatos digitális nevelés így nem tiltás, hanem párbeszéd: a szülői szerep lényege ma az, hogy segítünk megérteni a képernyő mögötti logikát, miközben megtanuljuk együtt, hogyan maradhatunk tudatosak akkor is, amikor életünk nagy részét már a képernyőidő birtokolja valamilyen formában.