A YouTube belső iratai szerint a cég tisztában volt függőség problémájával és üzleti lehetőségként is kezelte
A YouTube évek óta azt állítja magáról, hogy nem az a célja, hogy minél tovább a képernyő előtt tartsa a nézőket. Azok a bírósági iratok, amelyek most kerültek nyilvánosságra az Egyesült Államokban, egészen más képet mutatnak.
Nincs most elég időd?
- Bírósági iratok szerint a YouTube-nál már évekkel ezelőtt is ismerték, hogy a platform működése függőségi mintákat erősíthet.
- Egy 2012-es belső e-mailben az szerepelt, hogy a cél nem a nézettség, hanem a „nézői függőség”, egy 2018-as belső kutatási anyag a túlzott videónézést a dopaminnal, a bűntudattal és a nehezen abbahagyható használattal kapcsolták össze.
- A cég saját kutatása szerint tízmilliók tartoztak a túl intenzív használók közé a fiatal korosztályban.
- Egy 2024-es belső prezentáció már nyíltan leírta, hogy a végtelen feed és a rövid videós működés különösen problémás a tinédzsereknél.
- A dokumentumok szerint bizonyos gyerekvédelmi vagy jólléti eszközök azért nem valósultak meg, mert nem ígértek elég jó üzleti megtérülést.
- A per egyik központi kérdése az, hogy a platformok pusztán népszerűek lettek-e, vagy tudatosan addiktívra tervezték őket.
- Már megszületett egy fontos ítélet is: egy los angelesi esküdtszék a Google-t és a Metát is felelősnek találta egy fiatal nő mentális egészségi problémáihoz való hozzájárulásban.
- Szülőként ebből az következik, hogy a YouTube-ot nem érdemes semleges videós felületként kezelni: a működése maga is formálja, mennyit marad bent a gyerek, mit néz meg, és milyen nehéz onnan kiszállni. A cikk végén szubjektíven értékeljük ezt a kérdést.
SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
- Számlaszám: 12100011-19129370
- Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Az Egyesült Államokban több ezerre tehető azoknak a bírósági kereseteknek a száma, amelyek szerint a YouTube, az Instagram, a TikTok és a Snapchat nem egyszerűen népszerű termékeket épített, hanem olyan felületeket, amelyek tudatosan a minél hosszabb idejű megtartásra, a visszatérés kikényszerítésére és a fiatal felhasználók figyelmének üzleti célú lekötésére készültek. Egy oaklandi szövetségi ügyben több mint kétezer hasonló keresetet vontak össze, az alperesek között pedig a Google tulajdonában lévő YouTube mellett a Meta, a Snap és a TikTok anyacége is ott van.
🧠 Miről is van szó pontosan?
YouTube: A YouTube a Google videós platformja, ahol felhasználók és cégek hosszú videókat, élő közvetítéseket és rövid videókat is közzétehetnek; a szolgáltatás küldetése a saját bemutatkozása szerint az, hogy „mindenkinek hangot adjon, és megmutassa a világot”. A gyakorlatban ez ma egyszerre videómegosztó oldal, keresőfelület, szórakoztató platform és alkotói ökoszisztéma.
Meta: A Meta az a technológiai vállalat, amely többek között a Facebookot, az Instagramot és a WhatsAppot birtokolja, vagyis a világ legnagyobb közösségi és üzenetküldő szolgáltatásainak egy részét fogja össze. Ha egy hírben a Meta szerepel, akkor általában nem egyetlen alkalmazásról, hanem az ezeket összefogó anyavállalatról van szó.
Snap: A Snap a Snapchat anyavállalata, amely főleg képekre, rövid videókra és gyors, vizuális üzenetküldésre épülő app. A cég saját leírása szerint kameraközpontú technológiai vállalat, amely a Snapchat mellett kiterjesztett valóságos eszközökkel és fejlesztői megoldásokkal is foglalkozik.
TikTok: A TikTok rövid videókra épülő közösségi platform, amelyet a ByteDance nevű vállalat működtet, és a saját meghatározása szerint a kreativitás ösztönzése és az örömszerzés a célja. A legtöbben zenés, vicces, edukatív vagy trendalapú videók appjaként ismerik, de ma már keresésre, vásárlásra, élőzésre és hírkövetésre is sokan használják
A felperesek szerint
- az automatikus lejátszás,
- az ajánlórendszerek,
- a végtelen görgetés
- és a rövid videós formátumok
nem semleges kényelmi funkciók, hanem olyan tervezési döntések, amelyek megnehezítik a kilépést, növelik a használati időt, és közben kiszorítanak alapvető dolgokat a fiatalok életéből, például az alvást, a barátokkal töltött időt vagy a koncentráltabb tevékenységeket.
Most olyan dokumentumok kerültek nyilvánosságra ebben a perben, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a Google tulajdonában lévő platform belső levelezéseiben, prezentációiban és chatjeiben többször is előkerült a túlzott videónézés függőségi mintáinak problémája.
A gyerekeknek és tinédzsereknek szánt védelmi eszközök egy részét pedig azért nem valósították meg, mert nem hoztak volna pénzt.
Hirdetés
A függőség jó biznisz
És ezt nem mi mondjuk, hanem a Google. Az egyik legsúlyosabb nyilvánosságra került szövegrészlet egy 2012. június 7-i belső e-mailből származik. Ebben egy, a bírósági iratokban kitakart nevű YouTube-alkalmazott azt írta:
„a cél nem a nézettség, hanem a nézői függőség”.
Ezzel a mondattal tavaly márciusban szembesítették John Hardingot, a YouTube hosszú ideje ott dolgozó mérnöki alelnökét egy tanúvallomás során. Harding elismerte, hogy az e-mail valódi, de azt mondta, a beszélgetés egy olyan „videókészítő alkalmazásról” szólt, amelyet nem is nézőknek szántak. A vallomás következő része kitakarva szerepel az anyagokban.
Ez azért különösen kellemetlen a cégnek, mert a YouTube vezetői nyilvánosan az ellenkezőjét állították. A múlt hónapban egy másik kaliforniai perben Cristos Goodrow, a YouTube egyik vezetője azt mondta, az alkalmazást nem úgy tervezték, hogy maximalizálja az ott töltött időt, és a cég nem akarja, hogy bárki függővé váljon.
A cég saját anyagai a dopaminról, a bűntudatról és a mértéktelen videónézésről is beszéltek. Az oaklandi szövetségi per anyagai között szerepel egy 2018 áprilisi belső YouTube-prezentáció is. Ez olyan kutatásokat foglal össze, amelyek szerint a túlzott videónézés összefügg a függőséggel, és „gyors dopaminlöketként” működhet.
A prezentációban egy „függőségi ciklus” feliratú ábra is szerepel, amely azt mutatja be, hogyan vezethet egy érzelmi kiváltó ok, például a bűntudat, vágyakozáshoz, rituáléhoz és újabb használathoz. A dokumentumban az is szerepel, hogy a kutatók szerint a YouTube-ot úgy építették fel, hogy az addiktív legyen, és ebben olyan elemek játszanak szerepet, mint az automatikus lejátszás és az ajánlórendszer.
Egy másik belsős anyag azt írja, hogy a videónézés gyakori eszköz a hangulat szabályozására, ugyanakkor nehéz abbahagyni. A kutatók szerint a nézők végül bűntudatot is átélhetnek amiatt, hogy túl sok időt töltenek olyan tevékenységekkel, amelyeket maguk sem éreznek igazán értelmesnek.
Hirdetés
A YouTube saját becslése szerint tízmilliók használták túl intenzíven a platformot
Egy 2018-as belső kutatás is előkerült a tárgyaláson, amelyből kiderült, hogy a cég becslése szerint már akkor
- 32 millió 13 és 24 év közötti felhasználó tartozott a „szokásszerű intenzív használat” kategóriájába, vagyis napi két óránál több videót nézett.
- Emellett 36 millió 18 és 24 év közötti felhasználó mondta azt, hogy túl sok időt töltött az előző héten a YouTube-on és kifejezetten sajnálja ezt.
Ezek nem külső kritikák voltak, hanem a cég saját mérései. Vagyis a YouTube-nál nemcsak azt látták, hogy sok fiatal nézi túl sokáig a platformot, hanem azt is, hogy egy jelentős részük ezt utólag már maga is problémának érzi.
A bírósági iratok között szerepel egy 2024 augusztusi belső prezentáció is, amelyben a YouTube munkatársai azt írták, hogy az alkalmazás „infinite feedje”, vagyis a végtelenül görgethető videófolyam az aggodalmak egyik fő oka.
A dokumentum két nagy problémát nevez meg.
- Az egyik, hogy az ajánlórendszer képes normalizálni egészségtelen hiedelmeket vagy viselkedéseket.
- A másik, hogy a hosszan elnyúló használat értékes tevékenységeket szorít ki, például a barátokkal töltött időt vagy éppen az alvást.
A belső anyag azt is külön kiemeli, hogy ezek a gondok a rövid videós tartalmaknál a legerősebbek. Ez különösen lényeges, mert épp ez a formátum a legnépszerűbb a tinédzsereknél. A rövid videók gyors jutalmazási ritmusa és a végtelen görgetés együtt olyan használati környezetet hoz létre, amelyből nehezebb kiszállni, mint egy hosszabb, jól behatárolható tartalomból.
Tudjuk, hogy bajt okoz, de a pénzt jobban szeretjük
A most nyilvánosságra került anyagok egyik legkeményebb állítása az, hogy egyes gyerekvédelmi vagy jólléti eszközök nem azért maradtak el, mert technikailag lehetetlenek voltak, hanem mert nem lett volna jó üzlet bevezetni őket.
Egy 2021. szeptember 14-i, az autoplayről szóló belső prezentáció kapcsán az egyik dolgozó azt kérdezte, vizsgálták-e olyan eszközök lehetőségét, amelyek segíthetnének a felhasználóknak elaludni. Egy projektmenedzser erre azt válaszolta, hogy foglalkoztak a kérdéssel, de ez általában nem volt olyan magas ROI-jú, mint más projektek, ezért inkább elvetették az ötletet.
🧠 Miről is van szó pontosan?
ROI: A return on investment rövidítése, magyarul megtérülést jelent. A cégek ezzel azt mérik, hogy egy fejlesztés vagy projekt mennyi bevételt, üzleti előnyt vagy megtakarítást hoz ahhoz képest, amennyibe került.
Ez a mondat azért különösen erős, mert világosan megmutatja az üzleti logikát, amit mindannyian sejtünk, de most már bizonyítható állítás.
Ha egy funkció segítene kevesebbet nézni, nyugodtabban kilépni vagy hamarabb abbahagyni az alkalmazást, az nem jó egy olyan cégnek, amely a felhasználó figyelméből és idejéből facsar ki pénzt minél több reklámmal.
A dokumentumok között van egy 2019-es stratégiai prezentáció is, amelyben a dolgozók azt írták: a gyakoribb napi használat ösztönzése nincs jó összhangban a digitális jóllét javítására irányuló törekvéseikkel. Ez kb. ugyanazt jelenti, mint a fenti állítás, csak itt látszik, hogy vannak alkalmazottak, akik tényleg szerettek volna segíteni a helyzeten. De sajnos az is világos, hogy egy olyan platformnál, amely reklámokból és figyelemből él, a „használd gyakrabban” és a „használd egészségesebben” sokszor ugyanannak a kötélnek a két végét húzza.
A gyermekbiztonsági vezető szerint a belső chatekben kikapcsolták az előzményeket
A bírósági anyagok szerint nemcsak a tartalom, hanem a belső működés is kérdéseket vet fel. James Beser, a YouTube egyik gyermekbiztonságért felelős vezetője egy 2025. április 2-i tanúvallomásban elismerte, hogy a csapata „history off”, vagyis előzmények nélküli módban használta a belső chatfelületeket.
A magyarázata az volt, hogy ezzel a fiatalabb kollégákat akarták segíteni, akik időnként visszaolvasták a beszélgetéseket, és kiragadtak belőlük részleteket a kontextusból. Arra a kérdésre, hogy valaki magasabb szintről utasította-e őt erre a gyakorlatra, azt mondta, erre nem emlékszik.
Ez azért is érzékeny pont, mert más Google-ügyekben több amerikai bíró is keményen bírálta a vállalatot amiatt, hogy olyan chatnaplókat semmisített meg vagy nem őrzött meg, amelyeket meg kellett volna tartania. Egy 2023-as versenyjogi ügyben a bíró ezt az igazságszolgáltatás tisztességes működése elleni frontális támadásnak nevezte.
Hirdetés
Már van egy fontos ítélet egy hasonló ügyben
A mostani szövetségi eljárások előtt már megszületett egy jelentős állami bírósági döntés is Kaliforniában. Egy los angelesi esküdtszék múlt héten 6 millió dollár kártérítést ítélt meg egy ma 20 éves nő ügyében, a döntés szerint a Google és a Meta is felelős volt azért, hogy platformjaik hozzájárultak a közösségimédia-függőséghez és a fiatal felhasználó mentális egészségi problémáihoz. A büntetés 30 százalékát a Google, 70 százalékát a Meta állja.
Ez önmagában még nem zárja le a most következő oaklandi ügyeket, de megmutatja, hogy a bíróságok már nemcsak elméleti kérdésként kezelik az addiktív tervezést.
A Google természetesen vitatja az ügyből levont következtetéseket. José Castañeda szóvivő szerint a most előhúzott, sokszor több mint tízéves részletek félreértelmezik a vállalat felelős terméktervezési munkáját. A cég álláspontja az, hogy ezek a belső anyagok inkább azt bizonyítják: a csapatok aktívan keresték a problémákat, hogy jobb, biztonságosabb és életkornak megfelelőbb élményt nyújtsanak.
Ez a védekezés jogilag érthető. A gond az, hogy a nyilvánosságra került mondatok, számok és prezentációk alapján nehéz azt állítani, hogy a cég ne látta volna pontosan a túlhasználat, a bűntudat, az alváskiesés vagy a káros ajánlási minták problémáját.
Miért fontos ez szülőként?
Amikor arról vitatkozunk, hogy a gyerek „miért nem tudja letenni a telefont”, akkor azt is muszáj vizsgálnunk, milyen környezetben próbálja letenni. A most nyilvánosságra került anyagok alapján a közösségi platformok (és a fogyasztás kérdésében a YouTube is ide sorolható) működésének több eleme is arra épül, hogy minél nehezebb legyen kilépni belőle, különösen a rövid videós, végtelenül görgethető felületeken.
A túlhasználat nem egyszerűen csupán fegyelmi kérdés, és nem oldható csak meg annyival, hogy „legyen több önkontroll”. Mi elkötelezetten hiszünk abban, hogy a felhasználónak és a szülőnek van felelőssége ebben a kérdésben, nem lehet csak külső tényezőket okolni, de nem hagyható figyelmen kívül a sok bizonyíték, amelyek a befolyásoló tényezőket mutatják be, mint a mostani per dokumentumai.
Kétségtelen, hogy kell szervezett, rendszerszintű védelem, amely a cégeket is féken tartja, mert az elmúlt 15 év bebizonyította, hogy a technológiai forradalom mellékhatásai komoly veszélyt jelentenek ránk egyéni és társadalmi szinten is. Ugyanakkor - és ez most hangsúlyozottan a mi véleményünk - a populista intézkedések, mint az életkorhoz kötött tiltás nem jelentenek önmagukban megoldást, tudatosítás, felelős használati normák és szokások, vagy a pszichológiai okok kezelése nélkül nem fogunk érdemi hatást elérni.
Fontos lépések történnek éppen, hogy a piacot felelősebb irányba tereljük, de ehhez a felhasználóra is szükség lesz, aki a tudatosságot csak addig szereti magáénak érezni, amíg nem kell lemondania a kényelemről és a komfortzónáról. Ezért fontos, hogy a cégek - teljesen jogos - hibáztatása mellett ne felejtsük el: a családban csak rajtunk múlik, hogy mi válik az életünk részévé és mit teszünk egymásért, hogy legyen ellensúlya a ránk nehezedő ingereknek.
- Legfrissebb
- A YouTube belső iratai szerint a cég tisztában volt függőség problémájával és üzleti lehetőségként is kezelte
- Ez a magyar fejlesztésű horrorjáték nem az ijesztegetésre épül, és ez nagyon jól áll neki
- Nem nehéz megérteni az okát annak, hogy miért zárta be a videógeneráló Sora szolgáltatását az OpenAI
- One Piece 2. évad – kritika szülői szemmel egy harsány, szerethető, de nem mindig gyerekbarát kalandról
- Mintha valaki csak azon dolgozna, hogy nekünk rosszabb legyen - globális kampány indult a közösségi média „elsilányítása” ellen
- Ezen az ingyenes weboldalon lövöldözős játékként gyakorolhatod a gépelést, akár ezt a cikket is szétlőheted
- Már a kisgyerekek is önálló digitális életet élnek, a veszélyekkel mégis magukra maradnak
- Ingyen játék: az Epic Games Store ezen a héten is meglepő ajándékokat ad
- Ha vezetés közben ránézel a telefonodra, nagyobb veszélyben vagy, mint hinnéd
- Jön az e-sport nemzeti válogatottak világbajnoksága, amelyen Magyarország is ott lesz