A WHO szerint sokan magányosak, de a tini lányok helyzete aggasztó

Egyre több fiatal küzd társas elszigeteltséggel, de a WHO friss kutatása szerint különösen a 13–17 év közötti lányok érintettek. A magány nemcsak lelkiállapot, hanem egészségügyi kockázat is.

A magány fogalma sokkal komplexebb annál, mint hogy valaki épp egyedül van-e vagy sem. A WHO legfrissebb globális kutatása szerint ugyanis nem az számít, hány ember vesz minket körül, hanem hogy érezzük-e, hogy valóban kapcsolódunk hozzájuk. És bár a nemek között általánosságban csak kis különbség mutatkozik, van egy csoport, amely kiemelkedően veszélyeztetett: a kamaszlányok.

🧠Miről is van szó pontosan?
WHO (Egészségügyi Világszervezet): Az ENSZ egyik szakosított intézménye, amely 1948 óta működik, székhelye Genfben található. Feladata, hogy világszerte nyomon kövesse és javítsa a lakosság egészségi állapotát, kutatásokat végezzen, ajánlásokat tegyen, vészhelyzetekre reagáljon, valamint szakpolitikai útmutatást adjon a tagállamoknak. A WHO nemzetközi szervezet, több mint 190 tagállam támogatásával működik, és a közegészségügy globális iránytűjének tekintik.

A kutatás szerint a világ lakosságának minden hatodik tagja magányosnak vallja magát. Ez önmagában is ijesztő adat, de még beszédesebb, ha korosztály szerint nézzük. A 13–17 évesek közül a fiúk 17,2 százaléka érzi magát magányosnak – a lányoknál ez az arány 24,3 százalék.

Azaz majdnem minden negyedik kamaszlány azt mondja: nincs olyan kapcsolata, amilyenre vágyik.

A 30 alatti fiatal felnőttek körében a magányosság aránya 17,4 százalék, míg a 60 év felettieknél ez az arány mindössze 11,8 százalék.

Ez különösen érdekes, hiszen a legtöbben feltehetően az idősebb korosztály elmagányosodását tartják a leggyakoribb jelenségnek, de a WHO kutatása szerint a fiatal generáció, különösen a lányok szenvednek leginkább a kapcsolati hiánytól.

A WHO jelentésében egy másik fontos dimenzió is megjelenik: a társadalmi izoláció, amelynek kapcsán szintén riasztó számok érkeztek.

🧠Miről is van szó pontosan?
Társadalmi izoláció: Objektíven mérhető állapot, amely azt jelenti, hogy az illető nagyon kevés vagy semmilyen rendszeres társas érintkezéssel nem rendelkezik – tehát nem csak érzésről, hanem tényleges kapcsolati hiányról van szó.

A szervezet szerint az idősebb felnőttek egyharmada, míg a fiatalok egynegyede társadalmilag izolált. Ez azt jelenti, hogy nemcsak magányosnak érzik magukat, hanem valóban nincsenek kapcsolataik, ami különösen súlyos egészségügyi következményekkel járhat.

A magány, mint betegség

A WHO kutatása megerősíti: a magány és az elszigeteltség nemcsak mentális terhet jelent, hanem komoly fizikai kockázatokat is hordoz. Az érintetteknél megnő a stroke, a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, sőt a demencia kialakulásának esélye is.

A tartósan magányos emberek immunrendszere is gyengül, és évente több százezer haláleset hozható közvetlen kapcsolatba a társas kapcsolatok hiányával - szól a jelentés.

A szervezet ezért arra kéri a tagállamokat, hogy ne késlekedjenek: konkrét nemzeti stratégiákra van szükség a magány leküzdésére.

Példaként Svédországot említik, ahol idén egy 30 millió eurós programot fogadtak el: ennek részeként időseket karolnak fel, valamint a 16–18 éves fiatalok egy pénzzel feltöltött kártyát kapnak, amelyet kizárólag közösségi célokra használhatnak – például csapatsportok, színházi előadások vagy közösségi események finanszírozására.

Miért fontos ez szülőként?

A WHO szakemberei hangsúlyozzák: a kamaszkor különösen érzékeny életszakasz, amikor a kortárskapcsolatok minősége alapvetően befolyásolja az önértékelést, az érzelmi biztonságot és a mentális egészséget. Ezért is különösen riasztó, hogy éppen itt mutatkozik a legmagasabb magányarány – különösen a lányok körében.

A kamaszlányok sokszor akkor is magányosak, ha körülveszik őket az ismerősök, és naponta több száz üzenetet váltanak a telefonjukon. Nem a jelenlét, hanem a valódi kapcsolódás hiánya okoz problémát.

Szülőként talán sokszor nem is vesszük észre, ha gyermekünk egyedül érzi magát – különösen akkor, ha felületesen szemlélve úgy tűnik, minden rendben. A valódi beszélgetések, közös élmények és érzelmi biztonság nagyon fontos, ahogy a magány jeleinek azonosítása, a folyamatos figyelem is.

Mit tehetünk szülőként?

• Ne csak azt kérdezzük meg, hogy „milyen volt a napod?”, hanem beszéljünk mindenről, kapcsolódjunk minél több ponton.
• Segítsünk gyerekünknek közösségi élményekhez jutni – akkor is, ha ehhez néha rá kell beszélni.
• Figyeljük a jeleket: visszahúzódás, fásultság, érdektelenség társas helyzetekben.
• Keressünk minőségi közös időt – nem csak jelenlétet, hanem odafigyelést.
• Ne bagatellizáljuk a kamasz érzéseit – ha ő azt mondja, magányos, az valós tapasztalat, még akkor is, ha mi úgy gondoljuk, hogy nem kellene így éreznie magát.

• kutatás
• who
• magány