A gyerekek többsége már használ mesterséges intelligenciát, de ettől még nem feltétlenül tartja menőnek azt. És elég jó indokaik vannak.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A mesterséges intelligencia már nem különlegesség a gyerekek életében. Ott van a keresőben, a telefonban, a videóajánlók mögött, az oktatási alkalmazásokban és természetesen a házi feladat körül is. Az EU Kids Online 20 európai országot vizsgáló kutatása szerint
a 9–16 évesek körülbelül 70 százaléka használ valamilyen generatív MI-t,
ráadásul sokszor anélkül, hogy tudatosan választaná: a technológiát egyszerűen beépítik az általuk már használt szolgáltatásokba.
Mesterséges intelligencia (MI vagy AI): Olyan számítógépes rendszerek gyűjtőneve, amelyek nagy mennyiségű adatból tanult minták alapján képesek szöveget, képet, hangot vagy videót létrehozni, kérdésekre válaszolni, összefüggéseket felismerni és feladatokat elvégezni. Nem emberként gondolkodnak, és nem értik a világot úgy, ahogyan mi: valószínűségek alapján állítják elő a választ, ezért meggyőzően tévedhetnek is.
Az amerikai kamaszok körében hasonlóan gyors a terjedés tempója. A Pew Research Center 2025 őszén végzett felmérésében a
13–17 évesek 64 százaléka mondta azt, hogy használ MI-chatbotot, nagyjából háromtizedük pedig naponta fordul ilyen eszközhöz.
Egy 2026 februárjában publikált kutatás szerint már több mint minden második kamasz használ chatbotot az iskolai feladataihoz, 12 százalékuk pedig érzelmi támogatást is kért tőle.
A Képernyőidőn korábban részletesen bemutattuk, hogyan lehet az MI egyszerre hasznos korrepetitor és a tanulás megkerülésének legegyszerűbb eszköze. Ezekből könnyű lenne arra következtetni, hogy a mesterséges intelligencia a mai gyerekek természetes közege, ezért automatikusan lelkesednek is érte. A Wired riportja éppen ezt a képet árnyalja. Az amerikai és kanadai gyerekekkel, szülőkkel és pedagógusokkal készült interjúkban az MI nem izgalmas jövőtechnológiaként jelenik meg, hanem olyan eszközként, amely gyakran butít, csalásra csábít, silány tartalmat gyárt, és elveszi a jövőnket, miközben pusztítja a bolygót.
A cikk alapján mutatunk pár érdekes szempontot, amelyekből látható, mennyire ellentmondásos a mesterséges intelligencia megítélése a fiatalok körében. Ez pedig jó jel, a kritikus gondolkodás és szkeptikus óvatosság egyértelmű jele.
Egyre több fiatal diák gondolja úgy, hogy a mesterséges intelligencia „csökkenti az emberek intelligenciáját”. Nemcsak kritizálják a használatát, hanem kifejezetten ostobának nevezik azokat, akik rá bízzák a gondolkodást. Jasper Owens, egy 16 éves kanadai fiú például azt mesélte, hogy egyik osztálytársa Elie Wiesel Éjszaka című könyvéről kapott kérdéseket. A diák bemásolta az összes kérdést a ChatGPT-be, majd a chatbot válaszait változtatás nélkül visszamásolta a feladatlapra. Owens szerint több osztálytársa már szinte „az agyaként” használja a ChatGPT-t és más chatbotokat. Nem ahhoz kér segítséget, hogy megértsen egy nehéz részt, hanem teljes egészében átadja neki a gondolkodást.
Ez az a határ, amelyről a házi feladatokhoz használt chatbotokról szóló korábbi cikkünkben is írtunk. A mesterséges intelligencia lehet magyarázó tanár, gyakorlópartner és ötletadó, de amikor a gyerek a teljes feladatot átadja neki, már nem támogatja, hanem helyettesíti a tanulást.
A gyerekek nemcsak attól félnek, hogy az MI lustává tesz a használóját. Azt is rendszeresen tapasztalják, hogy maga a rendszer magabiztosan állít képtelenségeket. A 14 éves Maggie McPherson egy olyan MI-összefoglalóval találkozott, amely szerint bálnák élnek a Felső-tóban (ez az észak-amerikai Nagy-tavakat alkotó öt tó közül a legnagyobb, a világ második legnagyobb területű édesvízű tava). Az információ persze egy hamis híroldalról származott. Ezek után Maggie következtetése logikus:
„Akkor ez hogyan segít bármit is megtanulni?”
Arabella Hippisley Coxe, egy 12 éves New York állambeli lány már a következményeken gondolkodik. Attól tart, hogy ha a jövőben valaki MI segítségével jut át az orvosi képzésen anélkül, hogy valóban elsajátítaná a tudást, abból rossz orvos lehet, és emberek halhatnak meg miatta. A kilencéves Marian Agnew ennél rövidebben fogalmazott a Wired riporterének: szerinte az angol AI rövidítés akár az „artificial idiot”, vagyis „mesterséges idióta” kifejezést is jelenthetné.
A gyerekek tehát sokszor hamarabb találkoznak a technológia hibáival, mint annak ígéreteivel. Ez különösen fontos az oktatásban, mert a chatbot gördülékeny mondatai könnyen azt az érzést keltik, hogy a válasz ellenőrzött. Az önálló forrásellenőrzés ezért nem kiegészítő tudás, hanem az MI használatának alapfeltétele.
A 17 éves Selene Kelley és barátai rajzolnak, színészkednek és más kreatív tevékenységekkel foglalkoznak. Selene lehangolónak tartja, hogy a generatív rendszereket valódi emberek munkáin tanítják be. Író szeretne lenni, ezért attól tart, hogy ha egyszer megjelentet egy regényt vagy létrehoz egy televíziós sorozatot, annak tartalmát egyszerűen „ellopják” majd az MI fejlesztéséhez.
A félelem itt nemcsak arról szól, hogy egy algoritmus gyorsabban tud képet vagy szöveget készíteni. A fiatal alkotók azt látják, hogy azoknak az embereknek a művei, akik éveket töltöttek saját stílusuk kialakításával, nyersanyaggá válhatnak egy olyan rendszerben, amely később versenytársként jelenik meg mellettük.
Erről a Felső-tó bálnáit kritizáló McPherson is beszélt a magazinnak, aki egyszerre tartja megbízhatatlannak és túlságosan erősnek a technológiát. Miközben szerinte az MI gyakran hamis információkat terjeszt, attól is fél, hogy idővel „túl okos” lesz. Azt mondta, szerinte le kellene állítani a fejlesztését. Az édesapja ehhez csak annyit tett hozzá, hogy a lánya látta az első két Terminátor-filmet.
A filmes párhuzam könnyednek tűnik, a mögötte lévő félelem azonban valós. A gyerekeknek úgy kell pályát választaniuk, hogy közben folyamatosan azt hallják: mire munkába állnak, az általuk választott szakmát részben vagy egészében átalakíthatja a mesterséges intelligencia.
A technológiai vállalatok az MI-t gyakran tiszta, láthatatlan szolgáltatásként mutatják be. A gyerekek egy része azonban pontosan tudja, hogy a chatbotok mögött hatalmas adatközpontok állnak, amelyeknek áramra és hűtésre van szükségük.
Selene Kelley családjának virginiai otthona közelében Google-adatközpont épül. Az édesanyja szerint a lány és a barátai azt kezdték kérdezgetni, mi történik majd a környék vízellátásával. Nem egy távoli, általános klímavédelmi problémát látnak: attól tartanak, hogy az MI infrastruktúrája a saját lakóhelyük erőforrásait terheli meg.
Több fiatal szerint aki gondolkodás nélkül használ MI-t, miközben nem vesz tudomást annak víz- és áramfogyasztásáról, az olyan, mintha egy nyitott könyves vizsgán bukna meg, miközben a válaszokat egyenesen belekiabálják a fülébe.
A környezeti kérdés azért különösen érzékeny a fiatalok számára, mert nekik kell majd hosszabb ideig együtt élniük a klímaváltozás következményeivel. A technológiai fejlődés ígérete kevésbé meggyőző, ha annak ára a már eleve kiapadt erőforrások terhelése.
Egy MI-videókkal foglalkozó vállalat képviselője ellátogatott egy Los Angeles-i művészeti iskolába, hogy bemutassa a mesterséges intelligenciával támogatott filmkészítés lehetőségeit. A diákok azonban nem ámultak el a technológiától. Tanárjuk szerint ültek a teremben, és csak röhögtek az egészen. Az iskola végül úgy döntött, nem hívja vissza az előadót, mert a gyerekek egyáltalán nem vették komolyan.
A kilencéves Marian Agnew „hátborzongatónak” nevezte az MI-vel generált videókat. Egy ilyen technológiával készült reklámot pedig egyenesen undorítónak tartott:
„Miért nem használnak valódi embereket?”
A 12 éves Arabella Hippisley Coxe-ot különösen az MI által generált macskák zavarják. Azt mondja, a képeken az állatoknak furcsán nagy, kidülledő szemük és teljesen természetellenes szájuk van. Nem technikai elemzést ad a generatív képalkotás hibáiról, egyszerűen megfogalmazza azt, amit sok felnőtt is érez: a kép majdnem hihető, de valami mégis kellemetlenül idegen rajta.
A gyerekek számára az MI látványvilága már önállóan felismerhető esztétikává vált. A túl sima felületek, a furcsa részletek és az egymásba mosódó stílusok nem futurisztikusnak, hanem olcsónak hatnak.
„Mindenki röhög nálunk azokon, akik MI-t használnak” – mondta a 13 éves David Haim. A kijelentés nyilván nem minden iskolára és minden gyerekre igaz, de jól mutatja, milyen gyorsan változik a technológia társadalmi megítélése a fiatalok között.
Selene Kelley iskolájában egy diákszervezet Szent Patrik-napi dekorációt készített az előcsarnokba. Selene szerint az egész „tiszta MI-szemét” volt. A barátainak azt mondta, hogy ezt művészként nem hagyhatják szó nélkül, mert szerinte az ilyen tartalom „folyamatosan butítja az egész iskolai közösséget”.
Több tanár is meséli, hogy tapasztalataik szerint az MI-tartalom felismerése már státuszkérdéssé is válhat. Aki kiszúrja a generált képet vagy szöveget, hozzáértőbbnek érezheti magát annál, aki bedől neki. Az MI felismerésének képessége így egyfajta digitális felsőbbrendűségi jelvény lett a gyerekek között.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatos egyik legérdekesebb gyerekkritika nem a csalásról vagy a munkahelyekről szól. Sok fiatal egyszerűen unalmasnak tartja, amikor a gép végzi el azt, ami az alkotásban élvezetes lenne.
A 17 éves Josie Corey szeret zenélni és írni, az édesapja szerint pedig fenyegetésként tekint a mesterséges intelligenciára. Egy karácsonyi műsorban MI által írt vicceket kellett felolvasnia, amitől kifejezetten dühös lett. Úgy érezte, a készítők éppen a kreativitást vágták ki a műsorból. Egy közös séta során Josie sorra mutatott rá azokra a plakátokra és logókra, amelyekről úgy gondolta, hogy MI-vel készültek. Nem az zavarta, hogy egy új eszközt használtak, hanem hogy a végeredményből hiányzott az emberi döntés és az erőfeszítés.
A felnőttek gyakran időmegtakarításként beszélnek a mesterséges intelligenciáról, miközben a gyerekek egy része nem feltétlenül akar időt megtakarítani az alkotáson. Rajzolni, írni, ötletelni vagy egy rossz viccen dolgozni nem feltétlenül akadály a végeredményhez vezető úton. Maga az út a tevékenység lényege.
A 13 éves David Haim szerint a TikTokon sokszor nem tudja eldönteni, hogy amit lát, valódi-e vagy hamis. Számára ez nem médiatudatossági tananyag, hanem mindennapi bizonytalanság:
„Amikor TikTokon vagyok, soha nem tudom, mi valódi és mi hamis.”
Maggie McPherson attól tart, hogy nemcsak a hamis híreket hiheti el, hanem idővel a valódi híreket is automatikusan hamisnak nézheti. Példaként egy Taylor Swift visszavonulásáról szóló kitalált cikket említett: az emberek azonnal azt írhatják alá, hogy MI-generált, de mi történik akkor, amikor egyszer valóban igaz lesz egy hasonló hír?
Ez a probléma már nem egyszerűen arról szól, hogy valaki bedől-e egy hamis videónak. A mesterséges intelligencia a valódi felvételek hitelességét is gyengítheti. Ha bármit elő lehet állítani, akkor bármire rá lehet mondani azt is, hogy hamisítvány. A 14 éves Kito Dorsla például majdnem bedőlt annak a deepfake videónak, amelyben az MI-vel létrehozott Steph Curry látszólag arról beszélt, hogy visszavonul az NBA-től. A fiú szerint nem minden ilyen tartalom veszélyes. Néha csak egy vicces videóról van szó. Amikor azonban később észreveszi rajta az „MI-vel generált” jelölést, már nem találja annyira szórakoztatónak:
„Úgy érzem, becsaptak valamivel, ami valójában meg sem történt.”
Deepfake: Mesterséges intelligenciával létrehozott vagy módosított kép-, hang- vagy videófelvétel, amelyen egy valódi személy olyasmit tesz vagy mond, ami valójában nem történt meg. A jobb minőségű hamisítványok felismerése szabad szemmel egyre nehezebb.
A Wired riportjában megszólaló gyerekek véleménye nem reprezentál egy teljes nemzedéket. Az interjúkból nem következik, hogy minden mai gyerek elutasítja a mesterséges intelligenciát, ahogy az sem, hogy ne használnák rendszeresen. A nagyobb felmérések éppen azt mutatják, hogy az MI már beépült a fiatalok mindennapjaiba és az iskolai munkába.
Az ellentmondás azonban csak látszólagos. Egy gyerek használhat chatbotot egy nehéz fogalom megértéséhez, miközben lenézi azt az osztálytársát, aki teljes dolgozatot írat vele. Kérhet ötleteket a géptől, miközben visszataszítónak találja az MI-vel generált iskolai dekorációt. Élvezheti a technológia kényelmét, és közben félhet attól, hogy elveszi a jövőbeli munkáját vagy hiteltelenné teszi az internetet.
Világosan látszik, hogy a mesterséges intelligencia valamilyen formában az életünk része lesz, az MI teljes tiltása tehát nem életszerű megoldás. A technológiai cégek hosszú ideig abból indultak ki, hogy a fiatalabb nemzedék minden új digitális eszközt természetesen elfogad majd. A Wired riportjának gyerekei más képet mutatnak. Ők nem feltétlenül technológiaellenesek. Csak már most felismerik, amikor a mesterséges intelligencia sok esetben nem segíti, hanem helyettesíti az embert, ráadásul ez felülről tolt és nem alulról építkező innováció, amit egyáltalán nem tartanak menőnek.
Ez pedig reményt adhat számunkra is, hogy a felnövő generáció kritikai gondolkodása nem tűnik el az algoritmusok agyzsibbasztó kényelmében, még akkor sem, ha most sok jel erre mutat.