A The House of Da Vinci 3 okos, lassú tempójú logikai kaland, amelyben Leonardo világa látványosabb és sötétebb lett, mint korábban. Szülőként a PEGI 12-es korhatár mellett a hosszú fejtörőkre, az angol szövegekre és a könnyen frusztráló elakadásokra érdemes készülni.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A The House of Da Vinci sorozat lényegében a fizikai szabadulószobák digitális leképezése point-and-click formátumú logikai játékként. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor bezárnak minket egy rejtélyes szobába, ahol minden egyes bútor, falikép vagy fiók egy-egy apró titkot rejt. Meg kell találnunk egy eldugott kulcsot, le kell olvasnunk egy kódot a falról, vagy éppen egy trükkös mechanikus dobozt kell kinyitnunk ahhoz, hogy megkapjuk a következő nyomot, és végül kijussunk az ajtón.
Point-and-click: olyan kalandjáték-típus, amelyben a játékos elsősorban kattintással vagy érintéssel irányít: helyszíneket vizsgál át, tárgyakat vesz fel, beszélgetéseket indít, szerkezeteket működtet és feladványokat old meg. A műfaj tempója általában lassabb, a továbbjutás pedig megfigyelésen, logikai kapcsolatok felismerésén és tárgyak megfelelő használatán múlik.
Az első két epizód pontosan ezt a klasszikus, megfontolt és csendes vonalat követte. A gyerek leült a tablet vagy a monitor elé, és időkényszer nélkül babrált apró tárgyakkal, fogaskerekekkel és Leonardo da Vinci fiktív találmányaival. Nem voltak ellenségek, nem volt pörgős cselekmény, csak logikai, főleg térlátásra és komplex feladatmegoldásra épülő feladatok.
Nem ez az első alkalom, hogy a Képernyőidőn Leonardo da Vinci találmányai között kutakodunk: korábban már részletesen is írtunk a sorozat második részéről, amely megalapozta a térbeli logikai gondolkodást. A harmadik felvonás közvetlenül az előző epizód eseményei után veszi fel a fonalat: hősünk, Giacomo éppen az életére törő ellenségek elől menekül, akik rá lőnek, így végül egy feszült hangulatú, föld alatti katakombában tér magához, ahonnan a mi segítségünkkel, a rejtett mechanizmusok és zárak feltörésével kell kijutnia a felszínre.
A fejlesztők komolyabb stílusváltás mellett döntöttek: a megfontolt, elmélkedős játékot átültették egy hollywoodi kalandfilm formátumába, persze azért a lényeg megmaradt. A játék már nem csupán egymás után pakolt feladványok és levelekből megismert háttértörténet sora, hanem kis túlzással egy pörgős, kosztümös mozi. A történetben már komoly tétek vannak, a szereplők hús-vér karakterekként jelennek meg az átvezető videókban, a háttérben feszült, filmzenékre jellemző nagyzenekari kíséret teszi feszültebbé a hangulatot, a helyszínek pedig – mint a milánói dóm monumentális tetőszerkezete vagy a történelmi kolostorok – hatalmas, bejárható terekké duzzadtak.
A The House of Da Vinci sorozat alapvető játékmechanikai pilléreit és a háromdimenziós szabadulószobás logikát a széria második részéről írt részletes tesztünkben már alaposan bemutattuk. Mivel a harmadik epizód közvetlenül ezekre az alapokra épít, a gyermek az alábbi jól ismert alapélménnyel fog találkozni, amely a korábbi részekhez hasonlóan határozza meg a játékmenetet:
A harmadik rész igazi újdonsága azonban a fentebb részletezett léptékváltásban van: a popkulturális utalásokon keresztül – mint az idősebbeknek ismerős Assassin’s Creed 2 – ez a grandiózus körítés nyújt erőszakmentes belépőt a reneszánsz technológia és művészet világába.
A széria legnagyobb erénye edukációs és készségfejlesztő értékében rejlik. Egy olyan videójáték van a kezünkben, amely szinte észrevétlenül fejleszti a gyerekek térlátását, logikai és ok-okozati összefüggéseket kereső problémamegoldó képességét. A sorozat védjegyévé vált Oculus Perpetua időutazó eszköz javítása és használata ebben a részben is kulcsszerepet kap: a múltban végrehajtott változtatásokkal kell megnyitnunk az utat a jelenben, ami zseniálisan megmozgatja a négydimenziós logikát.
Ugyanakkor szülőként fel kell készülni arra, hogy a The House of Da Vinci 3 a megnövekedett 3D-s terek miatt hajlamos lelassulni. A nagy helyszíneken való oda-vissza sétálgatás és a hiányzó elemek utáni kutatás komoly türelemjátékot eredményez. A fokozatos tipprendszer ugyan jól működik (a finom utalásoktól a konkrét megoldásig), de a nagyobb terek miatt a segítség néha túl általános marad, ami nem oldja meg azonnal az elakadást. Ráadásul a történet abszolút lezárása kicsit összecsapva varrja el a szálakat, ami hiányérzetet hagyhat a játékosban, de ez nyilván egyéni ízlés kérdése is.
A hivatalos európai besorolás alapján a videójáték PEGI 12-es minősítést kapott. Fontos kiemelni, hogy a PEGI kizárólag a tartalmi elemeket vizsgálja, a játékmechanika kognitív nehézségét nem. A 12-es karika jelen esetben a jóval sötétebb tónusú helyszínek (mint a sötét romok, katakombák), a folyamatos feszültségkeltő zenei aláfestés, valamint az inkvizíció nyomasztó és fenyegető jelenléte miatt indokolt, ami a kisebb gyermekek számára ijesztő és megterhelő lehet.
De emellett sajátos, nyitottabb struktúrája, a rengeteg angol nyelvű narratíva és a konzolokon kicsit nehézkes irányítási rendszer miatt is indokolt a korosztálybesorolás. Egy 8-9 éves gyerek gyorsan elveszítheti az érdeklődését a nagy tereken zajló tárgykeresés és a hosszú dialógusok során.
A The House of Da Vinci 3 látványos előrelépés, műfaji korlátokat feszegetve, sikeresen modernizálta a sorozatot, még ha ezzel fel is áldozta a korábbi részek megnyugtató, zárt intimitását. Családi játéknak, közös rejtvénymegoldásnak tökéletes, de türelem és kitartás kell hozzá.
Platformok: PC, Mac, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S, Nintendo Switch, iOS, Android